Az ajándék 1. rész
- Happy birthday to you kedves ikreeeek, happy birthdaaaay
toooo yoouuuuu! - amint elhaltak a kis ünneplő dalocska utolsó, kissé hamiskás,
de annál kedvesebb hangjai, szűk családom boldog tapsban tört ki. Az én és
Eilena, az ikerhúgom szülinapjára összesereglett családtagjaink körénk gyűltek,
hogy tanúi legyenek, amint közösen elfújjuk a gyertyát, ahogy az elmúlt 27
alkalommal tettük.
Elsőnek Candyce, a húgom élettársa jött oda gratulálni. Lena csókot kapott én
szájra puszit, de senki nem lepődött meg rajta, mivel lassan 4 éve volt a család
tagja, és mind imádtuk a közvetlen, kissé szeleburdi lányt. A saját családja
szinte teljesen megszakította vele a kapcsolatot, amikor elárulta a szüleinek,
hogy leszbikus és nem szándékozik férjhez menni. Ekkor már együtt jártak
Lenával, így amikor megtudtuk mi történt, mondhatni örökbe is fogadtuk. A mi
családunkban senki nem akadt fenn a dolgon, sőt mi több, mindig is arra
bátorítottak minket, hogy kövessük amit a szívünk diktál. Ezért külön büszke
vagyok a szüleimre. Én második húgként szerettem Candyt és ő is hasonlóan
viszonyult hozzám. Tortafalás és ajándékozás után következett a fényképezkedés.
Vigyorogtunk, vicces pofákat vágtunk és bár közben nagyszerűen éreztük magunkat
én mégis egyre gyakrabban pislogtam az órámra, ugyanis randim volt és lassan
ideje lett volna elindulnom. Ez feltűnt Lenának is, mert amikor végre
kikerültünk egy pillanatra a figyelem középpontjából, félrevont.
- Látom rohannod kell, mert vár az egyik Tiffany, vagy Destiny, esetleg Deedee,
szóval rövidre fogom Joey. Candy és én szeretnénk veled beszélni valami nagyon
fontosról, ezért holnap este nálunk vacsorázol! - hadarta és választ meg sem
várva, már ment is vissza a többiekhez.
Nem volt ebben semmi különös, mindig is ilyen volt. Ellentmondást nem tűrő és
célratörő, főleg, ha az én ugráltatásomról volt szó. Én is visszatértem, majd
neheztelő sóhajok és rosszalló pillantások kereszttüzében kimentettem magam és
hazaindultam, hogy felkészüljek a randimra.
Amint hazaértem, a villogó piros kijelző az üzenetrögzítőn azonnal magára vonta
a figyelmem. A "play" gomb megnyomása után szörnyű rekedt és orrhangon az
aktuális randim, influenzára hivatkozva lemondta. Franc bele, ez lett volna a
harmadik randink és komoly sexcsatára számítottam.
- Na ennek is annyi... - mondtam magam elé lemondóan.
Voltam már ebben a helyzetben. Valami hülye íratlan társadalmi szabály szerint,
ilyenkor át kellene mennem egy tál csirke levessel, egy kamionnyi papír zsepivel
és ápolgatnom kellene. Az elképzelés, hogy egy beteg lány mellett vészeljem át
az éjszakát az én bacifóbiámmal nevetséges. Annyira azért nem jó nő. Így hát
vettem a telefont és amíg a kapcsolásra vártam, elrebegtem egy gyors imát, hogy
rögzítő vegye fel. Imáim meghallgattatásra találtak, mert a rövid üdvözlő szöveg
és sípolás után, gyorsan együttérzésemről biztosítottam, majd jobbulást kívántam
és elbúcsúztam. Szülinapom volt és az esti terveim befuccsoltak. Normális ember
ilyenkor kinyitja a telefonkönyvét, összetrombitál annyi barátot amennyit csak
tud és kirúg a hámból. Na igen, a normális emberek. Én azonban leültem a
számítógépem elé, hogy a jövő héten esedékes meetingemre készüljek. Mivel
elhatároztam, hogy én leszek a legfiatalabb partner a jogi cégnél ahol dolgozom,
nem engedhettem meg magamnak, hogy lazítsak. Beleástam magam a prezentációm
részleteibe és mire feleszméltem, már jócskán elmúlt éjfél, ezért aludni tértem.
A másnapom kellemes semmittevéssel telt nagyrészt, persze azért dolgoztam is 2 -
3 órácskát, csakhogy megnyugtassam a lelkiismeretemet. Amikor elérkezett a 4
óra, felkerekedtem, hogy eleget tegyek az ikrem vacsora meghívásának. Útközben
vettem egy üveg bort és két kis csokor virágot ahogy mindig. Nem sokkal 5 után
meg is érkeztem Lenáék idilli kis kertes házához, ami annyira kertvárosi volt,
hogy a hideg rázott tőle. Állandóan integető, kedves szomszédok, az utcán
bicikliző gyerekek. A magamfajta "newyorkernek" ez kész pokol.
- Lányok, megjöttem! - rikkantottam el magam, miután kopogás nélkül beléptem,
ahogy mindig.
- Konyha! - jött a válasz kiáltás Candytől.
A konyhába lépve meg is pillantottam, a tűzhely előtt, amint épp kevergetett
valami szószt, ami isteni illattal töltötte meg a helységet. Hosszú szőke haját
kontyba csavarta a tarkóján, ahogy mindig főzés közben.
- Tedd őket az asztalra! - mondta hátra sem nézve. Hiába ismer már mint a rossz
pénzt. Mint mindig most is kihasználtam, hogy nem figyel és alaposan szemre
vételeztem az alakját. Alacsony, olyan 165cm magas lehetett, vékony alkatú, de a
forrónadrág mégis olyan popsit takart, hogy az embernek könnybe lábadt a szeme.
Még kevert egyet a szószon majd visszatette rá a fedő és végre felém fordult
vigyorogva.
- Szia te Rosszaság! - jött felém vigyorogva ölelésre tárt karokkal. A
csajszinak olyan ragyogó sötétkék szeme volt, amit nem lehetett nem csodálni.
Ahogy mindig most is elkönyveltem magamban, hogy a húgomnak kifogástalan ízlése
van.
- Helló Gyönyörű! - öleltem meg vigyorogva, miközben vissza kellett fognom
magam, hogy ne produkáljak egy szép nagy merevedést miközben nekem préselte a
tenyérnyinél nagyobb cickóit. A szokásos szájra puszi közben megjelent a húgom
is.
- Hé ti meg mit csináltok a hátam mögött! - kiáltott fel játékos haraggal.
- Nyugi csak a nődet próbálom elcsábítani! - kontráztam.
- Ja az más. - nevette el magát és már ölelt is magához, hogy tőle is megkapjam
a puszimat.
Ő is ugyanazt a short - top öltözetet viselte mint Candy, csak más
színösszeállításban. Az alkatuk is hasonló volt, csak Eilena valamivel magasabb
volt és kicsit csöcsösebb. Színeikben azonban nem is különbözhettek volna
jobban. A mi hajunk fekete volt a szemünk pedig "viharos égbolt szürke", ahogy
édesanyám szokta mondani.
- Na és milyen volt az este Tiffanyvel? - kérdezte Lena kissé cinikusan.
- Ja hogy az. Nos Tiffany, merthogy tényleg ez a neve, elkapott valami vírust,
így le kellett mondania...
- Te meg természetesen, még a városrészt is elkerülted, ahol lakik... - vágott a
szavamba Candy
- ...és ahelyett, hogy minket felhívtál volna, - folytatta Lena - hogy szabad az
estéd a szülinapunkon, nekiálltál dolgozni és az asztalodon aludtál. - fejezték
be a mondandómat.
- Nos, ami azt illeti nem egészen! - érdeklődve néztek, valami meglepő
fordulatra várva - Az ágyamban aludtam!
- Idióta! - felelték nevetve kórusban.
