Prima Volta Del Samantha
A remény, hogy talán leveszik a
lábáról, kihunyt a lenyugvó nappal, mely lassan eltűnt a látóhatárról a
Chicagón túli síkság legtávolabbi pontján. Több mint húsz emelettel a
nagyváros fölött, ablaka előtt állva saját arcának áttetsző tükörképébe
bámult, mely az egyhangú, unalmas valóságot tükrözte. A legjobb, amit
valaha is egy férfitól várhatna, az nem más, mint hogy az az illető…
valaki más legyen.
Talán ha lejjebb adná elvárásait, hihetetlen élményben lehetne része a
férfinem egy-egy tipikus példányával. Most becsukta laptopját, véget
vetve egy újabb magányos munkanapnak, mely az íróasztala mellett telt
el. A Mesebeli Herceg nem telefonált, hogy randira hívja. A fenébe is,
a Mesebeli Herceg nem is tudja az ő számát… Valaki mégis telefonált, és
pusztán az, hogy valakivel találkozhat, azt jelentette, hogy megtöri a
magányos napok megszokott menetét, mely abból áll, hogy felkel,
kutyákat sétáltat, ebédel, dolgozik, sétál…
Samantha felsóhajtott. Volt idő, amikor egy randevúra készülődés
izgalmas volt, tele kényeztetéssel és várakozással, a ma este azonban
csupán emlékeztető azokra a szerelemben csalódott, szakítás után
született vesztesekre, akikkel legutóbb hozta össze a sors, és akikkel
végig kellett járnia egy sor jelentéktelen éttermet, önsajnáló
beszélgetések közepette… Már a gondolattól is hangosan kifakadt
anélkül, hogy valaki is hallhatta volna:
– Legalább egyszer az életben a kedvembe járhatna valaki azzal, hogy
némi érdeklődést mutat irántam azon túl, hogy milyen fehérnemű van
rajtam. Mondjuk, érdeklik a reményeim; vagy legalább lenne olyan
jóvágású, hogy az önmagában is mentség a tesztoszterontól vezérelt
önimádatra.
Szexis, kifinomult, mégis ingerült… ez volt ő. Samantha fogott egy
taxit, azon igyekezve, hogy megőrizze kifinomultságát, vagy legalább az
ingerültségét, hogy leküzdhesse a küszöbönálló csalódottság súlyát.
Pont időben vagyok. Szédületesen nézek ki. Magabiztos, elegáns
léptekkel vonulok majd be az ajtón, hogy minden férfi utánam fordul
ebben az étteremben. Legalábbis minden tíz év fölötti hímnemű egyén.
Ám még mielőtt a bejárathoz ért volna, egy szürke kasmírfelöltőt és
tweedsálat viselő férfi lépett elő csak úgy a semmiből, vagy az ő
képzeletéből, vagy egy szomszédos kapualjból.
– Bocsánat, Samantha? Ön Samantha Rose?
A leghihetetlenebb kinézetű férfi volt, fekete hullámos hajjal, kék
szemmel, erős állal, hogy minden mást elhomályosított a Michigan
Avenue-n. Magas volt, lenyűgöző olaszos férfiassága erőt és hatalmat
sugárzott.
– Ja, igen, én vagyok az. Miért kérdi?
– A nevem Ray Lambkin és itt kell találkoznom Samantha Rose-zal.
Samantha most egy olyan férfira pillantott, akitől bármelyik nő örömmel
vállalna egy sereg gyermeket. Ő most elfordította pillantását az
égszínkék szemekről, melyekben csak úszni szeretett volna, mintha azok
a meleg karib-tengeri vizeket rejtenék, és most azt kereste,
nincsenek-e ott a férfi gyermekei. A valóság reményteli várakozássá
nőtt. Gyerekeknek nyoma sem volt.
– Én vagyok Samantha.
Egy kéz nyúlt felé, mely akkora és oly erős volt, hogy Samantha azután
epekedett, bárcsak jól magához szorítaná.
