A nőgyógyásznál
Ma kell mennem a nőgyógyászatra. Amióta magánorvoshoz járok,
amikor a legféltettebb kincsemhez nyúlnak, egészen máshogy áll hozzá az
orvoshoz. Volt egy pár kellemetlen élményem régen. Előfordult, hogy a nővért
kiküldte a szobából a nőgyógyászom és szexelni próbált velem akaratom ellenére.
De próbálom ezt elfelejteni, ezért váltottam orvost. Úgy érzem, megéri a pénzt,
hogy figyel rám, pár percet beszélgetünk is, és szívesen lépek be a rendelőbe.
Mindig tisztaság van, bejelentkezve alig kell várnom.
Az állami rendelőben órákig kellett várakozni, hatalmas pocakú állapotos
nőkkel, ki tudja, milyen nemi betegségekkel bajlódó, kétes arcú lányokkal azért,
hogy aztán egy mogorva, durva fickó megvizsgáljon. Az is érdekes, hogy a doki
olyan negyven év körüli nő. Hogy ez különleges, azóta tudom, amióta barátaimmal
szóba került, mivel kivétel nélkül mindenkinek férfi nőgyógyásza van közülük.
Kellemetlen érzés már a tudat is, hogy egy hideg vasat fog belém dugni.
Hiába mondta nekem, hogy
lazítsam el magam, gondoljak másra.
Nehéz nem odafigyelni akkor, ha egy orvosi rendelőben van az ember,
deréktól lefelé teljesen mezítelenül, és egy hideg idegen tárgy hatol belé. Nem
fájdalomról van szó, inkább kellemetlenségről.
Amikor megérkeztem a rendelőbe, nem volt senki a váróban. A rendelő (ami
egy lakásból lett átalakítva) ajtaja nyitva volt, beléptem, és becsuktam magam
mögött az ajtót. Az ajtó csukásra kinyílt a rendelő ajtaja. Meglepetésemre egy
fehér köpenyes, fiatal férfi lépett ki rajta. Meglepett arcomat látva - hiszen
még az egész lakásban sem láttam soha férfit - megszólalt:
- Fáradjon be, a doktornőnek ma délelőtt sürgősen el kellett utaznia, én
vettem át az egész napi műszakját - és beinvitált a vizsgáló helyiségbe.
Leesett az állam, és gyanakodni is kezdtem, hogy ez helyén való-e így?
Azután a doki névtáblájára pillantottam, és megnyugodtam, hogy azt a nevet
láttam, amit érkezéskor mindig a bejárat melletti táblákon, a doktornő neve
alatt. Magán rendelő lévén a doktornő is csak heti egy napon rendel, és
valószínűleg ezért szerepel még azokon a táblákon másik négy név. Biztos
felosztották egymás között, hogy ki milyen napokon birtokolja a rendelőt. Ezzel
megnyugodtam, újra ránéztem a férfire, és megállapítottam, hogy komoly,
intelligens arcú, kedves. Ha már az arcán időztem, azt is észre vettem, milyen
jóképű.
Leültem a szokásos székbe az íróasztal mellett. A doki kicsit
kérdezgetett, közben nézegette a doktornő füzetét, amibe minden adatot össze
szokott irkálni a páciensekről. Megbeszélték, hogy most csinálják meg az évente
kötelező rákszűréshez szükséges vizsgálatokat. Bólintottam, majd miután a doki a
paraván mögötti székre mutatott, hogy legyen szíves levetkőzni alulról, majd a
vizsgáló székre ülni, arra gondoltam, amikor felkelt az íróasztal mellől a
székből, hogy most kicsit könnyebb lesz elterelni gondolataimat a csúnya nagy
vasról.
Erőnek erejével próbáltam gondolataimat egész más irányba terelni. Leültem
a székre, kikötöttem cipőimet, levettem a zoknikat és beleraktam, majd
felálltam, kigomboltam farmernadrágom, és elkezdtem levenni a nadrágom is.
Közben gondolataim azon jártak, milyen jóképű ez a férfi. Próbáltam a helyzet
pozitív oldalát nézni, és azt mondogattam magamban, mennyire szerencsés vagyok,
hogy egy ilyen pasi fog megvizsgálni.
