Tolvajszerelem
Úgysem mered megtenni! - hergelte tovább Sanci!
- Már miért ne merném?
- Nem olyan nagy dolog.
- az alkohol beszélt belőle. A szokott helyükön ültek a
pub-ban. Minden héten legalább egyszer összejött a társaság. Mindenféléről
dumáltak, ökörködtek. Jó haverok voltak. Sancival, Karesszal és Ritával egy
helyen dolgoztak.
A többiek főiskolás haverok, a haverok haverjai kollegái. A társaság állandóan
változott, de mindig visszatértek. Érdekes, hogy ezeken az összejöveteleken
kívül soha nem csináltak közös programot. Valahogy elég volt az, hogy hetente
találkoznak. Most is néhány órája itt ücsörögtek. A téma, mint mindig, az utcán
hevert. Illetve nem hevert, mert ellopták. Mármint Karesz húgának a kocsiját.
Teljesen kiakadt, szidta az édesanyját minden autó tolvaj köcsögnek. Persze a
többiek is felháborodtak, de amikor kiderült, hogy a csajnak egy szakadt Kadett
volt a birtokában, egy kicsit megmosolyogták a helyzetet. Kinek kellhet egy
közel 12 éves rom? Még akkor is, ha jó állapotban van, vigyáztak rá.
- Lehet,
hogy valakinek menekülnie kellett vele! - vélekedett Eszter, aki titkárnőként
dolgozott egy irodában, de saját magát, folyamatosan menedzserasszisztensként
aposztrofálta.
- Jaj, Eszti! Ez nem egy James Bond film - torkollta le Kata. Ok ketten nem
nagyon kedvelték egymást. Talán azért, mert mindkettőjüket viszonylag dekoratív
külsővel áldotta meg a sors. Kata barna hajú, zöld szemű lány volt, Eszter pedig
tipikus szőkeség, tengerkék szemekkel. A társaságban mindig egy kicsit
versenyeztek egymással, Eszter külsejével, öltözködésével operált, Katának
viszont szinte minden témához volt értelmes megjegyzése. Nem volt ez igazi harc,
inkább csak játék, a pasik hülyítésére. Mindenesetre a társaság mindkettőjüket
elfogadta olyannak amilyenek.
- Szerintem balhéból nyúlták le a gépet - szólt közbe a vitát elvágandó.
- Srácok összedumáltak, elkötötték a járgányt, furikáztak vele egyet, aztán,
amikor kifogy a benzin otthagyják.
- Buliból nem szoktak autót lopni.
- mondott ellent Kata.
- Buliból az ember, legfeljebb virágot lop, nem egy többszázezer forint értékű
autót.
- Miért ne? Lehet, hogy egy srác így akart imponálni szíve hölgyének.
- Te csinálnál ilyet?
- Persze.
- Nocsak! - kapta fel a fejét Sanci.
- És hogy képzeled? Megtetszik egy autó, bevered a szélvédőt egy fél téglával,
összekötözöd a drótokat és uzsgyi?
- Nem. Én ha autót akarnék lopni, sokkal elegánsabban csinálnám. Valahogy úgy,
mint Arsen Lupin. Figyelni kell arra, hogy a tulaj ne vegye észre, ne szólaljon
meg a riasztó meg ilyenek.
- Ezt nem lehet megcsinálni. Profi eszközök kellenek hozzá!
- Dehogy kellenek
profi cuccok.
- Mihez nem kellenek profi cuccok? - szól bele a társaságba Zsolt,
aki csak nem rég érkezett és mostanáig Ritával beszélgetett. Eléggé okoskodó fiú
volt, jó munkahellyel, mindenbe beleszóló stílussal
- Azt mondja, hogy az
autólopáshoz nem kellenek profi eszközök, csak elegancia - avatta be a Kata.
-
Így van. Meg szerencse és alkalom. Én kipróbálnám - fűzte hozzá. Izgalom vett
rajta erőt. Valamiért be akarta bizonyítani a többieknek, hogy igaza van.
Váratlanul kimondta:
- Fogadjunk, hogy egy napon belül lopok egy autót! A
többiek meredten néztek rá, aztán kitört a röhögés.
