A Deszka

Sportingbet Regisztracios Bonusz

Na, ez sem az én estém... Kifogtam már megint! Se melle, se segge. Deszka. Jó, ha 160 centi és 45 kiló... Ahogy megy fel előttem a kolesz lépcsőjén a szobácskája felé szinte hallom, hogyan zörögnek a csontjai. Ezt kéne ma megdugnom? Akkora paraszt azért nem vagyok, hogy most lelépjek. Habár... Nem. Edd csak meg amit főztél! Rágódj a csontokon...
Pedig ez sem így indult. A barátnőjére hajtottam a bögyös - faros szőkeségre. Csak éppen kettesben voltak a buliban. Tényleg, mért vannak a nők mindig legalább ketten?
És a bombázónak mért van átlagos (de inkább az alatti) barátnője? Mellette még jobban nézzen ki? Oké. De a szürke egér mért van vele? A nagyragadozó mellett neki is csurran cseppen némi (nemi) konc? Ezek szerint konc vagyok... Ő meg a kolonc... Hehe... Olcsó.

Hogy is volt? Megkértem egy havert, (mért pont azt a bájgúnárt? ) hogy segítsen felszedni Őket. Amíg a Dögöst leválasztom a Deszkáról. Sikerült. A cimbora jött be Őbombázóságának. Francba. Ezért nem focizok. Ott is öngólt rúgok csak...
Mire kiderült a leosztás már késő volt új csaj után nézni. Meg a szerepet végig kell játszani.
Még ha nincs is ínyemre a szereposztás. Amúgy nagyon jó fej ám a kiscsaj. Aranyos, kedves még okos is. A másik egy beképzelt buta liba. ( savanyú szőlő esete... ) De igazán. Nagyon jót dumcsiztunk miután elfogadtam a helyzetet. (csak deszka... ) Legalább finomra csiszolt, jól megmunkált, gyalult, friss illatú deszka...
Mindegy akit ma megdughatsz... Végül is... Dugni jó! Általában... Habár... Megéri a fáradtságot Ődeszkasága? Nem hiszem. Mindegy. "Bárhogy lesz, úgy lesz... "
Bunkó vagy Vidra! Előítéletes Tahó! Adj esélyt Neki! Lehet, hogy jó. Nem dúskál a pasikban. Talán kiéhezett. A kiéhezett nő odaadó és szenvedélyes. (is tud lenni) De ha nem?!
Mindegy. Mindjárt kiderül. Hármas szabály: dug - űrit - hazamegy.

