A sivatagi kirándulás
Pasizási tanácsok
Bár nagyon várta a napot, Hans mégsem
tudott eljönni velünk a sivatagba, váratlan megbeszélése akadt egy épp
Marokkóban járó partnerével, így én egyedül csatlakoztam a belga pároshoz. Hans
azonban lelkemre kötötte, mindent kövessek el, hogy Charles jól érezze magát.
Hmmm. Vajon mit értett ezalatt?
A szálloda mögötti parkolóban beszéltük meg a találkát délelőtt tízre. Kilenckor
hívtam Gérard privát számát, mivel időközben megkaptam tőle, hogy ha szükségem
van rá, azon hívjam. Épp zuhanyoztam, mikor kopogtak. Kinyitottam az ajtót, ott
állt Gérard, elegánsan, öltönyben, vele szemben én, vizesen, meztelenül. Adtam
neki egy puszit és behívtam. Kimentünk a teraszra, ahonnan be lehetett látni az
egész utcát, úgy vizesen kifeküdtem a nyugágyra, hogy a reggeli napsütés
megszárítson. Széttártam combjaim, Gérard kezébe nyomtam a borotvát,
hátradőltem, s figyeltem. Puncim már borostás volt, kissé irritált. "Ma
kimondottan szépnek kell lennem" - mondtam neki, "ügyes légy!" nyugodtan,
komótosan borotvált és kibeszéltük az éppen aktuális pletykákat. Közben elővette
farkát, s én mókásnak találtam az öltönynadrágból előtörő merev vesszőjét. Mikor
végzett, felállt, hogy farkát belém tolja, de én gyorsan felálltam a nyugágyról,
megköszöntem a borotválást és útjára küldtem. Magamra kaptam egy ujjatlan, fehér
pamutblúzt, mely a köldökömig ért és mindössze három gombja volt, egy
miniszoknyát a butikból, szintén fehéret, ami oldalt egy pattintásra levehető
volt, nem is kellett kibújni belőle, fehér szandált és fekete napszemüveget.
Hosszú barna hajam hátul összefogtam, s már kész is voltam.
A parkolóban találkoztunk. Egy terepjárót béreltünk, sofőrrel. Fiatal, morgós,
szakállas arab férfi volt. Charles előre ült a sofőr mellé, Vivienne és én pedig
hátra. Órákon keresztül autóztunk és még mindig lakott területen voltunk. Jókat
csevegtünk, zenét hallgattunk, Charles végig felénk fordulva utazott. Hoztak
vodkát, már megittunk fél üveggel, úgyhogy remekül éreztük magunkat. Az utazás
során blúzom gombjait fokozatosan kioldottam, már csak a legalsó gomb fogta
össze a ruhát, épp a köldököm felett, tehát ragyogó rálátás nyílt mindkét
mellemre, melynek láthatóan mindannyian örültünk. Vivienne-en is fehér blúz volt
és egy khaki színű miniszoknya. Egymás mellett ültünk ugyan, de egymás felé
fordultunk az ülésen. Bugyi rajta sem volt és a miniszoknya teljesen
felcsúszott, így egész pinája kint volt, amit sorozatosan szemügyre vettem. Bár
leszboszi szerelemben még nem volt igazán részem, nagyon vonzónak találtam azt a
fele szőrös, fele kopasz puncit.
Vivienne szólt, hogy napozzunk egy kicsit, s ezzel rögtön ki is bújt blúzából.
Követtem példáját. Charles-nak egyre jobban tetszett a dolog és már a sofőr is
sűrűn pislantott a visszapillantó tükörbe. Hátradőltem, Vivienne rábukott bal
mellemre. Gyengéden nyalogatta és harapdálta, majd erősebben, majd újból
gyengéden, stb, közben én jobb mellbimbómat csipegetve farkasszemet néztem
Charles- al. Már a sivatagban jártunk. Charles szólt a sofőrnek, álljon meg.
Vivienne és én gyorsan ledobtuk miniszoknyánkat is, leugrottunk az autóról és
elkezdtük anyaszült meztelenül kergetni egymást a sivatagban. Charles roppant
élvezte, elővette digitális fényképezőgépét és rengeteg képet készített rólunk.
A sofőr is lelkesedve fogadta a rögtönzött show műsort. Vivienne-nel
belehemperegtünk a homokba és hatalmasat csókolóztunk. Visszamentünk az autóhoz.
Charles megfogta Vivienne-t, rátolta a motorháztetőre, elővette farkát és ott
előttünk hatalmasat élvezett Vivienne puncijába. A sofőr teli szájjal
vigyorgott. Visszaültünk az autóba , most Vivienne és Charles hátra, én a sofőr
mellé. Még mindig teljesen csupaszok voltunk. Oldalra fordultam, hogy szemben
legyek a sofőrrel. Szélesre tártam combjaim, jobb lábam feltettem a műszerfalra
és pinámmal játszadoztam. Rettenetes lucskos voltam már az izgalomtól és
puncimból folyamatosan csordogált a lé, melynek nagyon kellemes, hűsítő hatása
volt, ahogy a szél ráfújt. A sofőr többet nézett a lábam közé, mint az útra.
Időközben ugyanis találtunk egy utat, mely egy közeli faluhoz vezetett.