- Te tiszta hülye vagy!
Ezért lecsuknak.
- próbálta Kata visszarángatni. Kérően nézett rá, mintha már
látná a vádlottak padján. Még sosem vette észre, hogy milyen meleg barna szeme
van. Sanci kapott az alkalmon:
- Fogadjunk! Legyen a tét, mondjuk egy üveg
whisky!
- Oké. Összepacsiztak, Zsolt röhögve vágta el a fogadást.
- Úgyse mered
megtenni.
- hergelte Sanci
- Már miért ne merném?! Nem olyan nagy dolog.
- Az
alkohol beszélt belőle, de már nem volt visszaút.
- Most hagyjuk ezt a témát,
holnap este visszatérünk rá. Ebben maradtak. A társalgás mindenféléről folyt
tovább. Zsolt éppen arról beszélt, hogy az új főnökasszonya milyen jó fej, és,
hogy milyen könnyedén elfogadtatta vele a legújabb ötleteit. Eszter szinte
csüggött a szavain, régóta tetszett neki a srác. A többieknek meg volt a
véleménye a női főnökökről. Ezen a vonalon ment tovább a duma. Nem folyt bele a
társalgásba. Azon gondolkodott, hogy beleugrott egy jó nagy marhaságba. De hát,
mit veszíthet? Egy üveg italt. Viszont, ha meg tudná csinálni, az nagy show
lenne. Hallgatta a többieket. Zsolt éppen arról mesélt Eszternek, hogy a múlt
héten vette át az új autóját. Kia Chymera, valami új modell, mostanában vezették
be a piacra. Eszter csillogó szemmel hallgatta. Figyelte őket és megállapította,
hogy a lány hamarosan az ujja köré csavarja Zsoltot. Észre vette, hogy Kata őt
figyeli. Rámosolygott, aztán felállt és kiment a mosdóba. Ahogy állt a
piszoárnál megint elmosolyodott a falra írott üzeneten: „Arccal a fal felé,
kezedben a jövő”. Amíg mosta a kezét megfogalmazódott benne egy terv. Ahogy
jobban végig gondolta rájött, hogy teljesen egyszerű és könnyedén
megvalósítható. Rámosolygott a tükörképére és visszament a többiekhez. Lehuppant
Zsolt mellé. Kért egy kávét a felszolgálótól.
Kata felé fordult:
- De jó kedved
van! Az előbb meg hallgattál, mint a csuka.
- Meg van a megoldás. Úgy látszik a
legjobb ötleteim a budin jönnek elő.
- Figyelj, ne csinálj hülyeséget!
– Kata
szinte könyörgött neki.
- Nem ér annyit az egész. Képzeld el, mi lesz, ha
elkapnak?!
– Nyugi. Nem lesz gond. Belekortyolt a kávéjába, és rágyújtott. Ahogy
az öngyújtóját a zsebébe tette, a kezét lelógatta maga mellé. Óvatosan oldalra
nyúlt és belenyúlt Zsolt zakójának a zsebébe. A mosdóban jött rá, hogy látta,
amikor a srác zsebre tette a kocsi kulcsát. Csak arra nem emlékezett, hogy a bal
zsebébe, vagy a jobba. Szerencséje volt. Kutató ujjai megérintették a kulcsot.
Óvatosan, hogy senki ne vegye észre kivette Zsolt zsebéből a kulcsot.
Szerencséje volt. Zsoltot teljesen lekötötte Eszter rajongó tekintete. A karikán
csak a riasztó kapcsolója fityegett, így nem csörrent meg az érintéstől. Gyorsan
zsebre vágta a zsákmányt és körbepillantott, Kata mosolyogva nézett rá.
Kacsintott. Odaintette a pincért, kifizette a fogyasztását. Most már sietnie
kellett, nehogy Zsolt is haza akarjon menni és elrontsa terveit. A többiek
marasztalták, de csak illendőségből. Motyogott valamit, hogy dolga van. Sanci
megjegyezte, hogy már meg is veheti az italt.
- Majd meglátjuk.
