Koccanás
Ideges voltam, a munkám miatt, a kapcsolatom miatt, az anyám
miatt. Nem értettem, hogy a fenébe jöhetett össze így minden. A főnököm
olyanokért cseszett le, amihez semmi közöm. Persze, ahogy az lenni szokott
ilyenkor hiába magyaráz az ember, süket fülekre talál. Nemrég léptem ki egy
rossz kapcsolatból, a barátnőm mobilján találtam pár kompromittáló sms - t, igaz
hogy nem találtam egyértelmű utalásokat más pasival való szeretkezésekre, de az
egész olyan szagot árasztott. És mikor rákérdeztem bevallotta, már nem szeret és
hagyjuk abba az egészet. Csak így a képembe vágta. Aztán anyám meg folyton azon
izgul, hogy mikor házasodom már meg, mikor alapítok családot, mert ö már annyira
szeretne az unokáinak túrós rétest sütni.
És persze az idegeskedés magával hozta a rosszkedvet is, magamba fordulva
járkáltam a munkahelyemen, egyik kollegám sem bírta sokáig a közelemben, mert
mogorvaságom mindenkit elriasztott, sőt néha már gorombáskodtam. Ilyenkor még én
sem szerettem magamat, de egyszerűen nem tudtam felülkerekedni a rosszkedvemen,
még a kedvenc zenéim se segítettek. Teljesen beletemetkeztem a munkámba, nem
figyeltem senkire és semmire, csak ültem a székemben, mint aki se lát se hall.
Ezek az időszakok néha hosszan eltartottak, és már mindenki ismert annyira, hogy
ilyenkor nyugton hagytak, haverjaim nem akartak kirángatni a komorságomból, mert
tudták, az mindenkinek rossz lenne: beszólnék és utána megbánnám, nekik meg
azért mert beszólnék és megbántanám őket. Ilyenkor nem volt más mint várni arra,
hogy végre elmúljon ez a rossz hangulat.
Egy szó mint száz, szar kedvem volt már napok óta. Az egyik délután még le
kellett ugranom vidékre egy csip-csup ügy miatt, bevágtam magam a céges kocsiba
aztán uzsgyi. Legalább egyedül vagyok az autóban, kedvemre káromkodhatok, ha
valaki nem úgy vezet ahogy nekem tetszene. Nem szoktam fittipaldizni, de
ilyenkor elkap a vágy aztán száguldozok, mint egy állat. Szerencsémre a
rendőrséget valahogy mindig el tudom kerülni, és azért ilyenkor sem száll el az
agyam annyira hogy életveszélyes cselekedeteket hajtsak végre. Csak gyorsabban
megyek a kelleténél, és mindenki aki előttem halad az béna segg. Tök mindegy mit
csinál, béna segg. De azt hiszem ilyenen már mindenki átesett legalább egyszer,
akinek van jogosítványa.
Most életveszélyes voltam, olyan szűk helyekre vágtam be, ahova józanul még
állva se próbálnék beállni. Dudálás és villogás kísérte az utamat, de
szerencsémre hamar kiértem a városból és a forgalom is csökkent, így nem kezdtem
életveszélyes előzésekbe. Azaz kezdtem volna, de nem kellett. Szegény vállalati
Opel, ilyenkor rendesen megszenvedett. De ő a hibás, miért nem megy gyorsabban,
mint a villám, vagy mint a mesebeli hatlábú táltos paripa? És egyáltalán, miért
nem tud repülni?
Az úton egyre kisebb lett a forgalom, én is lehiggadtam valamicskét és most már
nyugodtabban nyomtam a pedált. A fák a nyári késő délutánban gyorsan szaladtak
el mellettem, imitt-amott kilátást hagytak a dimbes-dombos szántóföldekre. A
szél nem fújt, a rádióban végre olyan zenét adtak, ami egy kicsit jobb kedvre
derített, bár mi tagadás el tudtam volna viselni pár korty alkoholt is, de ugye
azt ott és akkor nem lehetett. Egy kicsit letekertem az ablakot, száguldottam az
egyre növekvő szürkületben.
A fényszórók hideg kékes fénye ekkor tűnt fel a visszapillantó tükrömben.
Sebesen közeledett, gondoltam még pár pillanat és elszáguld mellettem az autó. A
két dupla lámpa jellegzetesen terült el a kocsi elején, egyből rájöttem, hogy
csakis valami Merci lehet. De az előzés elmaradt, ami köszönhető volt a hirtelen
kanyargóssá váló útnak. Nem láttam a mögöttem ide-oda cikázó luxusautó
szélvédőjén keresztül, de azt nemsokára megállapítottam, hogy valami nincs
rendjén. A kocsi ki-ki dugta orrát az Opel fara mögül de mindig visszahúzódott.
- A fenébe, ne légy már hülye - mondtam halkan, mikor a Merci félig a
záróvonalon hajtott egy éles kanyarban.
Nem tudom miért izgattam magam az ilyenek miatt, az ö baja ha balhét csinál,
vakmerő előzései és manőverei után halottként marad az aszfalton. Csak az a
gond, hogy általában a vétkes autó vezetője hal bele a karambolba, nem az ilyen
vadállat sofőrök, hiszen őket megvédi a luxusautó erős karosszériája, és a kocsi
belső terében mindenhol elhelyezett légzsák-hegyek.
