Sajnálom Tanárnő
Mindig jól kijöttem a nőkkel és a lányokkal egyaránt. Tudtam
olyan intellektuális lenni, hogy komolyabb témákról is beszélgethessek az
érettebb korosztállyal, valamint megvolt bennem az a fajta lazaság, ami a
pláza-cicák és társaik lekötéséhez kellett. Nem kell mondjam, nagy \´műkedvelő\´
révén sokkal jobban szerettem a felnőtt nők társaságát. Mindig nagy álmom volt
hogy az egyik tanárnőmmel komolyabb dolgokba keveredjek részint a kihívás
részint a kíváncsiság miatt.
Végzős gimnazistaként az iskolában már régi bútornak számítottam, az ismeretségi
köröm is ennek kapcsán szélesesedett évről évre. Gyakori eset volt hogy olyanok
köszöntek rám, akiket egyáltalán nem ismertem. Ez persze jót tett amúgy sem
kevés hiúságomnak.
Az érett nőkkel kötendő szexuális kapcsolat vágya nem csak az előbb leírt két
tényező miatt fogalmazódott meg bennem, hiszen ennyi erővel bárkit elkaphattam
volna, hanem a filozófia tanárnőm jelenléte is sokat nyomott a latban. Talán...
o nyomta a legtöbbet.
Egy mindig ápolt vörös hajú, 32 éves nőt képzeljetek el, aki rendszeresen
kickboxozik. Haja a válláig ér, alul visszagöndörödik, de nem zárnak be teljes
kört a fürtjei. Bőre teljesen sima és ápolt. Látszik rajta hogy ad a higiéniára.
166 centiméteréhez 48 kiló párosul valamint két csodálatos formájú mell. A
testét rengeteg tizenéves \´kislány\´ irigyelte az iskolában. Persze nem csak
nekem volt ilyen \´sasszemem\´ a dolgokhoz. A legtöbb srác, mint istennőről
beszélt a tanárnőről, viszont volt hozzájuk képest egy hatalmas előnyöm. Az hogy
régi ismerősöm volt és nagyon jó viszony alakult ki köztünk az idők folyamán.
Minden szerdán és csütörtökön volt vele 2. illetve 6. (egyben utolsó), óránk.
Rendszeresen vendége voltam ez után az óra után a teremben. Miközben
összepakolt, teljesen lényegtelen dolgokról csevegtünk, csupán azért, hogy azt a
kis időt \´tartalmasan\´ töltsük ki, ami arra kell, hogy a tábla tiszta legyen
és a cuccai is el legyenek rakva. Sokszor segítettem neki a munkában, ilyenkor
mindig elmosolyodott, és megdicsért hogy bezzeg én még hordozom a lovagi
erényeket. Erre én legtöbbször azt feleltem, hogy egy ilyen gyönyörű nőnek, mint
maga bármit szívesen megteszek. Ha úgy kívánja még a csillagokat is lehozom az
égről... tanárnő. A szokás azt diktálta volna, hogy kinyitom neki az ajtót,
elkísérem a tanári szobáig, majd elköszönök tőle és megyek haza, de ez ma nem
így történt.
A mai napon patyolatfehér miniszoknyát vett fel egy majdnem ugyanaddig érő,
lazán horgolt felsővel. Alatta színben hozzá illő fehér póló, és ahogy a
szilikon pántot ki lehetett venni, melltartó is. Sokszor öltözködött
\´merészebben\´ mint az őt korban és súlyban megelőző kolléganői, de ez még tőle
is szokatlan volt. Az alakját már dicsértem, de ilyen ruhában a lélegzetem is
elakadt csodás formáitól. A feneke, a tökéletességet megtestesítő mellei, a
csodaszép tűzvörös haja, és türkiz szeme, azzal a makulátlan bőrre olyan
összhatást keltettek, hogy egy pillanatra elfeledkeztem az iskoláról, a
haverokról, arról a papírgalacsinról, amivel az egyik osztálytársamat akartam
megdobni, mert túl hangosan hallgatta a walkmanjét. Elfeledkeztem mindenről,
csak a lépteit halottam, s mikor tekintetünk találkozott én csak álltam és
borzongtam a szokásos \´jó napot filótanárnő\´ köszönés és a hozzá tartozó
mosoly helyett.