- Ahogy Katára
nézett látta, hogy a lány küszködik a nevetéssel. Kihúzott a pub-ból és
körülnézett az utcán. Nem tudta melyik Zsolt autója, sőt azt sem hogy néz ki.
Sétált az utcán és nyomkodta a riasztó gombját. A szerencse ezen az estén mellé
szegődött. Az egyik kocsi helyzetjelzői felvillantak. Átment az autó másik
oldalára, kinyitotta az ajtót és behuppant a kormány mögé. Szép nagy autó volt,
de az ülést hátrébb kellett tolnia, hogy a lába kényelmesen elférjen.
Elfordította a kulcsot, a motor felmorrant, majd egyenletesen duruzsolni
kezdett. Ezzel is megvolnánk. Ha most elgurul, nyert. De valahogy bizonyítania
is kell, hogy o kötötte el a kocsit. Elővette a telefonját, Katát hívta:
- Szia!
- szólt bele a lány. A hangját suttogóra vette:
- Láttam mit csináltál.
- Van
kedved autózni egyet? - kicsit hisztérikusan nevetett.
- Persze. Megyek.
Körülnézett az ismeretlen autóban. Felpöccintette a fényszóró kapcsolót, egyesbe
tette a váltót és lassan kiállt a parkolóból. Elindult a pub felé. Látta, hogy
Kata az ajtóban áll. Felvillantotta a fénykürtöt és odakanyarodott az ajtóhoz.
Kata még mindig nevetve kinyitotta az ajtót, beült az anyósülésre. Rövid
szoknyájából kivillantak formás combjai.
- Megcsináltad! - kacagott.
- Ebből mi
lesz? - Semmi. Majd iszunk egy jót.
- Besorolt a forgalomba.
- Jó kis autó ez.
Meg sem érdemli Zsolti. Hova menjünk?
- Figyelj. Hívjuk fel Sancit, aztán vigyük
vissza.
- Kata egy kicsit rémültnek tűnt, de folyamatosan nevetett a szeme.
- Az
nem jó, mert akkor nem hiszik el, hogy megcsináltam. Zsoltinak először észre
kell vennie, hogy eltűnt. Autózzunk. Haladtak a városban. Kata felé fordult:
-
Miért csináltad ezt?
- Meg akartam nektek mutatni, hogy lopni is lehet
elegánsan. Meg azt is, hogy nem szoktam a levegőbe beszélni.
- Tudom, hogy nem
szoktál.
- Honnan tudod?
- Ismerlek, nagyfiú!
– Ezt most miért mondod? Cikizel?
- Jaj, dehogy! Csak azt akartam mondani, ne hidd, hogy nem tudom milyen vagy.
Szoktam figyelni, ahogy benne vagy a társaságban. Nagy a szád, de ha mondasz
valamit, abban mindig van ráció. Néha meg csak hallgatsz és figyelsz. Gyűjtöd az
infót.
- Lehet.
- Megdöbbentették a lány szavai. Nem is gondolta volna, hogy
ilyen dolgokra figyel. Lekanyarodtak a hídról a rakpart felé. A késői óra
ellenére sokan közlekedtek az utakon. Nézték a kivilágított műemlékeket,
hidakat. Kata a combjára tette a kezét:
- Megbántottalak?
- úgy látszik
félreértette a hallgatását.
- Nem-nem. Csak elgondolkodtam azon, amit mondtál.
Honnan ismersz ilyen jól?
- Amióta megismerkedtünk figyellek. Érdekelsz.
-
halkan mondta, inkább csak magának. A lány felé fordult. A szemein megcsillantak
a lámpák fényei. Rátette a kezét a lány combján pihenő kezére. A rakpart végére
értek, lehajtott az útról a parkolóba. Megállt, lekapcsolta a fényeket:
-
Rágyújtunk? - kérdezte, hogy zavarát leplezze.
Kata tekintete megrebbent:
- Oké,
de szálljunk ki. Ne füstöljük össze Zsolti új kocsiját - megint elmosolyodott.