Én ezután letelepedtem az asztal mellé és semmiségekről csevegtünk,
viccelődtünk, jól éreztük magunkat. Ők visszatértek a vacsora készítéshez. Olyan
összhangban tették a dolgukat, mintha egy test két végtagjai lettek volna. Jó
volt nézni a köztük lévő harmóniát. A mikor a tálalásra került a sor, feltűnt,
hogy a kedvenceimet készítették és bár ugyanezen az ételeket favorizálta a húgom
is, én bizony vesztegetést szimatoltam. Miután befejeztük az evést, a nappaliba
vonultunk borozgatni. Láthatóan kicsit feszengtek, el - elakadt a társalgás és
sűrűn egymásra pillantgattak, míg végül én törtem meg.
- Na jól van csajok, elég ebből!
- Csak bökjétek már ki, bármi is az, ne feszengjetek itt nekem!
- Kicsit kényes a téma Joey! - mondta a húgom és közben kerülte a tekintetem.
Igazság szerint kicsit már kezdtek aggasztani.
- Oh, de most komolyan! Megöltetek valakit? - próbáltam megtörni a jeget.
- Na jó, akkor csak elmondom, kérlek ne szakíts félbe és gondolj végig mindent
mielőtt válaszolnál! - mondta Lena.
Tényleg komoly dolog lehetett, nem emlékszem, hogy valaha is lett volna ilyen
kínosan induló beszélgetésünk, így már kezdtem én is kissé feszengeni, de
elképzelni sem tudtam mi lehet a háttérben. Egypetéjű ikrek vagyunk. Feltétel
nélkül imádtuk egymást mindig. Tudja, hogy ha megölt valakit, én biztos ott
leszek, hogy segítsek megszabadulni a holttesttől.
- Ok. - csak ennyit tettem hozzá és vártam. És vártam. És vártam.
- Lena, Candy mi van már! - tört ki belőlem a feszültség.
- Okéoké! - tette fel a kezét Lena - Az van, hogy gyereket akarunk. Candy és én.
Gyereket.
- Dehát ez fantasztikus! - ugrottam fel a fotelből.
- Tedd le a segged Joey! - intett le Lena - mondtam, hogy ne szakíts félbe.
Mint akit leforráztak úgy ültem le. Mi a franc van? Akkor most nem örülünk?
Örökbe akarnak fogadni? Biztos, hogy ez van a háttérben. Örökbefogadás
külföldről. Afrikából. Jogilag nem egyszerű, de nem lehetetlen. Kínából! Na ez
már keményebb dió. És már át is mentem jogászba. Bár inkább a vállalati jogra
szakosodtam, azért tudok egy - két dolgot a családjogról is. A cégnél meg kell
keresnem azt a kövér pasast... mi is a neve? Peters, Edward Peters... nem is.
Peter Edwards. Ez az, vele kell beszélnem, de majd összehozom vele a lányokat és
nem lesz baj.
- Föld hívja Joeyt! Hahóó! - hadonászott előttem Lena kiszakítva a
gondolatmenetemből.
- Nem jogász kell, szóval hagyd abba a kombinálást és töröld le az "ügyvédkedeknezavarj"
kifejezést a képedről!
- Akkor meg... - kezdtem volna bele, de Lena arckifejezését látva elhallgattam,
majd intettem neki, hogy folytassa.
- Szóval, gyereket akarunk, de sajátot. Candy fogja megszülni, mivel én nem
hagyhatom magára a galériámat és egyéb okokból kifolyólag is így célszerű. -
hatalmas önuralomról tettem tanúbizonyságot, amikor magamat is meglepve sikerült
csendben maradnom, holott millió és egy kérdésem lett volna.
- Az egyéb okok miatt vagy most itt. - ennél a pontnál egymásra néztek és
megfogták egymás kezét. Nagyon nem tetszett ez nekem. Valami nagyra készülnek.
Éreztem, ahogy egy izzadság csepp lassan legördül a halántékomon, végig
csiklandozva az arcom majd az állam.
- Mivel egypetéjű ikrek vagyunk, te és én majdnem ugyanaz az ember vagyunk.
Egyezik a DNS - ünk, meg minden... ezért azt szeretnénk ha te lennél...
szóval... szeretnénk, ha...
- Lena itt elakadt, és láthatóan borzasztóan kínosan érezte magát, velem együtt,
mivel természetesen már tudtam, hogy mit akarnak és meg kell hagyni, az érzéseim
igencsak vegyesek voltak.
- Azt akarja mondani, hogy szeretnénk, ha te lennél az apja a gyermekünknek! -
fejezte be helyette a mondatot Candy. Se köpni, se nyelni nem tudtam.
- Most már beszélhetsz Joey! - nyerte vissza a hangját Lena.
- Mit gondolsz?
- Ööö... szal... izé... - nem találtam a szavakat. Egy kezemen meg tudnám
számolni azon alkalmakat, amikor képtelen voltam megszólalni.
- Ne nyökögj, beszélj Joey! - Lena, mint mindig amikor ideges vagy fél,
gorombasággal próbálta palástolni.
- Várj már egy percet Lena! - pattantam fel a fotelből miközben idegesen túrtam
a hajamba.
- Kicsit sok ez egyszerre, adj neki pár percet kicsim! - csitította Candy - Hozz
inkább még bort!
- Whiskey - t! - kiáltottam utána.
Azt akarják, hogy legyek a gyerekük apja. De most komolyan! Én?! Még csak nem is
kedvelem a gyerekeket. De nem kell nekem apának lenni, csak nagybácsinak, nem
igaz?! Bemegyek egy steril szobába, belepakolok némi cuccot egy műanyag pohárba,
azt összeturmixolják Candy cuccával, aztán belepakolják a leendő anyuciba és
aztán nekik kettejüknek lesz egy kis bőgőmasinájuk. Nem olyan nagy áldozat a
részemről nem igaz? És az is igaz, hogy így majdnem olyan, mintha Lena gyereke
is lenne. Ennél közelebb nem juthatnak a közös gyerekhez.
Mindezt végig gondolni beletelt vagy 3 percbe, addigra vissza is tért Lena a
szíverősítővel, amire most nagy szükség volt. Gyorsan lehajtottam egy ujjnyit az
aranyló nedűből majd, öntöttem magamnak még két ujjnyit. A két ujjnyi két bő
kortyban csúszott le a torkomon. Nem vagyok egy nagy vedelő, de isten látja a
lelkem erre most nagy szükségem volt.
Gyerek. Egy bébi a családban. Az tök jó, úgy értem mindenki örül, ha bővül a
család. De az isten verje meg, ez azért mégiscsak egy kurva nagy kulimásszá
tudja kinőni magát. Ok, hogy most nem nagyon vagyok oda a porontyokért, nem is
sokat ismerek. Igazából messze elkerülöm őket. Állandóan valami ragacs van a
kezükön, meg az arcukon és még csak nem is tudják kitörölni maguknak! De mi van,
ha a sajátomra másként gondolok?! Elvégre mindenki arról hadovál, hogy "majd ha
neked lesz megérted". Meg ott van még a... de mi is? Istenem még az agyam is
lelassult. A whiskey érezteti a hatását. Természetesen Candy újratöltötte a
poharam. Egye fene. Úgy értem igyam én. A harmadik pohár már nem égeti a
belsőmet, inkább lassan izzó parázsként ereszkedik le a torkomon.
- Jól vagy Joey? - kérdezte valamelyikük, de a hangja mintha egy kút mélyéről
szólt volna.
- Mi... mi van? - pillantottam fel.
- Nem nézel ki túl jól Kicsim - lépett mellém Lena - azt hiszem le kellene
dőlnöd kicsit.
- Frászt - horkantottam fel, amit egy csuklás kísért. - nincs semmi bajom!
- Úristen! - csapta össze a tenyerét Candy - egy napja múltál 28 éves és
seggrészeg vagy 3 whiskeytől! - mindketten nevetésben törtek ki, én pedig
részegségemben önkéntelenül is csatlakoztam.
Pár percig még tartott a nevetés, aztán sorban egymás után hagytuk abba. A
helyzet komolysága ismét elért mindannyiunkat. A csend szinte mázsás teherként
nehezedett ránk és úgy tűnt azt várják, hogy én törjem meg. De mégis mit
mondhatnék nekik? Ezt nem pár perc alatt és részegen kell eldönteni. Ez az. Időt
kell nyernem, hogy átgondoljam.
