Vendégség
Odakint már derengett. Tomiék szedelődzködtek, még előttük
állt húsz perc vezetés, nem nagy út, de egy átdorbézolt éjszaka után tartogat
némi kihívást. Zita elemében volt, hatalmas gesztusokkal mesélt egy semmitmondó
történetet, miközben a cipőjét fűzte. Nem volt különösképpen bonyolult jellem,
egyszerűen örömét lelte abban, hogy szőke és hogy szeretik, az embereket jókra
és rosszakra osztotta, aszerint, hogy amit tesznek az neki jó, vagy rossz és
igyekezett nem tudomást venni azokról a dolgokról, melyek kilógtak koordináta
rendszeréből. Kata mosolyogva hallgatta és közben azon gondolkodott, hogy
nekilásson-e a mosogatásnak, vagy inkább vackolja be magát az ágyba és lehunyt
szemmel hallgassa a nyitott ablakon át azt a csirregés, füttyögés és csattogás
koncertet, melyben csak azon kiváltságosoknak van része, akiket ébren talál a
hajnal. Furcsa módon nem érzett fáradtságot, sőt teste különös, éberségben
remegett.
Tomiékat még az egyetemről ismerte, a közös tanulás láza, majd a vizsgák után
kitörő, mindent elsöprő megkönnyebbülés és bulizás kovácsolta össze a bandát. Az
államvizsga után persze voltak, akik lemorzsolódtak, de a mag továbbra is
összejárt. Zita a legjobb no volt a csoportban, Tomi viszont kifejezetten csúnya
srác. Senki sem értette, hogy hogy kerültek össze, pont ok ketten, de láthatóan
jól megvoltak egymással, és lassan mindenki napirendre tért a dolog fölött.
Ezen az estén Kata volt a soros házigazda. Zita reggel felhívta, hogy a
megbeszéltekkel ellentétben nem tud átjönni segíteni, berendelték a munkahelyére
valamilyen sürgős munkára, Tomi azonban szívesen átmegy helyette, mert hát
huszonkét főre főzni nem kis munka. Kata úgy vélte, egyedül is boldogul, de Zita
szóhoz sem hagyta jutni, Tamás átmegy és kész. Reggel nyolc órakor csöngettek.
Kata a forró zuhany alatt igyekezett kimosni szeméből az álmot és remélte, hogy
a villanyszámlás, gázszámlás, vízszámlás vagy akárki, aki hajnalok hajnalán
háborgatni merészeli, egyszer csak feladja és a szomszédban folytatja áldásos
tevékenységét. A csöngetés azonban nem maradt abba. Törölközőt csavart maga
köré, vizes lábbal kicsattogott az előszobába és szinte feltépte az ajtót. „Na,
megyünk a piacra?” kérdezte Tomi vidáman. „ Korán jöttem?” „Nem...”- hebegte
Kata és zavartan szorosabbra húzta maga körül a törölközőt. A fiú odahajolt
hozzá, hogy megpuszilja, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elkapott egy
legördülő vízcseppet Kata fülcimpáján.
A lányt minta áramütés érte volna, a mellbimbóján keresztül egyenesen a
csiklójáig. A szíve a fülében dobogott, a torka kiszáradt, Úgy érezte, hosszú
percek teltek el, míg meg tudott újra szólalni. „Gyere be, mindjárt elkészülök”
– mondta rekedten, és betámolygott a fürdőszobába. Te jó ég, mi van velem,
gondolta magában, le kellett ülnie a kád szélére, hogy egy kicsit magához
térjen. Mi volt ez? Megengedte a hideg vizet és aláállt. „Azt hittem, már
megfürödtél” szólt be Tamás az ajtón. „Kata, jól vagy?” képtelen volt
válaszolni, nem jött ki hang a torkán. Tamás benyitott. Ott álltak, egymással
szemben. Tamás elzárta a vizet, majd hosszan végigpásztázta szemével a gőzölgő
testet. Pénisze már az ajtóban felébredt, mostanra pedig erősen nekifeszült
farmernadrágjának.
Mindketten nehezen lélegeztek. Tudták, hogy tilosban járnak, de egyiküknek sem
akaródzott elhagyni e veszélyes terepet. Kata érezte, hogy egy lassú, hosszú
csepp indul el a lüktető vaginájából a combja belső felén. Szégyellte izgalmát,
haragudott vaginájára, hogy elárulja ezt a megmagyarázhatatlan hirtelen vágyat.
Hirtelen elhatározta magát és a törölköző után nyúlt. Tamás azonban közelebb
lépett hozzá, mélyen a szemébe nézett, szinte beleakaszkodott a tekintetébe,
eközben jobb keze középső ujjával megállította az útnak eredt csöppet és lassan
visszaterelte a comb töve felé. A szeméremajkakhoz érve megállt egy pillanatra,
mélyen fürkészte Kata arcát, majd egy határozott, erős mozdulattal ujjával
mélyen behatolt. A kéj mindent elsöprő hulláma a lány torkára forrasztott egy
sikolyt. Most már képtelen volt gondolkodni. Azt akarta, hogy megtörténjen, hogy
a fiú minden lehetséges módon kielégítse. Mindene fájt már a vágytól. Látni
akarta a péniszt, szinte rettegés fogta el, hogy nem kapja meg, amit akar.
Remegő kézzel kezdte kigombolni a fiú nadrágját, majd letérdelt és a kibukkanó
hímvesszőt mélyen a szájába vette. Vigyáznia kellett, hogy ne tegyen kárt benne,
annyira kívánta, hogy nem volt teljesen ura a mozdulatainak. Tomi behunyta a
szemét, mélyeket lélegzett, majd Kata hajába markolt, fölemelte a lányt és a
fülébe súgta „beléd fogok hatolni”. Fölemelte a lány egyik lábát, magához
szorította a combját és az így megnyílt szeméremajkak között mélyen befúródott a
lüktető vaginába. Egymást szorítva élveztek el, mind a ketten.
Kata mozdult meg először. Mondani szeretett volna valamit, de Tomi hosszan
megcsókolta.
Rendbe szedték magukat, kitámolyogtak a lakásból, hogy beszerezzék az estéhez
szükséges hozzávalókat, majd nekiláttak a vacsora elkészítéséhez. Nem sokat
beszéltek, szinte némán aprították a húst, mosták a zöldségeket. Ugyanolyan
némán, mint ahogy szeretkeztek. Béke volt, a saláta levelén remegő vízcseppeken
pedig meg-megcsillant a fény.