Húzd meg a hajam

- Jesszusom, Annalee, mit csináltál? Jacob a hajamat bámulta, én pedig igyekeztem állhatatos maradni. Elvégre az én hajam volt, úgy vágattam le, ahogy akartam. És emiatt nem éreztem magam kellemetlenül. Jelentéktelen volt az ok, amiért Jacob kiakadt. Időnk kilencvenöt százalékában nem törődött azzal, hogy milyen a hajam. Sem a színe, sem a fazonja nem érdekelte. Csupán a maradék öt százalékban babusgatta a hajamat.
- Nekem tetszik - sóhajtottam fel.
- Nézd, emiatt most ne akadj ki. Kellett már valami új, úgyhogy fogtam magam és megcsináltattam. Majd megszokod.
Azzal nekiláttam vacsorát készíteni, eltökélten arra, hogy ott és akkor véget vetek a pörlekedésnek.
- De hát tudod, mennyire szeretem a hajadat.
- Azaz szerettem - helyesbített. Mind a mondat tartalmából, mind a hangjából bosszúság csengett ki.
- Csak akkor szereted, mikor dugunk - mondtam felcsattanva.
- Hogy pontosabban fogalmazzak, csak akkor szereted, mikor hátulról dugsz engem. Szereted a kezedre csavarni és annál fogva hátraráncigálni. Jó, ezt én is szeretem, Jacob.
Csakhogy mikor nem játszod a barlangi embert és nem használod a hajamat gyeplőnek, az egész csak egy púp a hátamon! - mondtam lecsapva a fazekat. Összerezzentem az éles zajtól.
Csak álltunk egymást méregetve a konyhában, mindketten dühödten, mert mindketten úgy hittük, igazunk van. Jacob azt hitte, neki van igaza. Jó, rendben. De az istenit, akkor is az én hajamról van szó, és már elegem volt a sok vesződségből, hogy azt a derékig érő loboncot tisztán tartsam és kifésüljem, hogy csinos legyen. Tetszett az új frizurám, épp csak az államig ért, kuszán, de nem kócosán. Hátraszegtem vállamat. Nem éreztem magam hibásnak.
- Sajnálom, ha nem tetszik neked, de jobb lesz hozzászoknod, mert nem növesztem meg újból, és még csak bocsánatot sem kérek ezért. Azzal hátat fordítottam Jacobnak és nekiláttam vizet forralni. Jacob szinte nem is szólt hozzám három napig. Ha bármi olyat mondtam vagy csak a legcsekélyebb dolgot csináltam, amihez nem adta beleegyezését, csak állt ott pár másodpercig és a hajamra nézett, mintha csak azt mondta volna: te akartad, hogy így legyen.
Ám míg ő folyton csak a homlokát ráncolta új frizurám láttán, nekem egyre jobban tetszett. Vége a hosszú reggeli gőzfürdőknek a forró hajszárító miatt. Nem kell többé nagy és makacs csomókat kifésülnöm, hogy végül könnybe lábad a szemem és maroknyi haj marad a kezemben. Vége a szenvedésnek, a szöszmötölésnek és a bosszúságnak. Ez a rövid, kacér haj maga volt a szabadság, úgyhogy kettőnk helyett is szerettem.
Talán mondanom sem kell, beletelt egy kis időbe, mire megint lefeküdtünk egymással. Dicsőségem koronája, a hosszú csokoládébarna haj nélkül láthatólag vesztettem a vonzerőmből. Legalábbis olybá tűnt. Az első alkalom, mikor Jacob leereszkedett odáig, hogy megérintette új frizurámat, főnöke vacsorapartijának estéjén volt. Stewart J. Beckett egy beképzelt kis fasz volt, és nagyon kedvelte a férjemet. Elvárta, hogy ott legyünk a vacsorán. Elvárta, hogy szórakoztatóak és előkelőek legyünk. Elvárta, hogy az alkalomnak megfelelően öltözzünk.
Lesimítgattam zöld és fekete kosztümömet. Már vagy milliószor igazgattam meg szatén galléromat. Felhajtottam mandzsettáimat, hogy látsszék a fekete szatén. Aztán lehajtottam őket, hogy harang formájú legyen a blúzom ujja. Mind le kéne lőni a ruhatervezőket, akik olyan ruhákat kreálnak, melyek többféle fazonban is viselhetik. Nem képesek megérteni, hogy az ő kreatúrájukat viseli nők minden valószínűség szerint idegroncsként végzik és végül képtelenek lesznek bármiben is dönteni? Fekete mandzsetta, bő ingujj, fekete mandzsetta… Jacob megsajnált.
- Hagyd felhajtva, hadd passzoljon a mandzsetta a gallérhoz.
- Azzal átfogta derekam, átmenetileg elfeledkezve árulásomról. - így is szédületesen nézel ki, úgyhogy jó lesz ez. Majd eszünk valamit, megjátsszuk magunkat, aztán lelépünk.
