Családi vacsora vízparton 3.
– Akkor öltözz fel! – Móni
játékosan a lányához vágta az új ruhát:
– Ez is az ajándék része.
Csenge felült, és mosolyogva, simogatva forgatta a felsőt:
– Nagyon trendi…– szorította a mellei elé, hogy azonnal el is kapja onnan,
és az arcához emelje.
Szabolcs nem nagyon tudott hova nézni.
– Elmenjünk sétálni, vagy máris vacsorázzunk? – dörmögte, nem is képzelve,
hogy figyel rá valaki.
– Séta! – kiáltott fel Csenge, magasba emelve a szorongatott új ruhát.
– Séta! – szavazott Mónika is.
Vidáman indultak el. A lány néha előresietett majd megvárta őket, máskor
Szabolcs szabad oldalába csimpaszkodott, s minden mozdulatánál kivillant a
melle. A férfi gyanította, hogy ezt az erősen alkalmi ruhadarabot nem
melltartó nélküli viseletnek szánták.
– Mókus! – mutatott felfelé a lány, miközben mintha nem is lenne rajta
felső.
Elértek egy használaton kívülinek tűnő kőbányáig, érdeklődéssel nézegették
a lemenő nap fényében megcsillanó, és a különleges árnyalatú köveket.
Visszafelé rövidebbnek tűnt az út.
Leültek a vendéglő kerthelyiségében, és lelkendezve olvasgatták az étlap
széles kínálatát. Végül hárman háromfélét választottak, és megegyeztek egy
üveg borban.
Szabolcsnak vörösödött a feje a csülök mellé evett paprikától és a
látványtól: marta a nyelvét és a szája szélét a paprika, és oldalról nézve
semmisem takarta Csenge testét. A válltól derékig tartó kivágáson, akár
egy sátor bejáratán, ki-be lehetett volna közlekedni…
Leszállt a meleg, ciripelős, nyári este.
– Még egy séta?
– Körbe lehet kerülni a tavat?
Lehajtották a maradék bort, majd összekapaszkodva indultak el. Középen
Szabolcs, jobbja Mónika vállán, aki a karját a férfi derekán nyugtatta,
néha le-lecsúsztatva, majd hüvelykujját beakasztva a nadrágba. Balról
Csenge simult hozzá.
Szép volt az este, víz és erdőillattal, mély csenddel. Csak a saját
lépteiket hallották. Egy teljes kört írtak le a tó körül.
A panzióhoz érve Csenge ment elől, és a szobában ugyanúgy elvetette magát
a duplaágyon, ahogy már délután is, jelezve, hogy azt választotta.
Szabolcs számára ezzel egyértelművé vált, hogy övé a pótágy, s bár Mónika
kérdőn pillantott rá, más megoldást nem látott.
– Te hol szeretnél aludni? – ismételte meg a nő a néma kérdést.
– Itt – ereszkedett le a férfi a pótágyra.
– Nem férnénk el hárman? – kérdezte a lány felülve.
– Á, veled nem lehet együtt aludni, mert keresztbefordulsz – legyintett
Móni.
Szabolcs kicsit mérgelődött magában, hogy egyiküknek sem jutott eszébe a
legkézenfekvőbb megoldás: Csenge aludjon a külön ágyon.
– „Ma már nem lesz
ebből szex!” – gondolta keserűen, bár belátta, hogy a nagyágyon sem lenne
jobb a helyzet, hiszen a lány tőlük karnyújtásnyira szuszogna.
Mónika felkapta az egyik törölközőt:
– Letusolok…
A férfi már azon törte a fejét, hogy milyen ürüggyel mehetne utána, amikor
a nő az ajtóból visszafordult:
– Megnéznéd, hogy van-e bennem kullancs? – kérdezte huncutul.
– Olyan
sokat sétálgattunk a fák alatt…
Szabolcs készségesen felugrott, és amint becsukódott mögöttük a fürdőszoba
ajtaja, már tolta is le a nadrágját:
– Már azt hittem, hogy nem lesz semmit.
