Istennő az albérletben
Az alábbiak 2010 januárjában-februárjában történtek, pár hónappal azután, hogy
munkahelyemen – a gazdasági válság begyűrűző hatásaként – jelentős
létszámleépítést voltak kénytelenek bejelenteni. Akkoriban 24 éves voltam, az
volt az első munkahelyem, „majdnem friss diplomásként” meglehetősen
kellemetlenül jött a dolog, ráadásul a barátnőm pár héttel korábban ejtett,
szóval boldogság-indexem ama bizonyos béka hátsója alatt tanyázott. Nem
hibáztatom a céget, tényleg nagyon rosszul ment akkoriban az üzlet, és hát tőlem
volt, úgymond, a legkönnyebb megszabadulniuk, ráadásul nem voltam házas, nem
voltak gyerekeim. Szerencsére akadt valamennyi félretett pénzem és kaptam
egyhavi végkielégítést is a cégtől, aminek nagyon örültem, mert nem telt még le
a három évem sem, így törvényileg nem illetett volna meg semmilyen extra pénz.
Hamar rájöttem, hogy a vidéki városban, ahol éltem, egyszerűen egyáltalán nem
volt kereslet akkoriban az én mérnöki tudásom és – halovány – munkatapasztalatom
iránt. A környékbeli településekkel ugyanezt a helyzetet tapasztaltam, naponta
órákat ingázni meg igazán nem volt kedvem, pláne az öregecske autómmal amire
sajnos nem lehetett a megbízhatóság mintaképeként gondolni... Tehát: költözés!
Ha pedig költözés, akkor pedig miért ne egyből Budapestre, ahol talán még munka
is akad. A vidéki albérletemet három hónap felmondási idővel felmondtam, és
elkezdtem budapesti állásokra pályázni – gondoltam három hónap alatt csak
találok valamit. Utólag elég optimistának tűnik, de működött: két hónappal
később, nem sokkal karácsony előtt aláírtam az új munkaszerződésemet.
Ekkor jött egy nem várt nehézség: az albérlet. Nem is annyira az albérleti
díjakkal volt a gond (persze sokszor azzal is), hanem inkább az ingatlanok
minőségével. Kicsi, szűk, nyirkos, hideg, penészes, piszkos, lerobbant – nagyon
mellbevágó volt a különbség az előző vidéki, nagy, világos, tiszta albérletemhez
képest. Persze valószínű, hogy csak peches voltam e téren. Közben telt az idő,
már január elejét mutatott a naptár, február elején meg kezdenem kellett az új
munkahelyen. De végül rám mosolygott a szerencse.
Ráakadtam egy hirdetésre, amelyben kiadó szobát hirdettek. Igazából egy kisebb
komplett lakást akartam kivenni, még ha csak garzont is, semmint csak egy
szobát. De a hirdetés tiszta, felújított panellakást ígért – végre valami ami
nem minimum százéves épületben leledzik. Persze nem túl közel a belvárosi
munkahelyemhez, de legalább az albérleti díj is egész barátságosnak tűnt. Tudtam
természetesen, hogy nagyon sok függ attól, ki lenne a lakótársam. Felhívtam hát
a számot. Kellemes, fiatal női hang válaszolt.
Rékának hívták. Emlékszem az első találkozásra: nyílik az ajtó, és ott állt ő,
nagyjából 170-175 centijével, formás alakjával – vékony de mégis sportosan
izmos, minden részében tökéletesen arányos testével –, hátközépig érő vörös
hajzuhatagával, csinos arcával, zöld szemével; úgy 18-20 évesnek saccoltam. Azt
hiszem egy pillanatra ledöbbentem, nem számítottam ilyen fogadtatásra.
Kifejezetten szépnek találtam. Talán egy pillanattal tovább álltam ott némán a
kelleténél, mire ő elmosolyodott, és kedvesen beinvitált. Csak nem? De igen, a
jövőbeli lakótársam személyesen! Szinte automatikusan végiggondoltam, vajon neki
mi lehet az első benyomása rólam. Pár évvel idősebb pasi, tíz centivel magasabb,
széles váll, kisportolt alkat (korábban versenyszerűen cselgáncsoztam és
eveztem), megnyerő (remélhetőleg) mosoly, biztosnak tűnő és viszonylag jól
fizető állással a zsebében – bár ez utóbbit akkor természetesen még nem
tudhatta. Szóval: talán bejövök majd neki. Persze ez nem jelenti azt, hogy akar
is majd tőlem bármit, de azért indulásnak nem rossz.
Körbevitt a lakásban, tényleg felújított, szépen rendben tartott volt. Réka
elbűvölt: kecses mozgása (sokszor azt éreztem, ő valójában egy angyal vagy
tünde, és nem is igazán érinti a lába a földet), természetes könnyedsége,
választékos beszéde, kedvessége, de leginkább a szeme. Igézően szép szeme volt,
első alkalommal szerintem ismét csak picit hosszabb ideig feledkeztem bele, mint
illendő lett volna, de ő csak kedvesen elmosolyodott. Az albérletet persze
kivettem, jobbat nem is kívánhattam.
Később sok információt megtudtam. A lakás felét Réka szülei fizették ki, viszont
ennyire futotta nekik, a fennmaradó rész törlesztőjét neki kellett fizetnie, ami
a rezsi mellett már egy kicsit sok volt, a lakás viszont tágas, ezért döntött
úgy, hogy egy szobát kiadna. 22 éves volt, közel a 23-hoz, a haja pedig
természetesen vörös. Kecses-könnyed mozgása minden bizonnyal annak volt
betudható, hogy évekig táncolt, előtte pedig balettozott. Lektorként és néha
fordítóként dolgozott, többnyire otthonról, német és – nagy meglepetésemre –
kínai mandarin nyelvre szakosodva. Kiderült, hogy míg szüleivel élt, lakott a
szomszédjukban egy idősebb kínai asszony, aki boldogan vállalta a bébiszitter
feladatot, amikor csak a szükség úgy hozta – és gyakran úgy hozta. Idővel
amolyan „nagynénivé” és barátjává vált az asszony, aki a magyart nem túl jól
beszélvén, leginkább kínaiul beszélgetett vele, így ragadt rá a nyelv.
