Belátni innen a Dunakanyar keleti részét... a Duna varázslatos kanyarulatát, amin túl a Naszály fehéren tündöklő lebányászott mészkőfalai világítanak, mint a Doveri sziklái. Ám ezt nem ostromolja a hideg, viharos Északi-tenger...
szelíden kígyózik előterében a meleg Duna zöldes-barnás szalagja. Látni a Szentendrei-sziget zöldellő-sárgálló kukorica és búzatábláit... s ha jobbra nézünk a bogdányi kőbányát, ami holdbéli tájra emlékeztet. Közvetlen alattunk a hangulatos kis falut látjuk, a neoromán templomtornyot, és az apró házakat. Megszorítom a kezed, míg képzeletben kissé elkalandozom. Ide köt engem minden; itt nőttem fel, itt játszottam, a mögöttem lévő erdőben kirándultam, a Dunában fürödtem, sok szerelem, vágyakozás, hit... ez a táj mind ezt testesíti meg. Rád pillantok, szeretném ha neked is tetszene... s te rám mosolyogsz. Magamhoz húzlak, érzem finom illatod, s boldogságod, hogy velem vagy. Hirtelen szinte tombolni tudnék, elfelejtem az elvesztett idő felett érzett pillanatnyi melankóliám, s eszembe jut, hogy sosem voltam igazán boldog, eddig a pillanatig. Senki sem szeretett olyan odaadóan mint ne, s nem volt olyan hálás az apró ajándékaimért.
Nagyon finoman simogatom a kezed, míg átölellek; bőrünk napmelegét adjuk át egymásnak, egyensúlyba kerül a lelkünk. Cirógatom meleg, napban szőkén ragyogó hajad, és elveszek a tekintetedben. Ereinkben kergetőznek a feltörő érzelmek, és nagyon boldogok vagyunk!
Pár perc után elszakadunk egymás bűvköréből, és továbbsétálunk az erdőben. Itt már hűvös van, és sötét; telepített fenyves, gondozatlan, de gyerekkorunkban én s a barátaim épp ezt szerettük benne: vadregényes és titokzatos.
Letérünk az útról, és egy ösvényen haladunk tovább... előtted haladok és gondosan félrehajtom a tüskés ágakat, nehogy megszúrjanak téged.
Megyünk tovább... harkály kopácsol, fejünk felett néha mókusok gubbasztanak az ágon.
Rövidesen egy hatalmas, napsütötte tisztásra érünk... hegyek veszik körül, amelyek őrülten zöldellnek a nyárban. A Kis,- és Nagyhomlóc magasodik fölénk. Alant elkerített vadaspark, magasles.
Odalopódzunk a kerítéshez, és megkérlek, maradj csöndben. Figyelünk. És pár percen belül őzcsordát látunk leballagni a hegyoldalon, ahogyan az itatójukhoz ballagnak. Patak csordogál a völgyben. Gyönyörű állatok, de megneszelnek minket, s hamar elfutnak. Ekkor visszaballagunk a rétre (amit mi Belátó-rétnek hívtunk gyerekkorunkban), és leterítjük a plédet, amit magunkkal hoztunk. Elővesszük az elemózsiát, gyümölcsöket, körtét, barackot, banánt, és befaljuk. Azután bikinire vetkőzöl, ölembe hajtod a fejed, és így pihenünk. Élvezzük a csöndet, a nyugalmat és egymás közelségét...
szelíden simogatom a hajad, és időnként lágyan összeér ajkunk. Ahogy telik az idő, lassan feltámad bennünk a szenvedély. Csókjaink egyre hevesebbek lesznek, s már tested is végigsimítom néha. Te pedig érzed, ölemben pihenve, hogy valami keményedik ott... elmosolyodsz és felemeled a fejed. Körbepillantasz, elég belátható helyen vagyunk. De az erdész had kukkoljon a távcsövével, ha akar!
Feltérdelsz, és lehúzod a rövidnadrágom, a bokszeremmel együtt. Előpattan lüktető, már nagyon keményre duzzadt péniszem. Szemembe nézel, elmosolyodsz, felkúszol, és csókolódzni kezdünk, közben lágyan a kezedbe veszed forró rudamat. Csókollak elfúló lélegzettel, amíg te gyengéden húzogatni kezded a bőrt. Finom kezed közt, remegve lüktetek.
Aztán lekúszol... megcsókolod a hasam, majd körbenyalod a makkom... aztán a
szádba veszel. Felnyögök. Aztán
megfordulsz, és feneked a számhoz kerül. Lassan húzom le a bikini alsót... amíg
elém nem tárul gömbölyű feneked és
csupasz, nedvességtől csillogó nyílásod. Végigsimítom ujjammal... érzem
összerezzensz, és széjjelebb tárod a combod. Közben péniszem már teljesen a
szádba vetted, és puha ajkad és nyelved finoman, majd ujjaim erőteljesen
masszírozni kezdenek. Én is csókolgatom, nyalogatom a bejáratod, majd egy
ujjamat beléd nyomom... érzem izgatott nyögésed, noha hangod elfullad, mert
közben szopogatod a vesszőm. Bekapom lüktető csiklód, megnyalogatom, közben már
két ujjal izgatom patakzó, tűzforró lukad. A farkam ekkor már nem bírja tovább,
lüktet, és robban... teleélvezem a szádat. Kiveszed, kezeddel pumpálod, és végre
szabadon nyöghetsz a gyönyörtől, amit okozok neked. Már a nyelvem jár csatakos hüvelyedben, élvezem ízed, ujjaim szétkenik remegő combodon édes nedveid. Mozgatod a csípőd, míg én is remegve élvezem az utolsókat... nyalogatod le a spermám péniszemről, de ekkor hirtelen téged is elragad az élvezet, nagyon hangosan lihegve, nyögdécselve rád tör az orgazmus, fürgén nyallak, szám tele nedveddel, és kezem alatt rángatnak izmaid. Lassan csitul el a kéj... még meg tudsz fordulni, hogy hozzám bújj... s szelíden csókolgathassam kipirult arcod, míg te odafészkeled magad, és gyöngéden simogatod a combom.
Így pihenünk, kicsit elbóbiskolunk az árnyékban.
A kéken ragyogó ég s a nap gyönyörű, szenvtelen fénnyel tekint le meztelen, alvó, szerelemtől kimerült testünkre.