Az út továbbra is kanyarokkal tarkítva futott a homályba, a Merci pedig
minduntalan ki akart előzni. A következő kanyarban hirtelen, szinte a semmiből
egy hatalmas kamion tűnt fel, és a mögöttem haladó kocsi csak az éles kürtszóra
tért vissza az Opel nyújtotta fedezékbe.
- Ezt a barmot!
Mi tagadás mázlija volt, ha csak egy centivel is beljebb halad, akkor már nem
lenne a nyomomban. A fényszóró éles pászmája most már bántotta a szemem,
megpróbáltam úgy hajtani a fejem, hogy a két tükörből visszaverődő fény ne
zavarjon. Aztán kiértünk egy egyenes szakaszra, csak a messzi távolban látszott
egy szembejövő autó fénycsóvája. Na gondoltam menjél a francba, de nem! Nem
lépett semmit, továbbra is a seggemben lógott, néha már annyira rám jött, hogy a
fényszórókat nem is láttam. Aztán az egyik pillanatban kivágott, de már túl
későn; a szembejövő busz-mert most már ki lehetett venni az alakját- hangos
tülköléssel szorította vissza a sávjába a mögöttem rakoncátlankodó sofőrt.
De ezzel elszalasztotta a lehetőséget, mert újra kanyargóssá vált a terep.
Lassan kezdtem azon gondolkozni, jobb lesz, ha megállok és hagyom elmenni ezt az
állatot. A kocsija továbbra is riszálta magát mögöttem, hol beljebb, hol kijjebb
haladt, de megelőzni nem tudott.
-Na jó- mondtam és kitettem az indexet, azzal a szándékkal, hogy hagyom elmenni.
Lassan fékezni kezdtem, de nem fejezhettem be, mert a következő pillanatban a
Merci elcsapta az Opel farát. Még szerencse, hogy be voltam kötve, mert különben
szinte biztosan lefejelem a műszerfalat. A kocsim megperdült a hatalmas
lökéstől, de a kerekein maradt. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha
ringlispílbe ülnék, bár ez a helyzet korántsem volt olyan biztonságos. Azonnal
fékeztem, hallottam amint a luxuskocsi gumijai belemarnak az aszfaltba. A Merci
is valószínűleg megperdült valamicskét, mert láttam amint a fénycsóvák
körbevilágítják az Opel belsejét.
Aztán pár másodperc múlva megállt az autó és csend lett. Nem ütöttem be
semmimet, magamhoz tértem az enyhe rémületből, amit a karambol okozott. Gyorsan
kikapcsoltam az övet, majd feltéptem az ajtót.
- Maga hülye barom állat! Mi a faszt csinál? - indultam üvöltve az úton
keresztbe álló Merci felé.
A kocsi nem mozdult , a levegőt megtöltötte az intenzív fékezéstől megégett
gumik szaga, a reflektorok fényében még a kerekek által okozott porfelhők
szálltak. Teljes csönd szállta meg a környéket, életnek semmi jele nem
mutatkozott. Aztán lassan kinyílt a Merci ajtaja.
- Mit csinál maga hülye? - kiabáltam. - Nem tud figyelni barom állat?
Hirtelen egy nő tántorgott ki a volán mögül. Így már valamicskét érthető volt a
kellemetlen sőt hülye vezetési stílus. Szívem szerint hagytam volna a fenébe az
egészet, amit főzött egye meg, de a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni.
Szerencsére jól volt, nem esett komolyabb baja, csak a bal csuklóját fájlalta.
Nem tört el, de rendesen beüthette.
- Mit csinált? - förmedtem rá - Mi a szarért nem tud vigyázni?
Megpróbáltam a káromkodásomat kordában tartani, nem akartam olyannak tűnni mint
egy sarki kocsmában taj részeg fickó.
- Maga volt a hülye! - kiabált vissza, mikor végre összeszedte magát.
- Mi a francért kolbászolt negyvennel?
- Nem is mentem negyvennel! - vágtam vissza - Ha ilyen kocsija van akkor mi a
fenéért nem megy vele? Ott bújt végig a seggemben!
- Mentem volna, ha végre elenged, maga hülye! - csattant fel a nő.
- Elengedtem, nem vette észre?
- Ugyan - legyintett idegesen - Szart rá, ott lebzselt az út közepén!
- Maga volt nem én! - kiabáltam vissza
- Nem! - kiabált ö is
-De igen!
Pár másodpercnyi szünetet tartottunk a heves vitában, ami kezdett lassan
összecsapássá válni. Visszamentem a kocsihoz és előráncigáltam a papírjaimat,
majd betétlapot keresgéltem. Mikor ráakadtam odasiettem a nőhöz, aki időközben
körbejárva vizsgálgatta a kocsiját. Mi tagadás rendesen lerongyolódott az eleje,
az ezüst szürkére fújt lökhárító teljesen leszakadt, pár méterrel hátrébb feküdt
az út közepén, a kocsi jobb eleje kissé összetört, a fényszóró kiesett a
helyéből, a Mercedes jel pedig letört. Eddig eszembe se jutott, hogy megnézzem
az Opelt. Szó mi szó, rendesen megsérült a bal hátulja: a lámpa teljesen tropára
ment, a csomagtartó ajtaja eldeformálódott.