- Nos hölgyeim... hikk... elég sok mindent át kell gondolnom... ezt az egész...
- szavak híján, mivel sehogy nem akartak a nyelvemre jönni széles, esetlen
mozdulatokkal egy nagy körben hadonásztam a karjaimmal - értitek... hikk...
- Persze Joey, megértjük! - nyugtatott Candy
- Jó! - bólintottam, amitől majd hasra estem - Akkor én most hazamegyek! -
jelentettem ki és már indultam is kifelé. Kettőt sem léptem, amikor Lena elkapta
a karom és visszarántott.
- Frászt mész te bárhová is ilyen állapotban idióta! - dorgált a maga kedves
módján. - Ide a kocsi kulcsot! - nyújtotta a markát.
Azzal a kevés józanságommal ami még megmaradt, beláttam, hogy igaza van. Nem
lenne tanácsos így autóba ülnöm. Természetesen a keze mellé ejtettem a kulcsot,
amikor oda akartam adni neki, de csak fejrázást volt rá a válasz.
- És most szépen felmegyünk a szobádba, és pihensz pár órácskát, aztán újra
beszélünk! - ezzel a végszóval felkísértek az emeletre, a szobámnak kinevezett
helyiségbe.
Amikor beköltöztek, már aznap kijelölték nekem. Mókás, rajzfilmeket idéző
betűkkel még a nevem is ott volt az ajtón. Istenem, imádom ezeket a csajokat. Ez
volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy segítek nekik. Ahogy támogattak a
szobámba és megláttam a nevemet az ajtón.
- A nevem... hikk... ajtó - próbáltam velük is megosztani mire jutottam, de nem
működött az arcom. Ezért utálok inni.
- Igen baby, a neved az ajtón, mert ez a te szobád. - felelte nevetve Lena. Egy
pillanattal később már landoltam is az ágyon. Arccal előre. A fulladást
elkerülendő hanyatt fordultam. Mosolyogva álltak fölöttem.
- Szeretlek titeket! - motyogtam bárgyún vigyorogva.
- Mi is szeretünk tökfej! - mondta Candy majd rám terített valamit és már
indultak is kifelé.
- Egy műanyag pohárba kell rejszolnom - folytattam a motyogást, de már csak
magamnak, majd vihogni kezdtem.
- Idióta! - nevettek fel mindketten majd rám csukták az ajtót, én pedig
belefeküdtem a forgó szoba örvényébe, és elaludtam.
Amikor felkeltem még sötét volt. Szörnyű szájízem és fejfájásom volt. Lassan
felültem és ahogy rájöttem hol vagyok, hirtelen minden visszatért. A lányok, a
baba. Beleegyezem, segítek nekik ez nem kérdés. Meg is mondom nekik amint
felkelnek. Az órámra pillantottam az éjjeli lámpa fényénél és meglepődtem, hogy
még éjfél sincs. A csajok talán még ébren vannak. Gyorsan elintéztem a
folyóügyeket és a fogmosást, de a ruháimat sehol sem találtam, biztos a lányok
vetkőztettek le, így egy boxerben leslattyogtam a konyhába némi narancsléért és
aszpirinért. Nem kapcsoltam villanyt, nem volt rá szükségem, elvégre vakon is
eligazodom a házban, így hamar feltűnt a kiszűrődő gyér fény a konyhából. Amikor
odaértem az ajtóba, földbe gyökereztem. Candy állt a hűtő előtt, nekem háttal.
Egyik keze a hűtőajtón, míg a másikkal tűnődve simogatta az állát és mindezt
meztelenül. Selymes szőke haja majd' a derekáig ért, a hűtő világítása pedig
szinte glóriát rajzolt a feje köré. A segge pedig... nos, nincsenek rá szavak.
Éteri jelenség volt. Pár másodperc eltelt, mire észbe kaptam és enyhe
lelkiismeret furdalással elfordultam, részben mivel az illem így kívánja,
részben pedig, hogy ne mutassam a félkemény farkam. Halkan köhintettem egyet,
hogy felhívjam a figyelmét a jelenlétemre, mire egy rövid, de annál
határozottabb sikítás volt a válasz, amivel mondanom se kell a frászt hozta rám.
- Én vagyok az csajszi! Ne sikongass kérlek, mert akkor újra kezdik a fejemben a
dobok és a cintányérok! - próbáltam viccesre venni
- Joey, te jó ég, majdnem összepisiltem magam. Ami nem lett volna túl nagy
baleset, mivel tökre pucér vagyok, legalább a mosást megúsztam volna! - és már
röhögtünk is. Így talált minket Lena a konyhában. Candy pucéran a nyitott hűtő
előtt, én háttal neki egy boxerban és röhögtünk mint a fakutya.
Csak hogy teljes legyen a kép, ő is meztelen volt. Bár sokszor láttam már
meztelenül a húgom, a mostani alkalom, valahogy más volt. Sütött róla az
érzékiség. Arca ki volt pirulva, mellbimbói peckesen álltak, csupaszra borotvált
puncijának ajkai duzzadtak. A gyenge fényben, mintha még a merev csiklóját is
láttam volna. Most szeretkeztek. Ezért volt más. A nemrég átélt gyönyör szinte
ordított róla. Gyönyörűvé és kívánatossá tette, még az én szememben is. Aztán
feltűnt, hogy a tekintete mereven egy pontra fókuszál a testemen. Az addig
félkemény testrészem, a pillantásától szép lassan teljes készültségbe helyezte
magát és feszítette a boxerem. Nevetséges lett volna takargatnom magam, így ezt
a lehetőséget gyorsan el is vetettem. Poénkodással sem próbálkoztam. Ebben a
pillanatban, valami visszavonhatatlanul megváltozott. Hogy ki és mikor hagyta
abba a nevetést nem tudom. Talán egyikünk sem tudja. A kínos balesetből egy
pillanat alatt véresen komoly helyzet állt elő.
- Én és Candy most felveszünk valamit, aztán ha nem gond, folytatjuk a délutáni
beszélgetésünket! - jelentette ki Lena és elindult az emeletre, hogy
felöltözzön. Magát picit sem takargatva, Candy utána ment én pedig természetesen
elfordítottam róla a tekintetem. Eléggé szégyelltem magam abban a pillanatban.
Valahogy egy cseppet sem kívántam az elkövetkezendő beszélgetést. Mivel semmi
esély nem volt rá, hogy elkerüljem, magamhoz vettem egy nagy pohár narancslevet,
két aspirint és a lányok után mentem. A ruháimat még mindig nem találtam, így
egy szál boxerben kopogtam az ajtajukon.
- Gyere be Joey! - szólt ki Candy. Mindketten köntösben ültek az ágyukon és
intettek nekem, hogy én is helyezzem magam kényelembe. A sebtiben rendbe rakott
ágyneműre másztam és törökülésben elhelyezkedtem szemben velük. A boxerem testre
simulós anyagból készült, így nem esett ki semmi helyéről, de azért így sem
éreztem magam túl kényelmesen.
- Bort? - kérdezte Lena gonoszul.
- Ha azt akarod, hogy kirakjam a vacsit gonoszkodj csak! - fenyegettem meg
játékosan. Ezzel az apró évődéssel, mintha kieresztettük volna a "feszültség
lufiból" a levegőt. Sokkal könnyedebbé vált a légkör.
- Komolyra fordítva a szót! - köszörültem meg a torkom.
- Segítek nektek lányok! Mindenben. A többit majd menet közben megoldjuk. -
vártam némi ujjongást, könnyes összeborulást, bármilyen pozitív reakciót a
bejelentésem után, de ehelyett ők megint egymásra néztek. Megint az a tekintet.
Meggondolták magukat? Mégsem engem akarnak apának? Nem értettem semmit.
- Joey, nem fejeztük be a beszélgetést, mert túl hamar kiütötted magad. Szóval
ne ugorj annyira előre. Előbb hallgass végig. Bár az alapján amit az előbb
láttam a konyhában, nem hiszem, hogy baj lenne belőle. - lábujjig pirultam, és
összezavarodtam, amikor Lena befejezte a mondatot.
- Mih? Tessék? - értetlenkedtem.
- Nem akarjuk, hogy pohárba rejszolj Joey! - mondta Candy
- De akkor...? - továbbra sem voltam képben.
