A szerelmes Tenger
Michel felugrott a fedélzetre. És kikiáltott a kikötői
fiúnak, hogy oldja el a kötelet. Tudós volt. Na, nem tenger kutató, de a vizek
világával foglalkozott. A nagybátyjától örökölte a hajót. Halász volt a
nagybátyja a nyugati partokon, Franciaországban. Michelnek nem kis összegébe
került, amíg a hajót átszállítatta a Földközi tengerre, és átalakítatta
tengerkutatóvá. A rengeteg kiadásért, és fáradságért, most kárpótolta a gyönyörű
idő. A délutáni dagállyal akart kifutni. Megindult hát a nyíltvíz felé. A víz
tükörsima volt. Michel boldogan itta magába a sós levegőt. Fél keze a
kormánykeréken volt. A motor kellemes hangon duruzsolt.
Michel idén volt harminchárom éves. Magas volt, és napbarnított. Görög arcéle,
és göndör, szokásbarna haja vonzotta a nőket. Nem is hagyta ki a lehetőséget, ám
az igazi szerelme a tenger volt. Boldogság fogta el, attól a szabadság érzéstől,
ami akkor fogta el, amikor már nem látta a partot a nyílt tengerről. Most is már
csak egy apró csíknak látszott a part. A sirályok rikoltozva keringtek a hajó
körül, le, lecsapva egy-egy halrajra. Michel bekötötte a kormányt, aztán kiment
a hajó baloldalához, és leengedte a periszkópot a tengerbe, olyan kétszáz
méterre. Csodálatos látvány tárult elébe. Valóban egy hatalmas hering raj kellős
közepén utazott. Testük meg, megcsillant a napsütésben. Hullámoztak oda, vissza,
hogy az esetleges ragadozókat megtévesszék.
- No, akkor nekem is lesz vacsorám - mosolygott Michel, és leeresztette a
halászhálót. Pár perc, és visszahúzta. A hálóban vagy száz hal fickándozott. A
férfi kiszedett ötöt, és a többit visszaborította oda, ahonnan jöttek. Az öt
halat agyoncsapkodta, majd átvitte őket a hajó elejére. Éles kése vajként
metszette fel a halak borét. A belsőségeket a vízbe dobta, mire a sirályok
éktelen veszekedéssel csaptak le rájuk, és falták fel az ingyen ebédet.
Hamarosan egy csomó halszelet sorakozott a feldolgozó asztalon. Michel lement a
kajütbe, és nejlonzacskókért, és kiadagolta a halakat, aztán levitte őket a
fagyasztóba. A vacsorának valót, természetesen a mosogatóba rakta, aztán felment
ismét a fedélzetre. A feldolgozó asztalra tengervizet mert, és jól lesikálta.
Szerette a rendet.
- Milyen bőkezű vagy, mindent megadtál - kiáltott a víz felé, aztán huncut
mosollyal mondta.
- Na akkor lássuk, hogy még mit rejt a mélységes gyomrod: Azzal ismét a
periszkóp fölé hajolt. A heringraj szanaszét futott, mert delfinek csaptak
közéjük, és rafinált köröket leírva kapdosták el őket. Amikor jóllaktak, vidám
táncba kezdtek. Kiugráltak a vízből, őrült iramba kergették egymást a hajó
alatt. Öröm volt nézni őket. Aztán csaptak kettőt, hármat a farkukkal a víz
felszínén ezzel búcsúzva Micheltől, és elszáguldottak. Michel visszament a
kormányhoz. Leült a kis asztal mellé, ami be volt nyomorítva a kormányosfülkébe,
és feljegyzéseket készített a látottakról. Ekkor érezte először, hogy valaki
figyeli.
- Talán egy potyautas - gondolta, és hirtelen visszafordult, de csak egy párszem
víz csillogott a lemenő nap fényében. Mikor végzett, meghatározta a helyzetét,
majd a tengerészeti térképen megnézte, hogy nem ütközhet-e valamibe, Irányba
állította a hajót, és lement a kabinjába. Megsütötte a halat, megette, majd
lefeküdt aludni.
Mikor felébredt hajnalban, egy kissé viharosabb volt a tenger. Főzött hát egy
csésze kávét, öntött bele egy kis rumot, és felment a kormányhoz. A szél
kergette a hullámokat és a hajó ide-oda himbálódzott. Pirkadt. Az égalja
narancssárgán égett.
- Hamarosan eláll a szél - gondolta a férfi, és úgy is lett. Mire teljesen
felkelt a nap, a szél alábbhagyott. Ám a nap csak halványan sütött a palaszürke
felhők mögül. Michel végre ismét leköthette a kormányt, és lement reggelit
csinálni. Rántottát készített, majd felment a fedélzetre enni. Nekidőlt a
korlátnak, és amúgy a serpenyőből evett, kanállal. A tenger haragos zöld volt,
és az enyhe szél, még mindig apró tarajokat fodrozott a tetejére.
