Fogadunk?
Sportingbet Regisztracios Bonusz
Még mindig euforikus állapotban lézengtem a kollégiumi
szobában, amikor Anna megelégelte a viselkedésemet, és rám szólt:
- Hagyd már abba!
- Mégis mit? – kérdeztem megszeppenve.
- A fel-alá járkálást és a bárgyú mosolygást – közölte szárazon, felnézve a
tanulnivalójából.
- Nem értem, miért nem tudsz velem örülni a dolognak. Egyébként meg, ha jobban
ráhajtottál volna év közben, most nem kéne ennyit vesződnöd a jobb jegyért –
feleltem sértődötten.
- Te meg gondolkozz egy kicsit! Év vége van, a végzősök már csak az érettségik
miatt vannak itt. Nem tartod furának, hogy pont most hívott el randizni? Már ha
a randi alatt nemcsak egy gyors dugást ért... –vágta a fejemhez.
- Már százszor elmondtam erről a véleményemet – mondtam, miközben a
szekrényemben kotorásztam.
- Én meg százszor elmondtam, hogy inkább nemet kellett volna mondanod.
- Kérlek, értsd meg, nekem már lassan egy éve tetszik ez a srác és nem számítok
semmi hosszú távú dologra tőle. Az sem érdekel, ha tényleg csak egyetlen
alkalomról lenne szó. Fiatal vagyok még, és ki kell élveznem az életet!
- Nem engem fognak ribancnak nézni utána – fintorgott.
- Nem érdekel. Senki az égvilágon nem tudja bizonyítani a dolgot, hacsak nem a
gyertyatartó szerepét tölti majd be. Akármikor letagadhatom.
- Jól van, akkor te tudod... – válaszolt vállvonogatva, majd visszafordult a
tanulnivalójához.
Pontban este hétkor a megbeszélt helyen találkoztunk a műfüves focipálya
mellett. Szégyenlősen köszöntünk egymásnak, majd elindultunk a Duna-part felé.
Pár méterre a pályától megfogta a kezemet, de a köszönést leszámítva még egy
szót sem váltottunk egymással. Épp azon gondolkoztam, mit kérdezhetnék, hogy
megtörjem a közénk telepedett kínos csendet, amikor megelőzött.
- Hogy sikerült a nyelvvizsgád? – kérdezte érdeklődve.
- Úgy érzem, átmentem, de pontos eredményt még nem tudok – dadogtam kissé
meghökkenve, mivel fogalmam sem volt, honnan tudja, hogy nem rég
nyelvvizsgáztam. – És az érettségi milyen volt?
- Szerencsés voltam, jól ment a matek és a fizika is. Csak a törit szúrtam el
nagyon, de remélem, majd a szóbelivel fényesíthetek rajta egy kicsit –
mosolygott.
- Ki a tanított? – kérdeztem.
- Morvai Mária – húzta el a száját.
- Engem is ő tanít. Szigorú, de azért igazságos, és plusz pont, amiért nem
kivételezik senkivel.
- Ja – horkantott fel. – Annyira, hogy nálunk egyetlen ötös lett töriből. Az is
csak azért, mert a srác nem műszaki irányban tanul tovább, és hogy ne csessze el
a bizonyítványát.
- De az érettségi tételek, amiket kiad, szépen ki vannak dolgozva és egy-két
kiegészítéssel felsőfokon is megfelelnének. Biztos javít majd az írásbeliden –
biztattam őt.
- Remélem – bólintott, majd hirtelen csillogó szemekkel kapta fel fejét. Én is
hátranéztem, majd rájöttem, hogy a mellettünk elszáguldó motort figyeli.
Magamban megmosolyogtam a dolgot. Már korábbról tudtam, hogy a srác nagy
motorőrült.
- Nekem is van egy ilyenem, de az enyémnek nem ennyire szép a fényezése – mondta
a távolodó járgány után bámulva. – Na, meg a hangja sem...
- Simson S51-esed van? – kérdeztem meglepetten.
- Többek között. De te ezt így felismerted? Értesz hozzájuk?– kérdezte
csodálkozva.