- Elismeri hogy hibázott? - kérdeztem ingerülten
- Én?? - kérdezett vissza csodálkozva - Maga!
- Ugye ezt nem gondolja komolyan?
- Dehogynem!
- De hát maga jött mögöttem, maga előzött ki és ütközött bele a kocsimba! -
fakadtam ki
- Azért mert maga összevissza kacsázott az úton-replikázott
- Hogy lehet ilyen értetlen? Nem fogja fel hogy úgyis maga lesz a hibás?! -
kiabáltam
- Azt majd meglátjuk! - üvöltötte vissza.
- Hülye fasz!
- Maga a hülye! Sőt hülye picsa! - kiabáltam
- Azt hiszem a legjobb lesz ha kihívjuk a rendőrséget!
- Csak rajta!
Fogtam a mobiltelefonomat és bejelentettem a baleset helyszínét.
A nő visszatért a Mercihez, és olyan szakértelemmel nézegette a bénasága
eredményét, mintha autószerelő lenne és tudná, mit hogyan, hol és mennyiért fog
megcsinálni. Amúgy tutira vettem, hogy nekem fognak igazat adni, nem is értem mi
a fenéért nem egyezik bele abba, hogy az ő hibájából történt az egész. Már rég
elmehettünk volna innen! Visszamentem az Opelhez és közelebbről is megvizsgáltam
az összetört autót. A háta tényleg rendesen gallyra ment, de máshol nem látszott
rajta külsérelmi nyom. Csak kíváncsiságból megpróbáltam beindítani, és
meglepetésemre, - bár titokban reménykedtem benne, mert a fenének sem kell
tréler, meg persze az azzal járó tortúra - első pöccre elindult a gép. Legalább
a kocsival tudok majd hazamenni.
Felhívtam a főnököt, hogy elmagyarázzam mi történt és a ma délutáni dolog
ugrott, aztán hazatelefonáltam, megmondtam anyámnak, mi a helyzet és később érek
haza. Aggodalmaskodott, nem történt-e semmi bajom, de mikor megnyugtattam, hogy
ép és egészséges vagyok megnyugodott. Láttam amint a nő is telefonálgat, közben
hevesen gesztikulál és hangosan kiabál. A mázli annyi volt a balesetben, hogy a
két jármű nem foglalta el teljesen az utat, így az a pár kocsi ami a baleset óta
arra járt, elfért a két autó között.
Mindenki bámult - persze hiszen emberek vagyunk- úgy néztek mintha még sose
láttak volna karambolt, csillogó szemekkel keresték a halottat, a vért, vagy
legalább sebesültet. Mikor semmi ilyennek a nyomát nem látták, csalódottan
beletapostak a gázba, és már ott sem voltak. Akadt néhány filantróp emberke,
akik a letekert ablakon keresztül megkérdezték segíthetnek-e, de mikor mondtam,
hogy minden ok, már jönnek a rendőrök, elmentek. Idegesen járkáltam az
aszfalton, néha - néha odapillantottam a nőre, aki most szinte megsemmisülten
ült a kocsi első ülésén. Maga elé bámult, réveteg tekintetével a Merci ajtajára
meredt, kezében még mindig a mobiltelefont szorongatta. Én is visszaültem a
kocsiba és vártam a zsarukat.
Kb. 10 perc telhetett el, amikor hallottam, amint kiszáll a kocsiból és elindul
felém.
- Tudja mit - kezdte sokkal nyugodtabban, békülékeny hangon - Ne hívja ki a
zsarukat
- De már kihívtam - mondtam ellenségesen
- Akkor küldje el őket... egyezzünk meg külön - mondta szinte esdeklőn – Tudja,
ittam pár kortyot... - tette hozzá magyarázatképpen
- Nem tudom, ilyenkor mit lehet csinálni- feleltem kevésbé mogorván- Ha egyszer
kijönnek, akkor nem tudom el lehet-e küldeni őket.
- Akkor találjunk ki valamit – könyörgött - Nem akarom, hogy elvegyék a
jogsimat!
- Előbb kellett volna erre gondolnia! – mondtam - Ha korábban higgadtabban
viselkedik, akkor most nem lenne gond.
- Oké, oké - felelte idegesen - Igaza van.
Hirtelen nem tudtam, mit csináljak. Megenyhültem, korábbi haragom is teljesen
elpárolgott. Azt tuti, hogyha kijönnek a zsaruk akkor nem lehet őket már
elküldeni. Aztán eszembe jutott valami.
- A kocsija működőképes?
- Nem tudom. Mindjárt megnézem-felelte azzal futva indult a Merci felé. Fekete
szandáljának sarka hangosan kopogott az aszfalton. Beült, majd pár másodperc
múlva a luxusautó motorjának halk duruzsolása hallatszott.
- Elindult - kiáltotta, majd visszafutott hozzám
- Remek, akkor csináljuk azt, hogy keresünk valami lehajtót, vagy valamit, amin
a traktorok szoktak letérni a mezőre. Tudja mire gondolok ugye? - néztem rá
kérdőn. Bólogatott a fejével - Ott majd behúzódunk és megírjuk a papírokat, ok?