Most mit bénázik azzal a zárral? (naná, hogy béna lesz és topa... ) Végre.
- Igen Kedves, menj csak a fürdőszobádba nyugodtan hozd rendbe magad. (nem lesz egyszerű)
Sablonos kollégiumi szoba. Ágy, (remélem nem fog recsegni... mármint a Nő... majd óvatos leszek... úgy is látom merre jár benne a farkam... útálom magam ilyenkor, hülye cinikus dög vagyok már megint... ) íróasztal, polcok. Tele könyvel. Mire mind elolvassa talán nől kicsit a segge is. Ráfér. A tudomány jótékony hatása. Az asztali lámpát kapcsolom csak be és a falra fordítom. Sejtelmes félhomály. (ápol és eltakar... )
Jön is! Ez gyors volt. A vastag frotírköpeny sokat javít rajta. Kellemes tiszta illata van...
- Igen! Persze drága, én is lezuhanyzok. (eszerint nem szereti a kanszagú férfiakat)
Nyomás! Le a göncöt! Gyors zuhany, aztán had szóljon...
Mi a fene kiégett az izzó? Tök sötét. Nyílik az ajtó. Bejön. Hozzám lép. A hátamhoz simul.
A vállamig ha ér. Átölel. (zuhanyzós előjáték? van stílusa). Simogat. A vállam, hasam, combom... ó... ó... ÓÓÓ! Finom. Nagyon finom a keze. Ritka finom... Beindul a gépezet.
Gyorsul a szív, tágulnak az erek, meglódul a vér... Eszméletlen! Csodálatos! Nana!!!
Nyugi öreg. Nehogy már szégyenszemre a fürdőszobában elmenj, mint parasztgyerek a szénakazalban...
Megfordulok. Ölelem. Olyan apró. De kedves és törékeny. A popsija eltűnik a kezemben. Aranyos. Odaadó. Fincsi.
Felkapom. (mint a pehely) A szobában az ágyra állítom. Így vagyunk egymagasak. Most már csókolózni is tudunk. És tudunk ám! Eszméletlen ez a nő! Gondolatolvasó vagy mi? Mintha nekem, értem, miattam lenne minden amit és ahogyan csinál... Mint egy rám programozott android. Maga alá tepert. Simogatott. Csókolt, ahogy soha senki még...
Ideje már, hogy legyen egy ilyen nőm is! Mindig én voltam odaadó, figyelmes, nők orgazmusáknak hajhásza... (ha már nem vagy babaarcú szépfiú, legalább a szexel kápráztasd el őket... ) Most nekem jött el Amerika!!! Ez volt régi álmom, vágyam! Csak feküdni és hagyni, hogy a kedvemre tegyen, kényeztessen, kényeztessen, kényeztessen...
Nem írom le, hogyan csókolta végig minden porcikámat (van itt elég, kimerítő "útleírás")
Amúgy sem emlékszem minden részletre, de a forró, édes kábulatba merülő érzést soha nem felejthetem el... Az még átdereng a varázsködön, hogy rám ül, beirányítja ODA! Saját forró, testébe. A megnyíló, lángoló alagútba amely a mennyországba ( vagy a pokolba? ) vezet, lassan befogad és elnyel testestül lelkestül. Aztán megmozdul! Lassú és egyre gyorsuló lovaglás... A poroszkálástól a vágtáig! És robban! Többször is.
Én saját orgazmushatáromon lebegtem Egy kéjóceán lágy hullámain. Sokáig. Nagyon sokáig. Óráknak tűnt. A kéj ködén át láttam gyönyörtől átszellemült arcát.
Majd a hullámok tajtékot vetve elborítottak, örvényleni kezdett a világ... A forróság betakart és lassan a testem egy pontjába (szerinted hova... ) koncentrálódott aztán elementális erővel szinte kirobbant belőlem! Filmszakadás. Rám borult az ég és elnyelt a föld.

Lassan eszméltem. Hanyatt feküdtem. Ő félig mellettem - rajtam. A nyakamat puszilgatva cirógatott. Szép volt. Angyalarcú. (az arcával este sem volt bajom... ráadásul ilyen állapotban valahogy megszépül minden nő.. ) Beszélt hozzám. Szinte babusgatott. Neki ilyen... még soha... senkivel... (neked? akkor mit mondjak én... persze semmit... akkor még volt bennem "macsó" bőven... mümmögve söpörtem be a dicséretet amiért nem sokat tettem és csöndben hízott a májam)
- Hogy bírtad elsőre ilyen sokáig?
Aha, itt van a kutya elásva gyorstüzelő pasasokkal jöttél csak össze eddig?
- Te hoztad ki belőlem... Ráadásul olyan csodálatos vagy, hogy azt akartam örökké tartson!
Ezt imádják hallani. Ráadásul kivételesen igaz is. (most mit hencegsz baromarcú? hányszor, de hányszor estél pofára már? pontosabban szegény csajszi...
- tudod kedves annyira, de annyira kívántalak, hogy nem bírtam a vágyaimmal! - magyarázgattad eleget te is! még jó, hogy fiatalon soklövetű az ember fia így van lehetősége rögtön pótvizsgázgatni... )