Majd ha kihozzák a desszertet, panaszkodj, hogy fáj a fejed - mondta kuncogva és a fülembe csókolt. Most nem simított végig a hajamon, ahogy azt korábban mindig is tette, mikor indulni készültünk. Na persze, most nem is volt min végigsimítani.
- Ideje indulni - mondta sóhajtva és a kezemnél fogva húzott.
- Igyekszünk mielőbb letudni ezt az egészet.
- Jaj, a nyakláncom! - azzal visszaviharzottam és felkaptam antik nyakláncomat, amit Jacobtól kaptam karácsonyra. Jól illett a ruhámhoz. Kezem remegett, amint Miriam Beckettre gondoltam. Micsoda egy prűd ribanc. Hánynom kell tőle.
- Majd én - azzal Jacob eligazgatta és bekapcsolta a láncot a nyakamon, azután csókot lehelt a tarkómra. Pont ott. Amitől mindig beindulok. Megmerevedtem, hagytam, hogy a kellemes bizsergés végigfusson gerincemen.
Aztán hajamba túrt a kezével. Alulról indult, majd felfelé a tarkómon. Ujjai most megálltak pont a fülem alatt, hogy beleborzongtam. Átfuttatta köztük rövidre nyírt hajam, közben hallottam halk mormogását. Talán az elégedettség hangja volt ez? Ebben nem voltam biztos. Aztán a tarkóm fölött markolt a hajamba és gyengéden megcibálta. A lélegzetem is elakadt, és éreztem, hogy mellbimbóim nekifeszülnek a melltartómnak.
- Ideje indulni - mondta most ismét, hangja azonban ezúttal mélyebb volt és kissé lassabban beszélt.
Elindultunk.
Valahogy úgy esett, hogy egész vacsora alatt másra sem tudtam gondolni, csak arra, milyen érzés is volt, mikor Jacob megragadta és meghúzta a hajamat. Milyen gyönyörtelien fájdalmas volt. Mikor lehunytam szemem, újból átéreztem; elképzeltem, milyen, ha rövid frizurámat rángatja. Mire a desszertet hozták, már csak fészkelődni tudtam ültömben.
Nedves volt a bugyim, azonfelül hihetetlenül unatkoztam és semmi mást nem akartam, mint végre hazamenni és megtudni, milyen érzés az, mikor megint úgy húzza a hajamat, közben mélyen belém nyomja a faszát.
- Migrén kínoz! - böktem ki két kanálnyi sörbet után. Igazából az kínzott, hogy tökre átázott a pinám és égtem a vágytól, hogy üvöltözve meneküljek ebből a tömény unalomból.
- Akkor legjobb, ha hazaviszlek - szólt gálánsán Jacob, azzal köszönetét és búcsúszavakat mormogott.
Egyedül én vettem észre alattomos mosolyát. Vagy talán csak a tekintete villant úgy kiéhezve, aminek köze sem volt a desszerthez. Útban hazafelé egy szót sem szóltunk. Jacob egy kézzel fogta a kormányt. A másikkal egyfolytában a hajamat birizgálta, sodorgatta, húzkodta, ujjai között futtatta. Én csupán olyan hangot adtam, ami leginkább egy elégedett cirmos dorombolásához hasonlított. Hazaérve Jacob nagyon figyelmes volt. Felakasztotta mindkettőnk kabátját, megnézte, zárva-e az ajtó, aztán a termosztáttal babrált. Vártam.
Egyebet nem tehettem, csak így tudtam megállni, hogy ne dobáljam le azonnal ruháimat követelődzően, hogy Jacob ott helyben és azonnal tegyen magáévá. De jobb ötletem volt.
Ez a várakozás még izgalmasabbá teszi az eseményt. Maga az előjáték volt ez.
Jacob aztán egy szó nélkül kézen fogott és határozottan vezetett fel a lépcsőn. Lehajolt, levette cipőimet és pedánsan félrerakta. Pont egymás mellé. Sarkai olyan tökéletesen álltak egy vonalban, mint egy jól elrendezett kirakatban.
A harisnyák következtek. Aztán a ruha fűzői. Mire a másodikat is kioldotta, végre megszólalt.
- Szeretem, ha így kihámozhatlak a ruhádból. Mintha ajándékot csomagolnék ki.
Nem szóltam semmit. Csak nyeltem egyet, ádámcsutkám jól hallhatóan mozdult. Szemhéjaim lezárultak, és hangosan duruzsoltam, mikor meleg kezével végigsimított lapos hasamon, majd két hüvelykujját beakasztotta a bugyimba és letolta. Most a szájával érintette a puncimat, pont annyira, hogy az követelje a neki kijárót. Épp csak, hogy jóízűen megkóstolja érzékeny húsomat. Aztán következett pár nyelvcsapás a csiklómon. Aztán feljebb folytatta, miközben én remegtem és reszkettem abbéli igyekezetemben, hogy visszafogjam magam. Mellbimbóimat harapdálta csipkés melltartómon át, eközben kioldotta azt, majd drámai óvatossággal vette le és az éjjeliszekrényem fiókgombjára akasztotta.