Megtanította kínaiul írni és olvasni is, az iskolában tanulta a magyar
írás-olvasást, otthon meg a kínait. Szülei biztatták a tanulásra, mondván „ahány
nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”, – és a végén igazuk lett, mivel felnőve
most javarészt ezzel a tudásával kereste a kenyerét. A kínai hölgy megtanította
még valamire, még pedig az erhu nevű tradicionális kínai húros hangszeren
játszani. Réka saját bevallása szerint nem gyakorolt eleget, így közel sem lett
belőle egy virtuóz, legalábbis szerinte, mindazonáltal nekem tátva maradt a
szám, amikor kisebb unszolás után beadta a derekát és játszott rajta a
kedvemért.
A lakás három szobás volt, egyik hálószoba az övé, a másik lett az enyém, a
nappalin pedig közösen osztoztunk. A konyha viszont az én birodalmam volt,
imádtam sütni-főzni („végre egy pasi aki tud főzni, méghozzá nem is akárhogy” –
mondta), a bevásárlást, amit viszont ki nem állhattam, ő intézte. A tökéletes
munkamegosztás iskolapéldája, és mindenki elégedett :-) Sok időt töltöttünk
egymás társaságában a nappaliban, lévén itt volt a tévé, a hifi, meg a
Playstation, de még inkább azért mert igazából csak itt volt bármihez elegendő
hely, legyen az ebéd, kártyázás, vagy éppen nyújtás és jóga. Elég hamar
elkezdtük élvezni egymás társaságát, a közös filmnézéseket,
Playstation-csatákat, beszélgetéseket.
Réka a balettot és a táncot akkor már egy ideje abbahagyta, viszont továbbra is
rendszeresen nyújtott és jógázott, hogy megőrizze hajlékonyságát. Én
világ életeben hajlékonynak hittem magam, elvégre nyújtott lábbal előre hajolva
le tudtam tenni a tenyereimet a földre, sőt, megfelelő bemelegítés után (és némi
küszködés árán) fel tudtam venni például a teljes lótusz-pozíciót is. A spárgát
viszont sosem tudtam megcsinálni, mindig hiányzott legalább 25 centi a földtől.
Rékának mindezek hihetetlenül könnyedén mentek, sőt, egészen elképesztő
pozíciókat is fel tudott venni. Elmondta, hogy milyen fontos, hogy hajlékonyak
maradjunk – nem volt nehéz dolga rábeszélni, hogy én is kezdjek el rendszeresen
nyújtani és jógázni (na jó, valami jógára emlékeztető dolgot művelni).
Eltelt pár hét és egyre jobban összebarátkoztunk, megismertük egymás szokásait.
Egyre jobban megkedveltem – és egyre jobban elcsábultam. Éjszakánként elalvás
előtt ő jár a fejemben, formás idomai, és elsősorban az az igéző zöld szempár.
Már egy-két hét után barátként kezeltük egymást, de én szerettem volna ennél
több lenni a számára, szerettem volna egy igazi kapcsolatot. Viszont nem tudtam,
hogy ő miként érez ezzel kapcsolatban, véletlenül sem akartam elsietni a dolgot,
siettetni, vagy ráerőszakolni az én vágyaimat. Sokat mosolygott rám, sokat
nevetett, de Réka mindenkivel ilyen volt, a mosoly és a nevetés lénye része
volt. Vajon bejövök neki, úgy is mint férfi – vagy csak mint lakótárs és barát?
Egy ízben ártatlanul (remélhetőleg nem feltűnően) sikerült úgy terelnem a témát,
hogy megtudtam tőle, nincs kapcsolatban, nincs senkije. Mint kiderült úgy egy
fél évvel korábban, a pasija egy bulin összejött egy lánnyal és megcsalta vele.
A dolog elég hamar kiderült, mire a pasija egy tömör-velős, hideg hangvételű
sms-ben szakított vele – és ennyi volt. (Milyen fickó lehet olyan idióta, hogy
otthagy egy ilyen tündérlányt? – tűnődtem sokszor). Rékának azóta nem volt
kapcsolata és azóta nem volt buliban, partin se. Amikor erről beszélt, talán
egyedül akkor láttam a mindig vidám arcán átsuhanó szomorúságot. Vajon túltette
már magát rajta nagyjából? Fél év lehet sok idő is, meg kevés is.
Reméltem, hogy már túl van rajta, mert egyre nehezebben bírtam magammal.
Különösen a nyújtás és jóga gyakorlatok voltak nehéz próbatételek, de a világért
le nem mondtam volna róluk. Sok olyan gyakorlat volt, ahol Réka a segítségemet
kérte – kicsit nyomjam előrébb, tartsam meg a lábát, támasszam alá a derekát, és
hasonlók. Sokszor testünk elég nagy felületen érintkezett, és néha ijedten
konstatáltam kezdődő merevedésemet. Ilyenkor megpróbáltam gyorsan valami
semlegesre gondolni. Féltem, hogy észreveszi. Féltem az elutasítástól, féltem,
hogy a – talán – kezdődő kapcsolatunk rossz vágányra siklik. Tapasztalatom azt
súgta, hogy nem szabad siettetni a dolgot. Legalábbis annak idején az első
barátnőm azért dobott, mert „túl rámenős voltam” és „siettettem.” Megtanultam a
leckét.
Február első felére esett a születésnapja, gondoltam meglepem valamivel, de
ehhez el kell mondanom pár részletet. A lakásban meglehetősen meleg volt – túl
jól működött a távfűtés ezen az emeleten – úgyhogy lazán öltöztünk, Réka
általában rövidnadrágban és pólóban vagy ujjatlan trikóban, mezítláb járt-kelt
otthon. A nyújtás-jóga során egy amolyan testhez tapadó, rövidnadrágnál
valamivel rövidebb sport alsót hordott (igen formás feneke volt benne), felül
pedig egy rövid sport felsőt viselt ami valamennyire sejtette viszonylag kicsi,
de formás melleinek körvonalát. Nos, ajándékot keresve az egyik plázában
észrevettem egy nagyon dizájnos felsőt, ami egyfajta átmenetnek tűnt a sport
melltartó és a sport felső között. Megesett, hogy én tettem be mindkettőnk
ruháit a mosógépbe, és nem átallottam megnézni a ruháinak méretét, hátha jól jön
még az információ. Nos, most a melltartómérete (nem, nem írom le a méretet :-))
igen jól jött. Megvettem, becsomagoltattam és szülinapján megleptem vele.