- Szerintem ezt mindenki megismeri. Sajnos nem igazán értek hozzájuk, bár azt
meg kell hagyni, hogy imádok motorozni.
- Nem sok lányt ismerek, aki egyáltalán magától felmer rá ülni, és vezetni is
tudja – mondta elgondolkodva, miközben tovább sétáltunk.
- Akkor lehet, hogy nem ismersz elég lányt – nevettem, mire először az este ő is
elnevette magát.
Nem sokszor hallottam őt még így nevetni. A kollégiumban visszafogott fiú
hírében állt, aki nem nagyon bulizik vagy csajozik, inkább csak a haverokkal lóg
vagy kockul. Ezen kívül annyit tudtam még róla, hogy nagy autó- és motorbolond,
illetve hogy műszaki irányban szeretne továbbtanulni.
Nagyon meg voltam lepődve a viselkedése miatt, ugyanis annyira ellentétben állt
azzal, amilyennek az emberek leírták. Egy pillanatra el is gondolkoztam, biztos
ugyanarról a személyről beszélnek-e, akivel most kézen fogva sétálgatok a
naplementében. Megint ő dobott fel egy témát: megkérdezte, még mindig
röplabdázok-e. Aztán közös ismerősökről, osztálytársakról és barátokról
beszélgettünk. Elmondta a továbbtanulással kapcsolatos terveit is. E mellett
tényleg érdeklődött felőlem, ami fura, mert a legtöbb fiú inkább csak magáról
szokott beszélni. Természetesen megfordult a fejemben, csak így akar
megpuhítani, hogy aztán könnyedén megkaphasson, de annyira jól éreztem magam
vele, hogy ez már valahogy nem is számított.
Egyszer csak megérkeztünk ahhoz a bizonyos romos épülethez a cementgyár után,
amiről az a hír járja, hogy itt szoktak dugni a kollégisták és néhány
szexuálisan túlfűtött, türelmetlen pár is a suliból. Elképzelhetőnek tartottam a
dolgot, bár szerintem sokkal nagyobb híre volt a dolognak, mint igazságalapja.
Ettől független olyannyira zavarba jöttem a gondolatra, hogy lesütött szemmel és
égővörös arccal szuggeráltam a sötétszürke aszfaltot, miközben jobb lábammal
lusta köröket írtam le a földön, és a hátam mögött idegesen tördeltem az izzadt
kezeimet. Amikor félve felpillantottam rá, kiismerhetetlen tekintettel engem
bámult. Tudtam, hogy nagyon magas, de most hogy alig pár centire volt egymástól
a testünk, vettem észre, mennyivel magasabb. Több mint egy fej volt köztünk,
pedig lány létemre én is a százhetvenhat centit súroltam. Ahogy fölém
magasodott, nem tudtam róla levenni a szememet. Éreztem, ahogy megrezzen, amikor
közelebb jön egy lépéssel. Láttam, ahogy beletúr a hajába, és ahogy résnyire
szétnyílnak az ajkai, de mégsem mond semmit. Szemei, melyekről először nem
tudtam eldönteni, hogy feketék vagy csak nagyon sötétbarnák, foglyul ejtettek.
Elvesztettem az időérzékemet is, és már csak arra eszméltem, hogy közelebb húz
magához, majd megcsókol. Az első kicsit ügyetlenre sikeredett, mégis volt valami
sajátos varázsa, ami miatt ez vésődött be a legjobban az emlékezetembe.
A kezdeti esetlenségünk után gyorsan megtaláltuk az összhangot. A derekamnál
fogva még közelebb húzott magához, miközben bal kezemet a vállán pihentettem, a
jobbal pedig a tarkóját simogattam.
- Gyerünk picit arrébb! – mormogta, majd egy vad csókcsata közepette eljutottunk
a mellettünk álló, romos épület falához. Nekidöntött a betonszürke kőfalnak.