- Azt szeretnénk, ha gyermekünk természetes úton foganna meg. - mondta ezt olyan
természetességgel Lena, mintha semmiségről lenne szó.
TERMÉSZETES ÚTON... TERMÉSZETES ÚTON... TERMÉSZETES ÚTON... A két szó
visszhangként pattogott a fejemben, kiütve minden útjába eső gondolatot a
fejemből.
- Azt hiszem ezt most én... de komolyan lányok... ezt akarjátok mondani, hogy...
te meg én... - mutattam Candyre aztán magamra - tudod és úgy... na érted! -
kezdtem kiakadni. Komolyan kiakadni. - de hát ez nevetséges! Mégis hogy?
- Ugyan már Joey! - használta a hisztis hangját a húgom, ami a szüleinknél
mindig bejött, de belőlem mindig ellenkezést váltott ki.
- Tudod ugye, hogy a gyerekeket nem a gólya hozza!?
- Kurvára nem vicces Eilena! - förmedtem rá.
- Arra kértek, hogy... szóval, hogy... na arra!
- Jajj ne legyél már olyan kurvára nyárspolgár Joseph! - váltott ő is a teljes
nevemre, mint mindig, ha veszekedtünk. Szinte észrevétlenül, Candy lemászott az
ágyról, és eltűnt a látómezőmből. Azt szokta mondani, hogy ilyenkor jobb hagyni
a pitbullokat acsarkodni, mint a fogak közé kerülni.
- Nyárspolgár? Teljesen hülye vagy? Arra kérsz, hogy szeretkezzek a
szerelmeddel! - vágtam vissza.
- Talán ellenedre van? - ordította, majd sokkal halkabban folytatta. - Az előbb
a konyhában mégis úgy állt a faszod, hogy majdnem szétszakította a boxered.
- Az természetes reakció egy egészséges férfitól, hogy feláll neki, ha a világon
a két leggyönyörűbb nő áll előtte meztelenül. - ahogy kimondtam, már meg is
bántam. Láttam, ahogy Lena szeme elkerekedik.
- Szóval engem is gyönyörűnek tartasz? - kérdezte elképedve. - Sosem mondtad.
- A húgom vagy, miért mondtam volna. Sosem néztem rád úgy. Csak ma. Amikor
szinte rád volt írva, hogy épp szexeltél. - már nem veszekedtünk. Szinte
suttogtunk. Hirtelen beállt a csend közöttünk. Sok minden elhangzott ami
emésztést kívánt, mindkettőnk részéről. Néhány perc múlva Candy csöndesen
visszatért és elhelyezkedett a korábbi helyén.
- Vagy két perce nem ölitek egymást, szóval gondoltam ideje visszatérnem. -
mondta vigyorogva. Úgy tűnt nem hallotta a beszélgetés végét, így aztán kicsit
értetlenül nézett hol rám, hol Lenára.
- Azt hiszem én most hazamegyek. Köszi a vacsorát lányok. - indultam el kifelé a
szobából.
- A ruháim? - fordultam vissza.
- Adom máris! - pattant fel az ágyról Candy, majd egy pillanattal később a
ruháimmal tért vissza. Az előszobában öltöztem fel, majd Candy kikísért az
autómig.
- Neked és nekem, kettesben is kellene beszélnünk Candy! - mondtam komolyan.
- Tudom, hogy Lena mennyire meggyőző tud lenni, néha akkor is, ha nem akar.
- Persze Joey! Te meg én jövő héten együtt ebédelünk? - ajánlotta mosolyogva.
- OK, majd hívlak!
Azzal beültem az autóba és hazahajtottam. Rengeteg mindent kell átbeszélnünk és
átgondolnunk. Az elkövetkező hetek sorsdöntőek, ezzel tisztában voltam. A
hármunk kapcsolata, alapjaiban fog megváltozni. Abban biztos voltam, hogy a
lányok ezerszer átbeszélték ezt és minden eshetőséget számításba vettek, mielőtt
feldobták nekem a kérdést. Mégis, valamiért úgy éreztem, hogy falhoz állítottak.
Mindig is elég sekélyes fickónak tartottam magam, a szerelembe esés lehetősége
még csak fel sem merült bennem soha, ahhoz túlságosan is a munkámnak éltem.
Csilli - villi mű nőket hajtottam egész életemben, akik jól néznek ki a BMW -
mben és a négyezer dolláros öltönyeim mellett. De Candy nem mű, semmi
mesterkéltség nincs benne. Na igen, ez bonyolult ügy. Úgy döntöttem, várok a
döntésemmel a közös ebédig, amit szerdára beszéltünk meg, egy étterembe az
irodám közelében. A hétfő és kedd úgy repült el, hogy szinte észre sem vettem.
Napi 12 - 14 órákat dolgoztam, hogy mindennel elkészüljek a pénteki
nagygyűlésre, amelyen Mr. Hogworth is tiszteletét teszi. Az atyaúristen
személyesen. 68 éves vezérigazgató, aki nyugdíjba vonulása után, a Los Angelesi
irodát irányította, de az ujját továbbra is a cég ütőerén tartotta. A fia David
vette át a cég irányítását itt New Yorkban, a főhadiszálláson, azonban a mai
napig jelent az öregnek. Az utóbbi pár évben, már nem jelent meg a negyedéves
értékelő gyűléseken, szóval minden bizonnyal valami különleges esemény várható.
Már terjedtek a rémhírek elbocsájtásokról, részlegek felszámolásáról. Nem hittem
a pletykáknak, de azt azért el kell ismernem, elég feszült lettem jómagam is a
látogatás hírére.
Szerda is úgy telt ahogy a hét előző napjai, igazság szerint meg is feledkeztem
a Candyvel közös ebédünkről, amíg a titkárom Jeff, fel nem hívta rá a figyelmem.
Gyalog öt percre volt csak így kicsit késve indultam. Folyamatosan valami
kibúvón törtem a fejem. Sehogy sem akaródzott elmennem erre az ebédre, de
tudtam, hogy csak elodázni tudom, megúszni semmiképp. Amikor beléptem, Candy már
az asztalunknál ült. Üde színfolt volt a nyári ruhájában, amelyen kusza, színes
ábrák sokasága keveredett, a sok öltönyös és kosztümös ember között.
- Szia Joey! - állt fel az asztaltól, hogy megöleljen üdvözlésképp és az
elmaradhatatlan pusziért.
- Szia Gyönyörű! - öleltem meg mosolyogva.
- Olyan ez a hely mintha temetésen lennék. - nézett körül mosolyogva. - ez a sok
fekete öltöny...
- Na igen, a manhattani egyenruha. Tényleg lehangoló tud lenni. - értettem egyet
miközben odaintettem a pincért.
Miután megrendeltük az ebédünket, kínos csend telepedett közénk. Én az
evőeszközöket babráltam, ő pedig a szalvétája sarkával játszott.
- Nézd Candy, - kezdtem bele végül - ez rohadt kínos nekem és szerintem neked
is.
- Ne Joey! - intett le - Nekem azért kínos mert neked kínos! Érted? Tudom, hogy
azt gondolod, hogy Lena beszélt erre rá, de biztosíthatlak, hogy közös döntés
volt. Kórházban nemzeni gyereket, olyan személytelen... érted? Az a sok tű, meg
petricsésze meg mikroszkóp, meg azok az idegen emberek akik részt vesznek benne.
Egyszerűen nem szabad így történnie. Egy új lélek jön erre az egyébként is túl
műanyag és robotizált világra. Nem akarom, illetve mi nem akarjuk, hogy ennek a
gyönyörű eseménynek az intimitása elvesszen az orvosok és a műszereik között.
Azt akarjuk, hogy a mi picink itt foganjon meg bennem, ne egy mikroszkóp alatt.
Érted ugye? - fejezte be a mondandóját. A szenvedélyes monológja engem is
magával ragadott, teljes mértékben értettem és megértettem az indokait.
- És mi lesz a dolog gyakorlati részével? - dobtam fel a legkényesebb kérdést.
- Ezt is átgondoltad? Erre is megvan a forgatókönyv? Mert ha igen szeretném, ha
megosztanád velem, mivel úgy néz ki főszerepet kaptam. - halvány pír jelent meg
az arcán mire befejeztem.
