Az ellentétek vonzák egymást

A nevem Oliver. Gazdag család sarja vagyok. Édesapámnak egy hatalmas cégje van, amit édesanyámmal közösen vezetnek. Egy húgom van, aki jelenleg 24 éves.
2005-ben, amikor már 25 éves voltam, a szüleim közölték velem, hogy ha velük történik valami, akkor a cég vezetését én veszem át. Na persze én alkalmatlannak tartottam magamat erre a feladatra, hiszen sosem érdekelt a polotika és a business. Apám, akit nagyon szerettem, egyik este azt mondta, szedjem össze magam és érettségizzek le. Négy iskolába jártam és mindenegyikből kirúgtak a magatartásom miatt. Csakis a bulizás és a nők érdekeltek. Apa befolyásos embernek számított így rám is tudott hatni a szavaival. Beiratkoztam a megye legjobb gimnáziumába. Magántanuló nem lehettem így be kellett járnom órákra. Magyar óra előtt hátradőlve a padban rágóztam, lábamat az asztalon tartottam és stíröltem a tizenkettedikes lányokat. Ahogy a tanárnő belépett, mindenki abbahagyta az addigi tevékenységét és felállt. A tanárnőt Juditnak hívták, harminc éves volt. Vállig érő barna haja, és szürke szemei voltak. Fehér blúzt, hosszú, lenge szoknyát és szandált viselt. Első ránézésre szimpatikusnak tűnt. Miután a két hetes jelentett leültünk és a nő elkezdte az órát. Vörösmarty Mihályról tanultunk, ami engem egyáltalán nem érdekelt. Rágóztam és lapozgattam a könyvet. A tanárnő abbahagyta a magyarázást. Hirtelen csend támadt a teremben, s minden szem rám vetődött.
- Mi van? - kérdeztem miközben körbenéztem.
Judit mérges tekintete szinte már gyilkolni tudott volna.
- Rágót. A kukába. Most. - Minden egyes szót erélyesen kihangsúlyozott.
Muszáj volt eleget tennem a kérésének, ha nem akartam, hogy ebből az iskolából is kirúgjanak. Felálltam és kidobtam a rágót a kukába.
- Attól, hogy te idősebb vagy a szabályok ugyanúgy vonatkoznak rád is - mondta határozottan Judit.
Visszaültem a helyemre.
- Ok. Fogtam. - válaszoltam flegmán.
Ez azonban rossz ötlet volt. A tanárnő ezen még jobban bepörgött.
- Na idefigyelj édes fiam!! Nem a haveroddal beszélsz!! Ha így viselkedsz, akkor el lehet hagyni a termet! - kiabált szinte zengett tőle a terem.
Érdes hangja a dobhártyámat is sértette. Láttam, ahogy a nyakában lévő erek kidudorodnak. Még anya sem kiabált így velem. Nem is mertem a nőre nézni. Lesütöttem a fejem és befogtam a szám.

A második héten ismét magyar órán nagyobb veszekedésbe keveredtem a tanárnővel. Dolgozatot írtunk Vörösmarty Mihályból, amire én természetesen nem készültem. Miután kiosztotta a dolgozatot én írtam négy sort, majd felálltam és beadtam a füzetemet. Judit épp másik osztály dolgozatait javította. Amint letettem a füzetet az asztalra felnézett, hogy megtudja ki végzett ilyen hamar. Kinyitotta a dolgozat füzetet, s amint meglátta, hogy csak négy sort írtam, kiakadt. Felállt, majd utánam hajította a füzetet.
- Ez nem dolgozat! Így be se add a füzetet! Takarodj ki innen!! - mutatott az ajtó felé.
Amióta itt vagyok a gimnáziumban minden órán összevesztünk, de most nem bírtam tovább. Visszaszóltam.
- Nem megyek ki. - jelentettem ki határozottan.
- Ó, dehogy is nem!! Takarodj az igazgatóhoz!! - üvöltötte torkaszakadtából.
Egy pillanatra megzökkentem, de igyekeztem nyugodt maradni.
- Nem fogok kimenni, csakis azért mert Magára rájött az öt perc. Nem tanultam arra a szaros dolgozatra. Mit nem lehet ezen érteni?? - ekkor már én is felemeltem a hangomat.
Judit feje teljesen vörös volt a méregtől. Láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemében. Mielőtt elsírta volna magát kiviharzott a teremből. Sejtettem, hogy hová megy. Az igazgatóhoz. Tudtam, ki fognak rúgni. A teremben mindenki engem nézett megvető tekintettel.
- Hogy lehetsz ekkor gyökér? - mondta egy hang a tömegből.
Mindenki sajnálta a tanárnőt és ahogy belegondoltam nekem is bűntudatom támadt. Kedveltem a magyar tanárt, de utáltam is egyszerre. Sosem sajnáltam még senkit, de ezúttal tényleg túlléptem egy határt. Judit után siettem...

fel