Az óra nem telt gyorsan. Sajnos nagyon nem érdekel a filozófia, így az
egzisztencializmus és az übermensch kultusz sem. Szokatlanul rossz hangulat
uralkodott ez alatt a 45 perc alatt, ami idegen a tanárnőtől. A legtöbb
alkalommal, ha látta hogy az osztály csak testben van jelen, mindig kitalál
valamit, amivel legalább a fele társaságot visszakanyarinthatja az
osztályterembe, most viszont monoton beszélt, mintha sürgetni szeretné az időt.
Csütörtök volt, így az utolsó óránk, ami nem dobott a diákok filozófia iránt
való érdeklődésén. Látva a kollektív inaktivitást próbáltam itt, ott
jelentkezni, de mintha átlátszó lettem volna. Az óra végén mindenki rendre
elhagyta a termet, én, pedig nekiláttam letörölni a táblát jó szokásomhoz híven.
Nem nagyon akartam megszólalni, úgy voltam vele, ha valamit mondani akar, vagy
egyáltalán akar beszélgetni, úgyis kinyög valamit.
Miután letettem a szivacsot odaszóltam neki, hogy: \´Hát ez kész\´. Hirtelen
felkapta a fejét, látszott rajta hogy teljesen máshol járt, és hebegve gyorsan
megköszönte \´lovagiasságomat\´. A szokásos dialógus volt kialakulóban, én,
pedig nem akartam szakítani kedves kis hagyományunkkal. \´Egy ilyen gyönyörű
nőnek tanárnő...\´ Hirtelen rám nézett, mintha most halotta volna a számból
először ezt a bókot. A jobb szeme sarkában egy kis könnycsepp jelent meg, melyen
megcsillant a még felkapcsolva lévő neonok fénye. \´Tényleg gyönyörűnek
tartasz?\´. Nem értettem a kérdést. Lenéztem a kezeimre, melyek teljesen
krétaporosak voltak és serényen elkezdtem őket tisztítani, hogy időt nyerjek.
\´o... persze\´. Hirtelen nagyon megijedtem. Eddig soha semmi bajom nem volt, ha
beszélgetni akartam egy lánnyal, vagy éppenséggel le akartam vele feküdni. A
célomat az esetek többségében elértem, és ha nem, akkor azokból tanultam, de
most... most mintha ugyanaz a 6 éves kisgyerek lennék, aki a görög tengerparton
nyaral a szüleivel és a szomszéd hotelban lakó magyar család húsz éves lányával
lóg állandóan a strandon. (O volt a tanárnő)
\´Emlékszel még Ferire?\´ kérdezte szépségére irányuló igenlő válaszom után. \´O
nem a tanárnő férje?\´. De bizony o volt az. Ekkor valami rosszat sejtettem, de
ki tett volna másképp. Biztosan elvállnak, vagy rájött hogy a férje nem olyan
hűséges, mint szeretné. Elmesélte hogy látta őt egy másik növel, két alkalommal
az irodája előtt. Az első alkalom még nem volt feltűnő, hiszen akár a
kolléganője is lehetett volna, de a második alkalomnál látott csók mindent
megmagyarázott.
Sírni kezdett, és ez az a helyzet, amit kitűnő \´nőértő\´ létemre sohasem tudtam
kezelni. Ha egy no elkezd sírni a közelemben kétségbeesek és nem tudok mit
kezdeni. Mégis kellett valamit csinálnom, hiszen nem hagyhattam, hogy borigázzon
szegény a saját könnyei miatt. Gondolatokban elátkoztam a férjét,... azt, aki
képes volt egy ilyen csodát eldobni másért. Nem hittem el, hogy létezhet még egy
ilyen tündöklő teremtés, vagy hogy bárkinek kellhet már, ha a tanárnő mellette
van.
Odaléptem hozzá, s letöröltem hüvelykujjammal a könnycseppjeit. \´ne sírj
Zsófi\´ -(így hívták.) Nem mint diák, hanem mint gyerekkori ismerősök próbáltam
vigasztalni. Elővettem egy gyűrött, de tiszta papír zsebkendőt a farzsebemből és
felszárítottam vele az arcát, aztán odaadtam neki, hogy ha kell még valahol,
akkor törölje meg a könnyeit. Elcsukló hangon megköszönte s rám nézett mintha
tőlem várna megoldást a problémájára, vagy mintha nekem kéne visszatérítenem a
férjét. Kb. 10 másodperc telt el így, de ez volt életem leghosszabb 10
másodperce. Nem tudtam hova nézzek, mert a tanárnő szemébe nem mertem... annyira
gyerek voltam egy ilyen nőhöz, és ráadásul most még sebezhető is, sír, elhagyta,
legalábbis megcsalta a férje, és én vagyok itt egyedül vele. Jó érzés volt, hogy
megosztja velem ezeket a dolgokat, de kicsit kínosnak éreztem, hogy pont én
vagyok itt. Ennyire közeli kapcsolat sohasem volt köztünk. Nem tudom mit vár
tőlem. Féltem.
