– Nincs kedvem…
– Mondd már, mi volt! – rázogatta Júlia vállát barátnője.
Tíz éve tart a barátság, melyet kisebb megszakítások sem tudtak megtörni, csak elmélyíteni.
– Megkefélt? – találgatott, és Júlia sejtette, hogy úgysem hagyja addig abba, amíg magyarázatot nem kap.
A 22.20-as busszal ért a faluba, és nem hazafelé vette az irányt, hanem becsöngetett a barátnője és annak szülei kertes házához. Úgy érezte, hogy nem lenne ereje az otthoniak szemébe nézni, így csak egy sms-t küldött, legalább némi haladékot nyerve magának reggelig. Tudta, hogy nem fogják szó nélkül hagyni, ha nem otthon tölti az éjszakát, hiszen idáig nem volt még rá példa.
– Mondd már!
Feküdt az ágyon kölcsönkapott pizsamában, s barátnője föléje hajolva faggatta.
– Én is elmondtam neked mindent – zsarolta a vörös hízelegve –, és nem is kérettem magam… Egy percig sem gondolkoztam, hogy elmeséljem-e… így volt?
– Reggel elmondom… – Júlia a falnak fordult. Hallgatta saját, kapkodó szuszogását, érezte a simogatást hosszú, barna haján, majd barátnője átkarolta és a hátához lapult.
Sokáig nem bírt elaludni. Üresen kongott a feje, képek peregtek zakatolva, égetett a kemence, lisztpor szállt a levegőben, mindennek vodkaszaga volt… Elnyomta a karját, oldalát, de nem akart fészkelődni, mert a barátnője hozzásimulva, békésen aludt. Próbált a faluszéli dombra gondolni, a karcsú nyárfákra… Domb helyett az új srác, Robi kidüllesztett, lisztes fenekét látta, lábai között himbálózó micsodájával, a nyárfasor minduntalan bólogató falloszokká alakult, s mindegyikből nyúlós folyadék csöpögött…
Óvatosan leemelte derekáról barátnője karját, és megfordult. A vörös hajú lány meztelenül aludt. Júlia fürgén kibújt a kölcsön-pizsamából, szemből visszafészkelődött a melegítő karok közé, betakargatta magukat, és elszenderedett.
– Hogy nézel ki?
Odakinn erőteljesen világosodott, ilyenkor szokott magától is felébredni. Barátnője mellette ült az ágyon, cicijei remegtek, ahogy a telefon képernyőjét nyomogatta.
– Ki akartam bökni az ébresztőt, de nincs is rajta.
– Óra csörög mindig, de felébredek addigra… Mennem kell dolgozni! – nyújtózott Júlia erőtlenül, kimerülten.
– Nem mész sehová! Hogy nézel ki? Mint akin végigment egy focicsapat!
– Azt nem tudom, milyen, de egy üzem… arról már vannak fogalmaim. – Csodálkozott önmagán, hogy tud mosolyogni.
– A „főnök” az a főnököd?
– A vörös lány még mindig a telefont piszkálta.
– Mit csinálsz?
– Átküldtem magamnak a számát. – Kiugrott az ágyból, és a saját telefonját kapta kézbe.
– Pszt!... Elnézést, hogy ilyen korán… Önöknél dolgozik a húgom… Julcsi… igen, ő is szeret ott, de sajnos rosszul érzi magát, és talán nem lenne gond, ha ma nem menne be… két évvel… Személyesen? Néha nekem sem ártana egy kellemes ébresztő!... Átadom, köszönöm!
– Mi volt ez?
– A főnököd jobbulást kíván.
– Hajnalban? És mióta vagyok a húgod? És mit mondott?
– Hogy máskor is felébreszthetem, ha nem vagyok kiskorú.
– Hülye vagy! Akkor most mi van?
– Pihensz egy napot és elmeséled, miért néztél ki ramatyul az éjjel… most sem panaszkodhatsz, akár egy kívül-belül ázott veréb!
Júlia egy teljes flakon tusfürdőt elhasznált, újra meg újra magára kente és lemosta, negyedórát folyatta a vizet. Együtt reggelizett barátnője családjával – senki sem kérdezte, hogy miért aludt náluk –, aztán a két lány lesétált a partra, megbeszélni, ami az egyikükből kikívánkozott, a másiknak pedig az oldalát fúrta.
– Milyen volt? – kérdezte a vörös hajú lány sokadszorra, amikor Júlia már mindent elmesélt.
– Mi milyen volt? Furcsa, mondtam már, mintha nem is belem történne.
– Milyenek voltak a faszok? Állt mind?
– Egészen barnától, amelyik bőr nélkül babarózsaszín, picike fehérig, amelyik egy bozontos szőrcsomóból meredt elő… – Mindketten nevettek. – Milyen is? Ja, az egyik olyan, mint egy formátlan húsdarab.