– Mit szeretnél?
– Bekapod?
– Persze… – Mónika közben levetkőzött.
– Aztán megdugsz a zuhany alatt?
A férfi már alig várta, hogy valahol végre megmárthassa a fullánkját,
kedvtelve vizsgálgatta a nő idomait… A következő pillanatban lefagyott az
arcáról a vigyor, és hamarjában felrántotta a nadrágját, mert Csenge dugta
be a fejét a fürdőbe:
– Engem is megnéz valaki? – kérdezte ijedt szemekkel. – Nem szeretnék
kullancsot szerezni!
– Jó, mindjárt – felelt az anyja.
Hangosan felsóhajtottak, amikor eltűnt a lányfej, de tanácstalanul néztek
egymásra: nem találtak semmiféle zárat az ajtón. Bármikor visszajöhet!
– Gyorsan! – nyomta lefelé a férfi Móni fejét.
– Támaszkodj az ajtónak!
– Nem megy.
– Mi? Még el se kezdtem…
– Érzem, hogy nem fog menni.
– Majd később lerendezzünk – súgta a nő izgatottam –, ha elaludt,
visszaszökünk ide.
– Vigasztalóan megsimogatta Szabolcs falloszát.
A férfi felöltözött és kiment.
Csenge a duplaágy közepén, a tévé távirányítóját nyomkodva alig 1-1
másodpercig élvezett minden csatornát. Nadrágját már ledobta, bugyiban és
az új, semmit nem takaró felsőben, félkönyéken hasalt. Nem nézett oldalra,
de mintha megérezte volna a férfi pillantásának irányát, meghintáztatta a
fenekét.
– Sehol semmi nézhető. – Letette a távirányítót és a hátára gördült. –
Tudsz fekve táncolni?
– Az meg milyen?
Mutatott néhány mozdulatot, aztán minden átmenet nélkül ismét hasra
fordult, és tovább pörgette a tévécsatornákat.
Szabolcs leült a pótágy szélére, és feltűnés nélkül leste a lány fenekét,
ahogy délután a vízibicikli platóján. Furcsa érzései támadtak:
nyomasztotta a családi feeling, a közösen töltött este, amikor
legszívesebben megdugná Mónit, és hazamenne a saját lakásába. Zavarta az
is, hogy az imént – életében talán másodszor fordult elő – nem állt fel a
farka, pedig mennyivel könnyebb lenne most kielégülten hátradőlni. Az sem
hagyta nyugodni, hogy mindezek tetejére Csenge bugyis fenekét nézegeti, és
kedve lenne beleharapni…
Mónika a dereka köré csavart törölközőben csatlakozott a tévénézéshez, és
már lányával ketten hasaltak a duplaágyon, távirányítót nyomkodva.
Szabolcs kiszaladt volna a világból!
Legalább megint bebizonyosodott, hogy nem neki való az összeköltözés, ő
nem bírna elviselni ilyen családi estéket. Végigheveredett az ágyon.
Telt az idő, a képernyőn váltakoztak a műsorok, Móni átment a férfi
ágyára, és hátulról hozzátapadt. Szabolcs hallotta a törölköző huppanását,
érezte a hátához préselt, maroknyi melleket, és egy kéz kutakodását a
derekánál, ahogy becsusszant a nadrágba, és megmarkolta a meglepett
falloszt. Felélénkült és kíváncsian hátranyúlva, a nő meztelen testét
találta.
Fél percig sem tartott az idill. A fallosz már kikívánkozott a nadrág
mélyéről, nemcsak Móniról, az ágyról is végleg lecsúszott a törölköző, és
a nő az egyik térdét a férfi derekára tette, hogy két ujj kényelmesen
betaláljon a résen… amikor Csenge zajosan nyújtózkodott a duplaágyon, majd
felült, ledobta a felsőjét, magához húzta a takarót és kidobta alóla a
bugyiját:
– Jó éjt! – Fordult egyet, és arccal a pótágy felé helyezkedett el.