\´gyere ölelj meg Dani\´ Mondta mindezt olyan hanglejtéssel, mintha ezalatt a
kis idő alatt azon töprengett volna hogy megengedje e hogy megöleljem.
Természetesen nem ellenkeztem ebben a helyzetben. Ha ezt mondja, hogy mennyek le
hídba és úgy mennyek végig a folyosón azt is megtettem volna, hiszen nagyon
zavarban voltam. Odaléptem hozzá, felemeltem kissé a karomat de hagytam, hogy o
helyezkedjen belém, és először o öleljen át. Had \´vezessen\´, mint a táncban.
Felállt az asztalról és átfonta kezeit derekam felett. No létére jó erősen
szorított... a rendszeres kickbox megtette hatását. Lassan én is megpihentettem
kezeimet a vállain. Államat bal vállára hajtottam, o pedig szemeit temette
szintén a bal vállamba. Ahogy átöleltem megint elkezdett sírni. Szerencsére nem
látta az arckifejezésemet. Nem haragudtam, csak ha lehet, még inkább
kétségbeestem, mint azelőtt. Karjaival jobban megszorított, mintha élete összes
bánatát most akarná kisírni nekem. Mintha minden rosszért, ami eddig életében
érte én adhatnék neki elégtételt. Egy fél lépés felém, egy kicsiny szorítás az
ölelésen, egy pillanatnyi szippantás nőies illatából, és ahogy az arcunk
oldalról összeért kész volt a baj. Csípője eddig is szorosan hozzám volt
nyomulva, de a tehetetlenségem annyira elterelte a figyelmemet, hogy akkor sem
jöttem volna izgalomba, ha egy playboy kel életre előttem... most viszont, ahogy
közelebb jött, ahogy megszorított, ahogy éreztem az illatát, ahogy...
hozzásimultam, felébresztette bennem a vágyat. Persze ez olyan dolog volt, amit
nem tudtam kontrollálni. A föld alá süllyedtem volna szégyenemben, de nem tudtam
mit tenni ez ellen az akkor teljesen értelmetlennek és feleslegesnek tűnő
biológiai folyamat ellen. Elkezdtem merevedni.
A szám kiszáradt, nagyokat lélegeztem... \´szék, asztal... fenyő, virág...
GONDOLJ MÁR VALAMI ASZEXUÁLISRA TE ÁLLAT\´ - mondogattam magamban, persze már
későn. Olyan szorosan feszült hozzám a tanárnő, hogy útjában állt férfiasságom
teljes felegyenesedésének, így a \´találkozás\´ kettőnk közt elkerülhetetlen
volt. Hozzáértem a combjához. Szidtam magamat, amiért gatya helyett bokszert, és
a kikészített farmer helyett szövetgatyát vettem fel. Igaz sokkal kényelmesebb,
de sokkal veszélyesebb is. Már egy ideje simogattam a belső combját hímtagommal,
mégsem csinált semmit. Reménykedni kezdtem, hogy nem vette észre, és lassan
távozhatok, de egy apró nyögés, egy kicsi húzás a csípőmön és tudtam hogy nem
maradt előtte rejtve az állapotom. Majd elengedte a derekamat és hátrébb állt.
Nem értem hozzá, de ledermedtem, nem mertem semmit sem csinálni. Farkam olyan
kemény volt, mint még soha, de semmit sem tudtam volna vele kezdeni ebben a
helyzetben. A tanárnő ismét közel lépett és megcsókolt. \´n...\´ kezdtem bele
valami teljesen értelmetlen hülyeségbe, hál\’istennek kezét a számra szorította,
s a másikkal kigombolta a szoknyáját. Feleslegesen tartotta számon az ujját,
hisz ekkor már úgysem tudtam mit akartam mondani. Ízléses tangáját nézem, melyet
oldalt csipke szegélyezett. \´Könyörgöm Dani... könyörgöm\´ Ha most lefekszem
vele akkor hatalmas hibát követek el... kirúghatnak engem is, őt is, és különben
is van két gyermeke. Mi lesz, ha kiderül, ha benyitnak... és mi lesz, ha nem
fekszem le vele. Ha kínos helyzetbe hozom... ha nem éreztetem vele, hogy
mennyire kivételes, hogy mennyire gyönyörű. Ha nem éreztetem vele hogy o a föld
legcsodálatosabb teremtése.