Kisvártatva meg is érkeztünk az eléggé lepusztult településre. Valami kajáldát
kerestünk, mert baromi éhesek lettünk. Vivienne már felöltözött, én is
visszahúztam blúzom, de a miniszoknyát nem. Találtunk egy büfét asztalokkal,
székekkel, napernyőkkel, így hát kiszálltunk a kocsiból és célba vettük. Nem sok
ember volt a környéken rajtunk és néhány helybélin kívül. Irtó izgi volt, hogy
begombolt blúzban, de köldöktől lefelé csupaszon, meztelen puncimat mutogatva
sétálok az utcán. Igyekeztem abszolút természetesen járni, mintha mi sem
történne, napszemüvegem rajtam, így kerülve el a nem kívánt szemkontaktust. A
helybéliek, főleg férfiak, de néhány asszony is volt köztük, egy-két gyerek,
meglepődve, de - és hát főleg a férfiak - kitörő örömmel, füttyentgetve
dicsérték bátorságom. Leültünk az egyik asztalhoz, mellettem Vivienne, velünk
szemben Charles. Hátradőltem a székben, combjaim széttártam, hogy Charles
könnyedén bámulhasson. Bámulta is pinámat, csakúgy, mint a szemben lévő
asztalnál a férfitársaság és a pincér.
Leadtuk a rendelést: Charles egy üveg sört, Vivienne egy jéghideg ásványvizet,
én pedig egy sört "és egy jéghideg ásványvizet a puncimra". A pincér nem tudta,
jól hallotta-e, ezért megismételtem: "és egy jéghideg ásványvizet a puncimra".
Vivienne és Charles kapcsolt, helyeseltek, jó ötlet. Ekkor megjött a sofőr is,
leült közénk. Ő is ásványvizet kért. Pár perc múlva már jöttek is az italok.
Lerakta őket az asztalra és várt, hogy mi történik. Levettem napszemüvegem,
belenéztem a szemébe, mosolyogtam egyet, s lassan elkezdtem csorgatni puncimra a
jeges ásványvizet. Mindent tekintet rám meredt, a beszélgetések abbamaradtak és
érdeklődve figyelt mindenki. Lassan csorgattam a levet. Felhúztam lábaim, bokáim
a széken, kissé hátracsúsztam és egyik kezemmel széttártam ajkaim, a másikkal
pedig csorgattam lukamba a vizet. Vivienne segített, én két kézzel nyitottam
szét ajakaim, hogy mindenki jól lássa, ő meg csorgatta belém a hűsítőt. Fejem
hátradöntöttem, szemeim lehunytam és halkan, majd egyre hangosabban
nyögdécseltem, ahogy Vivienne időről-időre egy-egy jégdarabot dugott belém és
húzogatta ki-be. Fantasztikus érzés volt. Mikor kiürült a pohár, Vivienne
leguggolt elém és fejét lábaim közé dugta. Fogtam a söröm és végignézve a
körbeállókon kacsintottam egyet: "Egészségetekre!" Lassan szürcsöltem a söröm,
Vivienne meg nyalta pinám. A hangulat egyre kellemesebb lett, Vivienne-t
felváltotta Charles, majd a sofőr következett, aki roppant hálás volt nekem
ezért. Majd ismét Vivienne. A nyelveket időközben ujjak egészítették ki, 2-3-4
ujj, illetve a sofőr még kulcscsomóját is feldugta nekem. Azt hiszem három
orgazmusom volt azalatt a 15-20 perc alatt, míg megittuk italainkat. Ideje volt
lelépni. Összeszedtük magunkat és szóltunk, fizetnénk. A pincér és a tulaj
hallani sem akart róla, meghívtak minket és hívtak, hogy jöjjünk máskor is.
Hmmmm. Ez a reakció már ismerős valahonnan :) Itt Marokkóban mindent ilyen
könnyű megszerezni? Viszonzásképp adtam a pincérnek és a tulajnak egy-egy puszit
és kértem egy doboz Coca-Colat az útra.
Vivienne-nek az az ötlete támadt, hogy ha már itt vagyunk, nézzük meg a falut.
Még vagy egy órát sétáltunk hármasban, én persze továbbra is pinámat mutogatva a
falu barátságos lakóinak. Betértünk pár üzletbe, henteshez, postahivatalba, egy
utcai csapnál lehűtöttem forró puncimat a járókelők nagy örömére, majd
visszasétáltunk a kocsihoz és hazaindultunk. Hátul ültem Vivienne-nel, megint
levetkőztünk meztelenre, a fiúk elöl pedig sűrűn nézegettek a hátsó ülésre. A
Coca-Colas dobozt óvatosan begyömöszöltem Vivienne puncijába, akinek marha
jólesett a hűvösség odalenn. Hanyattfeküdtem az ülésen és Vivienne rögtön
elkezdte habzsolni puncim. Csodás volt. Egészen hazáig nyalta a pinám, miközben
én hátradőlve néztem az eget átszelő felhőket. Az út végén a sofőrt sem kellett
kifizetni, ő is értékelte az eseményeket. Ez a kiruccanás volt életem egyik
legőrültebb napja. Charles-t sikerült meggyőznöm, hogy kössön üzletet Hansszal.
Este Hansnak mindent elmeséltem, aki roppantul sajnálta, hogy nem lehetett
jelen.