Játékosan harapdáltuk egymás ajkát, miközben mélyen a másik szemébe néztünk. A
mellkasunk teljesen egymásnak nyomódott, és éreztem, hogy a szívverése olyan
heves, akárcsak az enyém. Először lassú gyengéd mozdulatokkal kezdte el
simogatni a fenekemet, majd egyre erőteljesebben markolászta, miközben
szenvedélyes csókban forrtunk össze. Közben az egyik kezemet kettőnk közé
préseltem, és rámarkoltam az ágyékára, a hüvelykujjammal pedig körkörös
mozdulatokat írtam le a farmerján. A hatás nem maradt el: a farka elkezdett
növekedni és megkeményedni, és amikor elvettem onnan a kezem, határozottan és
izgatóan a hasamnak nyomódott. Miután szétváltak az ajkaink, végigpuszilgattam
az állát, aztán áttértem a fülcimpájára, illetve az alatti kis, érzékeny
területre a nyakán. Tetszése jeléül elégedetten mormogott, miközben feljebb
tolta a szoknyámat a derekamon, és simogatni kezdtem a combomat. Megtalálta
minden apró, érzékeny pontomat; a combom és puncim közötti hajlattól kezdve, a
bugyim pántjánál lévő kis területen át az oldalam vonalán végig futó minden
csiklandós részig.
Eleinte csak gyengéden végigsimított a bugyim anyagán, majd vigyorogva, figyelve
minden egyes reakciómat kezdte dörzsölgetni azt. Már ettől izgalomba jöttem, nem
beszélve arról, amikor ujjai utat találtak a csiklómhoz, és hozzáértő
mozdulatokkal kezdték kényeztetni azt, majd egyre lejjebb haladva egy
mozdulattal belém hatolt a középső ujjával. Teljesen át voltam nedvesedve, ezért
a középső ujját gond nélkül követte a mutatóujja. Lassú, kínzó mozdulatokkal
kezdte, csak aztán váltott gyorsabb, őrjítőbb tempóra. Minden porcikám remegett,
mint a nyárfalevél, és a térdeim is majdnem összecsuklottak, ezért a fiú erős,
széles vállaiba kapaszkodtam. Miután visszanyertem az egyensúlyomat,
szenvedélyesen megcsókoltam őt, kicsusszantam a kezei a közül, letérdeltem elé,
és az övcsatjával kezdtem el babrálni. Közben a csuklóm folyamatosan
összeütközött a gatyája alatt feszülő farkával, ami csak még jobban felizgatta
őt. Mikor végre leimádkoztam róla a nadrágját, kaján vigyorral szemléltem az
alsógatyáján át kidomborodó farkát.
- Most én következek! – néztem fel rá diadalittas tekintettel.
Kezdésnek végig simítottam ugyanazokon a pontokon, amelyeket az előbb ő is
végigbarangolt az ujjaival, majd miután felfedeztem, hogy hasa még az enyémnél
is érzékenyebb, lágy csókokkal szórtam végig a bőrét. Különös figyelmet
szenteltem annak a résznek, amely alsónadrágja vonalánál húzódott végig és a kis
sávnak, ahol a köldökéig felfutott a szőr. Forró puszit nyomtam az egyre
keményebb és tekintélyesebb méretű farkára a vékony anyagon keresztül, majd
kicsit habozva lerántottam róla az utolsó ruhadarabot is, ami elválasztott az
ágyékától. Egy pillanat erejéig elégedetten szemléltem a szemeim előtt ágaskodó,
méretes péniszt, majd jobb kezemmel megmarkoltam a végét, s ütemes tempóban
verni kezdtem. A balommal a heréit simogattam, miközben a nyelvemmel már
elkezdtem ízlelgetni a makkját. Egyre mélyebben engedtem őt a számba. Egyik
kezével hátratolta a kusza fürtjeimet, másikkal pedig segített megtalálni az
ideális tempót. Éreztem, hogy nagy hatást gyakorolok rá, így csak még jobban
megjött az önbizalmam. Felnéztem rá, miközben továbbra is a farkát kényeztettem.
Vágytól elködösült tekintettel bámult, mit művelek vele. Óvatosan és lassan a
lehető legtágabbra nyitottam a szám, hogy teljes egészében be tudjam őt fogadni.
