Eve nénikém esküvője 3.
- Dehogy mész a kanapéra! - térített vissza a gondolataimból
a nénikém.
- Elég nagy az az ágy, elférünk rajta ketten is...
Mondanom sem kell, a pániktól és a meglepettségtől egyetlen szót sem tudtam
kinyögni. Valószínűleg a légzést is újra kellene tanulnom tudatosult bennem,
mikor az oxigénhiánytól égő tüdőmbe egy mély sóhajjal préseltem némi levegőt.
Nem tudom milyen jelentőséget tulajdonított ennek a sóhajnak a nénikém,
mindenesetre halkan felkuncogott. Ahogy közeledett felém egyetlen mozdulattal
lecsusszantotta a magára terített selyem köntöst majd oda sem nézve az ágy
végébe hajította, pontosan Lizzy-ére!
- Ezt legalább nem veszi észre! -
gondoltam. Szóval egy kipipálva. Maradt a top a kezem alatt, és az unoka hugi az
ágyam mellett. Óhhhogyazamagasságos... Mire idáig sikerült eljutnom fejben,
felnéztem Eve-re és az agyam rebootolt! A csipkés babydoll szinte teljesen
átlátszó volt. Hatalmas, legalább két tenyérnyi műmellek, méretes, a csöcsökhöz
illő bimbók, alattuk lapos has és csupasz pina! Megint elfelejtettem lélegezni.
Nem gondoltam én már arra, hogy Lizzy ott fetreng a földön alig pár centire és
az sem érdekelt már, hogy lebukhatunk! Most, hogy az anyja, az én nénikém
majdnem meztelenül készül bemászni az ágyamba, a realitás csak egy furcsa
perverziónak tűnhetett volna. Tűnhetett volna, ha képes lettem volna még
egyáltalán gondolkodni. Az agyamból az összes vér távozott ugyanis és az utolsó
vörösvértestig a lábam közé masírozott, hogy ott aztán le is telepedjenek.
Érzésem szerint hosszútávon. Igen, legalább 16cm hosszan. Szóval én csak félig
ültem, félig feküdtem és meredtem. Szememmel farkammal egyaránt.
Szótlanul,
aprókat és gyorsan lélegezve figyeltem, ahogy Eve néni egyre közelebb jön, majd
lehajolva felemeli az ágyterítőt, amitől a hatalmas csöcsei engedve a
gravitációs kényszernek, súlypontjuk változtával, kis híján kibuktak a cseppet
sem szoros fogságukból. Természetesen jöttek a légzési rendellenességek. Ezúttal
csak a felét felejtettem el és csak befelé szívtam a levegőt mint egy béka, majd
amikor már nem fért be több, hosszan de kissé remegve fújtam ki. Amikor
bemászott az ágyba, a szétnyíló lába közt egy pillanatra látni véltem a punciját
szinte teljes egészében.
- Pont olyan mint Lizzy puncija! - villant át az
agyamon. Akkor hirtelen minden újra visszatért. Ez a gondolat kiszakított a
kábultságomból és régi jó ismerősként üdvözöltem a pánikot, ahogy mázsás
súlyával ismét a mellkasomra telepedett.
- Kicsit idegesnek tűnsz édesem! - jegyezte meg a nénikén, én meg hirtelen arra
gondoltam, hogy fasza, pókerezni sem fogok.
- Csak egy kicsit megleptél, ez minden! - szabadkoztam teljesen elvörösödve.
Nahát, némi vér visszatalált fejembe. Ha nem is az agyamba... Pánik, kétség,
tanácstalanság. Hogyan tovább.
- El kellene ájulnom! - gondoltam, de ez most nem
volt opció, még a vértelen agyammal sem. Az adrenalin könyörtelenül pörgette a
ketyegőm.