- Nos igen. - köszörülte meg a torkát. - mindig is leszbikus voltam, így
gyakorlatilag ez lenne az első... khm... aktusom, férfivel. - szegény annyira
zavarban volt, hogy láttam rajta, legszívesebben elszaladt volna, de nem
könnyíthettem meg a helyzetét. Elvégre most még csak beszélünk, mi lesz, ha
odajutunk, hogy meg is kell tennünk.
- Ez egy kicsit bonyolítja a dolgot nem gondolod? - kérdeztem, miközben el sem
akartam hinni, hogy miről beszélünk. Az egész helyzet abszurd volt. - Kérlek
avass be a részletekbe, hogy szerinted hogy is fog ez történni. - kértem olyan
megnyugtató hangon ahogy csak tudtam.
- Szóval, tudod... - habozott - a mi házunk, sötét szoba, te bejössz, teszed a
dolgod aztán kimész és kész. - mondta el a tervét címszavakban.
- Aha. Értem. - bólintottam és eldöntöttem, hogy az elkövetkező percekben nem
leszek kíméletes vele. - És közben a húgom az ajtó előtt vár és a kezét tördeli.
Mi van akkor ha elsőre nem sikerül megfogannod. Mi lesz ha egy évig kell
próbálkoznunk, mire összejön a dolog. Mit gondolsz, mit fog ez a dolog tenni
veled, Lenával, velem. Hónapokon keresztül szeretkezünk a sötétben és azt
gondolod ez nem lesz semmilyen hatással ránk? - mire befejeztem, láttam, hogy a
sírás kerülgeti. Nyomorultul éreztem magam miatta, de az őszinteség a legjobb
út. Az egyetlen út ebben az ügyben. Minden eshetőséggel számolnunk kell, mert ha
egyszer elindulunk ezen az ösvényen már nincs visszatérés.
- Ne haragudj, nem akartalak elszomorítani, de muszáj tudnom, hogy tényleg
mindent átgondoltatok, mielőtt belevágunk. Menj haza, beszélj a húgommal!
Szombaton megint összeülünk és meglátjuk.
Csak bólintani tudott, mert biztos voltam benne ha megszólal elsírja magát.
Csendben kisietett az étteremből és eltűnt Manhattan forgatagában. Mivel nekem
is elment az étvágyam lemondtam a rendelésem és visszaindultam az irodába, hogy
a munkába temessem magam. A hét további részében, egyikünk sem kereste a
másikat. Gondolom elég sok mindenen kellett átrágniuk magukat.
Amikor végre elérkezett a péntek, szinte agyonhajszoltam magam, ahogy mindenki
más is a cégnél. Mire megérkezett Mr. Hogworth, már öngyilkos hangulat alakult
ki némelyekben. Maga a meeting mondhatni eseménytelenül zajlott. A különböző
részlegek beszámolói, a sok száraz adat, grafikonok és kimutatások, nemcsak
minket, de az öreget is untatták, mivel észrevettem, hogy legalább kétszer
elbóbiskolt az asztalfőn. A gyűlés végén jöttek a szokásos hátba veregetések,
gratulációk. Sok - sok pénzt kerestünk a második negyedévben is. A találkozó
végeztével Mr. Hogworth magához intett én pedig a torkomban dobogó szívvel
mentem oda.
- Mi a helyzet Joey? - ragadta meg a mancsomat és meglepő vitalitással
szorította meg.
- Köszönöm Uram, minden rendben! És ön hogy van? - udvariaskodtam
- Hagyjuk ezt az uramozást és szólíts Franknek! - legyintett
- Rendben, köszönöm Uram, akarom mondani Frank! - mondtam elképedve
- Figyeltelek az elmúlt években Joey! - tette a vállamra a kezét. - Példásan
teszed a dolgod, hozod az ügyfeleket és rendesen számlázol. - nevette el magát.
- Mik a terveid a jövőre nézve fiam? - a pillantás amit rám vetett, megértette
velem, miért ő az egyik legjobb ügyvéd a mai napig. Nem hagyom magam
megfélemlíteni, döntöttem el és álltam a tekintetét.
- Én akarok lenni a legfiatalabb partner a cégnél Ur... vagyis Frank! -
jelentettem ki a lehető leghatározottabb hangon. Veséig látó pillantásával
végigmért, majd hümmögött egyet.
- Általában megkapod amit akarsz fiam? - kérdezte még mindig röntgenszemmel
- Nem Uram, semmit nem kapok csak úgy meg. Én megszerzem amit akarok és nem
általában, hanem mindig! - önbizalmam töretlen, pillantásom halálos. Cápa vagyok
Manhattanben, aki elveszi ami őt illeti és aki soha nem áll meg, mert ha megáll
meghal. Ezt próbáltam sugallni a testbeszédemmel is, ahogy az imént tettem a
szavaimmal, belül azonban olyan gyomorgörcsöm volt, hogy azt hittem ott helyben
elhányom magam a stressztől.
- Helyes fiam, nagyon helyes! - lapogatta meg a vállam - Rövidesen beszélünk! -
választ nem várva megfordult, hogy egy távolabb lévő csoporthoz csatlakozzon.
Alig vártam, hogy véget érjen a kötelező bájcsevej és amikor lassan apadni
kezdett a létszám, úgy gondoltam ideje nekem is lelépni. Elköszöntem a
kollégáktól és természetesen az öregtől is, aki megint megajándékozott egy
röntgen pillantással.
Semmi másra nem vágytam, csak egy kiadós zuhanyra és egy évnyi alvásra. Másnak
délben sikerült magamhoz térnem. Egész nap elő sem vettem a laptopom, próbáltam
felkészülni az esti találkozásra a lányokkal, de minden kísérletem kudarcba
fulladt, egyszerűen nem tudtam mire számítsak. Életemben először úgy döntöttem,
hogy hagyom magam sodródni az árral. Lassan elérkezett az idő, hogy elinduljak,
így összekaptam magam és elmentem megvenni a szokásos csokrokat és bort. Két
üveggel. Szükségünk lesz rá, gondoltam. Amikor megérkeztem a házhoz, megálltam
az ajtó előtt. Életemben először haboztam benyitni. Armstrong szállóigévé vált
mondata jutott eszembe, ahogy ott álltam az ajtó előtt. "Kis lépés ez egy
embernek, de hatalmas lépés az emberiségnek". Az én esetemben azonban valahogy
így hangzik: "kis lépés ez egy embernek, de hatalmas lépés az életemben". Vettem
egy mély levegőt és beléptem.
- Megjöttem! - kiáltottam be a szokásos módon.
- Nappali! - jött a válasz a húgomtól.
Ölelés, puszi. A szokásos üdvözlés, mégis valahogy feszült, de nem is
számítottam másra.
- Ne kerülgessük Joey! - tért a lényegre Lena.
- Ne kerülgessük! - bólintottam.
- Candy elmondta, hogy mit beszéltetek szerdán, - kezdett bele a mondandójába és
közben nem nézett a szemembe. - Igazad van Joey! Van olyan aspektusa ennek a
történetnek, amit nem vettünk figyelembe. Naiv módon, abból indultunk ki, hogy a
fogantatás garantált. Tudom, hülyeség. Nem is értem. Egyszerűen annyira sima
ügynek tűnt, logikusnak, hogy pár dologgal nem számoltunk. De hát én vagyok a
művész a családban, aki előbb cselekszik aztán gondolkodik. Te vagy az ügyvéd,
aki mérlegel, gondolkodik és talán cselekszik. Te vagy az ellenpólusom, ahogy
mindig. Te meg én vagyunk egy egész. Nem tudom, hogy kibírnám - e, hogy
hónapokig... tudod, te meg Candy... én meg az ajtó előtt. Nem, biztos nem
bírnám.
- Igen szerintem én sem. - értettem egyet.
- Egyetlen megoldás marad... - ekkor rám nézett és volt valami abban a
tekintetben ami egy kicsit megijesztett.
- Mi... milyen megoldás? - hebegtem
- Hááááát... ahogy azt Candyvel kettesben már megbeszéltük.... - állt fel a
fotelből és lassan elindult felém. - az egyetlen megoldás, ha én is részt veszek
benne.