Így legalább a zsaruk sem fognak észrevenni minket.
- Nagyszerű - örvendezett, látszott rajta hogy nagyon megkönnyebbült, amiért
kiutat találtam számára a jogosítványtalan életből.
- Akkor jöjjön utánam! - mondtam azzal beindítottam a motort
Ö is beült a kocsijába, majd lassan megindultunk egymás mögött az úton.
Bekapcsoltam a vészvillogót, araszolva haladtam, hogy az első adandó alkalommal
lehajtsak, amint meglátok valami útszerűséget. KB 1 km-t mehettünk, mikor a fák
között egy nyílást pillantottam meg, pont akkorát, amin egy traktor befért.
Lassan bekanyarodtam majd a földúton haladva átvágtam a főutat szegélyező vékony
erdősávon. A másik oldalon valamilyen gabonatábla terpeszkedett amíg a szem
ellátott, de a kicsinyke fák alkotta sáv és a mező között pont olyan utat
találtam, amilyen nekünk kellett. Lekanyarodtam és mentem pár métert, hogy a
Mercit se lehessen felfedezni az útról majd leállítottam a motort.
A nő hűségesen követett, mint egy kutya, nemsokára leparkolt mögöttem. Most így
visszagondolva, nem is tudom miért nem mentünk odébb. Hiszen ha beülünk az
autóba , akár 20-30 km-rel is távolabb hajthattunk volna, mi pedig alig pár száz
méterre voltunk a baleset színhelyétől. Így utólag sem tudom megmondani miért;
van úgy, hogy az ember nem a legjobb döntést hozza egy adott pillanatban. Velem
ilyen történt.
Ha most Romana, vagy Tiffany történetről lenne szó, akkor megpróbálnám hosszan
ecsetelni, milyen szép volt a csillagos ég, a szürkület már az utolsókat rúgta,
a nyugati horizont felé már csak pár sötétrózsaszín folt jelezte,hogy a nap
nemrég még itt járt. De mivel ez nem olyan sztori ezért megpróbálom csak a
lényeget elmesélni. Szóval ott állt a két autó egymás mögött. Mivel a Merci
eleje összetört ugyan, de az még ilyen állapotban is kényelmesebbnek tűnt, ezért
én mentem át a nő mellé. A bőr ülések, faborítások, intarziák arról tanúskodtak,
hogy tényleg egy luxusjárgányról volt szó. A kocsiban a nő parfümjének illata
uralkodott, még nyitott ajtónál is átjárta az autó egész belsejét.
- Nah .... akkor kitölthetjük a papírt? - kérdeztem
- Annyira hálás vagyok magának.... - kezdte.
- Csak akkor jöttem rá hogy nagyobb baj lehet az egészből mikor valóban felhívta
a zsarukat.
- Semmi baj....Szóval? - mutattam a papírra
- Jah persze - felelte és mily érdekes pár perccel később már meg is volt
minden, aláírta, egyszóval védve voltam, most már hivatalosan is el lett ismerve
hogy nem én voltam a hibás.
A belső világítás fényében először figyeltem meg alaposabban a nőt. Arca
szolidan sminkelve, az alig észrevehető, halványkék szemfesték még jobban
kiemelte kék szemeinek szépségét, az ajkaira kent szájfény pedig izgatóan
csillogott a gyér világításban. A szája telt , hívogató egy kis csókra,
harapdálásra. A fehér top, amit viselt nagyon jól állt neki és örömömre
kellemesen átlátszó volt ahhoz, hogy megfigyelhessem melleit, melyeket egy fehér
csipke - már amennyire ki tudtam venni a gyenge fényben a pamut anyagon
keresztül - melltartó takart el. Nem lehettek nagyon nagyok, de valószínűleg
kellemesen formásak. A térdig érő kockás szoknya alól harisnyás lába pedig
nagyon kellemes látvánnyal örvendeztetett meg. Imádom a lábakat, na nem ezek a
legkedvesebb testrészeim egy nőn, de dobogósak az biztos. Furán hatott, hogy
nyáron harisnyában van, de nem érdekelt, legalább valami jó is van a balesetben.
Ez a láb is majdnem tökéletes látványt nyújtott- persze tökéletes nincs, ugye:),
sokáig legeltettem rajta a szemem. A fekete szandál pántja finoman ívelt át a
bokája felett, a cipő orra pedig olyan csapott volt, amit annyira szeretek.
- Tudom, hogy nem tartozik rám, de miért ivott?- érdeklődtem
- Áh-legyintett- szar az életem úgy ahogy van-mondta keserűen és kibámult az
ablakon
Nem szóltam semmit, de ez úgy látszik ösztönzőleg hathatott rá, mert hirtelen
elkezdett beszélni, mint a vízfolyás.
- A férjem az oka, megcsal füvel fával, de mégsem tudok elszakadni tőle.