- Olyan édes vagy ahogy így elpirulsz, gyere már ide egy kicsit! - mondta, majd
a tarkómnál fogva magához rántott, és a fejemet a melleire nyomta. - Nem kell
zavarban lenned! - próbált nyugtatni, de én alig hallottam valamit abból amit
mond és őszintén bevallom nem is érdekelt. Most hogy a fejem a csöcsöknek
támaszkodott, tőlem akár a relativitás elméletét is taglalhatta volna. Egy
hirtelen mozdulattal megszakította az ölelésünket és rám nézett. A pillantása
valahogy olyan gyanúsan fürkésző lett. Átment Colombó-ba. Mi a franc?! Tudja,
baszki, tudja... Hogy is volt amikor egyest hoztam? Ártatlan arc, kissé
lebiggyesztett száj, bociszem. Megdugtam a lányát, az unokahúgom, ha tudja,
akkor megbaszhatom a bociszemet. Mindez kb. egy és fél másodperc alatt pörgött
végig fejemben. Hohó, pörgés a fejemben?! Visszatértek a vérnépek és már a
farkam sem áll.
- Tudod Daniel, - kezdett bele és nem édesem, vagy drágám, hanem Daniel. Ezt már
baszhatom! - furcsa módon Lizzy parfümje árad belőled, és ami azt illeti az
ágyból is!
- Nem kérdez. Csupán ténymegállapít és most tőlem várja ezen
megállapítások megmagyarázását. Majdnem elröhögtem magam. Ekkora baromságot. Nem
azon bukunk le, hogy egymás mellett fekszünk pucéran amikor ránk nyitnak. Nem
azon, hogy a topja az ágyon hever, a köntöse az ágy végében. Még csak nem is
azon, hogy az ágy mellett lapul még mindig pucéran a szőnyegen. Neeem. A
kibaszott parfüm, ez buktat meg! Próbáltam valamit mondani, de úgy látszik, a
vérlények megint távoztak, de hogy nem a farkamba az tuti. Szóval már öreg
barátként üdvözöltem a triót. Pánik, kétség, tanácstalanság üdv!
- Ööö... Szóval... Izé...
- Isten látja lelkem én próbálkoztam, hogy kinyögjek
valamit, de a vérhiányos agysejtjeim nem segítettek. Ekkor egy kecses női kéz
jelent meg a balomon, majd lecsapott az ágy végében lévő köntösök egyikére. Eve
néni ijedt kis sikolyt hallatott. Majdnem én is.
- Most! Ájulj el barom! Most! - hiába szuggeráltam magam, nem jött az enyhet adó tudatvesztés. Pánik, kétség,
tanácstalanság! Ja hogy el sem mentetek fiúk! Én csak ültem az ágyban a
nénikémmel, én pucéran és sápadtan, ő csak majdnem pucéran és majdnem sápadtan.
A sok szoláriumtól lehetetlen volt, hogy elsápadjon. Elhallgatva figyeltük,
ahogy a szintén pucér Lizzy magára ölti az anyja köntösét. Higgadtan. Higgadtan
baszki, mintha a dzsekijét venné fel mielőtt kilép a házból. Beszarás. Most már
nemcsak pucér voltam és sápadt, de elképedt is. A csajnak kötélből vannak az
idegei. Hajókötélből. Bazi vastag, sodrott hajókötélből.
- Gratulálok anyu! - mondta izgatottnak csöppet sem nevezhető hangon., majd egy
laza mozdulattal besiklott mellém a takaró alá. Eddig sem nagyon
izegtem - mozogtam, de most ledermedtem.
- Nem tudom miből jöttél rá, de igen,
lefeküdtünk és még fogunk is egymással.
Agy halott. Igen, azt hiszem a helyes kifejezés az állapotomra. Kis hatás szünet
következett. Gondolom Eve nénit is ledermesztette Lizzy, de ő hamarabb
kievickélt a sokkból.
- A vacsoránál mindketten furcsák voltatok, és nemrég benéztem hozzád és nem
voltál az ágyadban! - vonta meg a vállát, amitől a mellei vele mozdultak. Kanos
lettem. Most komolyan, mi a frász bajom van?! Valaki bikázza már be az agyam!
Itt már a vér nem segít.
- Szóval ez most mi? Szerelem? Mondjátok, hogy csak szex! Nem akarok retardált
unokákat!
Mondjuk, hogy csak szex? Hol marad a sikítozás, átkozódás, lincselők hada,
fáklyás menet a Rodeo Drive-ra, hogy keresztre feszítsék Danielt?! Csak
kapkodtam a fejem és már már kezdtem magam abba hitbe ringatni, hogy megúsztam.