Teljesen odáig volt tőle, és hogy gondoltam rá. Nagyon tetszett neki, gyorsan
leszedte róla a címkéket, majd „pillanat, felpróbálom”, szólt, majd azon nyomban
hátat fordított nekem, levette a pólóját és a melltartóját, és felvette a sport
melltartó-topot. Véletlen vagy nem, a szoba túlsó felében lévő tükörben láttam
egy pillanatra formás melleit, ő meg, szokása szerint elmosolyodott – talán mert
észrevett a tükörben, vagy talán csak mert tetszett neki az ajándék. Egy kicsit
nézegette magát a tükörben, majd odaugrott hozzám, és egy nagy „köszönöm”
kíséretében puszit nyomott az arcomra. A mennyországban jártam. És persze aznap
este alig tudtam elaludni, ez a képsor járt újra és újra a fejemben.
Pár nappal később történt, hogy a szokásos nyújtásunkat-jógánkat végeztük.
Először ő segített nekem a nyújtással, majd rátértünk a jógára. Egy új pozitúra
volt napirenden, ami valamelyest a tarkóálláshoz hasonlatos. A problémát a pólóm
okozta, ugyanis állandóan a nyakamba-fejemre hullt, megpróbáltam begyűrni a
sortomba, de hamarosan újra kiszabadult. Réka javasolta, hogy vegyem le – hát
levettem. Megbizseregett a testem a gondolatra, hogy Réka félmeztelenül lát, és
különösen, amikor hozzáért csupasz hasamhoz és hátamhoz a kezével, hogy
megpróbáljon a helyes pozícióba vezérelni és ott tartani. Szerintem egy kicsit
elpirultam – ő pedig szokása szerint mosolygott. De mintha talán egy kicsivel
tovább hagyta volna a kezét a testemen, mintha egy kicsit többet mozgatta volna
a kezét rajtam a szükségesnél. Igen bizakodtam. Reméltem hogy tetszik neki
felsőtestem, a különösen a kocka hasam, amire a legfőképp büszke voltam. Sok
munkámba került az edzőteremben... (Igen, bár az edzőterem elég szűkös volt, ha
nagyon akartam volna, nyújthattam és jógázhattam volna ott is – de miért tettem
volna, ha itthon álmaim nője közelében és segítségével tehettem ugyanezt?)
Utána következett az ő sora, nyújtás. A fekete sport topot, amit tőlem kapott,
időközben kimosta és most ezt viselte. Pár gyakorlat után azt mondta, hogy
szeretné a spárgagyakorlatát továbbfejleszteni, 180 fokon túl. Magyarán, hogy
spárga közben a lábai ne egyszerűen a talajon legyenek, 180 fokos szögben, hanem
kicsit feljebb. Ehhez hoztunk a konyhából két széket, letettük őket egymástól
megfelelő távolságra, Réka pedig megcsinálta rajtuk a spárgát, amolyan
„Jean-Claude Van Damme - módra”, csak a lábszárainak alsó felénél-bokáinál
alátámasztva. Ez nagyon nehéz (senkinek nem ajánlom kipróbálni), úgyhogy szinte
azonnal kérte, hogy tartsam meg egy kicsit a törzsét a levegőben. Letérdeltem
mögé és a combjait alulról megtámasztottam a kezeimmel, elég közel a csinos
fenekéhez. Nagyon erotikus helyzet volt, másodperceken belül éreztem is kezdődő
merevedésemet. Közben elértünk 190 vagy talán 200 fokot is, de Réka mondta, hogy
így túlságosan húzódik mindene, nem tud ellazulni, mert hiába tartom, be vannak
feszülve az izmai (nem is csoda). Lesegítettem a székekről, eltettük őket, és
Réka új ötlettel állt elő.
Hanyatt feküdt a földre, lábait kinyújtotta és széttárta, a 180 fok itt is
egyből megvolt. Én ott térdeltem előtte, egyre nehezebben elrejtve azt, ami a
nadrágomban történik. Említettem, hogy testhez simuló sport alsót hordott,
aminek szárai combjának harmadáig sem értek. Most pedig itt feküdt előttem ez a
gyönyörű lány, lábai széttárva, a vékony alsó szorosan követve-mutatva
szeméremdombjának alakját, sejtetve pici bugyijának kontúrjait is. Kitámasztotta
magát a falhoz kezeivel, majd megkért, hogy feszítsem lábait tovább, túl a 180
fokon. Ehhez széttárt lábainak lábszárait kellett megfognom, és felfelé nyomnom.
Eközben fejem egész közel került a lábai közéhez, talán nem volt 30 centi sem.
Merevedésem fokozódott, nem tudtam tenni ellene.
Felnéztem rá, találkozott a tekintetünk. Láttam, hogy kicsit elpirul – gondolom
én is elpirulhattam, mert kissé forrónak éreztem az arcomat. Néztem, testem
lázban égett, és éreztem, nem bírom tovább, valamit tennem kell. Most vagy soha,
mi lehet ennél jobb alkalom!?
– Réka? – kezdtem.
– Igen? – válaszolta egy bizonyos lágy, érdeklődő hangsúllyal. Éreztem, hogy
vár, hogy megtegyem az első lépést. Illetve a másodikat, mert az elsőt már
megtette ő ezzel a pozitúrával – sejtettem, hogy előre így tervelte ki a dolgot.
Ekkor jöttem rá, hogy nem gondoltam át, hogy mit is fogok mondani, így hát
kimondtam őszintén azt amit gondoltam.