Mindkét mellem elnyerte jutalmát. Mindkét mellbimbómat egyformán megkínozta, hogy azok tökéletesen bemerevedtek. Mikor aztán kezdtem ide-oda fészkelődni és zihálva lélegezni, hirtelen hátraperdített és az ágyra lökött.
- Mennyire nedvesedtél be, Annalee? Lefogadom, hogy már lucskos vagy! És akár minden ujjamat bedughatnám abba a tökéletes rózsaszín pinádba. Megpróbáljam, vagy netán valami mást akarsz tőlem?
Csak nyöszörögni tudtam.
Felső testem ívben feszült a matracnak, seggem égnek állt. Felsóhajtottam, mert pontosan ezt a helyzetet szerettem. Ha ő szorít oda. Birtokol. Erejével fölébem kerekedik. Egyik kezével nyakamat simogatta, a másik a pinámmal és csiklómmal volt elfoglalva. A hajamba túrt, majd megmarkolta és cibálni kezdte, épp annyi fájdalmat okozva, amennyire én szerettem, közben hüvelykujját a seggembe dugta. Megvonaglottam alatta, a tőz a hajamtól a seggemig terjedt, onnan a zaftos nemi szervembe. Már majdnem könyörögni kezdtem Jacobnak, de meggondoltam magam.
- Valami mást akarsz, mi? Tudom. Látom, ahogy a puncid mocorog. Te mohó, telhetetlen kislány. Úgy húzódik össze és tágul ki, mintha táncolna.
- Jacob most felnevetett, én pedig hallottam az ütések visszhangját, mielőtt megéreztem azokat. Aztán fellobbant a láng. A nyitott tenyérrel mért ütések éles fájdalma égette a fenekem puha húsát. Közben meghúzta hajamat, és a kettős fájdalomtól éreztem, amint meleg nedvesség csorog végig lassan a combom belső felén.
Ujjával most felfogott a nedvességből valamit. Hallottam, ahogy megnyalja, majd felnevet. Aztán egy utolsót cibált a hajamon, azzal belém hatolt. Csípőjével taszigált irgalmatlanul, szinte belenyomott a matracba és testem legérzékenyebb részébe kapaszkodott. A fejbőröm égett a fájdalomtól, miközben a pinám összeszorult Jacob körül. A fejbőröm sajgása még élvezetesebbé tette ezt az érzést, mely szinte a méhemig hatolt.
További ütések következtek, testem pedig íjként feszült meg Jacob alatt, amennyire csak fizikailag lehetséges volt. Testem épp annyira követelte a megkönnyebbülést, amennyire lelkem élvezte a kínzást. - Hármat számolok - préselte ajkai közt a szavakat Jacob. Hangja súlyos és mély volt. Csípője most még gyorsabban mozgott. Mindjárt elélvez.
Én is vele együtt.
- Egy - kiáltotta és éreztem, alig tudja visszatartani. Testem megremegett, a pinám összeszőkült.
- Kettő! - feszült érzés. Épp a kielégülés határán.
- Három! - bömbölte és még egy utolsót rám vert, egy fájdalmas hajcibálással és ez így volt tökéletes.
Elmentem… Hatalmas, spirálszerűen terjedi orgazmus volt, amitől felzokogtam Jacob megfeszült teste alatt. A tőz, a fény, a fájdalom és élvezet eggyé vált, nem volt sem testem, sem idő. Semmi. Csak egyetlen idegvégződés, mely elviselhetetlen élvezetben tobzódott. Mindössze ennyi voltam abban a pillanatban.
Jacob rám nehezedett, ettől az ágyra ereszkedtem és a hasamon feküdtem. Ott feküdt rajtam, szinte kipréselte belőlem a szuszt, de jólesett. Ujjaival, melyek egy pillanattal előbb még a hajamat rángatták és kínozták, most körözve cirógatták fejbőrömet. Éreztem, hogy a matrac nedves az arcom alatt. Sírtam. Rendszerint így volt ez. Jacob most megcsókolta a tarkómat. Az most csupasz volt és a nap bármely órájában láthatta, hisz nem volt hajfüggöny, mely eltakarja. A farka már megpuhult ott bennem, de azért így maradtunk.
Összefonódva.
- Bocsánatot kell kérnem, Annalee - nevetgélt a fülembe. Kezével a mellemet kereste és birtoklása jeléül megszorongatta.
- No fene. Csakugyan?
- Nagyon tetszik az új frizurád - kuncogott ismét és megmorzsolgatta a mellbimbómat.
A lélegzetem is elakadt és megvonaglottam alatta, majd felnevettem.
- Köszi. Tudtam, hogy beletörődsz.

fel