- Haragszol rám valamiért? - kérdezte tréfásan a férfi a vízbe bámulva, mire,
mintha csak a tengertől kapott volna választ, suttogó hangot hallott:
- Nehmmmmmm - a férfi ismét forgatni kezdte a fejét, de nem látott senkit.
- Agyamra ment máris az egyedüllét? - kérdezte magától, aztán szomorúan
leballagott elmosogatni. Majd elővette a borotválkozó szereit, és a kerek kis
ablaknak hátat fordítva borotválkozni kezdett. Egyszer csak a tükörből úgy
látta, hogy az ablakon egy női arc néz be. A világ legszebb női arca, ám mire
megfordult, ismét eltűnt a jelenség. Hatalmasat villámlott, majd a tenger
hirtelen tombolni kezdett. Michel alig tudott elvergődni a kormányos kabinig.
Úgy érezte, hogy a hajó oldalán át, átcsapó hullámok vasmarokkal kapnak a lába
után, és húznák le a mélységbe magukkal.
A szél orkánként tombolt, de még így is kihallotta belőle a férfi, ahogy a víz
végigcsapódott a fedélzeten, hogy azt sírja:
- Szeretlek… szeretlek…Michel bevergődött a kabinba, és bezárta az ajtót. A
hullámok ismét felvették a női arc formáját, és könyörgő szemmel fröccsentek
szét a kabin ablakán. Michel ezerfelől hallotta:
- Gyere ki… boldoggá teszlek… Szerelmem… Ízleld meg a csókom ízét…
- Nem lehet, megölsz - kiáltotta torkaszakadtából Michel.
- Ne várd meg míg, bemegyek! - sikított a Tenger, és a kis hajót egy hatalmas
hullám tetejéről a mélységbe dobta. A férfi gyorsan kikötözte magát. A következő
hullám betörte az ablakokat, belemarkolt a férfi karjába, és húzni kezdte
magával, de a kötél erősen tartotta. Vad villámok cikáztak az égen, a dörgés
egyé olvadt a dühöngő tenger kiáltásaival.
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van.
A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, o pedig csuklóin a
szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán
rájött, hogy kap levegőt.
- Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a
női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a
tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony
derék, és hosszú formás láb.
- Az én vendégem vagy - mondta lágy hangon.
- Kivagy Te? - kérdezte Michel, mert még mindig nem hitte el, hogy a tenger
játszik vele.
- Én a Tenger vagyok, és beléd szerettem. Gyere, szeress Te is - mondta, és
felemelte a sziklára. Körülöttük csitulni látszottak a hullámok. A nap lemenőben
volt, de a felhők foszlányain keresztül már sápadt fényét szórta a Hold.
Michel lihegve ült a sziklán. A Tenger átölelte és megcsókolta. Csókja íze sós
volt, és forró, mint a gejzírek vize. Aztán simogatni kezdte a férfit, de olyan
lágyan, mint ahogyan más asszony sosem tud. Megszabadította kedvesét a maradék
ruhájától, és melleit ajánlotta fel játékra. A férfi pedig elvarázsolva a
csóktól, kezébe vette az egyforma labdákat. Lágy selyemként olvadtak a kezébe.
Egyszerre voltak kemények és puhák, a mellbimbók pedig peckesen meredtek felé.
Mikor bekapta őket és nyelve játékba kezdett velük, apró cseppek buggyantak ki
belőlük, és Michel visszatért gyermeki öntudatlanságába. A Tenger eltávolodott,
majd lehajtotta fejét, és elnyelte a férfi ágaskodó péniszét. Szívta, simogatta,
a férfi nyögdécselve remegett, miközben a hullámos hajba markolászott, mikor
vágya a tetőpontra hágott, az asszonyi démon széttárta lábait, és ölébe fogatta
kedvesét.
- Áhhhhh - sóhajtott fel a férfi, a sosem érzett gyönyörtől. A Tenger hüvelye
puhán ölelte körül, és minden mozdulatára ezer rezdüléssel válaszolt. Nem hitte,
hogy ez még fokozható, de ahogy az asszony mozgott rajta, egyre mennyeibb érzés
fogta el. A boldogságtól egyre gyorsabban zakatolt a szíve. A tenger gyönyörű
arca Földöntúli boldogsággal aranyozta be.
Egyszerre teljesültek be. Michel kilövellte ondóját, a Tenger pedig boldogító
hullámzással fogatta azt magába. A férfi lihegve kereste kedvese száját. Forrón
csókolóztak, aztán Michelen még egyszer végigsöpört a kéj hulláma, és
élettelenül hanyatlott a sziklára. A tenger szomorú arccal nézett halott
kedvesére. Szeméből könny csordult ki, és a halott arcára.
- Miért vagytok ilyen törékenyek.? - kérdezte, és elengedte a férfit, aki lassan
lebegve szállt a tenger mélye felé, ahol már várták a hatalmas kékség
szenvedélyének elozo áldozatainak csontjai.