– Annyira megnéznélek kevesebb ruhában! Mit szólnál ha megpróbálnánk ezt a
gyakorlatot úgy, hogy kevesebb ruha van rajtad? – ami így sem volt sok: top,
sport alsó és bugyi. – Izgultam, hogy mit válaszol, nem túl korai-e, nem veszi-e
túl rámenősségnek.
– Én nem bánnám – mondta sokat sejtetően, amitől mindketten elpirultunk, majd
intett, hogy engedjem a lábát.
Lassan elkezdte húzni le magáról a topot, előtűntek formás mellei – istenem de
formásak voltak! Réka látta, hogy milyen hatást gyakorol lám. Összezárta lábait,
féloldalt fordult, és kinyújtotta felém kezeit. Mikor mellételepedtem, magához
ölelt. Mellei hozzáértek csupasz felsőtestemhez, szinte égették a bőröm. Úgy
éreztem, áram járja át a testem, szinte lángolt. A mellbimbói picik és kemények
voltak, a mellei nem túl nagyok, de nagyon formásak és feszesek. Mélyen a
szemembe nézett, arcunk közeledett egymáshoz, éreztem, ez az a pillanat!
Behunyta személt, én pedig megcsókoltam, először finoman, gyengéden, majd egyre
szenvedélyesebben, ő pedig viszonozta. Miközben nyelveink egymással játszottak
kezem felfedezőútra indult, nyakát, vállát, mellét simogatta. Bőre tökéletes
volt, sima, puha, selymes. Mikor már nagyon belendültünk a dologba, hirtelen
megállított:
– Várj, nem ez volt a terv – mondta színlelt komolysággal.
– Milyen terv? – nyögtem.
– Nem azt mondtad, hogy szeretnél látni a spárgagyakorlat közben kevesebb
ruhában?
– De igen.
– Hát, a kevesebb ruha már megvan, de „kicsit” eltértünk a gyakorlattól, lássunk
neki újra. – mondta majd, kicsit elgondolkozva hozzátette – Bár jobban
belegondolva talán még mindig kényelmetlenül túl sok a ruha. – Felhúzta lábait;
lassan húzta lefelé a sport alsót, majd átbújtatta lábfejein és egy kecses
mozdulattal elhajította. Ezután lassan ismét kinyújtotta a lábait és még
lassabban széttárta őket. Úgy volt, ahogy gondoltam, csak egy picike tangát
viselt a sport alsó alatt. Most pedig ez a tanga volt az egyetlen ruhadarab
rajta, alig fedve valamit tökéletes testéből. Péniszem kőkeménnyé merevedett és
már-már fájdalmasan lüktetett. Réka észrevette, elpirosodott, majd csábosan így
szólt:
– Rajtad is túl sok ruha van még. – Mire habozás nélkül megszabadultam a
sortomtól. Az alsónadrágom már „sátrat” alkotott. Réka megállított:
– Most folytassuk a nyújtással – mire én engedelmesen feszíteni kezdtem felfelé
a lábat, közben egészen közel kerülve a tangához. Nem bírtam magammal. Elkezdtem
simogatni a lábait, már nem feszítve őket tovább, előbb a lábszárait, majd a
combjait, lassan feljebb és feljebb haladva. Nem ellenkezett, a lábait sem zárta
összébb. Felbátorodva haladtam tovább. Pár centire a tangától irányt váltottam,
feljebb és feljebb haladtam, hasát, majd a melleit kényeztetve. Réka
fel-felsóhajtott, továbbra is maximálisan széttárva tartotta lábait. Én pedig
haladtam feljebb, előbb csak a lábai között térdelve, majd lassan fölé hajolva.
Ő megérintett, előbb vállamat, karjaimat simogatta, majd hasamat és hátamat
fedezték fel kezei. Bokszeralsómhoz érve fülembe súgta:
– Vedd ezt le. – Megszabadultam az alsónadrágtól, ismét fölé hajoltam, ő pedig a
hasamat simogatta, lejjebb és lejjebb. Elégedett mosollyal nyugtázta, hogy nincs
szőrrengetegem odalent – valamiért mindig is esztétikusabbnak éreztem az intim
tájaimat szőr nélkül, így hát rendszeresen nyírtam erre rendszeresített
trimeremmel. Kellemes borzongás és tűz egyvelege futott végig testemen, mikor a
kemény farkamhoz ért és többször megsimította, majd enyhén megszorította.
– Hűha, ennyire tetszem neked? - Kérdezte pajkosan mosolyogva.
– El sem tudod képzelni mennyire – és megcsókoltam, közben óvatosán
ráereszkedtem. A melle ismét a mellkasomhoz ért, a péniszem pedig enyhén a
tangába bújt puncijához nyomódott. Réka felnyögött.
– Vedd le a tangát – kértem.
– Nem, azt neked kell levenned rólam – incselkedett.
Elindultam visszafelé, lefelé, csókolva nyakát, melleit, hasát, majd
megállapodtam a tangánál. Réka lábai továbbra is száznyolcvan fokban széttárva
hívogattak. Gyengéden próbáltam közelebb vonni lábait egymáshoz, hogy
megszabadíthassam utolsó ruhadarabjától, de nem engedte:
– Óh, úgy túl egyszerű lenne – és széttárva hagyta a lábait, majd hozzátette:
„Oldalt van egy-egy pici kapocs rajta”. Nem találkoztam még ilyen megoldással,
de elmés volt, edzéshez mindenképp praktikusabb mint a bikini tangák kötői. Pár
másodperc alatt rájöttem hogyan kell kinyitni, és kinyitottam előbb jobb majd
bal oldalon is.
Lassan húztam a tanga elülső részét, az pedig egyszer csak a földre hullott.
Réka kicsit megemelte a csípőjét, hogy kihúzhassam a maradék részét alóla.
