Valószínűleg sikerült is neki, mert a belépő férfinek, ahogy meglátta, egyből erekciója lett. Valerie pedig csábosan mosolygott rá érzéki, telt ajkaival.
- Gyere kedvesem – ütögette meg az ágyat maga mellett.
A férfival előző nap találkoztak a medencénél. A Nap szúrósan sütött már reggel is. Az üdülőhely medencéje körül, mindenhol tikkadt turisták várták, hogy bemehessenek a légkondicionált ebédlőbe. A gyerekek élvezték egyedül a meleget. Beugráltak a nagy, feszített víztükrű medencébe, és lefröcskölték a túl közel lévő, félig alvó felnőtteket, akik a kezüket rázták feléjük, de túl lusták voltak beváltani a fenyegetéseiket. Valerie de Rouboix az egyik nagy napernyő alatt élvezte a látványt egy napozóágyon. Kezében koktél volt. Karcsú teste napbarnítottan nyújtózott a fehér törülközőn. Szőke, hosszú haját egy csattal a feje búbjára tűzte. Tudta, hogy nagyon jól áll neki. Várt. Pierre Leblancera várt.
A férfi egy orvosi konferencián volt a luxus üdülőhelyen. Negyvenes, magas, jóképű férfi volt. Mikor Valerie meglátta, öröm töltötte el. A lány úgy intézte, hogy mellette üres legyen a napozó ágy. Jól sejtette, a férfi, kezében koktélos pohárral, felé navigált. Széles vállai, izmai, majdnem elfeledtették a lánnyal a feladatát. A férfi lehuppant a napágyra, aztán zavartan felé fordult:
- Elnézést, szabad a hely?
- Persze – vette elő Valerie a legcsábosabb mosolyát. Meg is volt a hatása. Pierre szemei végigszaladtak a testén, majd megállapodtak a piciny fürdőruhába csomagolt melleknél.
- Ma már túl meleg van – mondta a lány, és a szájába vette a szívószálat, hogy nagyot kortyoljon az üdítő koktélból.
- Mi, ja igen – hebegte a férfi, szemeit hirtelen szorosra zárta. A lány csak mosolygott a kisfiús zavaron.
- Maga honnan jött? Én párizsi vagyok.
- Toulon, de sokáig laktam a fővárosban.
- Szoktam oda járni egy barátomhoz.
- Kihez? Lehet, hogy ismerem.
- Szerintem nem, Dominik Mover a neve.
- Nem, valóban őt nem ismerem – kutatott az emlékei között a férfi.
A lány úgy intézte, hogy egyszerre fogyjon ki az italuk. A férfi felajánlotta, hogy hoz egy másikat. A lány felajánlotta, hogy üljenek inkább a pulthoz. A második ital már gyorsabban folyt le Pierre torkán, és gátlásai oldódtak. Hozzá, hozzá ért Valerie kezéhez, aki nem volt elutasító. A férfi boldogan vette tudomásul, hogy gyorsvonatként hódít.
Az ebédet együtt költötték el, aztán mindketten elindultak a szobáikba, hogy sziesztázzanak egyet.
- Jé, egy emeleten lakunk! – mutatta a kulcsát a lánynak a liftben.
- Ennek örömére, nem hívna meg még egy italra? – nézett a lány kihívóan a férfire. Az nagyot nyelt, majd rekedt hangon mondta:
- Rám is rám férne.
Szinte szaladtak a folyosón Pierre szobája felé. Ahogy bezárult mögöttük az ajtó, már tépték is egymásról a ruhát, közben hevesen csókolóztak. Pierre a fekete, testhez simuló rövidszoknya alá nyúlt, és letépte a lányról a bugyit, aztán két ujját mohón a nedvesedő hüvelybe dugta. Valerie kéjesen felnyögött. Az előszobai kisszekrénynek vetette a hátát, és egyik lábát a férfi vállára emelve szabad utat engedett az öléhez. Pierre nadrágja ekkor már a bokája körül volt. Férfiassága erősen követelődzött.