- Te is részt ve... na álljunk meg egy perce! Mit értesz azon, hogy te is ré...
- elakadt a szavam, mert a húgom a szoknyáját megemelve, az ölembe mászott.
Szemtől szembe.
- Ezt értem! - és azzal a lendülettel rám tapadt és olyan szenvedéllyel kezdet
csókolni, hogy azt hittem ott helyben elégek. Mindkét kezével a hajamba túrt,
majd belemarkolt és úgy irányította a fejem, hogy a lehető legmélyebben tudjon
csókolni. A bugyival fedett punciját közben folyamatosan a hasamnak feszülő
farkamhoz dörzsölte, majd egy pillanattal később leszállt rólam, megigazította a
szoknyáját és visszaült a helyére.
- Szóval akkor te is benne vagy! - jelentette ki vágytól fátyolos hangon, én meg
ültem ott mint akit leforráztak. Még nyökögésre sem futotta az erőmből. Lenéztem
a farkamra és láttam, hogy ott, ahol a puncija a farkam törzséhez dörgölőzött
nedves folt volt. Ebben a pillanatban lépett a szobába Candy poharakkal és egy
nyitott borosüveggel.
- Na? - kérdezte Lenát.
- Nézz rá! - mutatott felém a húgom.
- Az a meredező fasz, mit mond neked kicsim? - kacsintott cinkosan.
- Akkor tehát te is benne vagy! - Candy szinte ragyogott az örömtől.
- Erre iszunk! - töltött mindenkinek, majd kiosztotta a poharakat. Lassan
kezdtem visszanyerni a lélekjelenlétem. Már mosolyogni is tudtam.
- Joeynak csak keveset önts Candy! Nem akarjuk, hogy megint beájuljon! -
gonoszkodott Lena, mire mindannyian nevetni kezdtünk. Ittunk a borból, majd
miután letettük a poharakat, Candy mindkettőnket kézen fogott.
- Csináljunk egy bébit! - majd húzni kezdett minket az emelet felé.
Hagytam magam vezetni, mint egy birka és közben hol Lenára, hol a minket húzó
Candyre néztem. Te jószagú... ezek most...?! Be voltam rezelve. Először Candy
lépett a szobába, majd Lena és végül én. Candy megállt az ágy előtt és
vigyorgott. Mélykék szeme ragyogott az izgatott várakozástól. Lena lassan hozzá
sétált, majd magához vonta és olyan szenvedélyes csókkal estek egymásnak, amitől
elernyedt az állam. Azt a kevés ruhát ami rajtuk volt, pillanatok alatt
leszórták, majd mint akikben csak most tudatosul, hogy ott állok nem egészen egy
méternyire tőlük, felém fordultak.
- Candy kedvesem, mutassuk meg a bátyámnak, hogy mi hogyan szeretjük!
- Lena mintha átváltozott volna. Hangja egy árnyalatnyival mélyebben csengett, a
szemében pedig, mintha némi gonoszság villant volt. Az én reakcióm minderre egy
ideges nyelés volt.
- Igen Úrnőm! - felelte Candy engedelmesen és kissé fejet hajtott. Mint egy hű
szolgáló. Pofám leszakadt. Az előbbi csókból is éreztem a húgom domináns
oldalát, de úrnő és szolgáló viszonyra a legmerészebb álmaimban sem gondoltam.
Immáron sokadik alkalommal váltam beszéd képtelenné.
- Ne tátsd a szád Joey! - szólt rám Lena - Hozd a széket ide az ágy mellé és ülj
le rá! Meztelenül!
- Őőő... ja ok. - rebegtem és a szék felé léptem, ám Lena hangja ismét csattant.
- Ok, mi?
- Őőő...ok Úrnőm?! - kérdeztem elbizonytalanodva.
- Okos fiú, gyorsan tanul. - mondta félig leeresztett szemhéjjal engem
méregetve. Volt valami benne, az egész lényében, ami arra késztetett, hogy
engedelmeskedjek. Uralta az egész hálószobát anélkül, hogy bármit tett volna
érte. Gyorsan ledobáltam a ruháimat, majd a széket szorosan az ágy mellé tettem
ahogy parancsolta és leültem rá. A szívem a torkomban dobogott, a farkam pedig
annak ritmusára rángatózott. Akkor sem voltam ennyire izgatott és felspannolt,
amikor először voltam lánnyal. Akkor sem amikor a fizika tanárnőmet szopattam le
a saját szertárában 17 évesen. Ültem ott és kocsányon logó szemekkel néztem a
két lányt, az úrnőt és a szolgát.
- Candy, mássz fel az ágyra négykézláb! - kapta az utasítást
- Igen úrőm! - és már mászott is.
- Ügyes kislány. - dicsérte meg az engedelmességért és jutalmul végig simított a
pompás kerek fenekén, amitől Candy és én egyszerre sóhajtottunk fel.
- Nocsak! - nézett rám a húgom. - Ebben is egyformák vagyunk drága ikrem! Én is
imádom a seggét! Gyerünk Kicsim! Mutassuk meg ennek a csődörnek a csodálatos kis
seggedet. Fordítsd felé! Ez az. És most tedd a fejed az ágyra és pucsíts, ahogy
egy engedelmes szolgához illik. - csak úgy pattogtak a szavai, Candy pedig
zokszó és habozás nélkül teljesítette azokat. Én meg csak bámultam a képembe
tolt segget. A rózsaszín segglyukat és a tökéletes puncit, ami kicsit kinyílva
felfedte a legrejtettebb bájait. Nedvei gyöngyözve csillogtak és én önkéntelenül
is közelebb hajoltam, hogy megízleljem. Ekkor egy tenyér jelent meg előttem,
elzárva a kilátást éhes tekintetem elől.
- Vissza! - csattant fel Lena - Nem érhetsz hozzá, amíg én nem engedem. Most
csak szagolni fogsz! Rajta, told közelebb az orrod a pinájához! Szagold meg az
illatos kelyhet Joey!
Már épp tettem volna amit mondott, amikor ismét megjelent előttem a tenyér, ami
ismét megállásra kényszerített.
- Mit mondasz nekem Joey, ha parancsot adok?! - kérdezte gonosz vigyorral.
- Iii... Igen Úrnőm? - találgattam.
- Okos fiú! - simogatta meg a hajam és én, bár nevetségesnek hangzik, de
örültem, hogy elégedett velem. Keményen belemarkolt a hajamba és közelebb tolta
a fejem a puncihoz.
- Mély lélegzet! - utasított.
- Igen Úrnőm! - mondtam már reflexből és szimatoltam a harmatos pinát. Olyan
közel voltam, hogy belenyalhattam volna, de mivel az úrnőm megtiltotta, nem
mertem ellenszegülni. Így maradt az illat, ami olyan részegítő volt, hogy
lehunyt szemmel élveztem.
- Nahát Joey! Nagyon jó fiú vagy! Nem hittem volna, hogy megállod. Nem nyaltál
bele ebbe a gyönyörű pinába. - dicsért meg Lena.
- Mivel is jutalmazzalak meg... - amíg tűnődött az egyik lábát felrakta az
ágyra, az én szemem azonnal a szétnyíló puncijára tapadt.
- Nahát, nahát! Joey te perverz disznó! Szégyelld magad! Az iker húgod nedves
pináját bámulod? A testvéredét? Ezért büntetés járna, ugye tudod kedvesem?
- Iigen Úrnőm! - bólintottam szinte transzban, miközben a szemem folyamatosan a
puncijára tapadt ami láthatóan egyre nedvesebb lett.
- Az előbb jó voltál, most meg rossz... - tűnődött színpadiasan.
- Most mit tegyek veled? Azt hiszem a kettő semlegesíti egymást, nem gondolod
Candy?
- De igen Úrnőm! - felelte Candy kissé lihegve.
- Candy, édesem! Neked egyre nedvesebb az az éhes kis picsád! - erre én is
odakaptam a fejem és valóban. Candy szinte tocsogott. Annyira merev voltam, hogy
egy érintés elég lett volna, hogy azonnal elmenjek.