– Puha?
– Nem, akkor inkább egy csontos húsra hasonlított.
– Eddig három… És a negyedik? Lefényképezhetted volna, ha nem tudod elmesélni!
– Az olyan… normális volt, nagy zacskóval.
– Az új srácot is leszoptad?
– Nem tudom, melyik… kihez tartozott, mert nem néztem a fejeket. Lehet, hogy Robi csak végignézte. Képzeld el, azt álmodtam, hogy azt mondta: mindig ilyen lányra vágyott!
– Azt elhiszem! Minden pasi szereti az olyan csajszikákat, akik ukmukfukk leszopják. De tudod mit? Fogd fel úgy az akciót, hogy végre láttál négy faszt, akik téged akartak! Nem olyan régen még azért nyöszörögtél, hogy hadd nézhesd meg az öcsémét…
Júlia ijedten körbepillantott, mintha más is meghallhatná:
– Mert te meg dicsekedtél, hogy szoktattok együtt fürödni gyerekkorotok óta a mai napig is… én meg irigyeltelek, mert még csak képen láttam… olyat.
– Neked adom az öcsémet! Viheted! Vagy tudod mit? Fürödjetek együtt, nem olyan nagy élmény!
– Mesélj!...
Kacagásukat felkapta a folyócska, és csillogva repítette az óceán felé.
Egymás
szavába vágva – mintha nem lettek volna ott mindketten – idézték fel azt
az emlékezetes délutánt. Júlia éppen hitetlenkedve hallgatta pár évvel idősebb
barátnője élménybeszámolóját arról, ahogy benyúlt az egyik fiú gatyájába, s az a
markában sült el, és Júlia kikérdezte az összes apró részletről… Csapódott egy
ajtó.– Megjött az öcsém focizásból. De folytathatjuk nyugodtan, mert lubickol egy órát, aztán meztelenül piperézik. – Júliát ez a mondat annyira kíváncsivá tette, hogy nem érdekelte már, pontosan milyen érzés is a gatyában elsülés, gondolatai a zuhanyozó fiú körül cikáztak.
– Addig mosogatja a farkát, amíg az így nem áll – mutatta –, aztán amikor a haját kenegeti balzsammal, éppen úgy lóbálja, mint az elefánt az ormányát.
Ez hiányzott csak Júliának! – Te hogy szoktad megnézni?
– Egyszerűen bemegyek hozzá, de hidegen hagy. Izgalmasabb ám egy idegen fasz, mint a saját öcsémé!
– És ha én bemennék?
– Menjél! Mondd neki, hogy meg akarod nézni, cserében te is megmutatod a punciidat.
– Lökött vagy!
A helyzetet a fiú oldotta meg: belépett, összegyűrt törülközővel a vállán, egyébként teljesen meztelenül.
– Hali! – köszönt meglepődve, és először a kezét, majd a törülközőt az emlegetett testrésze elé kapta. Nővéréhez fordult:
– Az egyik csávónak kullancs ment a heréjébe, kórházban vágták ki. Megnéznéd nekem?
– Muti!
– Gyere ki…!
– Ugyan már! Julcsi látott már olyat, különben is ő előbb felismeri a kullancsot, mint én, mert még nem találkoztam vele – füllentett folyékonyan Júlia barátnője, és mindkét lány belepirult.
Az öcsi közvetlenül Júlia elé állt – mielőtt az bármit szólhatott volna –, és ledobta a törülközőt. A lány zavartan meredt a bonyolult szervre: úgy nézett ki, mint egy ökölbeszorított kéz, amelyikből kilóg a középső ujj…
– Haha! – Ennyi idő után is jót derültek a kullancsos akción.
– Úgy remegett a kezed, hogy azt hittem, mindjárt kivered neki.
– Vicces vagy! Alig mertem hozzáérni.
– Aztán meg olyan közelről nézted, hogy arra gondoltam, rögtön bekapod.
– Persze, mert nem tudtam, hogy kell csinálni, és fölemelte a saját zacskóját, majd visszaejtette, de ennyi idő alatt nem láttam semmit, és fogalmam sem volt, hogy fáj-e neki, ha én is megfogom és alánézek…
– Jó sokáig nézegetted azért! Kezdett már ágaskodni.
– Mert azt mondta, hogy bebújhat a bőr alá is, és óvatosan lehúztam… Haha! Aztán meg te mondtad, hogy minden nap eljöhetnék edzés után átvizsgálni, és az öcséd olyan furcsán nézett rám, kezében a farkával.
– Hallgathattam is napokig, hogy nem vagyok képes megvizsgálni, bezzeg a barátnőm milyen aranyos volt!