- Rakd belém! – zihálta a nő. A férfi, pedig nem habozott, a nedves barlanghoz igazította magát, és tövig behatolt. A lány beharapva ajkát, vetette hátra a fejét a hirtelen ingertől. Pierre pedig nem kegyelmezett. Hatalmasakat lökött a lányon, aki pár pillanat múlva sikongatva el is ment, aztán letérdelt a férfi elé, és elnyelte forró, lüktető péniszét. Ritmikus bólogatásával egyre jobban követelve a férfi - lávát. Pierre pedig nem maradt adósa. Torkából föltört az ősi sóhaj, és a lány fejét irányítva elélvezett.
Az egész délutánt a szobában töltötték. Pierre kitartó, jó szeretőnek bizonyult. Valerie pedig odaadó gyöngédségével újra és újra felkorbácsolta a férfi szenvedélyét.
Este felé aztán a férfi felkelt, és halkan a lány fülébe súgta:
- Mindjárt vacsora, te zuhanyozol előbb, vagy én?
- Menj, én még alszom egy kicsit – motyogta a lány, és ismét behunyta a szemét. Hallotta, ahogy a férfi becsukta a z ajtót, és megeresztette a tust. Gyorsan kipattant az ágyból, és a gardróbhoz sietett. Kinyitotta az ajtaját, de a szekrény szinte üres volt. Két öltöny lógott a vállfákon, Valerie gondosan átkutatta a zsebeit, majd a rakodós rész fakkjait nézte meg. A legfelső végébe nem ért el. Gyorsan körülnézett, de nem talált olyan széket, amit zaj nélkül oda tudott volna vinni. Ezt későbbre halasztotta. A bőrönd volt még a szekrény aljában, de abban sem volt semmi. Még egy sporttáska is volt itt, de már nem volt ideje arra is. Gyorsan belebújt a ruhájába, és beszólt Pierrenek a fürdőszobába.
- Átmegyek hozzám.
- Miért?
- Tudod, nincs bugyim – a férfi nevetése hallatszott ki. – Lent találkozunk.
Azzal átment a saját szobájába.
Pierre nem bánta, hogy Valerie otthagyta a zuhany alatt. Mikor kilépett a liftből a lány már ott állt a hallban. Selymes haja csinos frizurába volt feltűzve. Gyönyörű alakját halványkék kisestélyi hangsúlyozta ki, a sminkje, pedig zöld szemét emelte ki bársonybőrű arcából. Egyszerűen maga volt a tökély, és ez mind az övé volt, még ha csak egy pár napra is.
Bementek az étterembe, majd leültek Pierre asztalához. A körülöttük ülő, többnyire férfi kongresszusi társak, pedig elismeréssel vették tudomásul, hogy társuk ma miért nem jelent meg a délutáni előadáson.
Valerie pedig
intelligens társalgó volt. Szerette, sőt értette a sportot, a
filmek világában pedig szinte már nagymenő volt. Nyugodtsága,
kiegyensúlyozottsága jó hatással volt a férfira is. Kilencfelé aztán egyre
többször nézett az órájára.- Mi a baj, Drága?
- Semmi, csak minden nap kilenckor fel kell hívnom az anyámat. Tudod, aggódna, ha nem tenném.
- Menj csak kedves – biztatta a férfi, mire Valerie felállt, és kisietett az étteremből. Egy negyed óra múlva jött vissza. Kipirosodott arccal ült le.
- Fizess és menjünk! – mondta remegő hanggal, majd beharapta a szája szélét. Pierre már tudta, hogy ez minek a jele. Az asztal alatt a lány lába közé nyúlt, és mosolyogva nyugtázta, hogy a bugyi igen csak át van nedvesedve.
- Alig bírtam figyelni az anyámra – panaszolta a lány mosolyogva, és eltolta a tolakodó kezet, mert jött a pincér. Fizettek, és már mentek is. A liftben Pierre a tükörhöz nyomta a lányt, és ismét a lába közé nyúlt.