Istenem, de szép volt! A legszebb lány... a legszebb mellek... a legszebb has...
a legszebb lábak... a legszebb punci a világon, mind ott előttem. Ott volt
előttem Réka teljesen meztelenül, bármi ruha, smink, ékszerek, tetoválás,
festett körmök, és hasonlók nélkül, és tökéletes volt, úgy ahogy volt. A puncija
ellenállhatatlanul vonzott. Gondosan le volt borotválva – vagy talán más
módszerrel szőrtelenítve – nagyon simának és selymesnek ígérkezve. Erről muszáj
volt mielőbb meggyőződnöm, úgyhogy egyre feljebb haladtam a simogatással a
lábán, és egyre lejjebb a hasán. Nem csalódtam, szeméremdombja sima és puha
volt. Lassan köröztem, egyre kisebb
sugarú körökben, folyamatosan, de lassan,
nagyon lassan közeledve a csiklóhoz és a szeméremajkakhoz. Hallottam, hogy a nők
imádják a „lassú kezű” férfiakat – nos, Réka bizonyára így volt vele, mert egyre
nagyobbakat nyögött, és szeméremajkai egyre jobban megdagadtak, puncija egyre
nedvesebb lett. Éreztem, hogy nem elég ha kezem érinti teste legintimebb zugát.
Csókolgatni kezdtem a puncija körül, egyre közelebb és közelebb. Végül odaértem,
megcsókoltam a hüvelybemeneténél, a szeméremajkak között, majd a csiklóját. Réka
felnyögött, zihálni kezdett. Folytattam puncijának kényeztetését a nyelvemmel,
minden részt körbejárva, kicsit gyorsabban, majd gyorsabban. Réka egyre
nagyobbakat nyögött, formás teste egyre gyakrabban ívbe feszült, de a lábat
széttárva tartotta, nagy gyönyörűségemre. Puncija egyre nedvesebb lett.
Gyorsítottam, éreztem, hogy közeledik az orgazmushoz. Pár másodperc múlva halkan
sikkantott miközben teste minden korábbinál jobban megfeszült, hajamba túró keze
magába szorított, puncija pulzálni kezdett és lucskossá vált. Nagyon boldog
voltam, hogy sikerült eljuttatni őt a csúcsra, puncija pedig nagyon-nagyon jó
ízű volt. Folytattam a ténykedésemet, hol nyelvvel, hol ujjakkal. Közben
időnként be-benyúltam ujjaimmal a puncijába, előbb csak éppen hogy, majd egyre
mélyebbre haladva a hüvelyébe.
– Eszméletlen jól csinálod. – mondta – Hatalmas orgazmusom volt, és ha így
folytatod nemsokára újra elmegyek.
– Szolgálatára, hölgyem – mondtam viccesen fejemet biccentve, mire rámosolygott,
szemei csillogtak. Folytattam puncija kényeztetését, Réka pedig ismét
nyögdécselni kezdett. Úgy éreztem egész nap tudnám ezt csinálni.
Réka keze közben a hajamba túrt, időnként finoman irányított, én pedig
készségesen követtem utasításait. Visszatértem a nyelvezéshez, kezeimmel lábait,
hasát, melleit simogattam. Egy idő után azt éreztem, hogy felfelé kezd
irányítani, el puncijától, hasa, melle, feje irányába. Közben farkam vad
lüktetésbe kezdett, ahogy éreztem, hogy közeledik a puncijához, ahogy egyre
jobban fölé hajoltam. Végül péniszem elérte a puncijának magasságát, kicsit
feljebb haladva a szeméremdombján pihentettem meg. Réka szemembe nézett gyönyörű
szemeivel és azt mondta:
– Érezni akarlak magamban. – Felpezsdült a vérem, testemen áram szaladt
keresztül.
– Hozok óvszert. – Közben azon gondolkoztam, van-e egyáltalán itthon.
– Nem kell. Én Téged akarlak érezni. – Szeme csodálatosan ragyogott.
Bólintottam, és lassan csókolgatni kezdtem a nyakát, melleit, miközben kissé
lejjebb csúsztam, hogy fájdalmasan duzzadó péniszem csúcsa a puncijához érjen.
De nem hatoltam be, még nem. Minden porcikám azt kívánta, hogy azonnal nyomuljak
be tövig, de nagy nehezen megfékeztem a vágyat. Egy fontosabb óhaj mindent
felülírt: hogy Rékát annyira kényeztessem, amennyire csak lehet, vágyát a
végletekig fokozva ismét orgazmusig stimuláljam. Azt hiszem ekkor jöttem rá,
hogy már egy ideje szerelmes vagyok belé. Az ő boldogsága számított mindenek
felett, az ő orgazmusa az enyém előtt. Tudtam, hogy ha akarnék egy perc alatt
eljuthatnék a csúcsra, de az nem valószínű hogy kielégítené őt. Így
csókolgattam, simogattam, és közben a lágyan nekitoltam puncijának a farkam, épp
csak egy kicsit, majd kissé visszább húztam. Megismételtem feljebb, a
csiklójánál, péniszem hegyével lágyan masszíroztam ezt a csodás érzékeny pontot,
majd ismét a szeméremajkak között masszíroztam vele, majd vissza a csiklójához.
Réka felnyögött, és hálásan nézett rá. Szemünk beszélt: „köszönöm a
figyelmességed” – üzente a tekintete, „minden vágyam, hogy olyan boldoggá
tegyelek mint még soha senki” – válaszolta az enyém. Lágyan masszíroztam
puncijának minden részét, Réka pedig halkan nyögdécselt.
Végül úgy éreztem, eljött az idő, Réka készen áll befogadásomra. Először csak a
hüvelynyílásához illesztettem péniszem végét – síkos és selymes volt. Aztán egy
kicsit előre nyomtam, épp hogy csak nekifeszüljön kissé a hüvely első izmainak.
– Készen állsz? – kérdeztem halkan.
– Igen – suttogta.
Picit erősebben előre nyomtam a derekam, és Réka puncija engedelmesen utat
nyitott. Nem siettem el, lassan, nagyon lassan toltam előre a farkam. Selymes,
nedves, forró volt belül, és pont megfelelően mértékben szűk. Réka légzése ismét
szaggatottá vált, és egy pillanatra összeszűkült vaginája. Azt hiszem újabb
mini-orgazmust élhetett át. Én közben szintén a mennyekben jártam, éreztem, hogy
pár lökés elég lenne és elélveznék. De még nem akartam elmenni, hiszen még csak
most hatoltam belé. Lassan, vigyázva, vágyamat kordában tartani próbálva
haladtam még mélyebbre, és még mélyebbre, míg végül teljesen kitöltöttem belül.
