Egy kívánatos nevelőapa
A feleségemmel, Krisztával tizenkét éve foglalkozunk árva gyerekekkel, ez a
hivatásunk: nevelőszülőnek lenni. Fiatalabb korunkban mindketten a
szeretetszolgálatnál segédkeztünk, ott ismerkedtünk össze. Katolikus közösségről
van szó, igen szigorú nevelésben részesültünk. Mindketten szűzként léptük át a
házasság küszöbét, így a testi örömök felfedezése, és hogy végre kipróbálhatjuk
a másikat érinteni, még szebbé tette a kapcsolatunkat.
Krisztitől sajnos a sors megtagadta, hogy anya lehessen, a rák miatt el kellett
távolítani a méhét. Az élete megmenekült, így cseppet sem érdekelt, hogy nem
lehet anya. Többek között ezért is döntöttünk úgy, hogy nevelőszülőknek állunk.
Két hete, hogy Attiláékhoz kerültem. Kertvárosi negyed, igazi unalmas családi
fészek. Nagyokat nyeltek, amikor meglátták a bőrszerkós szerelésem, a kékre
festett körmeimet, a dacot a szememben. Kriszti és a férje nagyon rendes
emberek, bár nem akartam, hogy újra kikerüljek az árvaházból, rossz
tapasztalataim vannak a nevelőszülőkkel kapcsolatban. A pár tele van
szeretettel, ez a fegyverük, nehéz ellene védekezni, a többi hét gyerek egészen
oda van értük. Ami zavar mégis, a prűdségük. Vigyáznak arra, hogy kulturáltan
beszéljenek, mindig higgadtak, és józanul, a szeret jegyében állnak a világ
dolgaihoz. Csak Istennek tetsző dolgokat fogadnak el, minden étkezés előtt
imádkozni kell, Vasárnap pedig misére járni, ami nekem egy kicsit sok.
- Nem akar felkelni, ő még álmos. Vigyek neki szerinted be reggelit?
- Azt már nem! Együtt eszik velünk, majd én lehozom. És neki kellene felügyelni
a gyerekekre, míg elmegyünk vásárolni.
- Ne…hagyd inkább, azt hiszem, nehezen visel minket, és talán a többieket is,
mind fiatalabbak nála. – Kriszti, mint mindig csinosan festett azon a reggelen
is, kék kartonruhában tett-vett, tombolt a Június. A melegben ugyanúgy
odafigyelt, hogy csinos és rendezett legyen, pedáns kontyban a haja, arca
bűbájos, a hosszú asztalra helyezte a zsemléket, tejet, felvágottat, míg két
gyerek megterített. A többiek egymásnak adták a kilincset az alsó fürdőben, a
házat az államtól kaptuk, csak a berendezést kellett nekünk állni.
A mi hálónk a földszinten foglalt helyet, az emeleten a gyerekeké, a nappali
nagy, a konyhával egy térben, plusz tartunk vendégszobát is.
Dorottya, a makrancos tinédzser, még új volt nálunk, csak remélni mertem, be tud
majd illeszkedni. Nem tetszett a feleségem tekintete miután lejött a lánytól,
nem akartam, hogy a kis tini fájdalmat okozzon neki.
Asztalhoz ültünk a lurkókkal, elmondtam a reggeli imát, majd enni kezdtünk, csak
nekem nem csúszott le falat a torkomon.
- Rögtön jövök, ti folytassátok.
- De Ati…
Szempárok kísértek, amint Dorottya szobája felé siettem, a fa lambéria és az
ugyanolyan anyagból készült nyílászárók megnyugtattak, azt pásztáztam, nehogy
felmenjen nálam a pumpa. Más gyerekek miatt sosem fordult elő, de Dorottya már
az elején megmozdított bennem egy fajta lázadást…
Kopogtak, de nem válaszoltam. Inkább a fejemre húztam a párnát, akkor még
inkább, amikor nyílt az ajtó. Semmi kedvem nem volt a többiekhez, meg a
gyerekzsivajhoz. A párnám az arcomat éppen hogy eltakartra, és a nyakam, de
tökéletesen hallottam a felgyorsult légzést. Akkor kezdtem gyanakodni, talán nem
az asszony jött fel, hanem valamelyik gyereket küldte.