Odaléptem hozzá, és nagyon finoman a feneke alá nyúltam, óvatosan megemeltem és
ráhelyeztem az asztalra. A szeme ismét könnybe lábadt és olyan arcot vágott
mintha bocsánatért esedezne, hogy erre \´kényszerít\´. Azt mondtam \´A világ
legszerencsésebb embere vagyok\´, ekkor legördült ismét egy csepp az arcán, s
elkezdte kigombolni az ingemet. Megvártam, míg befejezni, s felhúztam a lazán
horgolt felsőt, ami beleakadt a fülbevalójába, s pillanatnyi mosolyt csalt
csillogó arcára. Elkezdtem kigombolni a nadrágomat, habár remegtem. Még mikor
megcsókolt sem éreztem ennyire valóságosnak az egészet. Már nem az erkölcs
izgatott, hanem hogy meg tudok e neki felelni,... hogy mit tudok majd nyújtani.
Beszélni tudok, azzal nincs gond, de mi van, ha az nem tetszik neki ahogy vagy
amit csinálok. Izzadságcseppek jelentek meg a homlokomon, de tovább gomboltam a
nadrágomat, ezalatt o megszabadult a fehér fölsőtől. Tényleg volt rajta
melltartó. Egy kis boxer valamint egy fehér tanga, s egy melltartó volt az ami
elválasztott minket egymástól. Látta hogy nem mozdulok, és hogy valószínűleg az
elkövetkezendő években nem is mozdulnék a félelemtől, ha nem csinálna valamit.
Hirtelen megemelkedett, lecsúszott a tanári asztalról, kezeit a mellkasomra
helyezte, s végighúzta a hasamig, majd lehúzta a bokszeremet, miközben végig a
szemembe nézett. Megmarkolt a jobb kezével... azt hittem menten elmegyek. Lassan
hátrahúzta a bort rajta, és a szájába vett. Tökéletes technikája volt. A keze
mindig előbb mozdult, mint a szája, s ütemesen szívott. Egy pillanat alatt
elfeledtem a helyszínt, az erkölcsöket, a válságát, vagy a kétségbeesésemet.
Átadtam magam a gyönyörnek. Bal kezével a heréimet masszírozta, valamint a belső
combomat simogatta, karmolta felváltva. Kihúzott a szájából, s a makkomat nagyon
finoman harapdálni kezdte, majd nyelvének hegyével a vágatot kezdte ingerelni.
Végig a szemébe néztem, s o vissza az enyémbe keze eközben folyamatosan mozgott,
csupán a makkom maradt szabadon. Majd ismét a szájába vett, s folytatta a
szopást, és pedig azt hittem, hogy a mennyországban vagyok. Egyre gyorsabban és
gyorsabban mozgatta szájában a farkamat, s kezével is szaporábban húzogatta a
bort. Ekkor szóltam neki, hogy ha nem hagyja abba, én el fogok élvezni, és itt
helyben összeesek a gyönyörtől.
Elmosolyodott s kivette szájából a péniszemet. Miközben fölállt hozzásimult.
Izgatott hogy rajta még van ruha, de én már meztelenül állok előtte. Kezeivel
hátranyúlt, s kioldotta melltartója kapcsát. A fehérnemű darab szó nélkül
csúszott le a karjain, s engem teljesen megbabonázott a látvány, ami elém
tárult. Soha nem láttam még ehhez hasonló, csodálatos melleket. Megtapintottam
őket, erre a tanárnő kicsit hangosabban lélegzetem, s amint rájöttem, hogy ez
tényleg nem álom számba vettem jobb bimbóját. Kicsi udvarú rózsaszín bimbói
voltak. Tökéletesek. Melle keményen feszült máik kezemben, s közben simogattam
felül, és most már alul is. Tangája nedves lett, ezt tisztán éreztem és most már
a hangját sem fogta vissza. Jobb kezével ismét megmarkolt és közben ütemesen
vert, nehogy ez idő alatt veszítsek valamit merevségemből. Egyre többször, és
egyre bátrabban nyögdécselt. Kezem bemerészkedett bugyijának szövete alá, s
érezhettem a fazonra borotvált punciját.