– Jó éjt, kicsim! – mondta az anyja, kihúzva a kezét a férfi nadrágjából
és a törölközőbe kente a nedvességet.
– Aludj jól! – dörmögött Szabolcs is, hangjában csalódottsággal.
Mónika zavartan bugyolálta vissza magát a törölközőbe, és visszatért a
lánya mellé, a duplaágyra.
A férfi feltűnés nélkül megigazította a farkát – nem sok húzogatás
hiányzott már a békés estéhez –, és duzzogott magában. Bámult a levegőbe,
majd megkereste a távirányítót, és végre kikapcsolta a tévét.
Percekig próbálta a szuszogásokból megállapítani, hogy a duplaágy bitorlói
alszanak-e már. Lábujjhegyen odaosont a lányhoz, és közelről hallgatta az
egyenletes légzést. Úgy gondolta, hogy itt az ideje átkerülni az ágy
túlfelére, és az oldalán fekvő Móni mögé görbülve, végre helyére tenni a
dolgokat. Ritkán szoktak ebben a pózban szexelni, de az mindig jólesik:
kicsit lusta, kényelmes, ám kellemes az a ráérős lassúság, és azért a
végén rá lehet kapcsolni, amikor a mártogatással kellőképpen felhúzták már
egymást. A gondolattól és a felugró képektől azonnal beindult a merevedés,
és kezdett attól tartani, hogy nem komótos dugás lesz ebből, hanem
durrbele döngetés. Ami belefér!
Kigombolta és hagyta lecsúszni a nadrágját. Félrerúgta, majd utána
hajította az alsót és a pólót is. Vigyorgott, mert fallosza úgy feszült,
hogy nem nagyon akart már Mónihoz bekopogni, csak ajtóstól berontani. A nő
éppen megfelelő helyzetben fekszik.
Már éppen meg akarta kerülni az ágyat, amikor… Csenge mintha megmoccant
volna.
– „Nem alszik elég mélyen? – gyanakodott.
– Vagy egyáltalán nem?”
–
Mire a második kérdést is megfogalmazva még közelebb hajolt, már nem volt
menekvés:
A lány elkapta a nyakánál és magához húzta.
Kibillenve instabil helyzetéből, rázuhant Csengére.
– Bocs – motyogta volna, de a lány nem eresztette, sőt a két kar mellett
már két láb is rákulcsolódott. Valamit mondani akart, tétova tiltakozásul
vagy értetlenül talán, de a lány meztelen teste annyira finom és illatos
volt, hogy csak hümmögni bírt felette.
– Mit akarsz? – kérdezte volna
feleslegesen, hiszen a fallosza nem igényelt semmiféle irányítást,
egyszerűen becsúszott a forró résbe.
Körülbelül 10 mohó, kétségbeesett lökés után menekülni próbált, hogy
legalább a lány hasára kenje a nedveit, de a szorítás nem engedte. Nyögve
töltötte meg a puncit.
Szabolcs percekig pihegett a lányon, más választása nem is igen lett
volna, amíg a liánként ráfonódó végtagok el nem engedték. Akkor
feltérdelt, lemászott az ágyról, és – miközben az ágy másik oldalán Móni
fordult egyet – kiosont a fürdőszobába.
Elgondolkozva nézte magát a tükörben. Kicsit büszkén, kicsit szégyenkezve.
– Megvan mindened? – szólalt meg közvetlenül mellette a lány.
– Jaj, nem
akartalak megijeszteni!
A férfi zavartan toporgott, és markával eltakarta a falloszát.
– Megnéznéd, hogy van-e bennem kullancs? – kérdezte csillogó szemmel
Csenge.
– Vagy először én nézzelek meg?
– Leguggolt Szabolcs elé.
– Utána
dughatnánk a zuhany alatt!