Nagyon, nagyon élveztem – azt hiszem korábban még senkivel nem élveztem ennyire
a szexuális együttlétet.
Egy picit vártam, majd amikor úgy éreztem mindketten készen állunk, lassan
megindultam kifelé, majd vissza. Csak félig húztam ki, majd teljesen tövig
visszanyomtam, neki a méhszájának. Réka felnyögött, én pedig újabbat pumpáltam,
majd mindig egy kicsit gyorsabban, de vigyázva, hogy ne túl gyorsan, nehogy
idejekorán elélvezzek. Hosszú percekig szeretkeztünk így, hol fölé hajolva, hol
óvatosan ránehezedve, hogy melle a mellkasomhoz érjen. Idővel Réka körém
kulcsolta a lábait, és feljebb emelte kissé a csípőjét, hogy még kényelmesebben
és még mélyebben magába fogadhasson. Puncija már hihetetlenül nedves volt, de
továbbra is feszes, mennyekbe repítő. Egyszer csak Réka így szólt:
– Ideje, hogy én is megdolgozzak kicsit az élvezetért – és apró mozdulattal
tudtomra adta, hogy forduljunk át. Így most ő került felülre, lovagló pózban
felettem. A manőver során kicsúszott péniszem a hüvelyéből, de nem tette egyből
vissza, hanem előbb a hasamon ágaskodó péniszemet a szeméremajkai közé helyezte
és csípőjét előre-hátra mozgatva csúszkált rajta. Éreztem csiklóját a farkamon
mozogni, éreztem ahogy hirtelen lábaival megszorít és felgyorsít, majd
másodpercekkel később éreztem a lüktetését és hallottam ahogy felnyögött –
sejtettem, hogy ismét átélt egy csiklói orgazmust. Amikor a kéj hullámai
alábbhagytak testében, újra mozogni kezdett a farkamon, majd előrébb mozdult,
péniszem közepe helyett immár ismét a hegye érintette bársonyos punciját.
Lefeszítette a csípőjét, rá a hasamra, és hátratolta. Péniszem rátalálta a
hüvelynyílására, és belecsúszott. Réka ezután teljesen magába engedett, majd
rajtam ülve-feküdve mozgatni kezdte csípőjét előre-hátra, pont annyira, hogy a
végletekig korbácsolja a szenvedélyem, de még éppen nem élvezzek el. Amint
megérezte farkam árulkodó megfeszülését, lassított, majd kicsit később
gyorsított, és így újra és újra. Közben tekintetünk szavak nélkül is beszélt:
„Nagyszerűen csinálod, pont tökéletes” – üzente az enyém, „Minél tovább
feszítjük a húrt, annál nagyobb lesz a végső orgazmusunk” – mondta az övé, és a
cinkos szövetség megköttetett. Ismét hosszú percekig – vagy tízpercekig –
szeretkeztünk így, ő rajtam „lovagolva”, hol egyenesen háttal rajtam ülve, haját
hátravetve, én pedig kezeimmel melleit kényeztetve, hol teljesen rám hajolva,
csókolózva. Idővel elértük azt a pontot, ahol tudtuk, hogy már nem lehet sokkal
tovább húzni az elkerülhetetlent.
Áramütés futott végig rajtam, megborzongtam. Réka is megérezte – szavak nélkül
is értve egymást, visszafordultunk ismét ő alul, én felül. Ezúttal nem csúsztam
ki belőle a fordulás közben. Körém kulcsolta lábait, csípőjét a lehető
legideálisabb szögbe igazította, majd lábával erősen magába húzta a csípőmet.
Teljesen kitöltöttem belül. Éreztem, hogy teste mélyén, a méhszája körül
duzzadtabb, puhább lett a vaginája, és hogy ebbe a pontba szeretné minél jobban
belehúzni a péniszemet. Éreztem, hogy mindketten hatalmas orgazmus felé
haladunk, és már nem lehet sokáig halogatni. Egymásra néztünk, mindkettőnk
tekintete azt üzente: „ez lesz a végső futam”. Elkezdtem mozogni, előre-hátra,
egyelőre csak lassan. Réka úgy már most hangosan nyögdécselt, légzése zihált.
Picit gyorsítottam. Éreztem, hogy nincs már sok hátra, perceken belül elmegyek.
Réka odasúgta, amennyire érthetően még tudta:
– Maradj bennem végig.
Testem megborzongott a kéjes gondolattól. Tovább szeretkeztünk, ismét kicsit
gyorsabban mozogva. Réka erősen szorított magához, körmei néha a hátamba
vájódtak, de ez csak fokozta az élvezetet. Még egy icipicit húzni akartam az
elkerülhetetlen, így gyorsítás helyett erősebben kezdtem döfni. Réka hangosan
felnyögött, mire én növeltem a döféseim erejét, még mélyebbre hatolva mint
korábban bármikor. Réka kéjesen felsikkantott és éreztem, hogy minden eddiginél
nedvesebbé válik a hüvelye, hogy a puncijából bőségesen túlfolyik a kéjnedv.
Légzése egyre szabálytalanabbá vált, és még jobban szorított. Itt az idő!
Fenntartva döféseim erősségét, gyorsítani kezdtem, gyorsabban, gyorsabban, még
gyorsabban. Szívem vadul kalapált, farkam fel akart robbanni, hátamon patakokban
csorgott a verejték. Meglepően sokáig bírtam, míg végül éreztem a gerincem
tövéből a mélyről induló, félreismerhetetlen rándulásokat. Néhány másodperc és
bekövetkezik. Réka megérezte, ösztönösen teleszívta tüdejét és szinte nem is
vett már levegőt. Őrülten szorított, csípőjét péniszem döféseinek ütemére
mozgatva. Még egy döfés, még egy... És hirtelen felrobbant a világ.
