A barátság határai 2.
A történetem folytatódik, akik olvasták az elsőt, azok tudják, hogy ez az egész
a legjobb barátomról, és rólam szól.
Újra találkoztunk. Elmentünk a szokásos helyünkre, út közben végig
beszélgettünk, és észrevettem, hogy most is zavarban van, ez volt az oka, hogy
meg sem mert csókolni. Persze nagyon meresztgette szemét a melleimre, még oda is
nyúlt, és a combjaimat simogatta, de nem mert megcsókolni.
Végül elértük utunk célját. Egymásra néztünk, simogatni kezdett, és már nem volt
zavarban. Megcsókolt, jó hosszan, szenvedélyesen, mélyen, most igazán azt
éreztem, hogy kíván. Benyúlt a felsőm alá és a melleimet simogatta, a
mellbimbómat izgatta, míg meg nem keményedett. Többször kimondta, hogy kíván, és
ez annyira jól esett, jó volt hallani tőle.
Kioldottam az övemet, és ujjával a csiklómat izgatta, nagyon rövid ideig, aztán
középső ujját belém mártotta, és nagyon mélyen ujjazott. Olyan jól csinálta,
hogy pár perc után el is mentem. Mikor én szabad utat adtam neki, akkor ő is
nekem, így eközben én is tudtam a kukacát simogatni. Mikor az ujjazás
abbamaradt, letolta a nadrágom.
Aztán hirtelen ötlettől vezérelve, kezembe fogtam kukacát és puncimhoz vezettem.
Így folytattuk tovább, hogy már kukacával simogatta a csiklómat, és sikerült egy
picit belém hatolnia, ha nem is teljesen, de egy kicsit érezhettem magamban,
főleg azt, hogy mennyire forró volt. Hallottam a sóhajait, a nyögéseit, és néha
meg is remegett közben. Nagyon jó volt ezeket mind hallani és érezni.
Aztán picit megijedtem, hogy mi lesz, ha belém élvez, hisz nem volt rajta
óvszer, de erre figyelt és kontrollálta magát. És ha úgy alakult volna, nálam
volt gumi, így nem kellett volna abbahagynunk a cél előtt. Szóval megijedtem, és
súgtam neki, hogy hagyjuk abba, mielőtt baj lesz, még le is nyúltam a kukacához,
hogy kivegyem, de ő csak mosolygott, és elkezdett gyorsan mozogni bennem. Nem
hallotta, hogy mit mondtam neki.
Erre a mozgásra is, ahogy az ujjazásra is, elmentem egyszer, a percek repültek
így, ahogy felvettük a ritmust, és együtt mozogtunk, de ezt tönkretette egyetlen
pillanat. Mégpedig az, hogy hangokat hallottunk, gyorsan szétváltunk,
felkapkodtuk a nadrágot, és ekkor az én jó barátom meglátta, hogy néz minket
valaki.
Így hazavágta az egészet, és inkább elmentünk. Út közben találkoztunk azzal, aki
nézett minket, és a barátom iszonyú mérges lett. Nekiállt vele ordibálni, meg
fenyegetőzni. Én meg vagy négyszer rászóltam hogy ne álljon le veszekedni. De
nem lehetett lenyugtatni.
Utána mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem jutottunk tovább, és még mindig
mérgelődött. Ez azért jól esett , mert ez igazolta, hogy ő is akarta volna
tovább. Legalább annyira, mint én.