– Nagyszerű! A bátyja nem igazságos magához, de melyik báty az? Elhinni
sem tudom, hogy egy ilyen hihetetlenül gyönyörű nőnek, mint amilyen ön,
még nem csavarták el a fejét és nem vették el feleségül. Ilyen az én
szerencsém!
Már látom, fel kell adnom a munkám, hogy két nőre is jusson időm.
Azzal puha, meleg kezébe fogta az övét… a lelkét. Bár a férfinak kidobó
legény alkata volt, érintése elárulta, hogy sok időt tölt egy irodában.
Kecsesen nyújtotta ki másik kezét, betakarva kettejükét. Most vajon a
férfi vonta őt közelebb, vagy ő indult felé csak úgy magától? A férfi
elmosolyodott.
– Egy kocsi jön értünk. Azért kértem, hogy itt találkozzunk, mert ezt a
helyet könnyű megtalálni, és meg kellett győződnöm róla, hogy tényleg
helyénvalónak találja az ötletet, hogy egy ötgyerekes apával randizzon.
Remélem, a meglepetésektől sem riad vissza.
A férfi érintésén át valami belső nyugalom sugárzott Samathába,
enyhítve minden eddigi húzódozásán. Nem egy közönséges, konzervatív
jogászapa szorongatta a kezét. Dehogy. Ez a lény túllépett a férfiakkal
kapcsolatos minden eddigi koncepción, amit Samantha ez idáig elképzelt.
Átadta magát a meglepetésnek.
A férfi most átkarolta a nőt, s úgy segítette be a közben odaérkező
limuzinba, mintha hímes tojás lenne, biztonságban elrendezve őt az
ülésben. Samanthát a párás trópusi hőség melengette arra a gondolatra,
hogy megcsókolja Ray-t, a kilátásoktól, hogy kemény izmokat érez majd a
melleinek feszülni, a férfi karjaiba temetkezve egy hosszú és kiadós
együttlét után. Még soha senki nem vitte őt el ilyen hirtelenséggel,
ilyen sürgetően.
Samantha ott rögtön szeretkezni akart vele, ám hogyan jelezhetné ezt a
férfinak úgy, hogy közben megőrizze kifinomultságát és elegáns
méltóságát? Ha egy végiggombolós blúz lett volna rajta, úgy eggyel
többet gombolhatott volna ki, jelezve ezzel, hogy kész odaadni magát.
Fura ellentmondásos helyzet, hiszen rendszerint azon kapta magát, hogy
le kell küzdenie magában a kéjvággyal teli rohamot, nem hogy még ő
szítsa.
Bár Ray a másik oldalról szállt be a limuzinba, azért épp elég közel
ült Samanthához, hogy a nő érezze a belőle sugárzó meleget. Samantha
most közelebb csusszant, hogy a köztük lévő kontaktus ne csupán lágy
érintés legyen, hanem egyenesen hozzányomja magát a férfihez. Tudta,
ezzel a férfival messze nem a megszokott, bevett sémák szerint történik
majd önmaga odaadása. Samantha már azt is örömtelinek találta volna, ha
egyszerűen csak hazaviheti Ray-t az ágyába. Rendszerint úgy kellett őt
levetkőztetni, hogy az a valaki fizikailag hozzádörgölődzött, hogy
átérezze az ő szexuális izgalmának fokát, amit épp most is érzett, az
őt mélyen kitöltő nedvességet, valamint azt az érzést, hogy úgy
belezúgott Ray-be, mintha mindig is szeretők lettek volna. Nem akarta
vacsorával vesztegetni az időt; szeretett volna azonnal hazamenni és
belefeledkezni az estébe.
Ray olyannyira elvarázsolta őt, hogy meg sem kérdezte, hová mennek és
mikor érnek oda. Ray most felemelte őt az ülésből, ugyanazzal az erős,
mégis gyengéd szorítással, mely kiváltotta belőle a vágyat, hogy
megcsókolja a férfit. Miután már az ölében volt, Samantha nem engedte
el Ray-t, hanem magához vonta és a fülcimpáját cirógatta ajkaival.