Amikor a bugyimat is levettem, és a székre raktam a nadrág mellé,
elindultam, hogy felüljek a vizsgálóágyra. Ahogy egyet léptem, meglepve
tapasztaltam, hogy teljesen benedvesedtem. Magamban nevettem, és megdicsértem
önmagam. Ez az, most aztán sikerült elterelni a gondolataimat! Mosolyogtam, bár
gyorsan észhez kaptam, nehogy a doki észrevegye. ő közben a füzetet lapozgatta,
írogatott, én meg kezdtem aggódni, mi lesz, ha észre veszi. Aztán megvontam a
vállam, és felfeküdtem. Csak látott már ilyet, no meg amúgy sem tehetek róla.
Felfeküdtem az ágyra, két lábam beakasztottam, kezeimet hasamra tettem, és
behunytam a szemeimet. Mivel a doki még nem jött, az aggódásból huncutság lett.
Ott feküdve széttárt lábakkal, meztelen alsó testtel az jutott eszembe, hogy mi
lenne, ha tényleg, direkt ingerelném még magam gondolatban?
Becsukott szemmel elképzeltem, hogy milyen lehet a doki ruha nélkül.
Biztos csupa izom. Milyen jó lenne végigsimítani egész testét, azután
végigcsókolnám… és ahogy így álmodoztam, éreztem, hogy a nedv már folyik ki
belőlem, annyira felizgultam. Aztán hirtelen az is eszembe jutott, hogy nem csak
a nedvről fogja észrevenni a helyzetet, hanem biztos ugyanúgy odatódul minden
vér. Jaj, mi lesz? Biztosan észre fogja venni, hogy az egész nemi szervem
környéke tiszta vörös - és főleg, hogy lüktet. Ezt még jobban élvezve vártam a
csúnya nagy vasat, és szemem még mindig csukva tartva hallottam, ahogy a doki a
szekrényhez lép, kinyitja azt, a fém szerszámok között turkál, majd odalép
hozzám. Próbáltam nagy levegőt venni, hiszen a doktornő mindig azt mondta nekem,
és vártam a borzasztót…
Ám ekkor, ahogy a doki az eszközzel a kezében odalépett, és meglátta az
elé tárt „anyagot”, majdnem leejtette kezéből a vasat, úgy meglepődött. Mintegy
megsajnált, de az is lehet, hogy a látványtól maga is azonnal felizgult.
Igazából maga sem tudta már pontosan, minden esetre az eszköz helyett, azt
továbbra is a kezében tartva a fejével hajolt felém, és egy lehelet kíséretével
nyelvével lentről fölfelé végigszántotta az egész nyílást.
Én a kellemetlenre számítva először nem értettem, mi történik. Csak azt
éreztem, hogy ez nem a csúnya vas érzése, és annyira meglepődtem, hogy azonnal
kinyitottam szememet. Fejem felemelve megláttam a doki fejét lábaim között.
Először leesett az állam, szinte a vérkeringésem is leállt, annyira meglepődtem.
Azután elmosolyodtam, és azt mondtam magamban:
„igen, ez az én napom!”
Hatalmas vigyor és elégedettség kíséretével visszafeküdtem, és úgy
döntöttem, ha már így alakult, átadom magam a teljes élvezetnek.
A doki, amikor nyelvével felért a csiklómig, ott tett néhány kört, amire
össze-összerándultam, majd újra lefelé indult, és ezt az utat vagy jó tízszer
megtette. Tomboltam, őrjöngtem, belül folyt belőlem a nedv. Mit folyt, ömlött.
Éreztem, ahogy csöpög lefele ebben az idétlen pózban, és elképzeltem, hogy
miután felkelek, mekkora tócsa lesz a fenekem alatt. Mennyire vicces, hogy
rajtunk kívül senki sem találná ki, milyen nedvek is azok… A férfi viszont -
talán túl értékesnek találva a lefolyó nedveket - a kezét is munkába állította.
Persze nem azt, amiben még mindig az eszköz volt. Elkezdte a kifolyó nedveket
szétkenni rajtam, azok forrásának környékén. Kent egy kicsit a végbél nyílására
is, és miután nyelvével a csiklómra helyezte a hangsúlyt, csak azzal
foglalkozott. Birizgálta nyelvével, szívta, kicsit harapta, egyre gyorsabban,
ahogy pulzusom és levegő vételem is egyre nőtt, és míg végül nem sokára kitört
belőlem az orgazmus. Teljesen elélveztem, majd utána kicsit elernyedtek izmaim.
Nem így a bő levet nyújtó forrás, ami - főleg az érintésektől - csak még
vadabbul ontotta magából a nedvet. Míg a doki eddig kezével irányította másfelé
kifolyó gyönyöröm, már egy ujját is eltüntette bennem, majd kettőt, és elkezdte
ütemesen, egyre gyorsabban ki-behúzogatni.