-
Betojok, elloptuk a kocsiját. Kiszálltak az autóból. Megkínálta a lányt, tüzet
adott neki. A gyújtót kezével takarta el, de ügyetlen volt. Újra megpörgette az
öngyújtó kerekét és a lány felé nyújtotta a lángot. Kata tenyerébe fogta a kezét
és a tűz fölé hajolt a cigivel. Nem engedte el a kezét akkor sem, amikor o
gyújtott rá. Ránézett. A pillanat elmúlt, de ujjait bizsergette az érintés.
Nekitámaszkodtak a motorháztetőnek, fújták a füstöt, nézték a vizet.
- Köszi,
hogy nem árultál el. Meg azt is, hogy eljöttél velem. Így nem féltem annyira,
hogy leintenek a zsaruk. Biztosan segítettél volna magyarázkodni.
- Megvédtelek
volna, ne félj.
- Nevettek. A lány felé fordult.
- Köszönöm.
- Megérintette az
arcát. Kata, mint aki már várta az érintést, odahajtotta a fejét a tenyerébe.
Egy kicsit megemelte az állát. Lehunyt szemmel várta a csókot. A szája meleg és
puha volt. A rágógumi íze elnyomta a cigi illatát. Ajkait egy kicsit
szétnyitotta, nyelve kutatásra indult a szájában. Keze a tarkójára csúszott,
érezte magán az ujjak remegését. Átölelte Kata derekát. A lány teste
engedelmesen simult hozzá. A bőre száraz, és sima volt, mint a finom bársony.
Érezte testének melegét. Nyelveik kergetőztek, egymás szájából kapkodták a
levegőt. Ujjaik felfedezőútra indultak a másik testén. Elszakította száját
Katáétól, összekoccintották a homlokukat.
- Most mi lesz? - kérdezte súgva.
-
Kívánlak! - suttogta a lány, szinte a szájába. A szemeik olyan közel voltak,
hogy nem is látták egymást. Megérintette szájával a lány orrának hegyét. Ajkai
felfedezték arcának minden négyzetmilliméterét, fülének porcait, nyakának pihés
borét. Keze Kata combjára siklott. Érezte az izmok remegését, a bor forróságát,
a test borzongását. Fenekének félgömbjei simogatta, keze a bugyi körvonalait
tanulmányozta. Ujjával követte a bugyi lefelé hajló ívét, finoman megérintette a
legrejtettebb titkokat. Kata mélyet sóhajtott. Szájával a száját kereste. Ajkai
vércseként csaptak le, szinte belemartak. A nyelve követelőzően nyomult a
szájába. Ujjával tovább kutatott. Simogatta a fehérneműben rejtőző kelyheket,
érezte a lány testének reagálását. Óvatosan félretolta a vékony anyagot és
megérintette az élő húst. A harmatos szirmok engedelmesen utat engedtek az
érintésnek. A lány teste síkos volt. Óvatosan simogatta szeméremajkait. Érezte,
ahogy Kata teste meg-meg remeg az érintéstől. A lány a vállgödrébe fújta az
arcát, érezte leheletének forróságát. Kata keze a nadrágjára siklott,
megérintette duzzadásnak indult férfiasságát. Őrült helyzet, őrült vágy.
-
Üljünk be a kocsiba! - súgta a lány fülébe. Kata bólintott és kibontakozott az
ölelésből. Kinyitotta a kocsit, a vezető ülést egészen előre húzta. Becsukta az
ajtót, ahogy megfordult látta, hogy Kata valamit táskájába gyúr. Fehér anyag
villant a kezében.
- Én még sosem csináltam kocsiban.
- Zavartan a lányra
nézett, de tudta, ha most abbahagyják megőrül. Teljesen érezni akarta a lányt,
beléhatolni, elrepíteni, elveszni benne.
- Megoldjuk.
- válaszolta Kata huncutul.
- Csak meg ne lássanak. Tettetett ijedséggel körülnézett. Rajtuk kívül senki nem
választotta ezen az éjszakán a Duna-partnak ezt a részét. Kinyitotta a hátsó
ajtót, és mutatta a lánynak, hogy üljön be.
- Nem, Te ülj be előbb! - mondta
Kata határozottan.
- Beült a vezető ülés mögé. Egy pillanatra elcsodálkozott,
milyen sok hely volt hátul. Kata megkerülte a kocsit és a másik oldalról
behuppant mellé. Behúzta mag után az ajtót.