- Tűnj el pisis, még pihenek.
Mindenesetre nem mozdultam, a legidősebb gyerek is, egy tizenkét év körüli
kislány, nem érdekelt, hogy a hálóingem csupán a fenekem alá ér, melleim pedig
átsejlenek a lenge, kék anyagon.
- Azt hiszem, összekeversz valakivel. - A mély hangtól megborzongtam, a párnát
egyetlen rántással lefejtette rólam Attila. Onnan fekve mérhetetlenül erősnek és
férfiasnak tűnt, csak akkor érzékeltem, mennyire jóképű, vállai milyen szélesek,
és mennyire tetszik nekem az egyszerű farmer-póló öltözékében is. A kék szemei
az enyémekbe fúródtak, zavartan pislogni kezdtem. Ati egy rejtély volt számomra,
visszafojtott erő vibrált benne.
Ahogy az arcomról a vállamra, majd a mellemre siklott a tekintete, és végig
lefelé, még a lábfejem is megbámulta, keménnyé tette a mellbimbóimat. Akkor
jöttem rá, hogy nála jobban, senki nem tetszett nekem még.
Tapasztalatom akadt, tizenöt múltam, amikor megszöktem az otthonból, két hónapig
az utcán kerestem a pénzt egy másik lánnyal a Balaton parton. Nem élveztem az
együttléteket, de alapos leckét kaptam a férfiakkal kapcsolatosan. Szerencsésnek
mondhatom magam, hogy a rendőrség elkapott, és visszavittek, csak a fejmosás
után döbbentem rá, mekkora bajba is kerülnek sokan az efféle tevékenységgel.
Szóval Attilát bámulva, elképzeltem őt meztelenül, a pólója elkezdett
sátorszerűen felemelkedni a rövidnadrágja fölött. Ettől rajtam is végigvágott a
vágyódás hulláma, nagyon megkívántam. Kíváncsi lettem a férfiasságára,
nedvesedni kezdtem, ráadásul elkapta az ágyékára vetett pillantásom, a szemébe
zavartság költözött, az arcára erős pír.
- Öltözz fel, és gyere le! Máskor pedig időben ébredj! Az éjszaka azért van,
hogy akkor pihenj. Itt vannak szabályok, és ha azt akarod, hogy jóban legyünk,
tartsd tiszteletben. Nem sokat kérünk a felségemmel, nem szeretném, ha Kriszti
miattad aggódna, úgy hogy szedd össze magad.
- Igenis, kapitány!
A férfi újra a szemembe nézett, majd megrázta a fejét.
- És ha kérhetem,
szolidabb ruhákba öltözz, mi nem szeretjük a nagyvilági, ledér stílust.
- Ki mondta, hogy gyere be, amikor még ágyban vagyok? Látom ám jól, hogy nagyon
is tetszem neked ebben a semmi ruhában.
- Sokat képzelsz magadról. A jóravaló nők tetszenek, nem az útszéléről
szalajtott lotyók.
Összerándultam, a szemembe könny szökött, Ati elkezdte az ujjait tördelni.
- Nem így akartam, nem ilyen nyersen. Egy szónak is száz a vége, ha még egyszer
hasonló ruhát látok rajtad, összeszedem őket egy bálazsákba, és a tűzre vetem!
Ettől a reggeltől kezdve őrültek meg a hormonjaim, bármennyire is megbántott,
vágyakozni kezdtem Ati után. Éreztem, nem nyugszom, míg meg nem kóstolom.
Csődöt mondtam, Dorottya kihozta belőlem a legrosszabbat, megbántottam, alpári
stílusban. Nem is emlékeztem, mikor tettem ilyesmit utoljára, talán még sosem
viselkedtem ennyire aljasul. A lányt nem tudtam kiverni a fejemből, megbűvölt
egészen, küzdötten, hogy ne gondoljak rá, de bűnös kísértésként lebegett lelki
szemeim előtt. Amikor nem látta Kriszti, erősen imádkoztam, kértem az Urat,
segítsen. Azon a napon alig vártam az estét, hogy a felségemet hanyatt
dönthessem, és belevesszek a kéjbe. Talán először rendült és ingott meg a
tartásom, aznap éreztem, hogy milyen vad vágyak a is lapulnak a mélyemben.
