Az apáca húga 2.
Lilit szobalánya várta a folyosón. A lány fiatal volt, alig
tizennégy éves. Szemrevaló, szőke fruska. Lili szótlanul karon fogta és behúzta
a szobába. A szobalány döbbenten nézett az apácára.
- Dicsértessék... - dadogta, mire Lili türelmetlenül szólt:
- Én vagyok az, te buta!
- Erre a lány még jobban megzavarodott.
- Készítsd el a fürdővizemet!
Lili idegesen járkált nővére szobájában, úgy érezte, ez a délután szűz nővére
tisztaságát is beszennyezte. A szobalány elsietett a fürdőház irányába, s
bezörgetett a konyhai személyzet ajtaján. Az erélyes dörömbölésre egy kába fiú
nyitott ajtót. Rózsi halk hangon előadta kérését, mire a kukta szemtelenül
elvigyorodott.
- Amíg felmelegszik a víz, mi lazíthatunk egyet!
Rózsi erre visszakézből szájon vágta a szemtelenül vigyorgó fiút. Az pedig,
mintha csak erre várt volna, elkapta a lány kezét, a háta mögé szorította, majd
szabad kezével megmarkolta annak telt keblét.
- Eressz el, kiáltok! - lihegte, de a fiú egyre keményebben tartotta, száját
ajkával betapasztotta, és egyre beljebb húzta a sötét helységbe. Rózsi
védekezésül beleharapott a fiú szájába, ám az, mintha erre várt volna, fölkapta
és meg sem állt vele az ágyig. A szobában ketten laktak egy másik segéddel:
Józsi, a tizennégy éves kukta, és Jani, egy harminc körüli férfi. Jani ébren
feküdt az ágyán, és mikor társa a közelébe ért a rúgkapáló, lánnyal, azonnal a
segítségére sietett. Átölelte Rózsit, nyelvét egészen benyomta a lány szájába,
miközben kezeivel a lány hatalmas melleit markolászta. Rózsi fokozatosan
elernyedt, karját Jani feje köré fonta, az pedig nekilátott a lány ingének
kigombolásához. Miközben Rózsi az ágyon ült, Józsi fejét a lány szoknyája alá
fúrta, és bugyiját félrehúzva nyelvével nyalogatni kezdte a forró ajkakat, majd
behatolt a nedves punciba. Rózsi szinte magán kívül volt a két fiú izgatásától,
nagyokat sóhajtott. Józsi ekkor az ölébe húzta és hirtelen mozdulattal beléje
hatolt. Rózsi közben sikoltozni sem tudott, mert Jani farka közben a torkáig
hatolt, miközben egy pillanatra sem engedte el két mellét, melyeket ritmusosan
szorongatott, mellbimbóit morzsolgatta. Szinte egyszerre élveztek a lányba
alulról, felülről. Rózsi testében hatalmas kéjáradat dúlt, életében még sohasem
érzett ilyen kielégülést. Utána a két fiú helyet cserélt. Most az egyik dugta
alulról, a másik felülről. A kielégülés után együttesen felöltöztették a lányt,
majd Józsi kézen fogta és elsiettek a fürdőház irányába.
- Holnap ötkor ugyan itt - súgta neki búcsúzóul a fiú. Rózsinak egyetlen
gondolata sem volt az átélt kaland után. Néhány perc múlva Rózsi belebotlott az
udvaron ténfergő Paliba.
- Mit keresel itt ilyenkor, mért nem mész aludni? - kérdezte rossz kedvűen.
Sehogyan sem tetszett neki menyasszonya tartózkodása a mai eljegyzésen.
- Lili kisasszony fürödni akar.
- Igen? Majd felviszek neki egy lavór vizet, eredj aludni. - mondta hirtelen
Pali.
Rózsi sejtette, hogy nem így kellett volna tenni, de még mindig az átélt
események hatása alatt volt. Pali felsietett a lépcsőn és szinte kopogás nélkül
azonnal belépett a lány szobájába. Lili, - vagyis akit Pali annak vélt - még
fenn volt, és ágya előtt térdelve imádkozott. Luca szelíden nézett a váratlan
látogatóra, és azonnal az ajtóhoz sietett, hogy megtartsa neki az ajtószárnyat.
De Pali olyan határozottan lépett be, hogy az ajtó azonnal bevágódott mögötte.
Luca ekkor kapott észbe, hogy mindez a ruhacsere következménye lehet.
- Jócakát kisasszony! Van itt valami fürdőedény, ahová betölthetném a vizet,
vagy tyúkot szándékozol kopasztani benne? - kérdezte Pali dühösen, és választ
sem várva lecsapta a lavórt a szoba közepére. Luca megrettent, még soha nem
hallotta a hadnagyot így beszélni.