– Kösz, hogy ilyen különlegessé teszed első randevúmat egy idegennel.
Ajkait most végighúzta a férfi arcán, ugyanígy dörgölte a férfi
karjának egyik mellbimbóját, mely már égett a vágytól hogy
kiszabadulhasson a ruhájából. Aztán hogy biztosítsa Ray-t az iránta
érzett vonzalmáról és a vele való tervei iránti bizalmáról, a férfinak
préselte melleit. Samanthára igen ritkán volt – ha egyáltalán volt –
férfi ilyen hatással, hogy ennyire gátlástalanul nyomuljon előre.
Valahogy tudta: Ray képes arra, hogy fokozza az éjszaka szexuális
izgalmát úgy, hogy közben mégis megőrzi az intimitást. Máris kiérdemelt
egy második randevút. Mint a csábítás érett gyümölcsével teli tál,
üdvözült mosoly terült szét a férfi arcán.
– Samantha, legyen önmaga ma este, ne fogja vissza magát. Remélhetőleg
olyasmit csalok ki magából, amiről talán nem is tudta, hogy létezik.
Mind a remény, mind a várva várt csók a levegőben vibrált, feldühítve
Samanthát, amiért képtelen volt lekötni Ray-t, hogy sürgető vágya
átragadjon a férfira is. Vajon mit érez most? Hogy visszautasították?
Nem. Próbára tették! Mégpedig kétszeresen is: képes-e úgy manipulálni
ezt a férfit, hogy az irányítsa őt; férfiassága csakis az ő női
mivoltára összpontosuljon.
A lovagiasság megtestesítőjeként Ray ajtót nyitott.
– Valami ajándékot kell vennem a partira. Segítene kiválasztani?
Samantha belépett az ajtón, amit Ray nyitva tartott előtte, ott pedig a
legfinomabb fehérneműk világában találta magát. La Perla… ez az ő
kedvence. Ugyan miféle partira kell fehérnemű? Samantha pulzusa
szaporábbá vált.
Az eladók az üzletben Samanthára mosolyogtak, Ray-re kacsintottak, mint
cápák a meleg barátságos vizekben… idegen vizekben.
– Van valami elképzelése? – kérdezte Ray Samantha hajához hajolva.
Samantha a meglepetéstől a hosszú, földig érő hálóingek felé fordult,
minthogy nem szeretett volna rossz benyomást kelteni önmagáról, mégis
meg akarta mutatni a benne rejlő vad szellemet, mely kielégülésre
vágyik. Leemelt három selyem-és szatén köntöst és Ray-re pillantott,
jóváhagyást várva. A férfi csak mosolygott és fejével intett a
próbafülkék felé. Samantha most az eladót kereste tekintetével. A hölgy
mosolya és biccentése pontosan olyan volt, mint Ray-é.
A próbafülke tükrében szemlélve magát Samantha önkéntelenül is arra
gondolt, mit szól majd Ray, ha megpillantja az ő combjait a hálóing
hasítékán át. Kezével most szétnyitotta, majd végigsimított belső
combján, hasán, majd két tenyerébe fogta és masszírozta melleit. Vajon
Ray hatalmas keze is ugyanezt teszi majd?
Mögötte most halk, férfias suttogás hallatszott.
– Mesés!
Ray nem egyszerűen csak nézte őt, szinte itta őt pillantásával, odaadó
csodálata melegséggel hatotta át dermedt meglepetését. Samantha most
Ray felé fordult, mintegy jóváhagyást várva. Nedves láz futott végig
combjai belső felén, a férfi közelségére vágyott, az érintésére, ám nem
volt hajlandó megtenni az első lépést. Hogyisne! Őt el kell csábítani.
Ray visszautasította őt, hagyta hogy abban a kínos csendben
tapogatózzon.