Ijesztően hatott a tudatomra testem reakciója, pár óra múlva Dorottyát már
démonnak tituláltam magamban. Azt mondogattam, Krisztin kívül alig láttam
meztelen nőt, talán ezért nem tudom elfelejteni a fiatal testet, a csábítást. A
férfiasságom egész nap rakoncátlankodott, de sosem szoktam magamhoz nyúlni,
pedig az alsóm nedves lett…
Próbáltam imádkozással, és elfoglaltsággal lehűteni magam a későbbiekben is, de
nehezen ment - naponta többször is egy légtérben voltunk, akkor pedig
minduntalan eszembe jutott félmeztelen alakja. Dorottya némiképp
akklimatizálódott nálunk, ha késve, is de próbált a közös evéseken részt venni.
Elkülönült általában, fülhallgatóval a fején mászkált, sokat tartózkodott a
szobájában, a gyerekprogramokhoz már idős volt. Kriszti pedig úgy tűnt, nem
igazán tud vele mit kezdeni, a közös hangot megtalálnia ezúttal nem sikerült.
Dorottya a figyelmeztetésem ellenére, mélyen dekoltált felsőket, sortokat, és
karcsú testét alig takaró, falatnyi ruhákat hordott, talán még kihívóbban
öltözött, mint előtte. Gyerek-lány démoni kihívással, és bujasággal - így
jellemezném azt, amilyennek őt akkor láttam. Krisztinek sem tetszett a dolog,
főleg, amikor rajtakapott, hogy a lány melleit bámulom, én azonnal félrevágtam a
fejem, de már késő volt. Dorottya is figyelt engem, a testem, az arcom, a
mozdulataim, ami kezdett kölcsönös lenni, mert bárhogy próbáltam ellenállni,
nekem szintén sokszor fordult felé a fejem.
- Muszáj idejönnöd és megzavarni a munkában?
- Gondoltam, esetleg kell segítség.
- Már nem vagy lázas, ilyen hamar meggyógyultál?
Dorottya elkezdett színpadiasan köhögni, fehér, lenge, combközépig érő
ruhácskában. Gyűrűsen göndörödő, háta közepét verdeső haja rázkódott, ahogy
megfeszítette magát, én épp a mosogató alatt feküdtem, hogy megpróbáljam
kicserélni az eltörött csövet.
- Valaki szánt szándékkal lyukat ütött bele, hogy ne tudjak a családommal menni.
Még jó hogy a sógornőm elkísérte Krisztiéket, így meglesznek, míg utánuk nem
megyek, de délutánra kész, este pedig indulhatunk is. Látom hamar elmúlt a
lázad.
- És mi van, ha én nem akarok menni, különben sem érzem még jól magam. A Balaton
unalmas, nem fogok egy hetet ott tölteni annyi gyerekkel.
Ekkor felálltam, hogy feljegyezzem a cső méretét, és elmenjek megvenni a
másikat. Dorottya aki érdekes módon csak este kezdett rosszul lenni, azonban
elém állt.
- Hova sietsz annyira? Kellemesen is eltölthetnék pár napot. Minek sietsz a
feleségedhez, és a sok kis kölyökhöz? Maradj inkább velem. Fogadni mernék, hogy
sosem vásároltatok még életetekben szex magazint, nem néztetek felnőtt filmeket,
éjjel is ruhában alszotok. És ha jól sejtem, még sosem szerelmeskedtél a
feleségeddel misszionárius pózon kívül másképp. Nagyon jó pasi vagy, engedd,
hogy megmutassam milyen más is lehet a világ!
Dorottya a vállamra tette a kezét, én pedig óriási pofont kentem le neki, a
szemem szikrázott a dühtől, biztosra vettem ő hátráltatta a nyaralást. Már a
bejárati ajtó kilincsét nyomtam le, amikor a lány hátulról megszorította a
vállam.
