A bankett éjszakája
Meleg nyár eleji nap volt,
szóbeli érettségi vizsgám első napja. Felsorakoztunk a bizottság előtt,
kiderült, mégiscsak másnap kell majd jönnöm. Az ajándéknapot lazítással
töltöttem, majd hirtelen ötlettől vezérelve levágattam középhosszú hajam.
Jó móka lesz holnapra - gondoltam. Másnap egyetlen öltönyömet felöltve,
gondosan kitisztított cipőben jelentkeztem vizsgára. Mulattatott, hogy
megrökönyödtek osztálytársaim és tanáraim új fizimiskámon. Vártam, hogy
szólítsanak. Odabenn templomi volt a légkör. Tanári karunk egyetlen hosszú
asztalnál foglalt helyet, és árgus szemekkel figyeltek minket, jelölteket.
A tételek kihúzása után helyet foglaltam egy egyedül álló padban, ami
pontosan a tanári asztal jobb szélénél állt. A felkészülés végén még
sokáig nem szólítottak. Érdeklődve figyeltem társaimat, majd érezni
kezdtem valakinek a tekintetét. Gyors oldalpillantással felmértem, hogy
Petra (néni:)) az, az osztály egyik felének biológiatanára. Fiatal, sudár
termetű lány volt, hosszú, sötét hajjal, igéző szemekkel, érzéki ajkakkal,
formás telt mellekkel és hosszú combokkal. Sok fiú álmodozott minden
bizonnyal róla.
Sosem felejtem el mosolyát. Akkor úgy véltem, hajviseletemnek szól, ma már
tudom, több volt ennél. Mindenesetre akkor sem szűnt meg, amikor ránéztem.
Zavarba jöttem, elfordultam. Szerencsére hamarosan én következtem, és a
beszámolás feledtette velem a történteket. A banketten láttam legközelebb.
Csinos ruhában, még mindig mosolyogva. Kerültem őt, nem mertem szólni
hozzá, inkább társaimmal iszogattam - a komoly ittasság állapotáig.
- Az alkohol győzött- motyogtam egy barátomnak, és kitámolyogtam a
kerthelyiségbe, lerogytam egy asztalhoz és ott szundikáltam. Jóval később
arra eszméltem, hogy valaki a hajam simogatja. Felnéznem sem kellett,
tudtam, hogy ki az. Mikor mégis szembenéztem sorsommal, ő még mindig
mosolygott. A bankett végére viszonylagosan kijózanodtam, és értelmes
beszélgetésre is képesnek éreztem maga, majd felajánlottam, hogy
hazakísérem. Inkább persze tántorgás volt ez, de különösebb probléma
nélkül érkeztünk el a lakásához. Megálltunk, a szemembe nézett, majd
minden átmenet nélkül magához húzott, és megcsókolt. Kíváncsi nyelvével
hamar felmérte a helyzetet, majd hosszas csatába keveredtünk. Édes ajkai
hosszan tapadtak az enyémre, nem is reméltem volna ilyesmit. Mikor végre
abbahagytuk, a bűntudat és az érzékiség vegyes érzésétől keveredve nem
tudtam, mit tegyek. A választ ő adta meg: behúzott az ajtón.
A lakás biztos magányában aztán folytattuk, ahol elkezdtük. A bűntudatom
háttérbe szorult, óvatosan vetkőztetni kezdtem, ő is engem. Hamarosan
meztelenül álltunk szemtől szembe, még mindig csókolózva. Kezem lassan
letévedt hullámzó kebleire, hosszasan simogattam keményedő bimbóit. Halk
sóhajai tapasztalatlanságom ellenére is jelezték, hogy jó irányba indultam
felfedező utamon. Felismerve, hogy fekve mindez kényelmesebb, az ágyhoz
léptünk, és ott folytattuk. Felfedező kedvem sasszárnyra kapott
elégedettségét látván, és lejjebb is elkalandoztam. Sötétbarna szőrzetének
képe, rózsaszín kelyhének illata tovább serkentett. Ügyetlenül bár, de
finoman izgatni kezdtem csiklóját, barlangjának bejáratát. Halk sóhajai
hosszabb nyögdécseléssé változott. Kezével erőteljesen lenyomta fejem,
jelezve további teendőmet. Megízlelni nedvét szinte elviselhetetlenné
tette farkam merevedését. Nem bírtam sokáig, a hónapok óta bekészített (és
soha nem használt) gumit elővettem tárcámból és ügyetlenkedve próbáltam
felhúzni.
Mosolya kedves volt, mikor lefogta a kezem. Láttam szemén, hogy nem ezt
szeretné még. Lassú mozdulatokkal húzogatta a bőröm, szinte robbanásig
feszítve a húrt. Majd meg-megállt, incselkedve tekintve rám. Jó ötpercnyi
játék után végül szájával péniszem fölé hajolt, és szájával is kényeztetni
kezdte azt. Noha közel éreztem a robbanást, mesterien nem hagyta
beteljesülni a kéjt... Látva, hogy nem bírom tovább, felhúzta nekem a
gumit, hanyatt feküdt, és minden szó nélkül felkínálta magát. Óvatosan
elhelyezkedtem, o segített megtalálnom a célom. Óvatosan kezdtem
betologatni a farkam. Jó érzés volt, bár mintha kissé távolabbra estem
volna vissza a szokatlan érzés miatt. Láthatólag ő hamar visszatalált,
halk nyögdécseléséből erre tudtam következtetni. Érezve hüvelye
összehúzódását, kezdtem egyre jobban elfeledkezni a körülményekről.
Nyögdécselései és sóhajai szaporábbak lettek, majd - elképzeléseimmel
ellentétben - hangtalanul remegni kezdett egész teste, és elélvezett.
Noha közel voltam, valami hiányzott. Crescendójának lecsengése után
azonnal felmérte a helyzetet, szorosan magához ölelt. Éreztem kemény
bimbóit mellkasomon, segítő lábait, és tudtam, ez kell, ez hiányzott.
Egyre rendszertelenebb lökésekkel segítettem magam a cél felé. A csúcs
előtti pillanatban halkan a fülembe súgta:
- Élvezz! Mintha parancsnak engedelmeskedtem volna, azonnal elöntött a
kéj. Hosszan tartott, mindenem megmozgatott. Valóságos fizikai fáradtság
vett rajtam erőt. E gyönyörű percek után ismét rám tört a bűntudat. Úgy
éreztem, menekülnöm kell innen, nekem ezt nem lett volna szabad. Ő megértő
volt, nem tartóztatott. Sebtében felöltözve kirohantam az éjszakába, és
hazamentem.
Néhány héttel később felhívtam. Kedvesen szólt a hangja a telefonban,
találkoztunk is többször, de már soha többé nem szeretkeztünk. Azt az
egyszeri alkalmat, az elsőt azonban nem felejtem el soha.