– Kérem, hagyjon magamra. Szeretném felpróbálni a másikat!
És Samantha most a következő holmit próbálta. Kevesebb selyem, több
csipke, több élő hús… ez aztán illett rá. – Jöjjön, Ray.
Megtapintaná a… az anyagát? – szólt ki és odanyújtotta karját.
Ray most belépett és kinyújtotta kezét, ám nem a selyemért, hanem a
melleiért. Samantha mélyen beszívta a levegőt, félelemmel teli
reménykedésében. Ray két ujjaival kitapintotta az anyagot ott, ahol
Samantha mellének hajlatára feszült, ám a nő most sem lehetett
elégedett, mert kezét innen a vállára csúsztatta, aztán elismerő
pillantással nyugtázta a látottakat.
Samantha ujjaival a hasán simított most végig. Ray pillantása elkapta
ezt a mozdulatot, majd követte a nő kezét a combjáig, aztán szemét
ismét a melleire emelte.
Ray még mindig nem kezdeményezett. Az ördögbe is, mit akar ez?
Későbbre tartogatja saját örömeit, valami jobbra vágyik.
Samatha most elfordult, pillantását ismét a tükörre irányította. A
pillanat ártatlansága ezzel véget is ért. Az állati ösztön
felülkerekedett az őszinte tartózkodáson. Samantha Ray mellének
préselte két kezét és odahajolt, csókra várva. Nagy, erős kezek
ragadták meg csípőjét és hátratolták. Hiába küszködött, hogy
kiszabadítsa magát és a férfinak nyomja testét, sikertelenül próbált
kitörni abból a szorításból. Ray ereje nem lankadt. Samantha most egy
tökéletesen időzített, önkéntelen nyöszörgést hallatott, mire Ray
elengedte és gyengéden csókolta meg ajkát.
– Bocsánat, remélem, nem okoztam fájdalmat.
Az ügyes kezek, az együtt érző pillantás egy megbocsátó, erőteljes
csókot váltott ki Samathából és addig húzta, míg érezte, hogy a férfi
ellazul, aztán ajkába harapott. Most mindketten hátraléptek, vért
keresve. Az est tétje emelkedett.
– Most kifelé, hogy felpróbálhassam a következő hálóinget – szólt
figyelmeztetőleg Samantha.
Ray engedelmesen távozott, ám csak annyi időre, míg a próbafülke
függönyét félrehúzva visszatért, kezében harisnyatartóval, harisnyával,
melltartóval és tangabugyival. Ledobta őket a padra, aztán Samantha
hóna alá nyúlt, felemelte őt magához és mély, követelődző szenvedéllyel
hatolt ajkai közé. Samantha felkorbácsoló vágyai ködén át mondta.
– Azt… azt hittem, menni akarsz!
– Ezt próbáld fel! – azzal a férfi kiment. Nem kérte őt! Samanthának
ezért az a gondolata támadt, nem veszi fel azokat a holmikat. Nagyon
akarta a férfit, az övé akart lenni… ám a saját feltételei szerint.
Arra gondolt, ott vár rá egy szál ruha nélkül. Aztán felvette a
fehérnemű-garnitúrát, amit Ray odadobott neki, tökéletesen tisztában
azzal, hogy már nyeregben van.
– Ray?
A férfi belépett, a szája is tátva maradt. Samantha a szemébe nézett, a
sebezhetőség ereje világossá vált számára. Ahogy ott állt a férfi előtt
abban az öltözékben, mely alig takart valamit a testéből, némi hatalmat
gyakorolt rá. Nadrágja elején az a feszülő valami jelezte, hogy Ray
potenciája több mint elegendő ahhoz, hogy kielégítő szerető legyen.
Samantha abbéli elhatározásában, hogy tovább erősíti hatalmát, most a
fülkében felgyülemlő szexuális feszültség ködén pillantott rá. Ray
beharapta ajkát és Samantha melle után nyúlt.