Megkapok mindent ami kell, még ezt a hülye kocsit is, - csapott ingerülten a
műszerfalra-de nem ez lenne a fontos. Anno nagyon szerelmes voltam belé, most
már kételkedem abban, hogy ö is vajon ennyire szeretett engem. Aztán
összeházasodtunk, stb. stb. tudja, a szokásos. Múltak az évek és szép lassan
megromlott minden. Nem volt jó vele az ágyban... És egyszerűen nem tudott
megújulni, nem pazarolta energiáit arra, hogy megpróbáljon rávenni a szexre,
hanem szeretők után koslatott.
Egy borosüveg került valahonnan a kezébe, fogalmam sem volt honnan bányászta
elő. Jó nagyot húzott belőle, mint egy kocsis.
- Kér?
Kértem. Finom ízű, enyhén száraz bor volt, nem vagyok borszakértő így csak
ennyit tudtam megállapítani róla.
- Aztán jöttek a szeretők az első a második a századik. Én pedig ...
Nem részletezem a továbbiakat. Elmesélte milyen rossz az élete, kb. minden női
magazinban olvashat az ember ilyen történeteket. Tulajdonképpen nem is tudom
miért hallgattam, hiszen miért érdekelne egy vadidegen nő problémája, elég nekem
a saját nyűgöm. De mégse hagytam ott, valahogy megnyugodtam a csendes
éjszakában. Egy sorstárs, aki hasonlóan hozzám, gondokkal küszködik,problémája
van az élettel, per pillanat rossz számára minden. Jól esett ott ülni. Ő pedig
csak mesélt és mesélt.
A bor lassan fogyott és ezzel szinte egyenes arányban nőtt a jókedve. De nemcsak
neki, én is egyre jobb állapotba kerültem. Mindenki ismeri az alkohol azon
kellemes tulajdonságát, hogy minél több van a véredben, annál hajlamosabb vagy
jobb színben látni a világot. Hát mindkettőnkkel ez történt. Nem is tudom mióta
ülhettünk ott a búzamező szélén, a kedvünk egyre jobb lett. Apróságokon kezdtünk
vihorászni,néha hangosan felröhögtünk, elfelejtettük minden búnkat, élveztük
egymás társaságát. Nem rúgtunk be de azért nagyon,nagyon jó hangulatba
kerültünk.
Hirtelen meghallottuk a rendőrautó szirénáját.
- Na ..jó sok időbe telt- mondtam és az órámra néztem.
- Mindig ilyenek.... Faszok- nevette el magát a szón, mint egy tizenéves.
- Barmok- mondtam pityókásan
Mindkettőnkből egyszerre robbant ki a nevetés. Nem tudtam mi volt ezeken olyan
poénos, de mégis nevetnem kellett.
- Ismeri a viccet? - kérdeztem röhögve
- Melyiket?
- Hogy két rendőr ül a moziban... De ne röhögjön mert még el se mondtam-
nevettem, mikor láttam, hogy nem tudja abbahagyni a vigyorgást.
- Szóval ülnek a moziban mire megszólal az egyik: te mindjárt jön a heppiend.
Mire a másik: az jó - nevettem el magam a poén előtt, - csak nehogy elénk üljön!
- mondtam és kibuggyant belőlem a nevetés. A nő már az utolsó szavaknál
eltorzult arccal fetrengett az ülésén, mikor pedig kimondtam a poént, fuldokolva
röhögni kezdtünk. Jó pár percbe telt,míg lehiggadtunk.
Aztán....
Aztán hirtelen megcsókolt. Már kb. fél órája éreztem, hogy előbb utóbb be fog
következni ez is. Rátapadt a számra, én pedig nem voltam olyan eszement, hogy
visszautasítsam a közeledését. Szívtam az ajkait, harapdáltam a száját, borgőzös
leheletünk kesernyés szaga nem hatott visszataszítólag rám. Sokkal inkább
felizgatott a vad vágy mámorában úszó női test, amely csak arra szomjazik, hogy
kényeztessék és kielégítsék naturális szükségleteit. Vad csókolózásba kezdtünk,
nem érdekelt semmi, mohón kutattam a szájában, nyelveink nagy csatát vívtak.
Kezeimmel taperolni kezdtem, simogattam melleit,derekát, a fenekét. Nem tudtam
nyugodt maradni, ráncigálni kezdtem róla a topját,előbukkantak a kellemes
kinézetű cickók, amik melltartóstul puhán simultak a kezembe. Gyorsan, minden
átmenet nélkül próbáltam kiszabadítani őket a tartóból, érezni akartam a bőr
selymes felületét, a bimbók és körülöttük lévő udvar izgalomtól recéssé vált
durva felszínét. Megvesztem a vágytól, semmi mást nem akartam csak a számba
venni. Óhajom pár pillanat múlva teljesült; a cickók fürgén ugrottak elő a
fedezékükből én pedig pillanatok alatt ráhajoltam és szívni kezdtem.
Nem tudtam betelni velük, az alkohol korbácsolta nemi vágyam által irányított
testem nem tudta mit akar, túl sok inger érte,ide-oda cikázott a buja halmok, a
meztelen kéz, nyak, mellek, bimbók kimeríthetetlen sokaságában. Eszméletlen
illat áradt a nőből orrcimpáim megremegtek, agyamat elborította a kellemes odor,
csak szívtam szagoltam, mint egy vadászkutya. Nyalogattam, söt nyaltam ahol
értem, vadul és hevesen. Nem tiltakozott, teljesen átadta magát nekem, szabad
utat kaptam.