- Ne – lihegte a lány, - bármikor beszállhat valaki. Pierre, anélkül, hogy elengedte volna bal kezével a lányt, a jobbal a gombok után matatott. Mikor megvoltak, az állj gombot megnyomta, mire a lift megállt a 7. és a 8. között. Valerie felnevetett, aztán hirtelen megfordult, és odakínálta magát hátulról. A férfi lehúzta a zipzárját, és elővette a begerjedt harcost, majd félrehúzta a lány tangáját, és ismét magáévá tette. Gyorsan kellett élvezniük, így teljesen átadták magukat a másik testének. A lány teste rángani kezdett, arcát a hűvös tükörhöz szorította, majd érezte, hogy végigfolyik a férfi magja a lábán. Abban a pillanatban megindult a lift. Valerie a bugyijával próbálta megtörölni magát, Pierre pedig még mindig ágaskodó szerszámát gyömöszölte vissza a gatyájába. Mikor megállt a lift, már úgy ahogy rendbe szedték magukat. Egy szerelő nézett szemközt velük.
- Semmi bajuk? – kérdezte szélesen vigyorogva. Pontosan tudta, hogy mi volt az üzemzavar oka.
- Nem, nem – hebegte Pierre.
- Hányadikra?
- Tizenötödikre.
A szerelő beszállt. Kínos percek következtek. Valerie nem bírt magával. Arcát a férfi karjába mélyesztette. Rázta a visszafojtott nevetés. Aztán megérkeztek az emeletükre, és végre kiszállhattak. Ahogy bezárult a liftajtó kitört belőlük a nevetés.
- Láttad mekkora dudor volt a gatyájában? – fuldokolt Pierre.
- Be kellett volna venni harmadiknak – potyogtak a könnyei Valerienek.
- Nem vagyok neked elég? – komorult el a férfi, miközben a zárral kínlódott.
- Dehogynem – simult hozzá hátulról a lány. Beléptek a szobába, és azonnal az ágy felé vették az útjukat.
Vetkőzni kezdtek. Pierre szeme a lányon felejtődött. Hátranyúlt hogy lehúzza a kisestélyi zipzárját. Mellei megemelkedtek, majd lenyúlt és átemelte a feje felett a ruhát. Telt keblei előbukkantak. Mellbimbói mereven lökődtek felé. Pierre lelökte a cipőit és a nadrágját, és odalépett a lány elé, aztán leült az ágy szélére, és magához vonta kedvesét. Befúrta a fejét a két halmocska közé, és mélyen beszívta a lány bőrének illatát. Érezte, ahogyan kedvese a haját simogatja. Felnézett az arcába, majd meglátta a szemében ismét azt a mohó fényt. Csókolgatni kezdte a melleit, be, bekapva a mellbimbókat. Érezte, hogy társa térdei rogyadozni kezdenek. Megkegyelmezve neki az ágyra döntötte, majd végigcsókolva hasát, a lábai közé nyalt. Valerie aprót sikkantott. Pierre csak erre várt, beszívta az előtte vöröslő csiklót, és Valerie nyögései közepette szopni kezdte. A lány lélegzete hamarosan el, elakadt, aztán egyszer csak meleg, ragacsos nedv öntötte el a férfi arcát. Sosem tapasztalta a női kielégülés eme fajtáját, és most kissé meghökkenve ült fel.
- Jaj, ne haragudj! – mondta pihegve a lány – figyelmeztetnem kellett volna.
- Még nem találkoztam olyan nővel, aki ekkorát tud élvezni – mondta a férfi, és engedte, hogy a lány a lepedő sarkával letörölje az arcát, aztán hanyatt döntötte, és beléhatolt. Csendesen ringatózva szeretkeztek tovább.
Pierre nagyon mélyen aludt. Valerie nézte a szép férfitestet, és öle megtelt melegséggel. Már világosodott odakint. A lány óvatosan kibújt a takaró alól, majd a fürdőszobába ment. Pisilt, megmosta a kezét, aztán belefogott a kutatásba. A kisszekrényt nézte először át, majd a WC tartályt. Óvatosan végigkopogtatta a csempét. Benézett a kád lefolyótisztító ajtaja mögé, a szellőzőnyílásba, majd leült a kád szélére, és hosszan elgondolkodott. Még egyszer körülnézett, de nem talált olyan helyet, ahová el tudtak volna rejteni valamit. Szomorúan ment vissza az ágyba. Ahogy a férfi megérezte a puha, meleg testet átkarolta.