- Tökéletes!
Ray meg akarta őt érinteni. Samantha pedig érezni akarta érintését. A
mozdulat önkéntelennek tűnt, Ray semmit sem tehetett, mikor Samantha
hátralépett előle és kezét kikerülve szorította mellét oda, ahová ő
akarta, s nem a férfi: szorosan Ray mellkasának, ajkát a férfi füléhez
nyomta:
– Kell ez a szerelés… tehát rajtam is marad. Nem szeretném, hogy az
eladólány megfogja és megtudja, hogy benedvesedtem.
– Ühüüüm – búgta Ray.
– És a fehérneműktől lettél nedves, vagy…
– Samantha most a fülcimpájába mélyesztette fogait, így szakítva félbe
a mondatot. Ray mindjárt témát váltott.
– Örülök, hogy tetszik. Pontosan ilyen ajándékot kerestem.
Ray most próbált elhúzódni, Samantha azonban szorosan tartotta
fülcimpáját. Ray látta, hogy csapdában van. Samantha érezte, hogy a
férfi teste megfeszül, majd ellazul. Ray most kettejük közé ékelte a
kezét, s ujjait kinyújtotta a nő melle felé. Samantha közelebb vonta
őt, lehetőséget sem adva, hogy valahol belecsíphessen, és ebben is
megvolt a csábítás ereje. Az odaadás… a birtoklás… az öröm… a fájdalom…
a lehetőségek sora végtelen. Samantha most elengedte Ray fülcimpáját, s
érezte, hogy a férfi karja elernyed, mire ismét hatalmába kerítette
fülét.
Úgy tűnt, Ray feladja, teljes testsúlyával dőlt neki, de Samantha
érezte, hogy biztosan áll és tartja őt is, nehogy megszédüljön.
Lelkének félelme elpárolgott… hisz Ray a falnak szoríthatta volna, ám
nem tette.
De miért nem?
Csípőjét a férfinak feszítette, azt a kemény kidudorodást keresve, mely
Ray csökkenő önfegyelmének jele volt. Aztán a férfi Samanthának dőlt és
a falnak préselte a nőt. Kezével a háta mögé nyúlt, gyorsan megragadta
Samantha karjait, felhúzta azokat, majd csuklóit puha szaténnal fogta
össze. Samantha most rájött, tévedett, mikor azt hitte, Ray megadta
magát. Míg ő abban a boldog tudatban fürdőzött, hogy a férfi enged az ő
szorításának, Ray a háta mögött hurkot font az egyik hálóingből, és a
csuklóira húzta, majd átemelve a fején a fejük fölötti kampóhoz
erősítette, így kiszolgáltatva nem akadályozhatta meg Ray-t, hogy úgy
nyúljon hozzá, ahogy ő akar.
Ray most hátralépett, a nő számára a keserű bizonyossággal, hogy megint
visszautasítja Samanthát. A férfi felöltőjét a padlóra dobta és
győzedelmes, éhes szemekkel pillantott végig a testén. Samanthának
döntenie kellett, enged-e a vágyainak, és feladja, vagy ellenáll.
Valami ösztönszerű tört a felszínre Samantha tudatalattijából. Akarta
Ray-t, ám a saját feltételei szerint. Bármi volt is az, ami most a
mélyről tört elő, hatalmába kerítette a nőt.
Megragadta a feje fölött a kampót, majd felemelte lábait és combjait a
férfi nyaka köré fonta, lábikráit átvetve vállain és megtámasztva a
karjai alatt.
Most fogva tartotta Ray-t.
Miközben Ray küszködött, Samantha olyan erőt érzett lábai közt, mely a
vágy és a félelem volt egyszerre. Szorosan tartotta a férfit, míg az
elcsendesedett. A szeméremdombja fölött pillantott rá. A kölcsönös
elismerés, ebben a zsákutcában jobban megragadta őket, és ez az érzés
erősebb volt, mint amit Samantha valaha is férfival érzett. Máris
érezte, hogy valahonnan a mélyről feltör benne a kielégülés.