- Csak nem az én kis bátyuskám jelenléte izgatott fel ennyire?
- De igen úrnőm! - felelte Candy engedelmesen.
- Meséld el nekem miért izgatott fel ennyire?
- Nem tudom Úrnőm! - felelte még mindig az ágyra támasztott homlokkal a szőke
lány. - Talán mert az ikred Úrnőm! Ő, te csak egy hatalmas fasszal, Úrnőm.
- Szóval szereted a faszt?
- Nem Úrnőm, nem szeretem a faszt, csak a te faszodat!
- Jó válasz én kis kurvám! Ezért meg kell, hogy jutalmazzalak! - hajolt közelebb
Candy égnek meredő seggéhez és hosszan kinyújtott nyelvvel végignyalta,
csiklótól ánuszig. Candy azonnal elélvezett. Visszafojtott nyögésekkel előre
hanyatlott és csak nyögött és élvezett, miközben Lena próbált továbbra is a
punciján maradni, így tartva őt az orgazmus hullámain. Alig bírtam magammal.
Bármennyire is élveztem ezt a játékot, ez alatt a rövid idő alatt amíg
játszottunk, teljesen kikészültem. A farkam már - már fájdalmasan lüktetett. A
mocskos beszéd, a live leszbishow és ez az egész domina dolog a végletekig
felajzott. Idegesen fészkelődtem a széken, miközben továbbra is bámultam a
lányokat. Magamhoz nyúlni, szó szerint nem mertem, mert érzésem szerint pár
húzás után beterítettem volna a szőnyeget magam előtt. Azt tudtam, hogy Candyben
kell befejeznem, végtére is ezért voltunk itt. Át kell vennem a gyeplőt, -
gondoltam - különben itt bolondulok meg. Így hát felálltam a székről és lenéztem
a lányokra. A mozgásra ők is felfigyeltek és vágytól ködös tekintettel felém
fordultak.
- Ti aztán igazán rosszak vagytok lányok! - mindkettejük szemöldöke kérdőn
felszaladt a pálfordulásom láttán.
- Te! - intettem a fejemmel Lenának - Ujjazd meg a punciját! Gondoskodj róla,
hogy elég tág legyen amikor megbaszom ezt a kislányt!
- Lena először kissé elképedt, Candy nem kevésbé, de aztán mégiscsak
alkalmazkodtak az új helyzethez. Lena még nyomott pár csókot Candy tökéletes
seggére, majd lassan betolta a mutatóujját annak puncijába és lassan ki - be
huzgálta.
- Így gondoltad Uram? - kérdezte huncutan és ráhajtotta a fejét Candy seggére,
majd a lehető legártatlanabb tekintettel nézett fel rám.
- Nagyon jól csinálod! - bólintottam.
- Folytasd két ujjal!
- Igen Uram! - és bevezette a középső ujját is, amit Candy hálás nyögéssel
fogadott. Nagyon nehéz volt visszafognom magam. A két buja lány egyszerűen
elvette az eszem.
- Most a harmadikat! Candy, izgasd a csiklódat! - utasítottam őket
- Igenis Uram! - jött a válasz szinte egyszerre, ami mosolyt csalt az arcomra.
Kezdtem egyre jobban élvezni ezt az Uramozást és hogy minden parancsomnak
engedelmeskednek. Mikor Lena három ujja már lazán siklott ki és be Candy tocsogó
pinájába elérkezettnek láttam az időt, hogy végre beledugjam a farkam oda, ahol
férfi előttem még nem járt.
- Lena! - szólítottam meg a húgom miközben feltérdeltem az ágyra mögéjük.
- Igen Uram? - nézett rám a húgom, és mintha egy kis áhítat szerűséget véltem
volna felfedezni abban a tekintetben.
- Markold meg a faszom! - utasítottam nyersen.
- Igenis Uram! - és a markában is voltam. Határozottan, de gyengéden tartott,
miközben le sem vette a szemét, a lüktető farkamról. Amikor megnyalta a száját,
tudtam, hogy gondolatban már szopja. Már a gondolattól is nagyot rándultam a
kezében. Kénytelen voltam változtatni az elképzelésemen, nem rakhattam azonnal
Candybe, muszáj volt kipróbálnom a húgom száját.
- Nyisd ki a szád! - ezúttal elmaradt az "igenuram", csak tette amit mondtam.
- Vedd be a szádba a faszom és szopjad húgocskám!
- Miközben lassan közelített, Candyre néztem, aki ezt hallva a hátára fordult és
tágra nyílt szemekkel bámult minket. Lábait szélesre tárta és lassan körözni
kezdett a csiklóján, másik kezével időnként megcsipkedve a mellbimbóját. Amint
Lena szája elnyelte a farkam, lehunytam a szemem és akkorát nyögtem, hogy
magamat is megleptem. Soha nem voltam hangos az ágyban, de soha nem is éreztem
még ekkora gyönyört. Hullámokban tört rám, ahogy a húgom szája fel és le
szánkázott a robbanásig feszült farkamon. Belemarkoltam a hosszú fekete hajába
és a csípőmmel kicsit rásegítettem a ritmusra. Egész a torkáig engedett, majd
vissza. Pár lökés után, már mindkét kezemmel markoltam a haját, a fejét egy
helyben tartva és önfeledten basztam a száját.
- Elég! - rántottam ki a farkam, mert éreztem, hogy közel a robbanás.
- Fantasztikus vagy kishúgom!
- Örülök, hogy a kedvedre lehettem Uram! - válaszolta alázattal, el - elakadó
lélegzettel. Bár én kiestem a szerepemből, ezzel a mondatával emlékeztetett a
játékunkra.
- Candy? - szólítottam meg a még mindig csendben maszturbáló lányt.
- Igen Uram? - hagyta abba és felkönyökölt.
- Felkészültél?
- Igen Uram! Készen állok rá, hogy megbassz a kőkemény faszoddal Uram! - és már
fordult is négykézlábra, arccal az ágyon, hogy a lehető legjobban ki tudjon
tárulkozni nekem.
- Lena, fogd meg a faszom!
- Igen Uram! - felelte a szólított és határozottan megmarkolt.
- Most vezess bele ennek a gyönyörű kis kurvának a pinájába! - a keze által
vezetve, pár esetlen, térden megtett lépést követően, ott volt a farkam Candy
pinájának a bejáratában!
- Így gondoltad Uram?
- Nagyon jó! - dicsértem meg és lassan elkezdtem befelé tolni a farkam a tágítás
ellenére szűk, te jó isten de még milyen szűk punciba.
- Istenem Candy, nagyon szűk vagy, és forró! - ragadtam meg a csípőjét. Toltam
magam, lassan de határozottan egyre mélyebbre, amíg teljesen össze nem
simultunk!
- Legyél vele nagyon gyengéd! - súgta a fülembe Lena, hogy csak én hallottam,
amit egy bólintással nyugtáztam.
- Lena, feküdj Candy szája elé, hogy nyalni tudja a pinádat! - utasítottam a
húgom, aki ezúttal szó nélkül tette amit mondtam. Szemmel láthatóan kicsit
aggódott a szerelméért.
- Candy nyald a pináját, amíg én megbaszom a finom kis pinádat! - minden mocskos
kifejezést, ami elhagyta a számat, egy apró rángás kísért, mélyen Candy
puncijában.
- Igenis Uram! - és már lefetyelt is. Hangosan cuppogott és nyögött miközben
falta a húgom pináját, aki maga is hátravetett fejjel élvezkedett.
- Élvezed a bátyám faszát Kicsim? - kérdezte élvetegen Lena.
- Élvezed ahogy bassza a pinádat?
- Ig... ige...ee...en! - nyögte a lökéseim ritmusában
- Szeretnéd látni ahogy engem is megbasz azzal a hatalmas, kemény faszával? Jó
volt látni ahogy megbassza a számat?
- Lena minden egyes szavára, mindhármunk élvezete hatványozódott. Éreztem, hogy
egyre közelebb kerülök, így magasabb tempóra váltottam.
- Bassza meg! Elélvezek a bátyád faszán kicsim! - kiáltott fel Candy és abban a
pillanatban robbantam. A szemem befordult a koponyámba és ezer csillag robbant
fel az agyamban amikor spriccelni kezdtem.
