Asszony és lánya a tanyán 2.
A szomszéd
- Hol kódorogtál?
Emese megvonta a vállát, hiszen tudta jól, hogy ez a fajta kérdés
költőinek számít azóta, ahogy Jani hozzájuk költözött.
- Ebéd után levágunk húsz csirkét - jelentette ki anyja, miközben a
gőzölgő fazekat az asztal közepére helyezte.
A csirkevágás, mint mindig, pörgősen zajlott: nyaknyisszantás, forró víz,
a tollazat úgy omlott le, mint a menyasszony esküvői ruhája lakodalom
után. Emese feladata következett: kibelezés, öblítés, darabolás. Amikor
csak tehette, s éppen nem sürgette a következő pucér csirke,
eljátszadozott a nyakukkal. Anyja rá is szólt:
- Ne húzogasd, hanem kurtítsd meg!
Minden csirkenyakon hagyott egy kevés bőrt, de nem mindet - ahogy a parton
látta a nem csirkenyakak esetében.
- Amit levágsz, azt tedd ide, kisütjük! Maradjon rajta is, mert jó ízt ad
a levesnek!
Emese sokat töprengett, milyen íze lehet a fütykösnek. Szokták mondani a
lányok, hogy jobb, mint a csókolózás, de ezzel nem jutott sokkal előrébb.
Nem csókolózott még sosem. Bízott benne, hogy - talán már holnap -
megoldódik minden rejtély. Ha lesz benne elég bátorság - lesz, miért is ne
lenne? - akkor a parton szépen odasétál a srácokhoz, „hali!”, ahogy
tervezte…
- Ne húzogasd már, mint egy faszt! - förmedt rá hirtelen Jani, aki a
közelben végezte délutáni pihenőjét.
- Szeretnéd, ha a tiedet húzogatnám? - vágott vissza, persze csak magában
Emese, s zavarában pipacsszínűvé vált a feje.
Ez a beszólás mindenesetre új irányt jelölt ki gondolatainak: Mi lesz, ha
a fiúk nem szeretik majd, ahogy ő csinálja nekik? Hiszen sosem próbálta
még, és attól, ahogy látta Janinál, vagy ma délelőtt megfigyelte a parton,
még nem biztos, hogy gyakorlatban is menni fog…
Elfogytak a csirkék.
A képzelet tovább tekeredett, s legszívesebben máris szaladt volna a
folyópartra. Most, amíg felül van a mersz, amíg nem akarja lelkesedését fa
tövéből leskelődéssé szelídíteni. Csakhogy a fiúk - Bammeg és Bazzeg -
délután nem szoktak a vízhez menni. Vagy mégis? Attól, hogy ő nem tud
róla, akár ott lehetnének most is… Emesén különös, türelmetlen izgalom
lett úrrá.
Jani egy széken elterülve éppen arról mesélt szokásos, véget nem érő
monológja egyikében, hogy amiről nem tudunk, az attól még létezhet.
- Milyen igazad van! - helyeselt Emese magában. S miközben Jani
belekezdett a százszor hallott, állatok életéről szóló előadásába, s
mielőtt saját meséje monotonitása álomba mormolta volna, Emese
elhatározta, hogy saját szemével fog meggyőződni a folyópart homokjáról.
Az út egyre hosszabb, a várakozás mind sürgetőbb.
Megszokott fájához óvatoskodott. A délelőtti nyomok még jól látszottak
alant, rájuk dőlt az árnyék, de a fiúk sehol.
Hátát a törzshöz támasztva, enyhén behajlított térdekkel, széttett lábai
közét érintve idézte fel a néhány órával korábbi eseményeket. Mire beért a
saját bugyijába, érezte, mennyire élénkek az élmények. Kapkodva vette a
levegőt és térdei lassan összecsuklottak, s mire leereszkedett volna a fa
tövébe, forróság öntötte el az agyát is, a tenyerét is. Szinte
öntudatlanul maszatolta el punciján és combjai belső felén a sűrű nedvet
és játékosan mozgatta még be-ki az ujját.
- Megy ez Bammeg és Bazzeg nélkül is! - mosolyodott el, amint észre tért.
*
Az esti program megszokott mederben zajlott: káromkodás és
tányércsörömpölés kíséretében Jani úgy ráájult az ágyra, mintha végleges
megoldásnak tartaná élete hátralévő éveire. Kevés idő elteltével - Emese
elhelyezkedett az ablaknál - az asszony hangtanul nyitotta az ajtót, némán
megállt élettársa ágyoldalánál.
Emese nem tudta felfogni, mi szükség van ezekre a látogatásokra, hiszen
egész éjjel csinálhatnák, amihez kedvük van. Hacsak az nem ad értelmet a
menetrendszerű összeveszés és ájulás-szerű elalvás utáni dolognak, hogy
anyja így akar megbizonyosodni arról, Jani elég mély álomba zuhant-e.
Jani horkantott egyet-kettőt, álmában bizonyára valami nagy bölcsesség
jutott eszébe, melynek kinyilatkoztatásával nem tudott reggelig, vagy
legalább éjjeli, italkereső-kódorgása idejéig várni. Mivel - szokásától
eltérően, talán mert hirtelen tört rá a merev részegség - nem készítette
elő slaghoz hasonlító fütykösét, hogy azon mórikálva vessen véget a
napnak, az asszony kezdte kibontani a bő nadrágot.