A retardált unoka dolog azért nem volt szép. Ezen akadok fel, mikor lehet
megúszom a vérfertőző kufircot? El kell mennem egy MR vizsgálatra vagy mire!
Hirtelen feleszméltem és rájöttem, hogy tőlem várnak mindketten választ. De mi a
frászra?!
- Ööö... - ez jóóó, ezt ma már mondtad idióta.
- Nem tudom!- mondtam az egyetlen
dolgot amiben teljesen biztos voltam.
- Majd kiderül anyu. - bólintott rá Lizzy. Legalább ő elégedett volt a
válaszommal.
- Akkor hát, majd kiderül. - bólintott rá Eve néni, majd lassan kikászálódott az
ágyból.
- Liz kérem a köntösöm. - nyújtotta a kezét, majd egy pillanattal később magára
terítette és elindult az ajtó felé.
- Lizzy nem akarom, hogy a hajnal itt találjon! Martha nénéd nem hiszem, hogy
jól reagálna erre a ti kis...
- Izétekre! - mondta búcsúzóul, majd ránk csukta az
ajtót.
- Mi a frinceskibaszottfranc volt ez?! - kérdeztem teljesen elképedve Lizzy-t.
- Férfiak! - sóhajtott lemondóan.
- Ugye nem esett le a tantusz? - értetlenkedő
arckifejezésemre, csak kissé szánakozva gyengeelméjűségemen magyarázni kezdett!
Már majdnem kikértem magamnak, hiszen a vérlények disszidáltak az agyamból, de
aztán mégsem tettem és csak figyeltem.
- Először is, ha be is nézett hozzám, úgy láthatta, hogy az ágyamban fekszem,
mert úgy rendeztem a takarómat. - emelte fel az egyik ujját.
- Másodszor, minek a
csábhacuka, ha csak engem keres! - emelte a középső ujját.
- Harmadszor, minek
mászott az ágyba, ha gyanította, hogy itt vagyok! - már három ujj volt a
levegőben.
- Ergó? - Költői kérdésnek tekintettem és vártam hogy folytassa.
- Ergó le akart fektetni a ribanc! - rázta meg a fejét.
- Nem hiszem el, hogy
nem esett le! A kis színjátékkal, esélyt adtam neki, hogy úgy táncoljon ki a
szituból, hogy ő a megértő, tök laza mama!
- Te jószagú... Sosem fogom megérteni a nőket ugye? - én is költő kérdésnek
szántam, nem is kaptam rá választ. Helyette csak egy kutakodó kezecskét éreztem,
ahogy egyre közelebb oson az éledező farkamhoz. Éledezett bizony. Amit Lizzy
mondott, annak volt értelme. Eve akar engem! Beszarás! Hogy én is akarom-e? Hahh!
Craig haverom fél karját adnám érte! Na jó nem is olyan jó haverom. Amint a
kezecske rámarkolt a dákómra, gondolatban már Eve nénivel voltam és azonnal
letámadtam Lizzy-t.
Magam alá gyűrtem és hevesen csókolni kezdtem, miközben a
jobb kezemmel a puncijára tapadtam. Számottevő nedvességet nem találtam, ezért a
hevességem egy apró szisszenést váltott ki belőle. Ez kissé lehűtött és vissza
vettem a tempóból. Visszatértem a cicik simogatására. Hüvelykujjammal lassan
körbe dörzsölgettem a bimbókat, felváltva egyiket a másik után. A kicsi feszes
cickók valahogy nem illettek az Eve néni fantáziába.
Mikor az ajkáról
elszakadva, lassan ösvényt csókoltam magamnak a mellei felé, már egyáltalán nem
bántam, hogy a lány és nem az anyja fekszik itt mellettem. Az elhaló sóhajból,
ahogy a bimbóit a nyelvemmel ízlelgettem, arra következtettem ő sem bánja. Már
indultam volna lefelé, hogy a másik száját is megcsókoljam, amikor fejem
megfogva visszatartott. Felhúzott magához és finoman jelezte, hogy azt akarja,
hogy hanyatt feküdjek. Mikor két vállra fektetett, gyorsan elhintett puszikkal
kisérve lefarolt a meredező szervemhez, majd finoman a szájába csúsztatott. A
kezét ez alkalommal sem használta, hanem azokat a már bevált módon, a fenekem
két partja alá tuszkolta és belemarkolt.