Olyanok voltunk, mint két szerelmes akiket hosszú hosszú hónapokra elzárt
egymástól a szülök vasakarata. Csak azzal a különbséggel hogy itt szó sem volt
érzelmekről , csak egyszerű vad vágyról. Simogatta a fejemet, beletúrt a hajamba
, hátrafeszítette testét hogy mellei még jobban kidomborodjanak, felhívják
magukra a figyelmemet,pedig ez felesleges volt, mert minden idegvégződésemmel
azokra a csodás mellekre figyeltem, tovább szoptam, nyaltam, szívtam őket.
Gombolni kezdte ingemet, de annyira türelmetlen lett, hogy egy rántással letépte
rólam; a gombjaim apró golyózápor hangjának kíséretében szanaszét pattogtak a
kocsiban. A következő másodpercben már a bőrömet simogatta, lakkozott ujjai
bele-belekarmoltak a mellkasomba. Újra csókolni kezdtem, de nem tudtam csak az
ajkaira figyelni, visszatértem a melleire, a nyakára össze-vissza kapkodtam a
fejem a buja női felsőtest izgató tájékai között. Harapdálni kezdte a fülem,
perzselő tűzként futott végig testemen a csiklandósság és a izgatottság vegyes
hulláma, majd megőrjített.
Megpróbáltam a derekáról letolni a szoknyát, de nem sikerült. Megértette mit
szeretnék , mert egy szemvillanás alatt lehúzta a szoknya oldalán található kis
cipzárt. Kezemet most már le tudtam csúsztatni a hátán egészen a csípőjéig, a
tanga bugyi vékony anyagával fedett fenekét vehemens erővel kezdtem masszírozni.
Beletúrt hajába, ismét hátradőlt, mellbimbója egyenesen a számnak ütközött. Azon
nyomban szopni kezdtem újra, hevesen, szinte görcsösen próbáltam egyre jobban és
jobban fokozni az élvezetet mind az ö mind a saját magam számára.
Nem bírtuk tovább a kocsiban, amilyen gyorsan lehetett kimásztunk. Nekidöntöttem
a kocsi oldalának, egy szempillantás alatt leráncigáltam róla a szoknyát és az
ágyékába fúrtam a fejem. Az imádott illat töltötte meg az orromat, aztán az
agyamat,nemi vágyam ha lehet még magasabbra szökött. Mindent azonnal
akartam,nyaltam, harapdáltam a pamutot, érezni akartam a szeméremajkak kellemes
puhaságát a számban, az ajkaim között, a nyelvemen és a számban az enyhén sós
ízt, azt a kellemes, imádott ízt! Ki akartam elégülni, orgazmust akartam!
Lehúztam a bugyiját, majd lábait széttettem amennyire csak lehetett;
terpeszállásban feszült neki a kocsinak. Kezeivel a hajamba túrt, simogatta a
fejem, megpróbált minél közelebb húzni az ágyékához, éreztem amint összeszedi az
erejét és arcomat nekipréseli a szeméremdombjának. Nyaltam, amit értem, egy
kicsit részeg és túl izgatott voltam ahhoz hogy odafigyeljek és rendesen
csináljam. Szürcsöltem, szívtam a vágást, megpróbáltam a lehető legmélyebbre
hatolni a nyelvemmel.
De pár percnél nem bírtam tovább. Felálltam kigomboltam a nadrágomat, kívülálló
számára úgy tűnhetett mintha eszeveszett dühvel tépném le magamról az
alsónadrágot. Arra azért még ilyen állapotban is ügyeltem, hogy a gumit ne
felejtsem el. Soha többé nem csinálom anélkül, azóta a rossz emlékü eset óta!:(
A farkam azonnal mereven ugrott ki helyéről, a makk vége csillogott a
holdfényben. Míg a gumival bajlódtam, a partnernőm a kocsi orrához
lépdelt,ráborult a motorháztetőre, térdét behajlítva feltette a jobb lábát a
kocsira. Mögé léptem és odaillesztettem a péniszemet a hüvely bejáratához. Azaz
megpróbáltam odailleszteni de annyira kapkodtam, hogy nem sikerült azonnal.
Végül mikor éreztem makkom végén a jól ismert meleg nedvességet, behatoltam.
-Ohhh- nyögött fel hangosan-igen....
Megnyugodtam, olyan érzés lett úrrá rajtam, mint azon az utason, aki még épphogy
fel tud ugrani az induló vonatra. Most már nem kell sietni, megvan a "préda", az
élvezet is elérhetö közelségbe került. Ö is megnyugodott, zihálása halkabb lett,
megpróbálta hátrafordítani a fejét és a szemembe nézett.
-Huh....nagyon....- nyögte.
-Nekem is- feleltem annak ellenére, hogy nem fejezte be a mondatot, és lassan
mozogni kezdtem.
A testem sietni akart, vágyta a kielégülést, de megpróbáltam alkoholos
mámoromban gátat szabni a vad, koordinálatlan erotikának. Már nem akartam
sietni, nem volt értelme, a péniszem a kellemes selyemben, a lehető legjobb
helyen van. A puncijából származó melegség átjárta a testem, kissé lenyugodtam.
