Felejthetetlen

Egy csodálatos tizenhetedik születésnap után elcsigázva hanyatlottam az ágyamra.
A buli, amit a barátaim szerveztek nekem, fergeteges volt - Penny, a legjobb barátnőm szülei megengedték, hogy náluk tartsuk, és így délután háromtól egészen tizenegyig ott lehettünk. Ahogy az egy ilyen délután/este után lenni szokott, az ember eléggé eltompul, és ebben az esetben én sem éreztem magam máshogy; tökéletesen le voltam amortizálva.
Ahogy szememet lehunyva betakaróztam, és megkíséreltem elaludni, ütemes koppanásokra lettem figyelmes, amik az ablakom felől jöttek. Nem érdekelt. Egyszerűen nem TUDOTT érdekelni.
Ám amikor már vagy a huszadik kavics ütődött az üvegnek, sóhajtva törődtem bele, hogy ma éjjel biztosan nem fogok már tudni szundítani. Felálltam, majd az ablakhoz sétálva elhúztam a függönyt.
A fiú a házunk előtt futó járdán ácsorgott. Arcát a Hold és az utcai lámpa fénye együttesen világította meg, hihetetlen zöld szemében reményt véltem felfedezni. De.. miért?
Kinyitottam az ablakot, és kissé kihajoltam.
- Mit keresel itt, Jor? - kérdeztem félig suttogva. Jordan felpillantott, majd amikor tekintetünk találkozott, halványan elmosolyodott.
- Beengedsz? - kérdezett vissza halkan.
- Mi? Nem - nevettem fel.
- Ha anyámék megtudnák, egyből kidobnának...
- Nem, ha az ablakon megyek be.
- Az kizárt.
- Pedig ma még nem is találkoztunk - komorodott el.
- Látni akartalak.
- Hű - arcom lángba borult, és szélesre tártam az ablakot.
- Na jó, de nem maradhatsz sokáig.
- Szeretlek!
Átmászott a kerítésen, majd a párkányon átnyúlva felhúzta magát. Az erek kidagadtak tökéletes karizmain, és ahogy a szobámba talpalt, kihúzta magát - ezzel pedig vagy két fejjel magasabb lett nálam.
- Hiányoztál, bébi - mondta, majd átölelt. Boldogan fúrtam mellkasába az arcom, és amikor magamba szívtam az illatát, muszáj volt elmosolyodnom.
A következő pillanatban kissé elhúzódva fölemelte az állam, és hevesen megcsókolt. Én viszonoztam, amikor pedig a hajamba túrt, és a nyakamat kezdte apró puszikkal beborítani, felsóhajtottam. Finoman belemarkoltam hollófekete tincsei közé, ő pedig kellemesen mély torokhangot hallatva hirtelen lehúzta rólam a pizsamaként funkcionáló spagetti pántos toppot.
Ahogy kerek melleim kibukkantak a pink ruhadarab alól, levegőért kaptam, és megpróbáltam eltakarni magam.
Még soha nem jutottunk eddig. Jor lágy érintéssel elhúzta felsőtestem elől a karjaimat, és végigmért. Szívem a torkomban dobogott, és amikor a fiú a nyakamtól kezdve végigsimított melleim közt, a bőrömön égető nyomot hagyva keze a sortom felé vándorolt. Ragadós ujjai becsúsztak csipkés tangám alá, és felnyögtem.
Átölelte a derekam, majd felkapott, és az ágyhoz vitt. Gyöngéden lerakott, és sötéten mosolyt villantva lehúzta rólam a nadrágomat. Végigcsókolta a hasamat, akkor pedig már akartam Őt. Amikor belepuszilt jobb combom belső felébe, felkuncogtam, majd megsimítottam az arcát. Felpillantott, smaragdszín szemében tűz égett.
Őrjítő lassúsággal hámozta le rólam a bugyit, de ahogy végzett, lágyan nekiesett vénuszi barlangomnak.
A kéjtől bódultan felsikkantottam, és a fiú tarkóján lévő rövid tincsekbe kapaszkodva próbáltam nem elájulni. Testem szabályosan remegett, és ennek csakis Ő volt az oka.
Ahogy Jor fölém helyezkedett, az összes ruhadarabot lerángattam róla, és észrevettem, hogy férfiassága szilajon ágaskodik, akár egy kiscsikó.
A fiú a hátamra fektetett, én pedig nagyot nyeltem.
- Ez... - suttogtam lepillantva. - ...ez hatalmas.
Jor csak halkan felnevetett, és hogy megakassza torkomon mondanivalómat, megcsókolt.
- Boldog születésnapot, Lindy - motyogta, a következő másodpercben pedig éles fájdalom hasított belém odalent.
Ahogy a fiú lassan (de biztosan) tolni kezdte belém a dorongot, arcom eltorzult a bennem lüktető, élő valamitől. Felkiáltottam, a nevét suttogtam, és egyik kezemmel belemarkoltam az alattunk elterpeszkedő takaróba.
Eleinte nagyon fájt. Viszont amikor Jor elkezdett bennem járni, ez a fájdalom hamar gyönyörbe fordult, és halk nyögdécselések közepette juttatott el a csúcsra. Abban a bizonyos pillanatban pedig lábammal átöleltem a derekát, és úgy éreztem, ha most kiszáll belőlem, meghalok.
- Még - kértem elhalóan, ám hangomban egy árnyalatnyi követelőzés is felfedezhető volt.
- Igen? - morogta halkan, és kihúzta dákóját az alhasamból. Telhetetlenül sóhajtottam fel, majd villámgyorsan lenyúltam, megfogtam hímvesszőjét, és erőteljesen visszatoltam magamba.
- Tetszik, ugye?
- Igen. Kérlek!
Nemes egyszerűséggel hasra fordított, és ezúttal hátulról hatolt belém. Próbáltam halk lenni, de akkor, ott ez képtelenség volt. Az extázistól eszeveszetten kiáltottam fel, és akkor másodszor is elmentem.
Nem sokkal később a fiú hirtelen kikapta belőlem a szerszámot, és hangos nyögések közepette élte bele magát az euforikus érzésbe, amit orgazmusa váltott ki.
Ahogy a nedves valami a hátamra spriccelt, felkuncogtam. Ezzel nem törődve megfordultam, és halványan mosolyogva néztem fel Jordanre. Szeme csillogott, és hálával telt pillantással nézett vissza rám.
- Köszönöm - bukott ki belőlem. A fú félmosolyra húzta a száját, majd megcsókolt, és mellém feküdt. Mindkettőnket betakargatott, és egymás karjai közt lelt minket az álom.

fel