Amikor végre sikerült, rekedten felnyögött. Lassan mozogni kezdtem, de közben
folyamatosan kihívó tekintettel bámultam rá. Egy idő után nem bírta tovább, és
megragadva a csuklómat jelezte, hogy álljak fel. Neki nyomott a falnak, és
lecsúsztatta a trikóm pántját, szabaddá téve a melleimet. Megmarkolta őket,
masszírozta, majd két ujja között morzsolgatni kezdte az egyik mellbimbómat,
mire vágyakozva felnyögtem. Aztán ugyanezt megismételte a másik mellemmel is,
rögtön utána pedig nyelvével kezdte el kényeztetni a kemény, ágaskodó
mellbimbóimat. Összeszorítottam a lábamat, megérezve az elsöprő vágyat, ami
végigszáguldott a testemen. Türelmetlenkedve az ágyékának löktem a csípőmet.
- Türelem rózsát terem... – mormogta.
- A farkad kell, nem a rózsa – nyöszörögtem vággyal fűszerezett hangon, mire
elmosolyodott, és letolta a bugyimat.
Kőkemény férfiassága súrolta a puncimat, s én majd megőrültem a felajzottságtól.
Mellkasom fel-le emelkedett, miközben gyorsan és szabálytalanul kapkodtam a
levegőt erős karjai között. Szenvedélyes csókban forrtunk össze, mikor végre
belém hatolt. Óvatosan, centiméterről centiméterre vette birtokába a forró és
nedves puncimat, ami szorosan ölelte körbe lüktető farkát. Mikor már tövig
bennem volt, egyszerre nyögtünk fel, majd minden tétovázás nélkül vad és
féktelen tempóban kezdett dugni, miközben a falnak szorította mindkét csuklómat,
hogy ne tudjak annyit mozgolódni. Körülöttünk már közben már besötétedett, és a
Duna-part elhagyott kis szegletén csak a folyó hullámzását, a tücsökciripelést
és a kéjes sóhajainkat lehetett hallani. Minden egyes mozdulata gyönyörrel
töltött el, minden egyes mozdulata után csak még többre vágytam és minden egyes
mozdulata csak egyre közelebb repített az orgazmus felé. Rekedten ezt mormogta:
- Fordulj meg!
Engedelmeskedtem, majd alkaromat a falnak nyomva, a fenekemet kicsit kinyomva
domborítottam neki. Megragadta a derekamat, és egy pillanat alatt belém
csusszant hátulról. Az eddigieknél is erőteljesebb és vadabb lökésekkel vette
birtokába a testemet, miközben a hajamat félresöpörve a vállaimat csókolgatta.
Csípőm igazodott a mozgása ritmusához, és együtt mozogtunk tovább.
Mindkettőnkről szakadt a víz. Megint megéreztem az orgazmus első hullámait.
Testem tökéletes ívbe rándult, egyik mozzanatával az őrület szélére lökött, majd
a következővel visszarángatott. Apró sikkantások hagyták el a számat, aztán
egyre hangosabbak és hangosabbak. Ő pedig csak egyre gyorsabban és gyorsabban
járatta bennem ki-be a farkát, majd hirtelen, minden előzetes figyelmeztetés
nélkül a derekamnál fogva újra maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett, a
tekintete teljesen elsötétült, miközben utoljára belém hatolt. Tökéletesen
kiegészítettük egymást, majd három lökés után mindketten zihálva élveztünk el.
Hallottam, ahogy eszeveszett sikoly hagyja el a torkomat, majd percekig képtelen
voltam megszólalni. Egymásnak dőlve pihegtünk, amikor ráeszméltem, hogy nekünk
kilenckor „jelenésünk van”.
- Mennyi az idő? – néztem rá riadtan.
- Miért? – kérdezett vissza.
- Vissza kell érnünk a koliba– suttogtam, miközben felhúztam a bugyimat, és
megigazítottam magamon a ruhát.
- Basszus! 8:52 – szitkozódott, majd ő is gyorsan összekapta magát.