– Oldozd el a kezem!
De Ray csak mosolygott. Újabb visszautasítás. Samanthát elöntötte a
düh. Ray nem ellenkezhet ővele.
Samantha háta most ívben meghajolt és maga felé húzta lábikráit, oly
közel vonva Ray száját a szeméremdombjához, hogy érezte, hogyan
keveredik a férfi leheletének nedvessége saját forró nedvességével.
Pillantásuk összefonódott. Ray felé hajolt a maga esdeklő és
követelődző módján, a férfi pedig küzdött, hátrahúzódott, megpróbált
kiszabadulni. Csendes küzdelem volt, hisz tudták, ha túl nagy zajt
csapnak, az hívatlan vendégeket vonz oda… például a rendőrséget.
Samantha most eszeveszetten löködte testét Ray arcának, kellő
keménységgel ahhoz, hogy vénuszdombja a férfi állának és szájának
dörgölődzött, a ráfeszülő vékony szövet szinte semmit sem védett. A
szexuális izgalom irányította dühét, és ezen csak részben enyhített,
hogy ezt a rendkívüli olasz csődört most térdre kényszerítette, hogy
zihálva mondta:
– Jó, jó, rendben.
Samantha reszketve, de még korántsem elégedetten pillantott le a
férfira, akit remegő lábai között tartott fogva. Vajon mitől remegtek?
A fáradtságtól? Vagy a feltörni készülő orgazmustól? A kampóhoz
kötözött kézzel hatalmában tartotta a leghihetetlenebb férfit, akit
valaha is látott.
– Ne utasíts vissza!
Ray különös pillantással csúsztatta két kezét a nő csípője köré,
félrehúzta a tangát és ajkaival közelített Samantha duzzadt
szeméremajkai felé.
A szavak mélyen zihálva törtek elő Samantha torkából.
– Tedd, amit mondok!
Ray bólintott.
– Dugd be a nyelved!
Ray nyelve szétnyitotta a szeméremajkakat.
– Simogasd a mellbimbóimat.
Ray keze felkúszott a nő hasán, megmarkolta melleit, lehúzta a
melltartót, aztán felváltva masszírozta erős ujjával a mellbimbókat,
majd hüvelykujjával az oldalukat, ezután hüvelyk-és mutatóujja között
morzsolgatta azokat. Samantha teste összerázkódott, a lábai közti
domborulat vibrálva simult Ray ajkaihoz.
– Nyald a csiklóm!
Ray nyelve hegye most teljes hosszában végigszántott a szeméremajkak
közti résen, megtalálta azt a duzzadt kis gombot, mely már majd szét
robbant.
– Szopogasd!
Ray szájába vette Samantha csiklóját, aztán elengedte. Most nyelvével
körözött rajta, aztán ismét beszívta. Ezt újfent megismételte, jól
tudván, Samantha nem ad több utasítást… már csak reszketett,
nyögdécselt, mely hamarosan sikollyá hangosodik.
Mikor Samantha elérkezett a kitöréshez, Ray felállt, és beléhatolt.
Szája a nő szájára tapadt, elnyelve Samantha sikolyait… ahhoz
legalábbis épp eléggé, hogy az eladók ne hallják meg. Az orgazmus egyik
hulláma a másik után vonult végig Samanthán, miközben erőteljesen
lökdöste magát a férfi sziklakemény vágyának, eljuttatva őt is a
csúcsra. Mikor a kölcsönös kielégülés után végre ellazultak, hosszú
percekig ott álltak összeölelkezve, levegő után kapkodva és valami
kapcsolatot keresve a való világgal.
Most egymás szemébe néztek, ahogy azt Samantha mindig is tette más
szeretőkkel is, ám mégsem ugyanezzel a tudattal, mely szerint most
valami tökéletesben volt részük. Ray talált először szavakat.
– Hát hallod… ez tényleg valami más volt.