Csalom a a párom
Bevallom, amikor újra megláttam Ádámot,
nem gondoltam, hogy valaha is randizni fogunk. És erre jó pár indokom
volt. Először is, mert az orvosom. Igaz már három éve nem találkoztunk
de akkor is. Másodszor, mert 11 évvel idősebb nálam. Harmadszor, mert
én vagyok a világ legcsóróbb egyetemistája. Egy éve élek Pesten, de már
ez is elegendő volt ahhoz, hogy teljesen megundorodjak a városoktól.
Igazi vidéki lányhoz illően mindenre rátudtam csodálkozni, mindennel
elbíbelődtem, elnézelődtem. Mindezek ellenére jobban toppon voltam mint
a lakótársaim: Kitti és Mariann. Kitti igazi kis naiv, de imádni való
csajszi, mindenki titkát meghallgatja, de nem adja tovább senkinek,
elképesztően megbízható. Hitoktatónak tanul, immáron második éve.
Mariann két lábbal jár a földön, szilárd és nagyon bátor lány. Amikor
hármasban felköltöztünk a nagybetűs Budapestre hatalmas lelki vívódáson
ment keresztül barátja, Peti miatt. Négy évig voltak együtt, de
reménytelennek tűnt az egész. Más világban éltek de akkor is, minden
szakítás fájdalmas. Ő irodalom szakos volt, igazi költőlélek.
És ami engem illet? Köszönöm én jól vagyok, és fogjuk rá boldog is.
Építészmérnöknek tanulok levelezőn, együtt élek a két elvarázsolt
gyermekkori barátnőmmel, a sógorom 18 éves Opel Astra-ját vezetem (amit
mellesleg imádok), és egy étteremben dolgozok pincérként. És nekem jó
így. Egyenlőre.
-Ritkán megyünk el bulizni nagyobb szórakozó helyekre, inkább a kis
romkocsmákat és koncerteket kedveljük. - próbálkozott lepattintani
Mariann egy csoporttársát, Rolandot. De Roland nem hagyta magát,
Mariann mondatának köszönhetően egy romkocsmába lettünk hivatalosak.
Szuper. Furikázhatom Mariannt és Kittit, végignézhetem ahogy mindenki
taj részeg lesz, hogy aztán egyetlen sofőrként hazavigyek mindenkit.
Így indultam neki az éjszakának. Pedig akkor még nem is tudtam milyen
csoda van készülőben. Ahogy megérkeztünk, Roland már tűkön ülve várt
minket, és odainvitált minket a bokszhoz. Távolról próbáltam kiszúrni
kik lehetnek ott, és hányan. 4 fiú, 3 lány. A lányokat ismertem,
Szabina és Tina, aranyos lányok de nem zsenik. És volt ott még egy
lány, akinek a látványától bukfencezett a gyomrom. Kinga. Pár hete
együtt mentünk el szórakozni, ahol csak úgy egyszerűen megcsókolt. Nem
volt részeg, nem használt tudatmódosító szereket, hanem biszex volt. És
én is belementem volna a dologba, csak nem tartottam túl vonzónak a
diszkó mosdóját. És e miatt az élmény miatt nem akartam megint diszkóba
menni.
A fiúkat csak futólag láttam az iskolában. Legalábbis a négyből hármat,
mert a negyedik háttal ült nekünk. Amíg elvégeztem a fejszámolást már
oda is értünk, és megláttam a nekem háttal ülő fiút. Dehogy fiút,
férfit. Sűrű barna haj, meleg barátságos szemek, rövid, ápolt barna
szakáll. Ledermedtem. Még jobban néz ki mint három évvel ezelőtt amikor
utoljára láttam. De ő nem ismert meg. Hogyan jegyezne meg, hiszen csak
egy vagyok a sok betege közül.
Végül leültem mellé, bemutatkoztunk egymásnak és elmondtam neki, hogy
honnan ismerem. Hogy neki köszönhettem, hogy a gimi első hetében ő
tette rám a fogszabályzót, amin persze jóízűt nevetett. Igen, Dr.
Váradi Ádám elragadó férfi volt, már akkor is. Megtudtam, hogy Roland
az öccse, és náluk ő a szerencsés sofőr. Így mint a kép absztinens,
elkezdtünk beszélgetni, ami végül számcserével zárult. Majd hajnali
kettőkor elváltak útjaink.
Két nap múlva megcsörrent a telefonom. Pont dolgoztam, ezért kis
késéssel tudtam csak felvenni, de amikor Ádám nevét pillantottam meg,
egy ütemet kihagyott a szívem.
- Szia, mondd ráérsz ma este? - én? neked? Bármire...
- Ó, helló, igen. Miért? - most sem értem, hogy kérdezhettem ilyen
hülyeséget.
- Hát mert randizni szeretnék veled, ha nincs ellenedre. - majdnem
sikoltottam örömömben.
- Benne vagyok. Hol találkozzunk?
- Na? Sehol semmi titokzatosság vagy kéretés? - kacagott bele a
telefonba.
- Ha valamit szeretnék, nem játszom meg magam.
És ezzel sikeresen leszereltem, néma csend a túloldalon.
- Mondtad hogy már jártál az étteremben ahol dolgozom. Mi lenne ha ide
jönnél értem fél hétre? - hála istennek, csinos szoknya és blúz volt
rajtam, tökéletes randira.
- Rendben, akkor fél hét hölgyem.
A délután hátra lévő részét végig vigyorogtam. Legszívesebben táncra
perdültem volna. Épp egy ilyen pillanatban toppant be az étterembe
Kinga. Minden jókedvem elszállt.
- Vanda tudnánk beszélni?
- Ó jó persze. Menjünk ki.
Az utca jó választás. Ott nem tűnik fel az embereknek a balhé.
- Nézd Vanda, azt szeretném tudni, hogy a múltkori miatt ugye nem
haragszol?
- Nem, dehogy is, élveztem.
- Akkor mit szólnál hozzá ha nálam folytatnánk ma este? Nézd én nem
akarok semmit rád kényszeríteni, de gondold meg, láttam szemedet a csók
után, hogy felizgatott téged és az, hogy tegnap végre találkoztunk,
mindent eszembe juttatott. Mondd, szeretnéd?
Egy régóta várt leszbikus kaland egy gyönyörű lánnyal, vagy egy rég
várt randi egy férfival?
Fél perc múlva küldtem egy sms-t Ádámnak:
"Ne haragudj, ez a ma este nem fog összejönni. De szeretnék veled
találkozni, mondd neked mikor lesz legközelebb jó?"