Minden egyes húzásnál majdnem teljesen kiszálltam a hüvelyéből, minden tolásnál
pedig teljesen elmerültem benne. Megmarkoltam fenekét, masszírozni kezdtem,
simogattam a csupasz hátát, a nyakát a haját. Kezével hátranyúlt, megpróbált
odaférkőzni az aktus közvetlen helyszínéhez; éreztem amint ujjai néha a farkamat
simogatják. Felhevülten izgatta a csiklóját, ujjai csak azokra a pillanatokra
hagyták abba a munkát, mikor az én péniszemmel voltak elfoglalva. El-elkapta a
farkamat, mikor éppen kicsusszant a helyéről, majd az egyik pillanatban kihúzta,
nedves tenyerében megjáratta, húzgálta majd visszaillesztette a hüvelyéhez és
hagyta, hogy ismét elmerüljön a szeméremajkai között.
- Csináld....- nyögte!
- Élvezni ... akar... ok!
Ez a pár szó nagyon ösztönzőleg hatott rám, gyorsítani kezdtem a tempón, ö
tovább izgatta a csiklóját. Vadul dugtam, csípöm szinte már fájdalmasan
csapódott neki a fenekének.
- Még....egy... kicsiiiiiiiit!
Az utolsó hangokat már sikítva ejtette ki, összerándult, elélvezett. A hüvelye
hevesen pulzált, én pedig hagytam, hogy az orgazmus teljesen átjárja, feltöltse
az aktusban meggyötört testét. Hosszú percekig rángatódzott, hangosan zihálva
feküdt a szürke motorháztetőn. Én is kapkodtam a levegőt, csak arra vártam hogy
lenyugodjon és újra átadhassam magam a dugás örömeinek.
Pár perc múlva magához tért és tudta, hogy én még hátravagyok. Felállt,
megfordult, majd felült a kocsira ,lábaival átkarolt és szorosan magához húzott.
Péniszem szinte magától talált vissza a nedves lyukba. Ismét pumpálni kezdtem,
először csak lassan vettem igénybe hüvelyének szolgálatait. Hátradőlt ráfeküdt a
kocsira, megfogtam lábait és tovább mozogtam benne. Az alkohol megtette hatását,
jól kinyújtotta az elélvezéshez szükséges időt, amelynek most kifejezetten
örültem, mert sokkal tovább élvezhettem az ismeretlen női testet, mintha józan
lettem volna. Józanul talán össze sem jön ez a kaland.
Kontrolláltam magam, minden erőmet összeszedve arra koncentráltam, hogy lassan
mozogjak, megpróbáltam versenyre kelni a testével, újra orgazmusra akartam
kényszeríteni. Ismertem annyira a nőket, tudtam, hamar regenerálódnak és igen
rövid idő alatt képesek újabb kielégülésre. Mindent meg akartam tenni annak
érdekében, hogy ez sikerüljön, mindenáron le kell öt győznöm, élveznie kell!
Teljesen átadtam magam az örömszerzésnek, gondolataimban csak az aktust láttam,
érzékszerveim mindegyike az előttem kecsesen fekvő női testtel, illetve annak
minden részletével voltak elfoglalva.
Tovább folytattam a dugást, markolásztam melleit, játszottam a bimbójával,
ujjaimmal simogattam az ajkait, játszottam a nyelvével. Felült, átkarolta a
nyakam, majd újra csókolózni kezdtünk, igazi vad csókot váltottunk, folyt a nyál
a szánk szélén, lecsorgott az állunkon és nagy cseppekben csöppent le a
szeméremdombjára, majd továbbfolyt az éppen nyugvó péniszem felé. Egyre jobban
izgalomba jött, és én is egyre jobban felhúztam magam.
Aztán eljött az a pont, amikor már akartam, ott és azonnal az ejakulációt meg a
vele járó görcsös remegést. Finoman visszanyomtam a kocsira és gyorsítani
kezdtem. A nedves nemi szervek hangos cuppogó hangja még jobban felkorbácsolta
az élvezetet, az enyémet, és ahogy a vonaglásából kiderült, talán az övét is.
Újra keményen dugtam, most már nem törődtem végleg semmivel, csak a spermámat
akartam minél előbb farkamon kívül tudni.
A tempó gyorsult, megmarkoltam a mellét és vadul bepréseltem a péniszemet a
hüvelyébe. Erősen előretoltam magam, szorosan magamhoz húztam a csípőjénél fogva
és pár pillanat múlva heves pulzálások közepette élvezni kezdtem. A csata
eredményes volt, sikerült újra bevennem a várat: éreztem és láttam, amint a
teste újra eléri az élvezet tetőfokát. De most nem tudtam semmire se figyelni,
szememet lehunytam, testem rángatódzott, miközben a hetek óta felgyülemlett
sperma intenzíven pulzált a makkomból. Hosszú percekig apró rángások futottak
végig a testemen, minden egyes apró izomgörcsnél megpróbáltam még szorosabban
magamhoz húzni altestét.