A reggelinél a lány elgondolkodó volt.
- Mi a baj? – kérdezte a férfi, ám Valerie csak a fejét rázta. Nem mondhatta el, hogy azon gondolkodik, hogyan távolítsa el a férfit a szobából, hogy rendesen átkutathassa. Egy cd-t keresett. A férfi tudniillik nem sima belgyógyász volt. Egy kutatás letöltött adatait akarta eladni egy arab terrorista csoportnak. A cd-n lévő adatok alapján biológiai fegyvert lehetett gyártani. Valeriet szorította már az idő. Az előzetes adatok alapján másnap érkeztek az arabok. Addigra a lány birtokában kellett, hogy legyen a lemez, de nem jutott eszében semmi ötlet. A férfi nem tágított mellőle. Végül a sors hozta meg a megoldást. Reggeli után egy férfi lépett oda hozzájuk.
- Pierre, megtartod az előadásodat, vagy kihúzzalak a listáról?
Mielőtt Pierre megszólalhatott volna, Valerie kedvesen a kezére tette a kezét:
- Miattam ne hanyagold el a munkád, menj és tartsd meg azt az előadást. Mikor lesz?
- Negyed óra múlva.
- Akkor ne gyere már fel, add ide a kulcsod, lehozom neked az anyagot.
- Kösz, ne fáradj, itt van lent a széfben – Valerie szíve nagyot dobbant.
- De jó, megnézlek.
- Kedves vagy – mosolygott Pierre, azzal karon fogta a lányt, és az értékmegőrzőbe mentek. Pierre kiürítette. Három cd is volt benne. Aztán bementek az előadó terembe. Valerie leült a hátsó sorba és szinte végigaludta az egészet.
Pierre a tévé melletti asztalkára dobta az egész paksamétát.
- Na, milyen voltam? – kérdezte a lányt.
- Azt hiszem, jó. Nem értek hozzá –mondta őszintén Valerie, és közben a tekintete a három cd - én járt. A férfi hozzá lépett és hosszan megcsókolta.
- Menj Te előbb zuhanyozni. Rendeljek pezsgőt és kaviárt?
- Az finom lesz – mondta a lány, és kiment a fürdőbe. Mire visszajött, a kisasztalkán már a pezsgős tálca virított a cd - k és az iratok eltűntek. A férfi töltött, és könnyű csók kíséretében adta át a poharat.
- Megyek, én is tusolni – Valerie kényszeredetten mosolygott, majd mikor bezárult, ismét kutatni kezdett, de hiába.
Pierre boldogan feküdt a lány mellé. Eddig még mindig kellemes élmények érték. Valerie hosszan, szenvedélyesen megcsókolta.
- Hunyd be a szemed – kérte. A férfi megtette, aztán hallotta, hogy a lány matat valamivel. Majd kattant valami, és a férfi csuklója köré hideg vas fonódott. Riadtan nézett fel. Jobb kezét az ágyhoz bilincselte a lány.
- Na – tiltakozott, de a lány a szájára tette a mutató ujját.
- Csitt, finom lesz, meglátod – a férfi pedig engedett az erőszaknak. Ilyet még nem játszott úgy sem. Valerie felállt, és az éjjeliszekrényre hozta a tálcát. Belenyúlt a kaviárba és Pierre farkára kente, majd lenyalta róla, aztán pezsgőt ivott. A férfi rángatni kezdte a bilincset. Át akarta ölelni a kedvesét, ám Valerie hajthatatlan volt. Átvetette egyik lábát a férfi csípőjén, aztán fogta ismét az ujját, és a kaviárba mártotta, majd felkínálta, hogy a férfi leszopja. Pierre mohón kapta be a kicsiny ujjacskákat. Majd pezsgőt is kapott, ám annak nagy része lefolyt a száján. A lány lenyalta onnan. Nevettek. Valerie lenyúlt a merev szerszámért, és magába igazította. Rádőlt a férfire és mozogni kezdett. Pierre testét elöntötte a forróság, megőrjítette, ahogy a nő haja simogatta a testét. Már nem zavarta, hogy nem használnak gumit, hatalmasat élvezett a lány testébe. Érezte, ahogy a lány elalszik rajta. Már kicsit nehéz volt, de a kezei még mindig az ágyhoz voltak bilincselve.
