A fekete zongora
Sportingbet Regisztracios Bonusz
Lassan tíz órát üt a teremben lévő hatalmas óra. Körülötte az
emberek hamis mosollyal táncolnak.
- Késik...- gondoltam az asztalnál ülve, egy pohár bort szopogatva. - Nem
jellemző rá. - Az idő egyre csak szaladt. A harmadik pohárkát szorongattam,
mikor az óra éjfélt kiáltott. Valaki hirtelen ráfogott a vállamra:
- Bocsánat! Akadt egy kis elintézni valóm. - Mondta a szokásos mosolyával.
- Minden rendben? Jól vagy? Mi történt?
- Áh, csak a szokásos! Ne is törődj vele! - legyintett. Végül is igaza volt. Mi
mást várjak attól, akinek jócskán köze van a maffiához. De a lényeg, hogy egyben
itt van. Velem.
- Táncolunk? - kérdezett.
- Tudod, hogy nem szeretek, főleg közönség előtt...
- Helyes! - Azzal a lendülettel ráfogott a kezemre, és kivezetett a teremből.
Nem értettem a szándékait, de valahogy tetszett amit csinál. Már pár perce
sétáltunk az épületben, mikor egy ajtó előtt megálltunk. Elővette az ajtóhoz
tartozó kulcsot, és meglepő módon kinyitotta vele az ajtót.
- Gyere! - beléptem, és egy hatalmas zongora állt velem szemben. Nagyon
tetszett. Végigsimítottam, egy-két billentyűt le is nyomtam. Mire hátranéztem,
Joe a hátával a falnak, csúszott a föld felé, közbe fájdalmasan az oldalát
fogta. Megfagyott bennem a vér.
- Mi fáj?! - Rohantam hozzá.
- Megsérültél?! - nem válaszolt csak egy zavart, bocsánat kérő mosolyt mutatott
felém.
- Idióta! Szólni luxus?! - már a nyakkendőjénél jártam, amikor megláttam a
tenyérnyi vérfoltot az ingen.
- Meglőttek?
- Csak súrolt, ne aggódj már ennyire! - szerencsére tényleg nem volt komoly.
Amikor bekötöttem, kedvesen mosolygott:
- Szeretem amikor így aggódsz értem. - finoman végigsimította az arcomat, az
ajkaimat, majd megcsókolt. Nagyon tetszett, rendesen elkábultam. Már csak arra
eszméltem fel, hogy a zongora felé tart velem a karjaiban. Óvatosan felültetett
a hangszerre, és a nyakamat csókolgatta. Alig kaptam levegőt. Élveztem, ahogy a
nyakamat kényezteti. A keze a szoknyám alá indult. Finoman haladt a térdemen
keresztül a combomig. Egyre melegebb lett a szoba. Amikor kitapintotta, hogy
harisnyatartó van rajtam. Perverz vigyorral a fülemhez hajolt, miközben a keze a
harisnyatartó pántját húzta:
- Csábítgatunk? Hmm? - dörmögte a fülembe és elengedte a pántot, úgy hogy
csattanjon. Nem bírtam a magammal, hangosan felnyögtem.
- Tetszik a válasz. - máris a föld felé repült a ruhám. Szorosan átöleltem,
éreztem ahogy a forró mellkasa kebleimhez nyomul. Szépen mentem egyre lejjebb,
nagyon gyorsan az övnél találtam magamat. Látszott, hogy nem pisztoly miatt
dudorodik a nadrágja. Őszintén tetszett amit látok. Először a ruhán keresztül
simogattam, csókolgattam, végül kiszabadítottam. Elképesztő látvány fogadott.
Nem bámultam sokat, szinte azonnal rávetettem magamat. Simogattam, csókolgattam,
nyalogattam, először óvatosan, kezdve a makkal, körkörösen, az oldalát, a
melleimmel simogattam, majd hirtelen szinte egyben lenyeltem. Éreztem hogy
milyen vadul lüktet, eközben kezemmel a golyóit kényeztettem. Imádtam ahogy
sóhajtozik, hatalmasakat nyel. Nem telt sok időbe, megállított. Felfektetett a
zongorára.
- Cseréljünk! - nevetett. Apránként haladt a bokámtól felfelé. A combomnál járt
de már remegtem. A lényegre ért. Végigsimította, dörzsölgette, végül belém
nyalt. A testem megfeszült, felsikoltottam. A nyelve mellé két ujja furakodott a
puncimba. A két ujj hol együtt, hol külön mozgott, szinte alig voltam magamnál.
Amikor majdnem elélveztem, kis időre abbahagyta, majd folytatta, egymás után
többször eljátszva.
- Kéhrlek! Ahhn! Nem bírom! Belehahlok! - túl sok volt ennyi kéj. Azt hittem
mentem megőrülök. Majd abbahagyta. Csakúgy. Kérdően és kicsit csalódottan néztem
rá, mellém ült a zongorán és az ölébe ültetett. Olyan könnyen belém csúszott,
áramütés szerűen szaladt végig az érzés a gerincemen. Vad mozgásba lendültem.
Mozoghattam körkörösen, oldalra, vagy csak szimplán fel-le. Mindenhogy
hallatszott az a mocskos tocsogó hang. Nagyon izgatott. Hangosan nyögdécseltem.
Mikor pedig Joe a fülembe lihegett, végem volt. Elélveztem. Nem bírtam tovább
mozogni. Csak reszkettem.
- Máris? - simította a hátamat a tarkómtól a derekamig. Beletúrt a hajamba,
számra tapasztotta az övét, és egy laza mozdulattal maga alá fordított. Nem
hagyta abba. Sőt még durvábban döfködött. Az a mocskos kis hang még hangosabb
lett.
- Imádom amikor így lüktetsz, ennyire szereted a farkamat? - suttogta a fülembe.
- Igen! Imádom! - lihegtem majd megcsókoltam, csak úgy ficánkolt a nyelve.
Éreztem hogy remeg bennem. Kicsit lassított, szinte megálltunk. Újra mozogni
kezd, talán most a legkeményebben. Nem bírtam magammal. Túl jó volt. A
melleimmel játszottam, masszíroztam őket. A bimbóimat kényeztettem, de nem telt
sokba, a szájába kapta az egyiket. Nyalogatta, szívogatta, finoman rá is
harapott. A hajába túrtam, és a hátát karmolásztam. Ő gyorsabb mozgással
válaszolt. Megint elmentem. Utána nem sokkal éreztem, hogy elönt odalent a
forróság. Pár lökés után, kellemesen megteltem.
- Nagyon szeretlek! - mondta, és szorosan átölelt.
- Szeretlek! - bújtam hozzá. Rám borította a zakóját. Úgy pihentem a mellkasán,
szívverését hallgatva.
- Joe?
- Hmm?
- A te ruhád, véres, az enyémet letépted rólam... Hogy megyünk így haza?
- Tudod mit?
- Mit?
- A következő kör után megmondom. - nevetett, és a nemrég rám terített felsőt
lehúzta rólam.
- Micsoda?! Máris!?