Még kívánlak...
Szakított velem. Úgy éreztem, vége mindennek, semmihez
nincsen kedvem, és nem is lesz. A hétvégén szőlőszüret lett volna, amire
hivatalos volt, és azt mondta, nem hagyja ki, még ha már nem is vagyunk együtt.
Igent mondtam, noha fájt, hogy úgy kell tennem a szüleim előtt, mintha minden a
legnagyobb rendben volna. Még nem volt a szakítás "hivatalos".
Elérkezett a szombat, és a város szélén lévő kis kertünkben vártam, hogy
felzúgjon a közelben a motorhang, amit mindig úgy vártam, ha jött hozzám. Most
kicsit tartottam tőle, és remegtem a szomorúságtól. Nem szándékoztam
visszacsábítani, vagy valami hasonló. Aztán meghallottam, hogy közeledik. Egy
puszit nyomott a számra(mint bármelyik korábbi találkozásunkkor a kapcsolatunk
idején) majd belém karolt, és siettünk a többiek felé, kezdődött a munka. Már
ekkor sem értettem, mi is akkor a helyzet köztünk? Ugyanis elég hosszú ideig
voltunk együtt ahhoz, hogy barátként is így kezeljen, szóval nem tudtam
eldönteni, hogyan viszonyuljak hozzá ezek után. Beszélgettünk, szedtük az érett
fürtöket. Kis idő elteltével láttam rajta, mikor a szemébe néztem, hogy ugyanúgy
kíván, mint régen. Mikor senki sem figyelt, megragadott, és hosszan megcsókolt.
Beleborzongtam. Utána a kezéből a számba adott egy szem szőlőt, amit a lehető
legerotikusabban haraptam le a fürtről, eléggé erotikusan ahhoz, hogy a farkát
képzelhesse a számba.
- Uhh, inkább ne... - nyögte. Láttam rajta, hogy őrlődik a vágy és az érzelmei
között.
- Éhes vagyok - közöltem vele, mivel már dél felé járt az idő, és az ebédet a
szőlőskert végében álló kis szerszámos házikóban szándékoztuk elfogyasztani, ami
most jócskán messze került a tőkék közt dolgozó emberektől.
- Megyek veled, én is megéheztem - vágta rá rögtön.
Csendben lépkedtünk egymás mellett, TUDTAM, mi következik. A házikóhoz érve már
majd’ felfalt a tekintetével, de még mindig nem szólt egy szót sem. Aztán mikor
átléptük a küszöböt, megragadott, és ismét megcsókolt. Puha, lágy ajkait
harapdáltam, miközben nyelvével becézgette a számat, majd a nyakamat, amit
annyira imádok. A popsimat kezdte simogatni, meg van érte őrülve. Ekkor már elég
közel álltam (mit álltam, tapadtam!) hozzá, hogy érezzem, mennyire megkívánt, és
hogyan nyomódik egyre a combomhoz a farka. Egyik kezemmel a tarkóján beletúrtam
a hajába, másikkal simogattam egyre forróbb, és egyre jobban dudorodó nadrágját.
- Gyere már... - suttogta, és gyors mozdulattal kigombolta a farmerját, majd a
következő pillanatban már a lábai előtt térdeltem, és a heréit nyalogattam.
Eleinte fáj neki, míg végig nem nyalom minden egyes négyzetmilliméterét, csak
utána nyúlhatok hozzá a kezemmel is. A számba vettem az egész farkincáját, és
lassan szopni kezdtem, hogy közben a makkja minden mozdulatnál a szájpadlásomhoz
érjen. Imádom szopni. Néha egészen letoltam Őt a torkomig, amitől a hetedik
mennyországban érzi magát, és nem sokan tudnák neki megadni. Azon kaptam magam,
hogy felfelé húz, és végignyalja a számat. Szereti érezni a saját ízét. Jobb
kezével a puncimat simogatta, én pedig már mindent megtettem volna érte, hogy
végre magamban érezzem.
- Csináld, kérlek! - nyögdécseltem, majd picit megharaptam a fülecskéjét. Nem
kellett sokat noszogatnom, megfordított, én a pamlag szélére térdeltem egyik
lábammal. Leguggolt, lassan lehúzta a nadrágomat, majd a bugyimat is, és
csókolgatni kezdte a popsimat. Talpig libabőrös voltam az érintésétől. Szeretem
hátulról csinálni, és ezt Ő is tudja. Végre felállt, és a puncimba tolta a
farkincáját, őrjítő lassúsággal. Elég hosszú ahhoz, hogy érintse azt a pontot,
amitől perceken belül el tudok élvezni. Lassan, majd egyre gyorsuló tempóval
nyomta belém a farkát ki és be... ki és be... ki és be, miközben egyik kezével a
csiklómat simogatta, amit fölém görnyedve is ügyesen elért. Pillanatokon belül
éreztem, hogy megrázkódik a medencém, és hatalmasat sikoltanék, de nem lehet,
így csak halkan élveztem el. Éreztem nyakamon forró leheletét, halk nyögéseit,
majd a pumpálást, amit úgy ismerek tőle, és amit mindig érzek, amikor belém
engedi az ondóját.
Lihegve húzta fel a nadrágját, én pedig még kicsit szédültem is, de nem
bántam... egy cseppet sem bántam... Mosolyogva baktattunk vissza egymás mellett
a dolgozókhoz, akik mit sem vettek észre eltűnésünkből. Az ebéd elmaradt:-)
Ki kell ábrándítsalak benneteket, fogalmam sincs, mi van velünk. Papíron nem
vagyunk együtt újra. Talán csak megkívánt, talán folytatni akarja, maga sem
tudja. Ha bármi biztosat tudnék, ígérem, megírom:-)