Az eltévedt lány

A fiatal és szép szolgalány Salina óvatosan és halkan lépkedett a hatalmas palota, folyosóin. Szemmel láthatólag eltévedt nem csoda, hiszen nem is lett volna szabad neki mint szolga a palota alsó szintjét elhagyni.
– Vajon most hogy jutok vissza? – gondolkodott kétségbeesetten. Ahogy egyre inkább beljebb ment a palotába, úgy veszett el benne az a remény, hogy észrevétel nélkül tud majd visszajutni a cselédek szobájába. Nagyon meg volt rémülve, de ezt az érzését elnyomta a csodálat miközben a palota falait, díszes ablakait és gyönyörű berendezését bámulta, olyan volt mint egy mesében. A lány egy hófehér márványból kirakott szűk folyosóra ért, amin gyertyák világítottak egészen a folyosó végén lévő hatalmas fából készült ajtóig. – Mi lehet ott? – gondolta, azzal elindult lassan az ajtó irányába. Túlságosan kíváncsi természetű, nem tudja meghúzni a határokat, ahelyett hogy inkább visszamenne a saját szintjére, ő még körülnéz azon az emeleten ahova neki még belépni sem szabadott volna. Az ajtó elé érvén kissé tétovázott, megcsappant a kíváncsisága és vissza szeretett volna fordulni, azonban hirtelen férfiak nevetgélését és páncéljaik zörgését hallotta.
– Ezek biztos a palota őrei. – Rémült meg, nem tudott hova bújni, ha elkapják, biztos kemény büntetésre számíthat, ezért gyorsan kinyitotta az ajtót, és belépett a szobába. Halkan, rezzenéstelenül csukta be a bejáratot maga után, szerencséje volt, hiszen az őrök nem vették észre. Ahogy megfordult, páratlan szépséggel találta szembe magát. A szoba hatalmas volt, mindenfelé gyertyák, és szebbnél szebb dísztárgyak. A lakosztály közepén állt egy óriási ágy, ami királykék selyemmel volt beborítva. A jobb oldani falon egy másik ajtó volt, ami feltehetőleg egy saját fürdőhöz vezetett, a lány azonban nem szeretett volna oda is belépni.
– Mi tévő legyek, most hogy jutok vissza a szobámba? – nagyon erősen törte a fejét, de hasztalan volt. A gondolatmenetét éppen a másik ajtó kinyílása szakította meg. Ahogy hátra fordult a szemei kikerekedtek, a herceg állt mögötte, az akit eddig csak egyszer látott de mindig is szeretett volna megismerni közelebbről. A fiú szemmel láthatóan, éppen most végzett a fürdéssel, egy egyszerű pamuttörülköző takarta el mindössze a férfiasságát. A lány zavarba jött, hirtelen elpirult, el is felejtette azt hogy ezért akár ki is végezhetik.
– Mit csinálsz te itt? – kérdezte a fiú durva hangon, igen csak meglepetten. Amire a lány kissé megrémült.
– Bocsájts meg nekem uram, én csak…
– Próbált habogni, de a herceg hirtelen a szavába vágott.
– Te csak, azt hitted hogy ez a te szobád?
– Nevetett kissé gúnyosan.
– Nem dehogy, eltévedtem. – mondta halkan, mi közben tekintetét a padlóra szegezte.
A lány nem tudott mit tenni, egész teste olyan volt mintha megbénult volna, előre látta a halálát az engedetlenségéért. A herceg komoly tekintettel nézte végig a szégyenlős szolgát, aki olyan piros volt mint egy alma. A fiú közelebb lépett hozzá, olyannyira hogy mindössze harminc centiméter volt közöttük. A lány még jobban megrémült, szemeit össze szorította várván a pofont, amit általában ilyenkor szoktak kiosztani az engedetlen szolgáknak.
– Te mit csinálsz? – nézett rá a herceg csodálkozva?