- Te is csukd be! - szólt rá, de a
szája már megint az övét kereste. Jobb keze elindult a testén, benyúlt a pólója
alá, simogatta a bőrét. Megérintette a nadrágja elejét, aztán ügyesen elkezdte
kicsatolni az övét
- Megszabadítalak - gombolta a nadrágját. Segített a
lánynak, csípőjét megemelte, két kézzel letolta magáról a nadrágot a gatyájával
együtt. Kata ujjai ráfonódtak tagjára, egészen kicsit meg megszorította. Aztán
előrehajolt és szájával egészen finoman megérintette a végét. Három ujjával
finoman húzogatta a bort, nyelve a makkját kényeztette. Aztán kinyitotta a
száját, és finoman bekapta a farkát. Ajkaival egészen könnyedén megszorította,
finoman megszívta. Keze a heréit simogatták, óvatosan morzsolgatták. Érezte
magán a lány szájának forróságát. Fülében dübörgött a vér, hasizma megfeszült.
Végigsimított a lány gerincén, érezte, hogy nincs rajta melltartó. Kutató ujjai
bejárták a fenék ívét. Feltolta a rövid szoknyát és simogatni kezdte a testét,
végig a völgyben, a szűk gyűrűtől egészen a szőrszálak finom erdejéig. Ujjai
könnyedén siklottak a kéjnedveken. Megérintette a remegő csiklót. Kata teste
megfeszült. Hirtelen mozdulattal benyúlt az ajkak közé. Ujja körül forrón
lüktetett a lány teste Finoman mozgatta a kezét, kiélvezve minden rezdülést.
Kata elengedte a farkát, és megmozdult. Ujja kicsusszant a lányból. Kata
ruganyosan feltérdelt, átvetette lábát a combjai felett, megtámasztotta magát a
vállán. Lenyúlt, megfogta a szerszámját, aztán lassan beleereszkedett. Elöntötte
a forróság. A lány teste körülölelte, arcát a vállára hajtotta. Megfogta Kata
fenekét, tartotta, segítette. A lány teste lassan mozdult. Csípeje finoman
hullámzott. Felvette a ritmust, érezte a lány illatát, forró leheletét, ziháló
melle a mellkasának feszült. Egyre gyorsabban mozogtak, kergették egymást a
gyönyör felé. Kata hirtelen felemelkedett a melléről, teste megfeszült, körmei a
vállába markoltak. Érezte, ahogy hüvelye a vesszőjére szorul, és ritmikusan
összehúzódik. Nem bírta tovább, teste válaszolt. Ugyanabban a ritmusban lövellte
ki a magot. A kéj elborította. Csípőjét erősen nyomta a lány testéhez, feje az
üléstámlának feszült. Aztán enyhült vihar. Kata visszadőlt a mellére. Érezte,
hogy hevesen dobog a szíve, haja csapzottan borult rá. Felemelte a fejét,
csukott szemmel a száját kereste. Ittak egymás szájából, mint a sivatag vándora.
Érezte, ahogy farka visszahúzódik a barlangból. Kata visszahuppant mellé az
ülésre. Elnevette magát:
- Nahát ilyet! Lopott autóban szeretkezni.
- Ez igen! -
megigazította a ruháját, puszit nyomott az arcára.
- Ha én ezt a klubban
elmesélem.
- Vissza nevetett a lányra:
- Köszönöm.
- Megérintette a lány kezét,
aztán felemelte és belecsókolt a tenyerébe.
- Vigyél haza!
- kérte Kata.
Ügyetlenül belerángatta magát a nadrágjába. Kiszállt a kocsiból és beült a
kormány mögé. Kata nem görcsölt, belül mászott előre.
- Hozzád vagy hozzám? -
kérdezte incselkedve.
- Nekem mindegy, veled akarok lenni.
- Ráhajtotta a fejét
a vállára. Előre nyúlt a kulcsért, beindította a motort. Hirtelen kék fény
villant és egy torzított hang szólalt meg mögöttük:
- HKL - 536! Közúti
ellenőrzés. Ne induljon el, maradjanak a kocsiban!