Ösztönösen ragadtam meg a haját és
kezdtem ütemesem dugni a száját. Egyre mélyebbre sikerült behatolnom a nedves és
forró puhaságba. Légzése ritmusát a lökéseimhez igazította, így teljes
összhangban mozogtunk. Kis idő múltán, a seggemet markoló kezeivel ösztökélt
nagyobb iramra én pedig engedelmeskedve löktem egyre szaporább ritmusban.
Kezdtem magam nagyon jól érezni ezért megálltam, mielőtt túl jó lett volna.
- Benned akarok elmenni! - válaszoltam a kérdő tekintetére, mivel úrilány tele
szájjal nem beszél ugye.
- Ok! - négykézláb helyezkedett el mellettem, majd a mellkasát az ágyra
helyezte, és így teljesen kitárulkozva várta a közeledésem. Közeledés hah... a
new yorki expressz közeledik úgy, ahogy én rohamoztam meg a nedveiben tocsogó
kissé elnyílt puncit.
- Így akarlak Dannyboy, hátulról és keményen! - nézett rám
a fejét oldalra fordítva a párnán. Válaszom csupán egy bólintás, majd egy
erőteljes lökés volt, és tövig merültem nedves forróságba. Mindketten nagyot
nyögtünk, mikor az csípőm a fenekének csattant.
- Maradj Dannyboy, ne mozdulj kicsit! - mondta kéjtől elalélva, én pedig a
szemem lehunyva élveztem a puncija lágy pulzálását. Csak akkor kezdtem lassan
gyorsuló ütemben mozogni benne, mikor éreztem, hogy csípője lassú körzéssel
többet követel. Két kézzel a seggébe markolva döngettem, miközben testünk
hangosan csattant össze minden lökéskor. Ösztönös mozdulatokkal dugtam, tudatos
énemet kikapcsolva.
Egyszer csak, magamat is meglepve egy nagyot húztam a
seggére. Kéjes sikollyal reagált, ami tovább tüzelt engem is. Minden második,
harmadik behatolásnál, a tenyerem nagyot csattant a seggén. Lizzy már a párnát
harapva élvezett, de én könyörtelenül basztam és paskoltam. Ütéseim nyoma vörös
foltokként rajzolódtak ki halvány tomporán. Magamból kikelve gyúrtam,
gyömöszöltem a csodálatos testrészt. Lizzy épp második alkalommal harapott a
párnába, hogy elfojtsa feltörő sikolyát, amikor én is robbantam. Hangosan,
artikulálatlanul nyögve ontottam belé a teljes készletem. Még akkor is remegtem,
amikor teljesen kimerülve, zihálva a hátára dőltem és a tarkóját csókoltam.
Lassan kezdtem magamhoz térni, ezért oldalra dőlve elterültem, hogy ne nyomjam
agyon, ő pedig, ahogy korábban, az ölembe tolva a fenekét, édesen befészkelte
magát.
- Nem voltunk túl hangosak? - kérdeztem kissé aggódva.
- Kit érdekel?! - vonta meg a vállát.
- Ez volt eddig a legjobb! Bárki hallotta
is, megérte! - majd hátra nyúlva, meg ragadta a karom és a mellére húzta, majd a
fejét felemelve várta, hogy a másikat alácsúsztassam. Mikor kedve szerint
kényelembe helyezte magát, a csendben hallgattam, ahogy lélegzete lassan
egyenletessé válik és elalszik. Volt valami megdöbbentően megnyugtató ebben a
helyzetben. Annyira életszerű, hogy szinte mesébe illő. Éreztem, hogy lassan
engem is meglegyint Álom Manó, de mielőtt elnyomott volna, férfiúi hiúságom még
remélte, hogy Eve néni hallotta miféle hangokat csiholtam ki a lányából...