- Érzem a forró gecijét! Belém spricceli mindet! Istenem! - ekkor éreztem, hogy
Candy is elélvez és a pinája szó szerint feji a farkam. Még mindig merev voltam
amikor Candy aléltan az oldalára dőlt. Lena gyengéden a hátára fordította és egy
párnát csúsztatott a csípője alá, hogy ne folyjon ki a "gyermekvetőmag" a
puncijából. Én még mindig ott térdeltem, izzadtan és még mindig kőkemény
farokkal. Nem akartam elhinni, hogy amit az imént átéltem, igaz. Lena adott egy
gyengéd csókot a szerelmének, majd rám nézett, aztán a farkamra. Én is lenéztem
és láttam, ahogy egy spermacsöpp lassan, nyúlósan leesni készül a végéről. Lena
lassan közelített, majd gyengéd erőszakkal a hátamra fektetett.
- Hagy takarítsam le azt a gyönyörű faszodat testvérkém! - mondta és már a
szájában is voltam. Szívta miközben a kezével kipréselte a maradékot a
farkamból. Időnként megrándultam, az iménti orgazmustól még kissé érzékeny volt
a makkom, de Lena gyengéd volt, így egyáltalán nem volt kellemetlen. Közben,
hogy ő se maradjon ki a jóból, a kezemmel próbáltam elérni a punciját, de
hasztalan. Ő észrevette, hogy miben mesterkedem és anélkül, hogy kiengedett
volna a szájából, elhelyezkedett a számon. Az illatos punciba fúrtam az arcom és
nyaltam, szoptam ahol csak értem, miközben a kezeimmel két oldalról próbáltam
minél jobban széttárni.
- Ó istenem Joey! Nyaljad a pinámat! - nyögött fel és bár a szájával elengedett
a kezeivel még mindig szorgosan dolgozott rajtam.
- Nézd, hogy szopja a csiklómat a testvérem Candy! - nem láttam a szőke lányt,
csak a halk nyögéseiből következtettem, hogy bizony ő is készen áll a
folytatásra.
- Ez az Kicsim, ujjazd a gecis pinádat. Olyan gyönyörű vagy! Akarod látni, ahogy
megbasz a bátyám? Akarod látni ahogy a testvérem belém veri ezt a gyönyörű
faszt?
- Igen, azt akarom, hogy baszasd meg magad a testvéreddel kicsim, látni akarom,
ahogy eltűnik az a hatalmas fasza az éhes pinádban! - jött a túlfűtött válasz.
Már nem voltunk egymás alárendeltjei. Saját vágyaink rabszolgái lettünk és mint
ilyenek, egyenlők voltunk. Engedve ezeknek az erőknek, Lena lemászott rólam és a
farkam fölé guggolt, míg Candy közelebb jött, hogy jobban lásson. Amikor Candy
elég közel ért, megmarkolta a farkam és alaposan szemügyre vette. Kicsit
húzogatta, majd fogást váltott. A mutató ujjával elkent egy csepp elő nedvet a
végén és kíváncsian megnyalta a makkom. Gondolom tetszett neki az íze, mert
ezután a szájába vett és ütemesen cumizni kezdett. Szép lassan ráérzett a
ritmusra, hogyan segítsen be a kezével a szájmunkájába. Kivette a szájából és
nyalogatni kezdte a makkom, majd teljes hosszában az egészet. Aztán a zacskóm
került sorra. Játszott a golyókkal. Simogatta, majd egyesével a szájába
szippantotta őket. Ezután visszatért a makkomhoz és pár nyalintás után, ismét
szopni kezdett, végig a szemembe nézve. Igéző volt. Élete első szopása meglepően
jól sikerült.
- Szereted szopni a bátyám faszát Kicsim? - kérdezte Lena fátyolos tekintettel.
Láthatóan tetszett neki a látvány.
- Ühmmm - jött a válasz. Még cumizott pár másodpercig, aztán egy nagy
cuppantással elengedett és a farkam Lena puncijához irányította.
- Ülj bele a Testvéred faszába kicsim! - utasította, majd elragadtatott
tekintettel figyelte, ahogy eltűnök, majd ismét előbukkanok Lenából.
- Ez gyönyörű! - sóhajtott fel és nyalni kezdett minket a találkozási
pontunknál. Hol a farkamat, hol Lena csiklóját nyalintotta a fürge kis nyelve.
Aztán ahogy fokozatosan épült fel a vágyunk, úgy váltottunk egyre magasabb
sebességre, így Candy nem tudott már besegíteni nekünk. Mivel nem akartam, hogy
egy pillanatra is elhanyagoltnak érezze magát, átfordultam Lenával, hogy én
legyek felül.
- Ülj a húgom szájára Candy! Hagy nyalja ki a gecimet a pinádból!
- Gyere kicsim! - hívta Lena is. Amint elhelyezkedett a szája fölött, a húgom
szinte habzsolni kezdte a punciját, sorozatos nyögéseket csalva elő Candyből.
Annyira szépek és érzékiek voltak, hogy felemelkedtem és miközben erőteljes,
hosszú lökésekkel basztam a húgom, a számat Candy melleire tapasztottam és
szívtam, nyaltam és csókoltam a rózsaszín bimbót. Candy élvezett el először. Az
orgazmusa hirtelen és erős volt. Egy éles sikollyal belém kapaszkodott és a
szája az enyémre tapadt. Hevesen, őrjöngve csókolt, majd ahogy az orgazmus
hullámai csendesültek, a csókja is úgy lett gyengédebb és gyengédebb, míg végül
a vállamra hajtotta a fejét és pihegett pár másodpercig. Én is és Lena is
megálltunk, hogy ne rontsuk el neki a pillanatot. Amint lemászott Lenáról, újult
erővel estünk egymásnak. Most, hogy már Candy nem volt köztünk, ráfeküdtem és
klasszikus misszionárius pózban kezdtem el dugni. Végig egymás szemébe néztünk
és mintha valami a helyére kattant volna. Ő és Én ismét egyek voltunk, mint
egykor az anyaméhben.
- Szeretlek Joey! - mondta két nyögés között.
- Én is téged Lena! - azzal kissé gyorsabb tempóra kapcsoltam, majd egyre
gyorsabbra, míg végül olyan keményen basztam a húgom, amilyen keményen csak
emberileg lehetséges. Folyamatosan sikongatott, miközben a testünk keményen
egymásnak csapódott minden lökésnél.
- Beléd fogok élvezni Lena! - figyelmeztettem amikor éreztem, hogy közeledik a
vég.
- Igen Joey!
- Élvezz belém!
- Spricceld tele a pinámat a forró geciddel! - sikongatta szinte önkívületben!
Amikor végül elélvezett, a szeme felakadt úgy, hogy csak a fehérje látszódott.
Az egész teste hevesen remegni kezdett, majd egy hangos sikollyal kitört belőle.
Az ő orgazmusa engem is magával rántott. Egy erőteljes utolsó döféssel a lehető
legmélyebbre vágtam a farkam és artikulálatlan nyögéssel, mélyen a húgom testébe
lövelltem. Legalább fél percig teljesen ki voltam ütve. Mintha egy felhőn
lebegtem volna. Katartikus élmény volt együtt lenni a két lánnyal. Ekkor halk
hüppögést hallottam és megállt bennem az ütő. Felpattantam Lenárol, közben a
farkam puhán kicsusszant a puncijából. Ebben a pillanatban mozdult ő is. Odament
Candyhez és magához ölelte.
- Candy, talán bántottalak? - kérdeztem megszeppenten.
- Nagyon sajnálom, ha durva voltam én igazán...
- Semmi baj Joey! - nyugtatott szipogva - csak boldog vagyok! Ennyi az egész.
Mondanom sem kell mekkora kő esett le a ketyegőmről. Megint tudtam levegőt
venni.
- Ez annyira csodás volt! - lelkendezett tovább.
- Nagyon szeretlek titeket!
- Mi is nagyon szeretünk téged! - válaszoltuk egyszerre Lenával.
- Gyere ide te is Joey! - Invitált egy közös ölelésbe Candy, én pedig habozás
nélkül zártam őket a karjaimba.