Tökéletesen benedvesedett a simogatásomtól, és pedig neki köszönhetően ugyanúgy
álltam, mint a szopás végén. Az asztal felé tereltem és elfektettem rajta. Tudta
hogy mi következik. Combjait óvatosan szétnyitottam, s végighúztam belső felükön
a tenyeremet. Elkezdtem csókolgatni a jobb, majd a bal belső combját egészen
addig, míg nem éreztem nedvességének illatál. Először egy csókot leheltem a
csiklójára, majd laposan kezdtem el nyalni a punciját, miközben a combját
masszíroztam. Néha felmerészkedtem a melléig, amiken a mellbimbók még mindig
merészen ágaskodtak. Idővel az egyik ujjamat is használni kezdtem, minek
következtében erősödtek a nyögések, s a csípeje velem egy ütemben mozgott.
Nyelvem mozgását szaporítottam, s már inkább hegyesebben próbáltam minél beljebb
hatolni vaginájában. Egyre gyorsabban nyaltam, a kis és nagyajkakat, mely
hirtelen megint a nyelvemmel hatoltam be. A csiklóját óvatosan szívtan, miközben
ujjam ki, be járkált benne.
Lenyúlt, belemarkolt a hajamba, és maga felé húzott, ekkor én felegyenesedtem,
combjai alatt megfogtam, és magamhoz húztam. Bal kezemmel kicsit szétnyitottam
ízlésesen borotvált punciját, s lassan beléhatoltam. Nagyon meleg, szinte forró
volt belülről. Nedvének köszönhetően zökkenésmentesen tudtam gyorsítani a
tempón. O csukott szemmel, a melleit masszírozva feküdt továbbra is az asztalom.
Gyorsan vette a levegőt, mintha a nyelvem kifárasztotta volna. Halkan a
\´csináld\´ szó, majd a \´gyorsabban\´ hagyta el a száját. Gyorsítottam a
tempón, kezeimet mellé raktam, s ismét csókolóztunk, miközben benne jártam
teljes terjedelmemmel. Soha nem csókolóztam még olyan vadul. Kívülről röhejesen
festhettünk volna, hisz alig találtuk a másik száját az erőlködésben, de nem
zavarta egyikünket sem. Testem egész felületén gyöngyöztek már az
izzadságcseppek, s o látta rajtam hogy nincsen sok hátra. A hátamba karmolt, s
én kettő erős lökés után beleélveztem. Hirtelen a hátamhoz kapott, magához
szorított \´Ne húzd ki, kérlek, még ne húzd ki... Érezni akarlak\´. A könyökömre
támaszkodtam, fejemet oldalra fordítottam és a tanárnő mellére eresztettem.
O kezével átölelt, s a hajamat kezdte simogatni, mintha az anyám lenne, és pedig
a megóvandó gyerek. Mellén pihentem, és ahogy a tüdeje a lélegzés folytán
ringatott átgondoltam mindent még egyszer. Sírni lett volna kedvem nekem is. A
gyönyörtől, attól hogy mennyire magatehetetlen vagyok, mennyit kell még
\´nőnöm\´. Azt hiszem szerelmes voltam a tanárnőbe. Vagy mindenki ezt mondta
volna ilyen lelki tortúra után? Miután kihúztam belőle hímtagomat szó nélkül
felöltöztem, s o nyomott egy csókot a homlokomra. Köszönöm, szipogta, s én egy
szót nem tudtam kinyögni. Elindultam az ajtó felé, de mielőtt magamra csuktam
volna annyit mondtam, \´Sajnálom\´, s erre o azt felelte \´Tudom Dani,
köszönöm... Bocsáss meg\´. Becsuktam az ajtót magam mögött, s halottam hogy
ismét sír. Nem tudtam hogy megint a férje miatt, vagy amiatt amit az előbb
tettünk... csak azt tudom, hogy többet nem tanított az iskolámban. Lehet, hogy
egyszer még összefutok vele valahol.
Az Író üzenete: Első sztorim, nem egy hatalmas hyperorgazmust akartam leírni,
inkább egy lelki drámát, egy csalódást, mikor szembesülsz önmagaddal, erotikus
környezetbe ágyazva. Remélem nem lett túl rossz, szeretnék sok, sok véleményt
hallani. Előre is köszönöm. (A Mű szereplői kitaláltak, ahogy a történet is.
Bármi kapcsolat a valósággal a véletlen műve.)