Gondolataim eltűntek, elmém megszűnt létezni, nem volt más csak a hatalmas
gyönyör ahogy az orgazmus bekövetkezett. Éreztem, hogy farkam megfeszül és
hihetetlen erővel lövell ki belőle az ondó, mélyen, nagyon mélyen Réka
hüvelyébe, egyenesen a méhszájába. Hallottam, hogy Réka felsikkant és egy
pillanatra kőkeménnyé feszül a teste, hüvelye hirtelen minden irányból satuba
fogja a péniszem. Éreztem, hogy még mindig döfök, és spriccelek, de a testem már
önálló életet élt, már nem irányítottam, a magától cselekedett. Éreztem ahogy
Réka testén rándulások futnak végig, gátizmától, punciján, hüvelyén, méhszáján
keresztül egészen a méhéig, teljes szinkronban a péniszem lüktetésével,
döféseimmel. Általában az első egy-két ondókilövelléskor szoktam megélni a
legnagyobb extázist, most azonban az extázis fokozódott, a harmadik, negyedik,
ötödik lüktetéssel is. Korábbi barátnőimmel átélt orgazmusaim szinte semmiségnek
tűntek a mostani mellett. A negyedik vagy ötödik kéjhullámnál ösztönösen
hatalmasat döftem és nem húztam vissza a farkam, hanem mélyen Réka testében
tartottam. Éreztem, hogy továbbra is pulzál és ömlik belőle az ondó. Réka teste
továbbra is, még vadabbul pulzált, rángott; levegőért kapott, majd hangosan
nyögött. Gondolkozni még nem tudtam, de ösztönöm megsúgta, hogy Réka orgazmusa
még javában tart. Farkam még mindig kőkemény volt és ösztönösen újra mozogni
kezdtem Rékában, amit ő újabb sikkantásokkal és nyögésekkel jutalmazott.
Ahogy a kéjhullámaim alábbhagytak ismét tudtam gondolkozni, ám vágyam még nem
múlt el, farkam még mindig kemény volt, úgyhogy folytattam a szeretkezést.
Ösztönösen megéreztem, hogy Rékának most már nincs szüksége vadul heves
döfésekre, csak valamivel lassabb, finomabb, ám de továbbra is mély
mozdulatokra, hogy tovább stimulálva fenntartsam és elnyújtsam orgazmusát amíg
csak lehet. Arcán extázis tükröződött, teste kéjben vonaglott. Úgy talán egy
perc elteltével hirtelen éreztem, hogy Réka újabb csúcshoz közelít, ösztönösen
erősen magamhoz-magamba húztam, erősen, nagyon mélyen. Újra éreztem a Réka
testének pulzálását, a lüktetést, gátizmától lapos hasáig szinte minden izom
kéjes görcsbe rándult, felsikoltott. Vaginája megszorította péniszemet, majd még
nagyom forróságot éreztem, ahogy Réka teste újabb adag kéjnedvet pumpált a
hüvelyébe. Ekkor már talán egy-két perc is eltelt a magömlésem óta, Réka viszont
még mindig élvezett. Péniszem lassan lankadni kezdett (elélvezés után ilyen
sokáig még sohasem maradt kemény korábban), de nem igazán ment össze, így bent
tartottam.
Csak néztem Rékát, gyönyörködtem extázisában, határtalanul boldog voltam, hogy
nem csak csiklói, hanem hosszú, többszörös hüvelyi orgazmushoz tudtam
hozzásegíteni. Lassan megszűnt testének feszülése, megszűntek a görcsös
rándulások, lihegett hogy utolérje magát a levegővétellel, majd lassan elernyedt
teste, lassult légzése. Végigsimította fejemet, és hátamat, majd közelebb húzott
és szenvedélyesen csókolózni kezdtünk. Pár percig csókolóztunk, még mindig
összefonódva. Réka örömmel vette, hogy még mindig benne vagyok, és kért, hogy ha
lehet maradjak is benne.
– Életem legjobb szeretkezése volt – mondta – hihetetlen orgazmusom volt
többször is.
Én csak csókoltam és simogattam. Egymáshoz simuló testeink izzadságban fürödtek,
alattunk tócsa gyűlt nedveinkből, de nem számított. Csak ő számított és a csoda
amit együtt megéltünk. De Réka tartogatott még valamit számomra:
– Forduljunk át megint, hadd legyek felül – kérte. – Még nincs vége.
– Mi jár a fejedben? – kérdeztem flörtölve.
– Igen elkényeztettél, nagyon megdolgoztál az örömömért – mosolygott rám.
– Na, azért nekem is volt benne némi élvezet – mondtam nevetve.
– Nem kétlem, mindazonáltal most szeretnélek kicsit én kényeztetni. – Nem volt
ellenemre.
– Nem bánom, de csak azzal a feltétellel, ha én is újfent kényeztethetlek téged.
– Neki sem volt ellenére.
Átfordulás közben kicsúsztam Rékából, ami testnedv-szökőárt indított útjára –
ami még nem folyt ki, most megtette. Felnevetett és megcsókolt. Leszállt rólam,
majd csókokkal halmozta el a hasamat. Egy földön heverő pólóval megtörölte
altestét, aztán fölém hajolt és gyengéden megsimogatta a farkamat. Szerencse,
hogy én is borotváltam magam ott lent délen, egyébként még lucskosabb lettem
volna mint így. Réka kézbe fogta péniszemet, fölé hajolt, majd érzékien
nyalogatni kezdte, végül pedig szájába vette makkomat, nyelvével kényeztette.
