félelem
nélkül. Megbeszéltük a találkozót, amire egy hétfői napon került sor. Soha nem
felejtem el, életem egyik legszebb napja volt. Nem is láttam, hogy közeledik, a
telefonommal játszottam. Odajött hozzám, most sem mert csókkal köszönni, mint
előző két találkozásunkkor sem. Zavarban volt, ahogy én is, de nem mutattam.
Felálltam mikor odajött, csak mosolygott, én pedig boldog voltam, hogy újra
láthatom őt. Sokat beszélhettünk, a csókcsatáinkat sosem felejtem el.Egy-egy ilyen után, ahogy hozzám simult éreztem, hogy felállt neki. Olyan helyre mentünk, ahol nem voltak sokan, bevezetett a hatalmas fák közé. Egy ideig csókolóztunk, és ujjaival izgatta a csiklómat, és ujjazott, már ettől elélveztem. Ő nagyon jól tudta, hogy hamar fel tud húzni. És csak játszadozott velem.
Aztán csók közben kigombolta a nadrágom, ami lecsúszott, és lassan meleg kezével a tangától is megszabadított. Majd elém térdelt, és a nyelvével kezdett izgatni, a csiklómat, kényeztette először lassan, aztán egyre gyorsabban, majd pedig szívogatni kezdte, ami iszonyúan jó érzés volt, ekkor mentem el megint.
Ezzel persze nem volt vége. Ő is megkapta a magáét, amiért a mai napig hálás nekem, sokszor visszaemlékszik rá, most is pedig hónapokkal ezelőtt történt, és mégis mindkettőnknek olyan mintha tegnap lett volna. Egy darabig elkísért, hosszú, mély, szenvedélyes csókkal váltunk el. Néha a szívem még most is meg - meg dobban, ha rá gondolok. De a barát, az barát, és nem több, nem igaz?