Aztán elindult bennem a "majd megmutatom én". Fiatal voltam és mindig kanos.
Megcsókoltam. Közben hanyatt fordítva simogatni kezdtem.
Pici volt a teste. Egyből a melléhez ért a kezem. Pontosabban a mellkasához mert a cicije az hanyatt fekve végképp elenyészett. Rögtön rájött mi járt a fejemben.
- Nincs is cicim - súgta a számba szégyenkezve.
Vitatkozni nem volt érdemes de eszembe jutott valami. Korábban már észrevettem(gondolom Ti is), hogy a kismellű nőket könnyebb izgalomba hozni a keblükkel mint a csöcsöseket.
Egy könnyed fél mosollyal (tiszta James Bond) puszilgatni kezdtem a bimbóját.
Igen a bimbóját, amelyik akkorára nőtt nyelvjátékom nyomán, mint ceruza végén a radírgumi és húszforintos nagyságú barna udvarból meredezett. (nem egy eget rengető méret)
Vauuu! Az eredmény messze felülmúlta minden reményemet. Szinte megmerevedett majd lassú ütemes, aztán egyre gyorsuló vonaglás után... Robbant.
Lenyugodva aztán, ahogy akkor rám nézett... Imádom mikor így néznek rám! Aki tapasztalta, tudja miről beszélek. Aki meg nem. Hát...
Ez aztán adott az egómnak és a "majd adok én neked" értelmében folytattam a túrát teste legtitokzatosabb tája felé.
Kis pocikáján áthaladva értem a combtövéhez. Ott ahol formás kis háromszöge kezdődik. Az ujjaim hegyén át éreztem a bőre alatt újból növekvő feszültséget. A várakozást, hogy megnyílva utat engedjen a sejtelmesbe. A sejtelmesbe ahol minden lágy, nedves, finom, titokzatos és mindig új és új még ha ezerszer jártad is körbe már...
Elég tapasztalt puncijáró voltam már akkor és tudtam, hogy az egyenes a legrövidebb út, de nem mindig a legcélravezetőbb. Kicsit még méláztam a combjain és kedvenc helyemen a belső kis párnácskákon pár centire a combtő alatt. Azt imádom simogatni meg puszilgatni. Akkor persze szájal nem közelíthettem hiszen előtte lőttem tele (nemá saját gecimbe nyaljak bele... én a macsó).
Aztán megunta kisded játékaimat és a helyére tessékelte mancsomat. Sőt mindjárt rá is szorítva a punciját szinte szeretkezett vele. Szívesen leírnám milyen ügyesen repítettem manuális orgazmusok forgatagába a lányt, de az igazság az, hogy én csak azt tettem amit a teste kért. Jó, persze rá kellett hangolódnom, ami az első alkalommal nem könnyű, de ő segített. Éreztem mikor, hogy tartsam a kezem. Hogyan simogassam a csiklójánál... Nem véthettem el a ritmust, tudtam mikor és mennyire dughatom bele az ujjam a forró, nedves, izmosan szűk alagútjába... Tévedhetetlen voltam... A tökély... Én voltam a FÉRFI!!! Játszottam rajta mint mester egy hárfa húrjain. Minden pendítésre a megfelelő dallamot hoztam ki a "hangszerből".
Az előadóművészek szokták mondani, hogy van szuper közönség. Az amikor minden bejön mindenre reagál és inspirálja őket, hogy még jobbak legyenek. Nekem Ő volt ilyen.
Csak játszottam és gyönyörködtem a gyönyörében. (és élveztem, hogy kurva jó vagyok)
Nem tudom hányszor repítettem a mennybe. Többször próbált finoman leállítani, de a "művész úr" ismét a húrok közé csapott újabb és újabb futamokat csalt ki hangszeréből.
(nem ég a pofád, te hencegő barom? de oly kevés dologra lehet büszke az ember életében...
akkor is pofa be már! )