- Gyere! – sürgettem őt.
Futólépésben tettük meg a visszafelé vezető utat, de közben még csak nem is
néztünk egymásra. Gyorsabb volt, mint én, ezért hamar le is hagyott. Végig több
mint húsz méterrel előttem járt, bár nem bántam a dolgot, mert legalább nem
egyszerre fogunk megjelenni az aulában...
Még pont időben érkeztem. Én voltam a legutolsó, akit úgymond „büntetés” nélkül
beengedtek. Láttam, ahogy ő és a haverjai körbeülik a dohányzóasztalt, és nagyon
izgatottan sutyorognak valamiről. Amikor beléptem, mind az öten önelégült
vigyorral az arcukon meredtek rám, kivéve őt. Ő könyörgő tekintettel szuggerálta
a leghangosabbik társát - ismertem a srácot-, akik gonosz vigyorral méregetett.
Értetlenkedő tekintettel bámultam a társaságot.
- Haver, nyerted a fogadást – röhögött az előbb említett srác.
Micsoda? Milyen fogadás? Hogy jövök én ehhez? – megannyi kérdés vadul
visszhangzott a fejemben, miközben még mindig mozdulatlanul álltam a társaság
előtt. De pár másodperc múlva összeraktam a kirakóst, és hátrálni kezdtem,
miközben hitetlenkedve, csalódott bámultam a fiúkra. Nem akartam elárulni,
mennyire fáj. Ráadásul jó pár engem felfigyelt a közöttem és a végzős csapat
között lejátszódó kis közjátékra, ezért árgus szemekkel figyelték a jelenetet.
Megmakacsoltam magam, és méltóságteljes teljes mozdulatokkal elindultam a szobám
felé. Visszafojtottam a kitörni készülő könnyeimet. A szemem sarkából még
láttam, ahogy a fiú tehetetlenül hebeg valamit, majd megpróbál felállni, és
utánam jönni, de a többiek röhögve visszahúzzák őt maguk közé a fotelba.
- Arról volt szó, csak megdugod, és kész. Ne legyél már ilyen érzelgős hülye! –
gúnyolódtak.
- Basszátok meg! – mennydörögte, majd utánam viharzott. Éppen akkor léptem volna
be az A-szárnyba, amikor utolért. Indulattal teli tekintettel néztem rá, de
ahogy megpillantottam sötétbarna, bűnbánó tekintetét, dühöm rögtön szomorúságba
csapott át. Hogy volt képes ezt tenni velem?
- Figyelj, beszéljünk... én megmagyarázom... tudom, hogy elcsesztem, de... –
hebegte.
- Jól látod. Elcseszted, és baszódj meg velük együtt – böktem sértődötten a
hurrogó fiúcsapat felé, majd bezártam magam mögött az üvegajtót. Elmorzsoltam
egy könnycseppet a szemem sarkában, aztán végleg visszavonultam a szobámba.
Akkorát csalódtam, mint még soha.
A csúfondáros történetem futótűzként terjedt a kollégiumban. Másnapra már
mindenki tudta, sőt néhányan még a suliban is elterjesztették. Rengetegen
nevettek rajtam. Volt, aki szánalmasnak talált. Nagyon kevesen, de voltak, aki
sajnáltak. Bennem minduntalan csak az a kérdés visszhangzott, hogy miért én.
Egyedül abban reménykedtem, hogy előbb-utóbb valamelyest feledésbe merül ez a
téma, és az emberek találnak valami másik „szenzációt”, amin csámcsoghatnak.
A facebookomra hetekig rá sem néztem, legelőször akkor mertem bejelentkezni,
amikor már az évzárón is túl voltunk. A fiú lapján ráakadtam egy bejegyzésre egy
kamu, anonim felhasználótól. „Idióta barom. Szeptember óta odavan érted.” –
mindössze ennyi állt benne. Fogalmam sem volt, ki írhatta, de valamiért nem is
érdekelt. Nagybetűkkel és három felkiáltójellel, azt írtam alá: "CSAK VOLT!!!"