Emese az ablak sarkához húzódott, nehogy elmulasszon valamit a látványból.
- Érdekes, hogy ettől már nem tudok beindulni! - gondolta, ám azért
érdeklődéssel figyelte, amint előbukkan a slag. Az asszony végigtapogatta,
meglóbálta, gyakorlottan lehúzta a bőrt, s leülve az ágy szélére, fejő
mozdulatokat tett. Úgy tűnt, kissé nyugtalan - nem mintha máskor gyakorta
történt volna valami érdemleges Jani irányából -, újra felállt az ágyról
és csak felületesen húzogatta egy keveset. Hamar feladta, ugyanolyan
nesztelenül távozott, ahogy jött.
A leselkedő lány megkerülte a házat, belépett az ajtókon, és egy merész
elhatározással elfoglalta anyja helyét az ágyszélen. Kevés híján, Jani
slagján is, amikor az alvó váratlanul állatkerti hangokat eresztett ki
magából. Emese visszarántotta a kezét, mint aki parázshoz ért, pedig még
centik voltak hátra, és kirohant a szobából.
Futtában sikerült belerúgnia a szomszéd ott ólálkodó kutyájába, amely néma
megadással húzódott be a virágágyásba. Nem sokkal arrébb valami moccanásra
lett figyelmes a sövény mögött, ami a kutya gazdájának jelenlétét jelezte.
- Mindenki les mindenkit? - nevetett magában. Nagy kört leírva megkerülte
a sűrű bukszust, és úgy állt meg, hogy pozíciójából egyidejűleg szemmel
tarthassa a nyakát meresztgető tanyaszomszédot és az udvaron tüsténkedő
asszonyt is. Előbbi, mint a szemellenzős ló, kitartóan csak előre meredt.
Anyja rituálisan megvizsgálta az egész nap a dézsában melegedő víz
hőmérsékletét, kézfejét a ruhájába törölte, majd egy hokedlire készített
néhány flakont és egy törülközőt. A kukucskáló szomszéd - olyan 60. évén
túllépett bácsika - erre előkészítette gatyája tartalmát és lelkesen
morzsolgatni kezdte. Az egész nem lehetett több egy maréknál, még a parton
megfigyelt kisebbik fütyköst is jócskán alulmúlva. Emesének a csirkenyakak
jutottak eszébe, a kisebbek.
Az asszony kilépett a ruhájából, kikapcsolta a melltartóját és lehúzta a
bugyiját. Ezután - mint aki tisztában van vele, hogy szerepel - minden
oldalról megmutatta asszonyos testét, forgolódott, összekötötte a haját,
királynőként pózolt, két vödörbe vizet mert ki dézsából, majd lábait
átemelve, lassan beleereszkedett. Nyakig merült, majd felállt és
aprólékosan behabozta magát, percekig simogatva a kiadós melleket, a
terjedelmes feneket és a háromszögletű bozontot.
A szomszéd úgy dolgozott láthatatlan pöcsén, mintha habot verne, de semmit
nem lehetett látni, mert a marka jóval nagyobb volt.
A tisztálkodás következő szakaszában az asszonynak csak a dudorászó feje
látszott ki. Nem tartott sokáig ez a kép, mert kihajolva megfogta az egyik
vödör fülét, és annak tartalmát magára öntve lemosta a habot. Gondosan
megtörülközött, de nem öltözött még. Mélyen a dézsába hajolva - fenekét a kukkoló felé mutatva
- bevizezte a haját, megsamponozta, hosszasan
kapirgálta, majd a másik vödör tartalmával leöblítette. Amíg törülgette,
szárítgatta, mindig úgy helyezkedett, hogy vagy a rengő melleit fordította
a leselkedő felé, vagy előredőlve, nagy, fehér hátsóját.
A szomszéd kétujjas préselést és rázogatást végzett, Emese ebből úgy
állapította meg, hogy annak tetszett a műsor, ő viszont sajnálta, hogy nem
tudta megfigyelni az aprócska pöcsön végzett manipulációt. Egyre inkább
befészkelt a fejébe az a gyanú, hogy anyja tisztában van a leselkedéssel,
hiszen látszik a mozdulatain, sőt már délutánonként is megfigyelhető,
milyen izgalommal vár valamit az estétől.
- Ártatlan kis izgalom - vélte Emese. Ő ennél többre vágyott, megérinteni,
még inkább megmarkolni azt, ami markolásra termett… - Mit szólna a
szomszéd, ha odalépnék hozzá és némán megfognám a pöcsét?
Eljátszott a gondolattal: talán nem is merne megszólalni, nehogy lebukjon
a leskelődésével. Vagy mégis? Mert ha az anyja sejti vagy tudja a
kukkolást, akkor az is lehetséges, hogy a szomszéd is tisztában van azzal,
hogy az asszony tudja. Így szereznek egymásnak távolról élvezetet? Ez a
felvillanó gyanú csak még jobban megerősítette Emesében, hogy amit
szeretne, amit tervez, az nagyon jó lesz, alig várta már, hogy ő is
markolhasson.
Közben az asszony folytatta a rituálét - bár a kétfős közönség figyelme
egyrészt elkalandozott, másrészről lelankadt - továbbra is teljesen
meztelenül, testápolóval kenegette magát a lebukó nap fényében.