Már nem bírtam az ártatlant játszani, csípőm együtt mozgott az ujjakkal,
egyre gyorsabban és vadabbul. Miután a férfi hüvelykujjával közben a
végbélnyílásom is izgatta, nem bírtam tovább. Felültem, elkaptam a férfi haját,
és magamhoz rántottam. Rávetettem magam a szájára, és majdnem széttéptem, olyan
vadul estem neki. Csókoltam, csókoltam, de a férfi sem állt ellen, és hatalmas
nyelvcsatával pecsételtük meg titkunkat. A férfi egy levegő vételnél
felemelkedett, lebontotta magáról karjaimat, és ahelyett, hogy elment volna,
ahogy megijedtem, csak levette fehér nadrágját, és alatta lévő fehér
alsónadrágját. Még jobban őrjöngtem. Úgy éreztem, mindjárt ordítok, ha most
azonnal nem hatol belém. Már-már felrobbanni éreztem nemi szervem, de a férfi
ahelyett, hogy rögtön belém hatolt volna, felső testemmel kezdett foglalkozni.
Kicsit megemelte a hátam, levette rólam a pólót, és kikapcsolta melltartómat is.
Tomboltam, ezt tekintetem is elárulta. Míg a férfi a melleimmel kezdett
foglalkozni, csókolta, gyúrta őket, egy lopott pillantással, örömmel nyugtáztam,
hogy a doki már bőven készen áll a feladatra. Belül tombolt, üvöltött egy hang
bennem:
- Miért nem hatol már belém? Megőrülök!
De a férfi, miután végigcsókolta testem többször is, újra felkelt, és
saját ingét kezdte kigombolni. Lerakta a „csúnya vasat” az ágy mellé a székre,
levette ingét, és elém tárult izmos, közepesen szőrös felsőteste. A
türelmetlenséget gyorsan elégedettség váltotta fel. Én is elkezdtem simogatni a
férfi mellkasát, és újra csókolózni kezdtünk. Immár teljesen meztelen voltunk
mindketten, és pár pillanat múlva a férfi ismét felkelt. Ekkor már azért, hogy
végre megadja azt, ami nekem jár. Belém hatolt, már csak ettől az érzéstől
majdnem elélveztem, aztán elkezdett bennem ki-be mozogni. Nekem sem kellett sok,
de mivel a férfi is kellőképp kiéheztette magát, neki is hamar közeledett a vég.
Jópár perc szeretkezés, de ez már nem is szeretkezés, vad dugás után mindketten
elmentünk, és a férfi visszatért melleimhez. Azokat kezdte újra simogatni
kifáradt pihegésünk közben.
El voltam ámulva a helyzeten, helyzetünkön, és egy újabb csókot nyomva a
férfi szájára mosolyogva kérdeztem:
- Ennyi lesz a vizsgálat…?
A férfi kicsit zavarba jött. Felkelt, a csap felé ment, megmosta magát,
felöltözött. Mielőtt az eszközhöz nyúlt volna, megtörölgetett egy pár papír
törlővel, és nagyon élveztem, hogy ennyire törődnek velem. Abszolút nem
érdekelt, milyen érzés lesz most az a szerszám. Még mindig az orgazmus
varázsában éltem, és míg szemeimet újra behunyva próbáltam ismét átélni a pár
perccel ezelőtti csodát, már éreztem is, ahogy belém hatolt az a fémbigyó.
Szétfeszítette nyílásom. A doki levette a kenetmintákat. Kicsit meglepett a doki
hangja, mert a belépés óta alig szólalt meg, most figyelmeztetett, hogy kész a
vizsgálat, öltözhetek.
Próbáltam valami érzelmet kivenni a hangjából, de nem igazán sikerült.
Közömbös volt, ugyanolyan kedves, mint amikor beléptem. Nem volt sem cinkosan
mosolygós, sem sértődött, sem durva, sem közönséges. Még az is megfordult a
fejemben, lehet, hogy az egészet csak álmodtam?
Mit sem törődve ezzel még egyszer megtöröltem magam, felöltöztem, és az
íróasztal melletti székhez mentem újra, hogy rendezzem az anyagiakat. A doki
elmondta, mikorra várhatom az eredményt, de ez már a doktornő biznisze, nála
érdeklődjem. Mosolyogva megköszöntem, kifizettem, és távoztam.
A kapun kilépve hátrafordultam, hogy jobban szemügyre vegyem a táblákat,
és erősen elgondolkodtam, hogy esetleg más napokon kéne orvoshoz járnom…
Elégedett mosollyal arcomon indultam hazafelé.