- Milyen lakályos ez a szoba! Ha elgondolja az ember, hogy tíz éve kemény
munkában telt az élete, igazán megérdemelne egy kis kényelmet és nyugalmat. Vagy
nem Lili kisasszony? - kérdezte a hadnagy és tekintetét metszően a lányra
szegezte. Lucának fogalma sem volt, hogyan kellene most viselkednie.
- Bizonyára hadnagy... - hebegte és semmi mást nem érzett a bénító félelmen
kívül.
- Örülök, hogy egyetért velem. Akkor nem is zavarok tovább! Ugyanis, ha úgy
véled, hogy megérdemlem már a családi békét, akkor hamar egyezségre jutunk!
Luca sejtette, hogy Lili ezen az estén kikosarazta a férfit. Tudta, hogy Lili
egyáltalán nem akar már Pali felesége lenni.
- Nézze Pali! - mondta, miközben megpróbálta leküzdeni félelmét.
- Késő van már, azt hiszem, holnap mindent tisztázhatunk.
- Szóval holnap? És fürdeni nincs késő?
- De hadnagyom... ez már mégis csak az én dolgom.
- Úgy? - kérdezte még élesebben Pali.
- Talán az én dolgom is, hogy a menyasszonyom egyszerűen faképnél hagy az
eljegyzésen, és apáca nővérét öltözteti be maga helyett!
Hiszen ez rájött - gondolta a lány.
- Akkor hogy nem látja most is. Felelni szeretett volna valamit, de semmi nem
jutott eszébe, mély lélegzetet vett, de a hadnagy nem engedte szóhoz jutni.
Egyre közelebb lépett a lányhoz, aki remegve a szoba mélyébe húzódott az ágya
felé.
- Én mától a menyasszonyomnak tekintelek!
- De én sohasem biztattam magát, és én nem mehetek férjhez... - esett ki a
szerepéből Luca.
- Nem?! Nem megy férjhez? Azt mondja, hogy nem megy férjhez?
- Már csak egy lépés választotta el őket egymástól.
- Márpedig a feleségem leszel, még akkor is, ha most nem akarod. De majd akarni
fogod hamarosan! Hiszen minden mozdulatodból kitűnik, hogy semmi mást nem
akarsz, mint férjhez menni!
- És ezzel elkapta a remegő lányt, és magához szorította. Luca egy darabig szó
nélkül tűrte, hogy a hadnagy a derekát szorongassa, kezével a melle után
kutasson, lenyomja az ágyra, és végigfeküdjön rajta. Utolsó erejével kipréselte
a száján:
- Lehetetlen hadnagy! - s közben olyan soha nem érzett kéj suhant végig szűzi
testén, mely szinte az önkívület határáig taszította. Még soha nem ért hozzá
férfi. Pali a vágytól felajzva lihegve kereste a lány száját, de az az elfojtott
sikoltástól fuldokolni, majd zokogni kezdett. Pali hirtelen kijózanodott,
elszégyellte magát, és vigasztaló szavakat keresett.
- Ne sírj, nem akartalak bántani, én csak jót akartam - de erre a lány még
inkább zokogni kezdett. Pali úgy vette ölébe, mint egy nagy babát, ringatta,
melléhez szorította. Teljesen lelohasztotta és lesújtotta a lány zokogása,
igyekezett minél hamarabb kívül kerülni az ajtón. Ott viszont egy kis apáca
állt.
- Szégyellje magát hadnagy, amiért erőszakoskodik Luca nővéremmel! - csattant
fel Lili hangja.
- Úristen! Micsoda ostobaságot tettem! Bocsássanak meg! - hebegte, s kihátrált
az ajtón.
Lili majdnem elnevette magát a hadnagy hebegésétől. Egy darabig mindketten
hallgattak, majd Luca megszólalt:
- Én nem mehetek már vissza a nővérekhez, Lili! - s hangos zokogásra fakadt.
Lili megkönnyebbülten mosolyodott el.
- Helyes! Mindnyájan ezt akartuk! És most már a hadnagy is ezt akarja! Hiszen a
menyasszonyának tekint! - nevetett felszabadultan.
- Szóval te kihallgattad a beszélgetésünket és csak a végére jöttél be! - ámult
Luca. Egy jó negyedóra múlva mindketten úgy érezték, megnyugodtak kissé. Lili
már tudta, hogy amit délután Somával átélt, teljesen beleívódott, lénye részévé
vált, és senki a világon nem veheti el tőle.