– Kész vagyok szembe nézni bármilyen büntetéssel. – mondta félénken.
– Ugyan már! – érintette meg a fiatal lány vállait gyengéden.
– Hány éves vagy?
A fiatal fiú végig a lány gyönyörű meleg, barna szemébe nézett, mi közbe hosszú barna haját simogatta, amitől ő szemmel láthatóan még jobban zavarba jött.
– Tizennyolc éves vagyok uram! – válaszolt, miközben nagy nehezen ő is a fiú sötétkék szemébe, mert nézni.
– Én húsz éves vagyok! – mondta a herceg. A lány szája mosolyra hajlott, nyilván nem érte nagy meglepetés, ugyanis a szolgáknak illik tudni az uraik életkorát
A herceg lassan elkezdte simogatni a lány derekát, nyakát kezdte csókolgatni, amire ő mély levegővételekkel válaszolt. A fiú keze egyre jobban kezdett lefelé haladni a derekán amíg végül gyengéden megmarkolta a lány formás, puha fenekét. Közelebb húzta magához, majd megcsókolta, kezdetben gyengéden, majd egyre hevesebben. A lány keze a fiú arcát, illetve szálkás karjait simogatta. Szinte elolvadt a herceg kockás hasától, és szép formás mellizmától. Szintén a fiú is így érezte magát, amikor lassan levette a lányról a könnyű hófehér anyagot, amiből a ruhája készült. Csak az alsó ruha volt már rajta amikor ölébe vette, és a hatalmas ágyra tette, fölé mászott és újra csókolgatni és simogatni kezdte. A lányról végül lekerült, az utolsó ruhadarab is, a fiú a térdére emelkedett, és kissé perverz mosollyal fürkészte végig a lány testét, miközben mindkét keze a mellbimbóján kalandozott. A lány látta, hogy fiú ágyékát takaró törölköző, kezd egyre inkább kényelmetlenebb lenni a fiúnak, ezért ő is felült és kínzó lassúsággal kezdte megszabadítani a pamut anyagtól a partnerét. Látván a fiú nemi szervét a szája mosolyra hajlott, ő még korábban sose látott fiút meztelenül. Lassan a mellkasát kezdte simogatni, és puszilgatni aminek hatására a fiú farka még jobban meg keményedet. Egy pár perc múlva a lány úgy érezte készen áll, és lassan hátra dőlt, a puha hatalmas ágyon. A fiú is már éppen rajta feküdt, amikor a lány hirtelen megszólal.
– Várj! Én nagyon messziről jöttem ide! És én még nem voltam senkivel. – mondta kissé félénk hangon.
– Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj! – mondta a herceg, miközben gyengéden megpuszilta a lány arcát.
A fiú lassan betolta a férfiasságát, amitől a lány teste kissé összerezdült. A száját halk nyögések hagyták el, miközben a partnere hátát szorította. Nem fájt neki, viszont kissé kellemetlen érzés volt. Pár lökés után az érzés elmúlt, és lassan zihálni kezdett.
– Itt az ideje, hogy kissé jobban bele lendüljünk. – suttogta a fiú.
Egyre gyorsabban kezdte el tolni a férfiasságát, az ő száját is halk nyögések kezdték elhagyni. A lány a két lábát összekulcsolva próbálta még közelebb húzni magához a herceget, akinek a tevékenységétől úgy érezte hogy szétfog robbanni odalent. A testét hirtelen remegés öntötte el, amit nyögések kísértek. Pár másodperccel később a fiú száját is nyögések hagyták el. Miután egymás mellé feküdtek, a herceg magukra húzta a takarót és szorosan magához szorította a lányt.
– Akkor!? Mi lesz a büntetésem amiért erre tévedtem? – kérdezte mosolyogva!
– Hát nem tudtad? – nézett rá a fiú.
– Ez volt a büntetésed! – majd hosszan megcsókolta.

fel