Úgy láttam tetszik neki az ízem, csakúgy mint az övé nekem. Figyelmeztettem az
iménti megállapodásunkra, hogy én is szeretném őt kényeztetni, mire megfordult
és fejjel az ágyékom felé rám hasalt, lábait kétoldalt szétvetette, felkínálva
az iménti aktustól még mindig duzzadt punciját. Így talán még gyönyörűbb volt
eme legszentebb testrésze mint korábban. Nyelvemmel csókolni, masszírozni
kezdtem puncija minden részét, úgy ahogy korábban is, ő pedig a farkamat
kényeztette a szájával, nyelvével. Réka hamarosan ismét nyögdécselni kezdett, a
puncija pedig újfent erőteljesen nedvesedni kezdett. Ez a látvány nagyon
beindított, és farkam mozgolódni kezdett. Legfeljebb tíz perc telhetett el, és
ismét kőkemény voltam. Folytattuk a franciázást, én pedig reméltem, hogy nem
élvezek el – most Réka irányított –, bár úgy éreztem nem bánná azt sem ha a
szájában élveznék el. De én újra orgazmusban szerettem volna őt részesíteni, így
farkam helyett a puncijára fókuszáltam. Nyögdécselései sűrűbbé váltak, majd
egyszer csak megfeszült és felnyögött. Még sohasem láttam ilyen közelről,
mondhatni premier plánban, női orgazmust. Láttam ahogy gátizma, puncija
megvonaglik és ritmikus pulzálásba kezd. Kis híján én is elmentem a látványtól.
Amikor megszűnt az orgazmusa, felém megfordult rajtam:
– Most már aztán tényleg a te fordulód jön! – nevetett. Hüvelynyílásához
igazította a péniszemet, és lassan magába fogadott. Ugyanolyan eszméletlen jó
érzés volt, csakúgy mint első alakommal.
Elkezdett rajtam mozogni, ezúttal nem csak rajtam ülve csípőből mozogva, hanem
jócskán mozdulva fel és le is. Minden alkalommal majdnem kiengedett magából,
majd teljesen magába vezetett. Péniszem még keményebbé vált, éreztem ahogy
kitöltöm őt teljesen. Láttam, hogy figyeli testem minden rezdülését, hogy most
az én orgazmusom az egyetlen célja. Nem mozgott gyorsan, viszont erőteljesen,
nagy mozdulatokkal – látta, hogy erre reagál leghevesebben a testem. Tudta azt
is, hogy imádom amikor teljesen benne vagyok, így minden alkalommal amikor tövig
magába engedett, egy pillanatra megállt, amit én nyögésekkel nyugtáztam. Éreztem
méhszájánál azt a puha de erőteljes duzzadást, és rájöttem, hogy még tarthat az
előző orgazmusa utóhatása. Talán nem csak én, hanem mindketten ismét elmegyünk.
Réka gyorsított a tempón. Bizsergés futott rajtam a gondolatra, hogy ezúttal ő
irányít, úgy lesz ahogy ő akarja. Mellei hihetetlen feszesek voltak, incselkedőn
ringtak szemem előtt, bimbói megdagadtak, ajka kitelt, haja szinte lobogott a
gyors mozdulatoktól, szeme csillogott – mint egy istennő. Éreztem ahogy hirtelen
elönt nedveinek forrósága. Megéreztem, hogy az ő orgazmusa is közeleg, és ez még
jobban beindított. Ő pedig megérezte ezt, és gyorsított. Kezdett el-elakadni a
lélegzetem, hangosakat nyögtem, ahogy az orgazmusom közeledett. Rájöttem, hogy
nem fog megkegyelmezni nekem, az utolsó pillanatig lovagolni fog rajtam, és még
egy kicsit az után is. Farkam ha lehet még jobban megkeményedett, és megéreztem
azt a bizonyos eltéveszthetetlen rándulást. Másodpercek kérdése, Réka pedig
ismét gyorsított. Még egy rándulás, és még egy, és … ismét felrobbant a világ,
éreztem ahogy ondóm sugárban lövell ki, Réka pedig még vadabbul mozog rajtam,
így a második, harmadik ejakuláció még hatalmasabb extázisba küldött mint az
első. Valahol tudatom szélén éreztem, hogy Réka hirtelen megáll és rám szorítja
testét, majd éreztem az ismerős rándulásokat és ahogy hüvelye megszorítja a
péniszemet. Ő is elélvezett. Rám hasalt és csak szorított miközben halkan
sikongatott, nyögdécselt. Vagy egy percig csak szorított, nyögött, zihált, míg
végül orgazmusa alábbhagyott.
– Szeretlek – mondta végül. Ez volt a legszebb amit csak hallhattam.
Még vagy húsz percig feküdt rajtam, szívesen vettem az édes tehert.
Csókolóztunk, beszélgettünk, megint csókolóztunk. Harmadik menet már nem lett,
mindketten tökéletesen kielégültünk – egy időre. Letusoltunk, feltakarítottuk a
nappaliban a kétes foltokat a jógaszőnyegről és egyéb helyekről – volt mit :-)
Ettől kezdve természetesen már nem főbérlő és albérlő voltunk, hanem egy pár.
Rengeteget szeretkeztünk, minden nap többször, és ahogy egyre jobban kiismertük
egymást, ha lehet, még nagyobb orgazmusokkal gazdagítottuk egymás életét. Réka
mindig kitalált valamit, mint például a káma-szútra szexpozícióinak
végigpróbálást (hajlékonysága sokat segített a dologban), vagy azt, hogy
rendszeresen hiányos öltözékkel korbácsolta fel szenvedélyemet. Hol
„elfelejtett” bugyit venni a „botrányosan rövid” miniszoknyája alá, hol egyik
ingemet vette fel ruha gyanánt bármi más nélkül, máskor zoknit, harisnyát, topot
húzott, csak éppen a punciját nem fedte semmi – de megesett hogy mikro-bikiniben
csábított.
2012-ben összeházasodtunk. Réka később abbahagyta a tabletta szedését, viszont a
szeretkezéseink számán és szokásos végkifejletükön nem változtattunk, így
nemsokára boldogan láttuk a pozitív terhességi tesztet. A terhesség alatt is
szeretkeztünk, csak az utolsó pár hétben és a (komplikációmentes, könnyű) szülés
után tartottunk egy rövid szünetet. Gyönyörű kislányunk született, Verának
neveztük el. Réka most második gyermekünkkel várandós, az ultrahangról már
tudjuk, hogy ő is lány lesz, őt valószínűleg Ritának hívjuk majd.
Sosem lehet tudni, hogy a sors hogyan intézi útjainkat. Minő szerencse, hogy
annak idején felmondtak nekem az első munkahelyemen – és megtaláltam tökéletes
párom, lelki-testi társam.