Aztán... Minden punci életében van egy pillanat... Amikor megelégeli a dolgot és hirtelen kiszárad és összeszűkül. De annyira, hogy a kisujjad sem fér bele. Így jártam!
Ő lassan eszmélvén, kacagó szemmel konstatálta a helyzetet és felmeredő farkamat. (hány centisnek hazudjam? majd később visszatérek ide és beírom... mindenesetre lemértem mekkora egy spáros tejszínhabos flakon, 22x5, 5 talán elég lesz... habár olvasgatva ezeket az oldalakat ez itt még csak olyan középérték... )

Természetesen gyorsan rátalált a megoldás kulcsára és azonmód kezébe is (is! érzed a stílust? ) vette. Abba a finom, lágy, érzéki kezébe...
Aztán félig felülve a csípőm fölé hajolt. A medencecsontomra kaptam az első puszit. Szinte perzselte a bőrömet az érintése. És Cook kapitányként elindul módszeresen feltérképezni a területet. Lassú koncentrikus, égető köröket írva közelített az élet gyökere felé. Tudjátok milyen mikor a tövénél játszik, a haja már simogatja a lényeget, Téged már majd megesz a fene, hogy Istenem kapja már be! Szétrobbansz a vágytól, de Ő még mindig csak "szöszmötöl", ezzel nyújtja az édes kínokat. ("a helyzet fokozódik... " kussolj már! )
Aztán elindul fölfelé, de Téged már nem érdekel csak érjen már fel! Fel a makkhoz! Aztán némi (nemi) nyelvjáték után nyíljon már meg az a száj. Vegye már be! Úúúúúúúúúúgy!
Aztán le - fel... le és fel még, még... MÉG! Megérzed, hogy olvadni kezd a gerincvelőd...
Még egy pillanatnyi eszmélés, bizonytalanság... Mehet - e a szájába vagy kiveszi előtte?
Ő érzi a kétségedet. Válaszul (szájában a farkaddal) megrázza a fejét és még mélyebbre kapja.
Rászív... Vége... Elmerülsz a kéjben... Felrobban a tested... Úgy érzed a lelked is kiröppen a magoddal együtt... Lebegsz valami forró lágy masszában (ő is... hehe... dögölj meg! cinikus állat) Súlytalan szinte földönkívüli állapot. Érdemes élni! De ő nem hagyta ám csak úgy ott a " lerágott csontot". Még az utózöngéket is gondosan kezelte (szájalta... ). Mikor megvonaglasz minden mozdulatra. Fáj, szinte elviselhetetlen a legfinomabb érintés is, de mégis olyan jóóó! (sok nő nem is foglalkozik ezzel, pedig... hálás dolog ám... )

Aztán a boldog - fáradt ébredés. Kiszállt minden erőd... Mint ha nem lennének csontjaid...
A felszálló lila ködön át, láttam mosolygósan kíváncsi tekintetét. Elégedett. Sikerült elvarázsolnia. Lassan elindult felfelé. A szemében némi kétség... Naja, megszeretne csókolni, de nem tudja milyen reakcióra számíthat. Hiszen sok fiú nem hajlandó csókolózni orál után. (nemá' saját farkamat csókolgassam! ) Felnyúltam. Arcát két kezem közé fogva hálásan megcsókoltam...

Ezt követően még hetekig áldozunk Erosz oltárán. (micsoda szertartások voltak... Istenem! )
Aztán lecseréltem Őt egy faros - bögyös macára, aki a lába ujjáig sem ért fel semmilyen téren sem. De emberek vagyunk... (ez azt jelenti, hogy hülyék... )

Ennyi volt. Sajnálom azt aki a "szaftos", kimerítő, részletes szex leírást kereste. Itt nem folyik a winchesterből spermával kevert puncilé. De van itt elég geci. (nem csak itt... ).
Egy korábbi írásomban ("A Dunyha") még kevesebb a szaft. Mégis átlagon felül pontoztátok és szinte csak pozitív reakciók jöttek. Igaz, abban már a témájából is adódóan több a humor... Mindegy nem mentegetőzöm. Ez van.

fel