- Pofozással rendezel le mindent? A nagy Istenhívő a kísértést, csak
verekedéssel tudja megoldani? Vedd tudomásul, ha most elmész, felgyújtom a
házat.
Ez megállított, a szám egyenes vonallá préselődött, hogy ne mondjam ki a
feltoluló szitkot.
- Tudod mit? – nyögte bosszúsan - Velem jössz, addig sem csinálsz bajt! -
Megragadta a karomat, és maga után húzott, de nem is bántam, a kocsiban annyira
közel ültem hozzá…
- Elvihetnél fagyizni majd - kértem tőle egy piros lámpánál. Rám sem akart
nézni, az ingében és farmerében jól nézett ki, combjait lestem, kezét, ahogy
tekeri a kormányt. Ő nem akart rólam tudomást venni továbbra sem, egy árva
hanggal sem tisztelt meg, gondoltam, muszáj lépnem. Valami olyasmit kell tennem,
aminek nem tud ellenállni.
- Nagyon tetszel nekem, folyton kívánlak.
Az autó meglódult, Ati jobban rá lépett a gázra.
- Majd ha idősebb leszel, megtalálod a párodat. – válaszolta kimérten.
- Az élet másképpen működik, mint te hiszed. Isten azért teremtett nőt és
férfit, hogy élvezzék a másik testét.
- Ne keverd ebbe bele az Istent, ha kérhetném!
- Kívánlak…- nyögtem, majd homorítottam, lábaimat nagy terpeszbe tettem. A
nevelőapám szeme elkerekedett, amikor oda pillantott.
- Ah, nagyon felizgattál, egyszerűen nem bírok tovább a közeledben maradi, ha
nem elégülök ki.
Felhúztam a szoknyámat a nyakamig, így látszott a szeméremdombon, a hasam, és
mellem. Bugyit nem viseltem, mert mindenképpen el akartam csábítani Atit, ezzel
is készültem rá, már éjszaka kiterveltem, amikor kilyukasztottam a lefolyó
csövét.
Attila ekkor majdnem neki ment az előttünk lévő autónak, teljesen kihoztam a
lelki nyugalmából. A melleim aprók, de érzékenyek, a tenyerembe nyaltam és úgy
simogattam a bimbómat.
- Azonnal fejezd be – A férfi megfogta és lerántotta a ruhámat a helyére. Ekkor
én megint felhúztam, és folytattattam a simogatásomat, de ezúttal hamar a
széttárt lábaim közé nyúltam, nedves ajkaimat kezdtem fel és le, izgatni.
Ati
homlokán verejték kezdett gyöngyözni, fél sikert könyvelhettem el, mert nem bírt
ellenállni a látványnak, folyton odabámult. Lassan körözni kezdtem a csiklóm
körül, kis dudorként emelkedett ki. Nagyon kívántam Attilát, muszáj volt a
ténykedésem közben őt néznem.
Nem tudtam odafigyelni a vezetésre, félre álltam egy játszótér mellé, árnyas fa
alá, tombolt a meleg, egy árva lélek sem mutatkozott arra. Dorottya még mindig
simogatta magát, akkor lassan, lázasan csillogó szemmel, a tekintetemet keresve,
míg nekem fogalmam sem volt, mit tegyek.
A merevedésemet agyonszorította a nadrág, Dorottya olyasmit csinált saját
testével, amiről álmodozni sem mertem, hogy Kriszti esetleg hasonlót tesz. Ahogy
a harmatos, kicsiny mellei rázkódtak, amint a csöppnyi mellbimbók mereven
álltak, amint a lány szépséges combjai között a nedves vénuszdombján matatott,
egészen elgyengített.
Ő egyre inkább élvezte, amit csinál, és gondolom az állapotomat is, mind jobban
belelovalta magát az önkielégítésbe.
- Segíts te is - kérte felém fordítva fejét, és megnyalva duzzadt, szép ívű
ajkát.
- Nem tehetem…A fogadalmam, és Kriszti - kibúvókat kerestem, pedig majd
belehaltam, hogy hozzá érhessek.
