Hajvágás extrákkal
Fütyörészve zártam a stúdiót, nyomtam fejembe a sisakomat és pattantam chopperem
nyergébe. Gyönyörű vasparipa, első rúgásra indul, méltóságteljesen duruzsol.
Nyergében ülve vettem egy mély levegőt, magamba szívva a kertváros virágzó
fáinak illatát, majd hanyag mozdulattal megigazítottam kesztyűimet és
napszemüvegem. Mosoly jelent meg arcomon, kövér gázt adtam, amire a motor mély
dübörgéssel válaszolt.
A sztendert fölhajtom, indulok.
A városba érve rendőrautó húz mellém az egyik lámpánál. A benne ülő rendőrnő
gyanakodva méreget aztán int társának és tovább hajóznak.
Tavasz van, kellemes májusi este. Boldogság tölt el ismét, hogy itt lehetek és
élvezhetem ezt a csodát, amit életnek hívnak és mindent, amit vele kapok, ami
benne pezseg.
Fodrászom már vár rám. Én vagyok az utolsó vendége, ha jól sejtem.
Már az üzlet előtt vár, messziről megismer, mosolyogva integet.
Boldognak látszik, szinte ragyog, a tavasz benne is sugárzik.
Amikor megállok, hozzám siet és karjaiba zár, arcomra nagy puszit nyom, majd
kézen fog és elegáns üzletébe vezet, közben egyfolytában csacsog, egy szuszra
igyekszik elmondani mindent, ami vele történt, míg nem látott.
Kedves, aranyos teremtés. Gyermekkorunk óta ismerjük egymást.
Az üzletbe lépve elhúzza a függönyöket és megfordítja a táblát, aztán az ajtót
is kulcsra zárja.
Sisakom, napszemüvegem és kesztyűim már gondosan egymás mellé téve én pedig
ellazulok kényelmes székében, lehunyom szemem. Hallgatom, ahogy korhol, szid,
hogy róla mindig megfeledkezem és csak ritkán látogatom meg, akkor is már jó
lomposan, hogy sokat dolgozhasson fejemen.
Tudja, hogy nem igaz, de nőből van.
Rövid fehér köpenyt visel és tűsarkú papucsot. Ollója serényen nyiszog,
pihekönnyű hajpamacsok hullnak alá.
A homlokomnál bíbelődik, most nagyon óvatos, hosszú ideje áll velem szemben.
Kinyitom szemem és az elém táruló, izgatóan szép látvány megbabonáz
Gyönyörű, rugalmas halmok, nem túl nagyok, de izgatóan formásak, ciklámen színű
melltartó alá rejtve.
Bizseregni kezd ölem. Kicsit feljebb tekintek. Ízlésesen duzzadt, érzéki ajkak.
Látom az ollót, ahogy nyílik, aztán nyisszant. Lehunyom szemem újra, de csak
egyetlen pillanatra. Nem bírok ellenállni, a látvány vonz, kinyitom újra.
Mellei egyenletesen, légzése ritmusára lazulnak és feszülnek. Fantáziám
mozigépésze résen van és egyre vadabb filmeket perget.
Eltűnik a melltartó, csak azok a csodálatos keblek kelletik magukat. Bimbói apró
rózsaszín udvarba állnak, babszemnyi nagyságúra nőttek és nagyon feszesek.
Csábítanak, csókra, érintésre, szerelemre ingerelnek.
Hangját nagyon távolról hallom és nem értem mit mond, de nem is érdekel. Nem
sejti hol járok.
-
Te jó ég!
- Hol jár az eszem? Csípem magam nyakon és veszek egy mély lélegzetet.
- Figyelsz te rám?
- Igen, persze, hogyne.
Ellép előlem, körülöttem sürög-forog, de visszatér, dekoltázsán egy gombbal
levesebb. Mélyen elém hajol, tökéletes láthatóvá tesz mindent és közben
csicsereg.
Áttetsző ciklámen melltartó és az ehhez tartozó bugyi, ami elém lépése
pillanatában villan ki.
Puha pamaccsal sepreget, a munkát befejezte. Köntösét már csak egyetlen gomb
tartja. Lassú mozdulattal kigombolja.
Döbbenten nézem, ahogy végig simítja combjait, ujjait tangája alá tolja és a
vénuszát elfedő részt kiemelve kissé megigazítja.
- Hiányoztál. - és megcsókol. Ajkai forrók, nyelve édesen enyémhez kóborol.
Lehunyom szemeim, kezdem elveszteni az eszem. Simogat, ingem gombjain matat.