- Valerie – ébresztgette. A lány lassan mozdult, aztán felült. Pierrenek nem tetszett, amit látott. A lány szemében különös fény gyúlt.
- Mi baj?
- Hol van a cd?
- Mi? – hökkent meg a férfi. Valerie leszállt róla, és a táskájáért nyúlt. Két bőrszíjat vett elő, amivel a kapálódzó férfi lábait is az ágyhoz rögzítette. A férfi észbe kapott és kiabálni akart, ám a lány a kinyitott szájba pöcköt tömött, és erősen megkötözte hátul. Majd Valerie ismét a táskája után nyúlt és elővett egy bőrkorbácsot.
- Sajnálom. Most meg kell mondanod, hová rejtetted a cd-t. Ha nem mondod, kegyetlenül elpáhollak – Azzal nyomatékkén a férfi mellére sózott. Az ütés nyomán vörös csíkok éktelenkedtek a férfi testén. – Nos, mondod?
Pierre megrázta a fejét. A lány újból lecsapott. Most a lágy hasra, nem kímélve Pierre nemi szervét sem. A szájpecek alól elfojtott sikoly hallatszott. A férfi bólogatni kezdett.
- Akkor most kiveszem a pecket. Ha kiáltani mersz, szétverlek.
- Rohadt szuka – meresztette a szemét a megkínzott férfi.
- A cd?
- A gardrób legfelső polcán.
- Okos kisfiú – mondta a lány, fogta az első széket, és kivitte a gardróbhoz. A három cd ott volt.
- Melyik az? – dugta őket a férfi orra alá.
- A kék – sziszegte a férfi. A lány bedugta a táskájába, majd egy fecskendőt húzott elő.
- Mi az? – futott át a félelem a férfin.
- Altató. Csak, hogy ne lármázz, amíg el nem tűnök. Bocsáss meg nekem – költözött vissza Valerie szemébe a melegség, - de ez a munkám.
- Legalább néha jó volt? – érzékenyült el a férfi.
- Minden pillanata – nyomott könnyű csókot Valerie a férfi szájára, aztán belenyomta a fecskendő tartalmát a karjába. Nem altató volt, hanem méreg, mely azonnali szívrohamot idézett elő. Valerie eloldozta a halott férfit, aztán felöltözött, és eltávozott a hotelból. Úgy gondolta, hogy a holttestet másnap reggel fogja megtalálni a takarítónő. A rendőrség megállapítja majd, hogy a szexuális játékok eldurvultak, és az ürge szívrohamot kapott tőle. Keresni fogják, de Valerie Rouboix megszűnt létezni. Fél óra múlva már barna hajjal ült a párizsi repülőn, mint Florance Belmondo.
- 407-es ügynök, dicséretben részesítem! Sok ember életét mentette meg a sikeres akciójával.
- Köszönöm – mosolygott a lány, és közben csak arra az egy emberre tudott gondolni, akit ott hagyott halva a szállodai szobában.
- Mik a tervei a következő napokra?
- Lemegyek vidékre, az anyámhoz pár napra.
- Maradhat huszadikáig. Akkor lesz a következő akciója.
- Ha szabad érdeklődnöm, ki?
- Még nem tudok én sem sokat. Ez egy olasz családapa lesz. Ipari kémkedés. De, hát maga mindent meg tud oldani. Persze most jó lenne, ha nem hagyna maga után hullákat.
- Szükséges volt – monda a lány, és belesajdult a szíve. Még mindig Pierrel álmodott.
- Tudja, hogy maga a legjobb K. ügynökünk.
- Tudom – mondta a lány, és arra gondolt, hogy rosszabb, mint egy útszéli kurva.