Nem tudtam mit csinál, de most nem is érdekelt. A jól ismert érzés borította el
testemet, átjárta minden porcikámat, elfoglalta agyamat a gondolataimat. A
pulzálás abbamaradt, de tovább élveztem hosszú hosszú perceken keresztül. Nem
tudom mi tette, de rég volt annyira jó a szex, mint ott azzal az ismeretlen
hölggyel az éjszakai búzamezőben.
Az orgazmusunk alábbhagyott, csak a halk zihálásunk hallatszott. Benne maradtam,
jólesett még egy kicsit, ahogy a hüvely újabb orgazmustól rángó izmai gyengéden
masszírozták. Semmivel sem összehasonlítható érzés!
- Uhhh... - sóhajtottam egy hatalmasat.
Meg akartam szólalni, de nem tudtam. Kiszálltam belőle, a farkam halk
cuppanással hagyta el az elmúlt fél óra alatt neki otthont adó barlangot, majd
én is felfeküdtem a motorháztetőre. Akartam valamit mondani, de egy szót se
tudtam kinyögni. Átfutott az agyamon mi is történt, az elmém végre kikerült a
testem irányítása alól. De furcsamód nem viszolyogtam magamtól, nem volt
hatalmas lelkiismeret furdalásom. Csak egy kicsi. Hogy miért? Nem tudom. Ilyen
vagyok, hülyeségeken problémázok. A párom még mindig mozdulatlanul feküdt
mellettem, kezei a hasán, mellkasának szabályos mozgása arról tanúskodott, hogy
ö is megnyugodott.
- Milyen szép - mondta halkan.
Felnéztem én is és mi tagadás tényleg szép volt. Sehol semmi felhő, az ezernyi
csillag, mint egy hatalmas csillagszóró szétszórt szilánkjai borították el az
eget,a tejút halvány fehér sávként vonult végig az égbolton. Milyen egyszerűnek
tűnt ott minden! Túl voltam egy kellemes kalandon, a fejemben lassan rendeződtek
a dolgok, már nem voltam annyira kapatos, mint az aktus kezdetén. A problémák
eltűntek, a kellemes nyáréji levegő lágyan és puha lepelként takart be minket.
Közelebb húzódott hozzám, nem ölelt át, de az oldala nekem simult. Mintha
kitalálta volna a gondolataimat
- Mennyire egyszerűnek tűnik minden innen! - mondta álmodozva.
- Milyen kis apróságoknak látszanak ilyen messziről pedig ott milyen nagy és
fontos dolgok. Valahogy most olyan jó itt lenni. Minden olyan messzinek tűnik,
mint az a rengeteg csillag....a sok szarság... Gondolkoztál már azon milyen
lehet ott? - kérdezte révetegen
- Igen... ki ne álmodozott volna erről. Ott messze minden új és ismeretlen,
újból lehetne kezdeni mindent...
Nem szólalt meg többet, feküdtünk egymás mellett és néztük a csillagokat. Ki
tudja meddig?
- Fázom - törte meg a csendet
Felállt, és összeszedegette a kocsi körül szanaszét heverő ruhadarabokat, majd
felöltözött.
- Itt vannak a tieid - mondta azzal felém nyújtotta a nadrágomat és az alsómat.
- Ezért pedig bocs-mosolygott félszegen, mikor a gombtalan ingemet adta át.
- Semmi baj - nyugtattam meg-semmi baj.
- Azt hiszem mennünk kéne- mondta mikor felöltöztem. Hangjában egy kis
türelmetlenséget fedeztem fel.
Csak bólintottam. Nem esett több szó köztünk, mindketten némán szálltunk be a
kocsiba. Lassan kitolatott, majd én is követtem. Mikor kiértünk az útra
melléhajtottam
- Nos... – kezdtem.
- Viszlát. És vigyázz a vezetéssel!
- Vigyázni fogok-mosolyodott el.
- Viszlát kedves... jó volt... és köszönöm-mondta halkan, azzal beletaposott a
gázba és elhajtott, én pedig ott álltam az úton, néztem a gyorsan távolodó piros
lámpák fényét, amint belevesznek a sötétségbe. Azt hiszem ez volt a legjobb
módja az elválásunknak. Mindketten bűnösnek éreztük egy picit magunkat
szerintem; az alkohol, a körülmények miatt felgyülemlett stressz hozta ki
belőlünk ezt az aktust és mindketten tudtuk: ez a pillanatnyi megbotlás nem ok
arra, hogy bármi módon megpróbáljuk tartani a kapcsolatot. Még a szex minősége
ellenére sem. Mert a szex az jó volt, de az nem minden. Előtte nagyon kívánod,
mindent megadnál azért, hogy elérd a gyönyört, hogy feljuss a csúcsra, aztán
mikor túl vagy rajta eszedbe jutnak a szexnél sokkal lényegesebb dolgok,
felszáll a köd, gondolataidat újra elfoglalják a problémák, a bajok és már nem
is annyira tűnik fontosnak a korábbi aktus. Főleg egy olyan növel, akit nem is
ismersz. Jólesett a szex, de nem éreztem ingerenciát arra, hogy jobban
megismerjem. Ha a sors akarja, akkor úgyis találkozom még vele, akkor ráérek
azon gondolkodni, hogyan tovább.