Tenyeremmel érintem combját, halkan nyög, de szélesebbre tárja és enged.
Megmarkolom rugalmasan formás popsiját.
- Akarod? - néz rám révült szemekkel és lenyom egy kart. Szisszen a pneumatika,
a szék dőlni kezd.
Nem válaszolok, nincs értelme és a kérdés is ostoba. Elmém egyre bujább és
forróbb pillanatokat vetít előre.
Lágyan markolászom combjának tövét és popsiját, kéz élem vágatába tereli
tangáját. Forróvá válik, sikamlós nedűvel keneget.
Fölém térdel, melleit simogatja - izgatólag hat bujasága.
Kicsit megemelem fejem, végig nyalom lucskos kelyhének duzzadó szirmait. Kéjesen
sóhajtozik, melleit markolgatja. Látványa vágyaim tüzét tovább szítja.
Finoman kényeztetem, aztán mélyreható, izgató nyalásba kezdek. Szenvedélyesen
nyög, és lejjebb ereszkedik. Két ápolt, lakkozott körmével feszíti szét duzzadt
ajkait. Nyelvem hegye felkínált csiklóján pereg, ágaskodik, feszül, vérvörös
színűvé válik és remeg.
Aztán mélyen feltolom nyelvem, lüktető punciját vadul smárolni kezdem.
Megvonaglik öle, izmai ránganak, körmei farmeremen át combomba vájnak.
Teljesen rám ül, arcom puncijával van tele, nyelvem vaginája mélyén, orrom hegye
csiklóján köröz. Egyre hangosabb, egyre féktelenebb. Fejemhez kap. Két kézzel
emeli, húzza magába, aztán felsikolt és vonaglani kezd. A tükörben nézem arcát,
ahogy élvez.
Lukacskája folyamatosan lüktet, rángatózó hüvelyfalán apró rezgések futnak át ,
minden mozdulatra összerándul, sikamlós nedűt csorrant.
Nem várok tovább, a helyemre fektetem. Melltartóját szinte letépem és gyönyörű
halmait simogatni masszírozni, markolászni kezdem. Apró bimbói babszemnyire
duzzadtak és aprócska udvarukban peckesen állnak. Vágyom rá, hogy torkomig
szívhassam, nyaldoshassam, ajkaimmal morzsolva, tekergetve, húzogatva lágyan
felfalhassam.
Végig nézek rajta. Aléltan piheg, kezével nadrágom sliccén matat. Gombjaimnál
elakad. Segítek neki és előveszem. Marokra fogja, közben egyik mellbimbóját
cirógatja.
Emeli fejét, csókolgatni kezd, majd finoman megharap és nyelve kígyózva átölel,
mélyen beszív, tövig elnyel, bő nyállal izgat. Torkára enged, nyelnie kell és
nyel is nagyokat.
Hajába markolok, fejének mozgását vezetem, fel pillant rám, szemeiben látom,
hogy várja a végzetem.
Hátrálnék, de nem ereszt. Még mohóbban nyeli be, körmeivel fenekem karmolássza.
Lüktetek egyre hevesebb rángások törnek rám. Ő ezt megérzi és lazábbra ereszt,
de amikor lehiggadnék, újabb rohamba kezd. Teljesen felajz és egyetlen
pillanatra elereszt.
- Ne siess úgy, mindened akarom! - és mosollyal bájos arcán megint szájába vesz.
Érzi ahogy pulzálok. Ujjaival gyűrűt fon tövére, elszorít, vár egy kicsit, majd
finoman ismét bevesz, nyelve kígyózva öleli duzzadó makkom, simogatón tekereg.
Rázkódás, térdeim rogynak, izmaim tehetetlenek. Feszülő mellébe markolok, egyre
torzuló arccal sziszegek.
Cuppant, nyög kéjesen és újra szopni kezd.
Megszűnik körülöttem a tér, eltűnik a világ, csak ő van és gyönyörűséges, buja
teste. Dobhártyáimon visszhangzik szívem dobbanásainak egyre vadabb nyargalása..
Bimbója kipattan ujjaim közül, ő a másik mellét simogatja. A látvány és a
kényeztetés hatására szűkölni kezdek, remeg mindenem.
Éles villanás, elementáris erejű lökéshullám, zsigeri mélységű rázkódás, szinte
szétveti ölem. Nem bírok és nem is akarok visszatérni.
Távolról hallom csilingelő hangját, kéjes nyögéseit. Látom, ahogy érzéki ajkai
közé és melleire spriccelek, ahogy nyel és mosolyogva bőrén elkeni.
Hasonló történetek: