Az állásinterjú

- Kérem a következőt – szóltam ki fáradtan a résnyire nyitott ajtón.
Halk kopogás után lassan nyílt az ajtó, egy apró termetű nő lépett be félénken. Egyszerűen volt öltözve, vastagkeretes szemüveget viselt, haja kontyba volt feltűzve.
- Kérem, üljön le. Hozott önéletrajzot?
- I... igen - válaszolta nő elcsukló hangon, majd egy gyűrött papírlapot tett elém.

Jól kezdődik, nem mondom. Ez volt a mai utolsó interjú, késő van, fáradt vagyok, az iroda már kiürült, és tucatnyi, alkalmatlannál alkalmatlanabb jelöltet hallgattam meg, hogy asszisztenst találjak magamnak. Ez a penészvirág is teljesen alkalmatlannak tűnt arra, hogy egy osztályvezető mindennapjait kordában tartsa. Sem a megjelenése, sem a fellépése, sem az elém lökött sajt cetli nem tűnt meggyőzőnek képességeiről. Bezzeg az elődje!
Egy bombázó volt a csaj, hosszú lábú, karcsú derekú, hatalmas mellű, mindig magas sarkúban, mindig kosztümben, mindig frissen mosott vállig érő, leomló hajzuhataggal, mindig finoman sminkelve, mindig izgalmas parfümfelhőbe burkolva. Hatalmas zöld őzike szemeivel úgy bámult a férfiakra, hogy azoknak elakad a szavuk. Bezzeg neki nem. Érzékien vastag ajkairól lágyan gördültek le a szavak, bárkivel bármit elhitetett. Velem is. Hiába volt kiváló és okos asszisztens, mégis elváltak útjaink. Vagy talán pont azért. Mert nem csak rendkívül vonzó volt, de roppant intelligens is. És persze számító. Inkább hozzáment egy nálam menőbb, jóképű, széles vállú vállalkozóhoz, akivel az irodámban ismerkedett meg.

Azóta nem volt asszisztensem, de most már túl sok volt a teher, kell valaki, aki leveszi a vállamról a teher egy részét. Na de pont ez a mimóza?
- Látom dolgozott már ilyen munkakörben – kérdeztem az előttem ülő nebáncsvirágot. - Miért jött el?
- Megbetegedett a kislányom. Egyedül nevelem. A volt főnököm nem nézte jó szemmel, hogy túl sokat maradok vele otthon. De itt azt mondták, hogy ez csak négyórás állás rugalmas munkaidőben, és részben otthonról is intézhető, ezért vagyok most itt. Ez az állás az egyetlen lehetőségem.
- Értem. Nézzük a szakmai tapasztalatát – mélyedtem el az önéletrajzában. Egész jó, hümmögtem magamban. Ki sem néztem belőle, hogy ennyi mindenhez ért. De sajnos nem elég dögös. Márpedig ha tárgyalok valahol, hasznos a vonzó megjelenésű beosztott, aki kicsit megpuhítja a hímnemű tárgyaló partnereket, eltereli a figyelmüket.
Levettem keret nélküli olvasó szemüvegemet, és mélyen az előttem ülő nő szemébe néztem:
- Bevallom őszintén, nem vagyok biztos benne, hogy maga a megfelelő jelölt erre a munkára. Mivel tudna meggyőzni, hogy mégis magát kell választanom?
Ezt a kérdést mindenkinek feltettem, rutin állásinterjú kérdés, amire a gyakorlott álláskeresők az előre betanult személyes erősségeket szokták felsorolni. De ez a nő egyszerűen felállt, és elkezdett vetkőzni. Megrökönyödve bámultam. Már ki is gombolta a blúzát és előbukkant csipkés vörös melltartója. Finoman kibújt a szoknyájából és én megpillantottam a vörös csipke tangát. Ekkor levette fekete vastagkeretes szemüvegét és kibontotta a haját, szőkésbarna sörényét kacéran megrázva. Az annya, esett le az állam, egy bájos arcú, formás testű hattyú állt előttem a rút kiskacsa helyett. Csak most vettem észre, hogy keményen áll a farkam. Ő megkerülte az asztalt és közelebb jött, mit jött, libbent ez a csodás látomás. Letérdelt, lehúzta a cipzáramat, kihámozta a nadrágomból kimerevedő hímtagomat.
- Nagyon kell ez az állás – mondta, és rábukott a farkamra. Fogazott a csaj, de mégis kéjes volt az enyhe fájdalom. Két kézzel ragadtam meg a fejét és úgy mozgattam a száját fel le a farkamon, mintha guminővel maszturbálnék. Azt hittem mindjárt szétrobbanok. De meg akartam dugni. Mindig is pinamán voltam, a franciázás csak előjáték lehetett nálam. Eltoltam a fejét, majd megragadva a hatalmas tölgyfa íróasztalra dobtam a törékeny testet. A vörös fehérnemű bikavadító volt, azt akartam, hogy rajta maradjon, ezért csak apró almaformájú melleit szabadítottam ki a kosárból, így vettem kezelésbe őket. Egyik cicit a kezem simogatta, míg a másikat a nyelvemmel cirógattam, majd cseréltem. Ő becsukott szemmel szerényem tűrte. Nem adta át magát teljesen az élvezetnek, de a teste reagált, mikor nyelvemmel lejjebb kalandoztam. Félrehúztam az apró csipke bugyit az ágyékáról, és számba vette megduzzadt nagyajkait. Kesernyés-édeskés váladék szivárgott a puncijából, készen állt a behatolásra. A lehúzott sliccből kimerevedő farkam a félretolt bugyi mellett könnyedén csúszott be az apró redők közé a keskeny résbe. Lábait a vállamra tette, és némán tűrte, ahogy egyre gyorsabban mozogtam benne.

Hirtelen pózt váltottam. Lekaptam az asztalról és megfordítottam, felsőtestét bal kézzel erőteljesen, már-már erőszakosan az asztal lapjához nyomva, miközben jobbommal a kőkeményen ágaskodó péniszem igazítottam be a vaginájába hátulról. Szorosan megragadtam, két kezemmel szinte átértem keskeny csípőjét, így diktálva az iramot. Éreztem, hogy a farkam egyre jobban beledagad a nedves lyukba. Kéjesem morogtam és már ő sem marad csöndben, egyre hangosabban nyögdicsélt. Már majdnem kész voltam, de látni akartam az arcát, miközben beleélvezek. Ismét szemből fektettem fel az asztalra, a farkam most segítség nélkül szalad bele. Lábaival átkulcsolta a derekamat, majd felült és a nyakamba kapaszkodva eltolt az asztaltól. Apró termetét gond nélkül tartottam meg, karjaimat a feneke alá csúsztatva. Így, állva, összefonódva adtuk át egymást a közös ritmusnak. Nem várta az orgazmust, és mikor rátört, szégyellősége szertefoszlott egy pillanat alatt, apró kiáltással szállt ki belőle a félelem, félénkség és visszafogottság.

Kibontott haját sörényként rázta, tágra nyitott szemei révetegen bámultak a semmibe, miközben én elégedett ürítette bele ondómat hatalmas sóhajtással. Percekig álltunk így, ő szorosan rám csimpaszkodva, kézzel-lábbal átkarolva, akár egy plüssmackó, lassan ernyedő férfiasságommal a puncijában, melyből ragacsos folyadék csordogált ki. Megcsókoltam. Most először, finoman. Finom volt. Ő visszacsókolt finoman, majd apró nyelvét agresszíven bedugta a számba.

Vadul csókolóztunk, miközben a farkam újra kezdett belemerevedni a nedves barlangba. Na, ilyen sem sűrűn fordult velem elő. Visszaléptem az asztalhoz, ráültettem, és ott folytattam, ahol abbahagytuk. Az előző eresztés ragacsosan cuppogva csurgott a gátja felé, miközben ütemesen dolgoztam rajta. Egyre jobban beindulva bámultam, ahogy a farkam ki-be jár benne. Mikor a folyás elérte az ánuszát, az ondóval síkosított hímtagot nagyon lassan és nagyon óvatosan a popsijába toltam. Apró sikoltás hagyta el a száját, majd elégedett nyögés. Kecses ujjait a csiklójára helyezte, és egyre hevesebben simogatta magát. Gyakorlott lehetett, villámgyorsam ment el.

A szűk barlangban sokkal szorosabb volt a záróizom szorítása, így pillanatokkal később én is elégedetten spicceltem tele a másik lyukat is. Nadrágomból kilógó, csöpögő farokkal lerogytam a forgószékbe és csak bámultam a szemem magasságában a félretolt vörös tangából kikandikáló két kis lukból csurgó váladékot. Ő zilált hajjal és tekintettel felült, lehuppan az asztalról, majd sebesen felöltözött, és kislisszolt az ajtón. Hirtelen magamhoz tértem és utána szóltam a nyitott ajtón.
- Fel vagy véve. Holnap kezdhetsz.
Mindig is meghatottak a gyermeküket egyedül nevelő anyák…