- Nagyon be vagy indulva, legalább annyit engedj meg, hogy láthassalak.
Gomboljuk ezt ki - nyúlt a nadrággombomhoz, nedveitől csillogó ujjaival.
Befelé szívtam a levegőt, a hasfalam megfeszült, Dorottya az alsóm fölött
simította végig a hímvesszőmet, majdnem elélveztem már csak annyitól is.
- Emeld meg a feneked – kérte, én pedig automatikusan megtettem, sikerült a
lánynak nagy nehezen éppen a térdem alá rángatnia a nadrágom, az alsómmal
együtt.
Visszahuppanva az ülésre, tetszett saját merevedésem, ahogy súlyos golyóim
fölött, dárdaként áll a férfiasságom. Dorottya hirtelen odahajolt, majd
megnyalta a makkom tetejét, eltüntetve róla azokat az árulkodó cseppeket.
- Finom vagy - lehelte édesen, majd még nagyobb terpeszbe tette a lábait, egyik
hosszú combja az én szőrös combomra került.
- Nyúlj magadhoz. - követelte. - Akarom, hogy te is simogasd magad, és úgy
szeretnék a csúcsra jutni.
- Nem szoktam ilyesmit csinálni, nem szabad, mert az…
- Ekkor a lány megragadta a
szerszámomat - minden sejtem lángolni kezdett - ujjai közé szorította, majd
váratlanul ráköpött a makkomra.
- Imádom, hogy annyira vastag, és elég nagy is, a golyóid is nyalni valóak.
Felhördültem, a szövege végletekig felizgatott, pedig már amúgy is annyira be
voltam indulva, mint a feleségemmel sosem. Dorottya hátrahúzta a bőrt - ekkor a
fitymámra is nyálat engedett -, majd egészen visszahúzta, és ezt lassan
ismételgette.
- Így csináld, ahogy mutattam, de ösztönösen tudja minden férfi. Kis öröm, de
ahogy nézzük egymást, és hogy közösen csináljuk, jó lesz, meglásd.
Dorottya gyorsabb ütemre váltott, minden hatodik, hetedik húzásnál a farkam
tetejére nyalt, nagyon-nagy élményt szerezve nekem.
- Csodás farok - sóhajtotta, majd megfogta a kezem, és a péniszem köré
illesztette ujjaimat.
- Mozgasd a kezed - adta ki az utasítást, de én csak tartottam a férfiasságom,
míg ő egy ujját feldugta hüvelyébe, közepes gyorsasággal mozgatni kezdte
magában.
- Azt képzelem, hogy a vastag farkad tölt ki… - nézett fátyolos tekintettel, a
kezem pedig ekkor kelt önálló életre. Életemben először maszturbálni kezdtem,
minden rántás egy csodával ért fel. Hol a fitymám felett mozgó bőrt bámultam,
hol a szépséges, illatos puncit. A sötéten göndörödő fanszőr fényesen
csillogott, elképzeltem, hogy nyelvem bejárja a dombocskát, majd lejjebb
siklik… Óriási nyögés szakadt ki belőlem ekkor.
Talán, ha más körülmények között vagyunk, és nem egy autóban, fényes nappal,
merészebb vagyok, és hozzá érek én is a lányhoz. Dorottya figyelmes révén,
továbbra is gondoskodott a nyál utánpótlásról, olykor a csiklójára is
ránedvesített.
Nem telt el sok idő, az új élmény, a látvány, egészen gyorsan sodort az orgazmus
felé. Amint megfeszültem és felkiáltottam, Dorottya is nagyot nyögött, azt
hiszem egyszerre értünk ama magaslatra, ahol szétrobban a testi feszültség.
Amikor ragacsos tenyeremet bámultam, a lány odahajolt, belenyalt a sűrű
nedvembe.
- Nem is rossz - mondta halkan, majd egy forró, finom puszit nyomott a makkomra.
- Most már mehetünk megvenni azt a csövet. Kis időre megnyugodtam.
Így esett meg első szexuális élményem, amit nem Krisztával éltem meg, és ekkor
éreztem először, hogy nem biztos, hogy addigi, szigorú felfogásaim, és létem
rendben van.