Az éjszaka szeretője
Elakadt a lélegzete. Csak nézte az előtte álló gyönyörű nőt, megbabonázottan,
megigézve. El se hitte, hogy most ez a csoda, ez a természetfeletti szépségű
teremtmény önmagától felajánlja magát neki. Felajánlja magát a halálnak…
Nézte a hófehér bőrét, alakjának vonalát, melyet a ruha szinte alig takart.
Nézte azokat a zöld szemeket, melyek vágyakozóan tekintettek a vámpír hosszú,
ébenfekete hajára, arcának porcelán-bőrére, az igéző, kék szemekre, melyekben
újra és újra fellobban a tűz. Tekintete átvándorolt a nő nyakára. A nyakra,
melyen lüktet a kék ér, és a vámpír szájában már szinte érezte a nő vérének édes
ízét. Kezét óvatosan végigvezette a vénán, melybe a nő beleborzongott.
Kívánta a vámpírt. Ha ez lesz élete utolsó éjszakája, ha ez lesz életének utolsó
szeretkezése, akkor is a vámpíré lesz. Testestől, lelkestől, élettől… Közelebb
lépett az éjszaka eme csodás teremtményéhez. Az ágy már bevetve állt, csak rájuk
várt, hogy egy utolsó szenvedéllyel teli éjszakát eltöltsenek ebben a
világban, hogy aztán másnap a vámpír továbbálljon újabb égő-lüktető áldozatot
keresni, a nő pedig örökre a sötétség szeretője legyen.
Átölelte, és egy forró csókot adott az éjszaka urának. Ám az bármilyen óvatosan
is próbálta viszonozni a nő csókját, mely édes volt, mint a méz, fogával
felsértette a szája érzékeny bőrét, és a sebből szivárogni kezdett a meleg, édes
vér. A vámpír kéjesen lenyalta a nő ajkáról lecsorgó „italt”, majd mélyen
szemébe nézett. Még mindig nem látott benne félelmet a haláltól. És amit nem
lát, az nem létezik. Ezen felbuzdulva, óvatosan megcsókolta a nő nyakát. Ott,
ahol az ér lüktetett. Nem, még nem haraphatja át az érzékeny bőrt, nem, még nem
jött el az idő.
A vékony selyemblúzt óvatosan lehámozta a lányról, majd egy pillanatra megállt.
Csodálta gyönyörű melleit, melyet nem fedett melltartó, a vámpír nagy
örömére. Óvatosan leültette a szépséget az ágyra, és kezével masszírozni kezdte
a jobb mellét, míg a másikat vigyázva szájába vette. Nem szabad, hogy
felsértse az érzékeny bőrt. Nyelvével játszadozni kezdett a nő kemény
mellbimbójával, ezzel hosszú, halk sóhajokat kicsikarva a nő ajkai mögül. Szabad
keze
nem tétlenkedett. Utat tört a szoknya alá, és simogatni kezdte a lány combjának
belső részét. Egyre feljebb haladt, kezével megismerve minden egyes apró
négyzetcentiméterét a finom, puha bőrnek, mely olyan selymes volt, mint a
bársony. Majd ujjaival megérintette az alsónemű finom csipkéjét. Egy pillanatra
megállt. Belenézett a zöld szempárba.
Biztosan akarja? A szempár nem árult el félelmet. Csak mérhetetlen vágyat
tükrözött. A vámpír ezt látva elmosolyodott, és keze a combjáról áttért a csipke
fehérneművel borított „tájra”. Ujjával óvatosan kitapintotta az alsóneműn
keresztül a lány csiklóját, és lassú mozdulatokkal izgatni kezdte. A nő feje
hátrahanyatlott, és egyre gyorsabban vette a levegőt. De most már ő is adni akart
a férfinak. Kigombolta a vámpír ingét, majd kezei az ing alá hatoltak, és egy
óvatos mozdulattal lecsúsztatta a férfi izmos vállán. Apró csókokkal kényeztette
a vámpír összes porcikáját, minden apró domborulatot meg akart ismerni
nyelvével, ajkaival.
Majd, mikor a nadrághoz ért, kikapcsolta az övét, lecsúsztatta a nadrágot, és
kezébe vette az izzó, vágytól lüktető hímtagot, majd mohón szájába vette, és
nyelvével táncot járt a duzzadó férfiasságon. Keze lassan járt fel s alá, majd
egyre fokozta a tempót, s a tempóval együtt a vámpír szuszogása is egyre
fokozódott. Mikor érezte, hogy túl közel jár, abbahagyta a játékot, és kérlelőn
a férfira nézett: folytassa, ahol abbahagyta. Nem is kellett sokáig kérlelnie. A
vámpír önmagából kivetkőzve, szinte letépte a nőről a szoknyát és az alsóneműt,
hogy szabad utat adjon játékos nyelvének, mely vágyakozóan ismerkedett a
nő domborulataival. Játékosan, szenvedéllyel játszadozott a lábai között, aki
most már utat adott nyögéseinek, melyek betöltötték a szoba összes szegletét,
ahogy érezte, hogy a férfi nyelve egyre mélyebben kényeztette. A gyönyör egyre
fokozódott, a forróság beborította az egész szobát. A vámpír abbahagyta a
játékot, megcsókolta a nőt, és egy nyögés kíséretében beléhatolt. Először lassú,
óvatos tempót diktált, majd ahogy a vágy a csúcs felé egyre fokozódott, a
tempón is gyorsított.
A szobát betöltötte a nyögések zaja. Majd pozitúrát váltottak. A vámpír ölébe
ültette a nőt, így az diktálta a tempót. Ő sem volt rest, hosszú, szenvedéllyel
teli
nyögések közepette mozgott a férfin, érezte magában annak lüktető büszkeségét,
és nem szabott határt vágyainak. Most ő irányít. Egy pillanatra megállt, hogy
lássa, a férfi mit szól ehhez. De mivel ő is kívánta már a gyönyör
beteljesülését, ezért újra mozogni kezdett, gyorsabban, mint eddig. A vámpír
elérkezettnek
látta az időt. A nő szemébe nézett, megcsókolta, majd nyakába mélyesztette a
fogait, és szívni kezdte az édes vért. A nő közben tovább mozgott rajta, a
szenvedély már nem parancsolt neki megálljt, hagyta, hogy szívja a vérét,
hagyta, had vigye magával a pokol fenekére. Hirtelen hideg futott végig a
gerincén,
érezte, hogy már közel a gyönyör.
A férfi ugyanezt érezte, és nem tellett bele sok idő, egy hangos nyögés
kíséretében beleélvezett a nőbe. Egy rövid ideig még ültek így, de nem sokáig. A
férfi
kicsúszott a nőből, aki szinte ájultan feküdt el az ágyon. Persze, hiszen
rengeteg vért szívott belőle. És most befejezi, amit elkezdett. Odalépett mellé
az
ágyon, ránézett, megcsókolta, és ezt mondta:
- Ég veled. A pokol kapuja nyitva áll előtted…
Majd ismét rátapadt a nő nyakára…