- Mondja, dicső harcos, hol érhetném el? Szívesen váltanék önnel pár szót!
Leszúrtam a kardomat a földbe, úgy válaszoltam:
- Az szdaniel22@gmail.com-on megtalálsz, de az egyesület honlapján is meg van az elérhetőségem.
- Szuper! Akkor elküldöm majd neked a képeket, ahogy megbeszéltük!
Ahogy tovább baktatott a srác, körbenéztem. Idén harmadszor vagyok a Nagyimánd-rétei hagyományőrző találkozón, teljes harci díszben. Idén is eljöttek mindenünnen a különböző egyesületek, hogy eszmét cseréljenek, megmutassák magukat egymásnak, illetve kipróbálják egymás ellen harci tudományukat.
Az íjászok mellett mentem el, mikor a szemem elé került a lány. Igen, a gyengébbik nem is képviselteti magát itt, bár legtöbbször csak csatolmányként. Az íjászok közt is van pár szemrevaló teremtés, de egy kardos-páncélos csajszi sem okoz már nagy meglepetés.
A lány éppen az egyik arénában csépelte egy bottal az ellenfelét. Szűk zeke volt rajta, meg valamilyen vászonnadrág. Nagyon vékony alakja volt, formás feneke izgalmasan táncolt, ahogy előrehajolva két kézre fogta a majd kétméteres botot.
Vékony arca, pisze orra volt. Sugárzó tekintete elárulta, hogy élvezi a mozgást. A bőrsisak alatt nem láttam a haját, legnagyobb bánatomra. Már vagy fél órája bámultam, és neki is feltűnt hogy nézem, mert miután megunták a másik csajszival az egymás csépelését, mosolyogva intett, hogy menjek oda.
Odamentem, naná! Mintha kötélen húznának. Levette a sapkáját, nem túl hosszú, barna haj bomlott ki belőle, kicsit csapzottan. A mozgás miatt kisé lihegve, kipirult arccal, vidám-kék szemekkel fantasztikus látvány volt, rögtön meg is mozdult bennem valami ott lent.
- Szia! Mond csak nincs kedved vívni egy kicsit?
- Egy lánnyal? – ez picit megdöbbentett.
- Pff. Pasik. Fogadjunk, úgy el kalapállak! – kacsintott rám.
Nah, ez több volt, mint kihívás. Felhorgadt bennem a büszkeség, elhatároztam, hogy óvatosan, de megmutatom neki, ki a legény a gáton.
A nehéz vasakat ledobáltam magamról, csak a kardomat tartottam magamnál. Fából készült, és puha anyaggal volt bevonva, épp úgy, ahogy a harcias amazon botja, hogy véletlenül se okozzon sérülést senkinek. Bemásztam a padokkal kijelölt kör közepére, ahol már várt rám.
- Orsi vagyok. Kezdhetjük?
- Dávid. Rajta! – és ezzel a lendülettel támadtam is. Gondoltam kiütöm a kezéből a botot, és kész. Aztán persze majd hagyom győzni, hátha a lovagiasságom meghozza a gyümölcsét.
De sajnos nem jött be. Bár meglepte a csapás, de megtartotta a fegyverét, majd rögtön be is fordult, és taszított egyet rajtam.
Volt erő a csajban, majdnem fel is borított. De nem véletlenül töltök annyi időt a konditeremben, és játszunk a csapattársakkal. Hátraléptem, így sikerült kivédeni a bot végét.
Szétváltunk. Harcra készen fogta a fegyvert, és mosolygott: valami hihetetlen vidámság, és jókedv sugárzott a tekintetéből. Újra figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ne révedjek el benne.
Hirtelen ruganyosan előremozdult, és támadott: a bot hol egyik, hol másik vége csattant a kardom, hátrálni kényszerültem. Kezdett nem tetszeni a dolog. Egyik csapása túl hosszúra sikerült, oldalt táncoltam, majd szabad kezemmel elkaptam az egyik karját, és magamhoz rántottam.
Az arca közvetlenül az arcom elé került, az ajkaimon éreztem forró leheletét, a szeme az enyémbe mélyedt. Néhány másodpercre így maradtunk. Erősen fogtam a kezét, ő meg nem próbált kiszabadulni.
- Nem is rossz – nevetett rám pihegve.
- Szóval? Feladod? – nem bírtam levenni a tekintetemet a szeméről.
Hirtelen pajkos fény csillant a szemében, majd picit előrehajolt, az ajka nagyon finoman megérintette az enyémet. Hihetetlenül finom, puha, és forró ajka volt, lágyan, szinte cirógatva csókolt. Egy pillanatra megszűnt a világ, a tábor zsivaja megszűnt, csak az a édes-puha ajak maradt.
De csak egy pillanatra. Aztán a bot végét éreztem az oldalamon, ahogy keményen ellökött. Sajgó bordával léptem hátra, és már csak a felém suhanó botot láttam.
Épp hogy csak tudtam hárítani a csapást. De rögtön válaszoltam is: a bot mellett továbbcsúsztatva a kardot, elértem a nyakáig. A kard vége hozzáért: Vége!
Nevetve tárta szét a karját:
- Győztél, hős lovagom! Kegyelmezz életemnek! Ugye nem haragszol a kis cselért? – az ujját az ajkamhoz érintette.
- Gonosz dolog volt, de megérte - vigyorogtam.
- Visszavágó?
- Hátha bevet még ilyen cselt.
- Nem, mennem kell haza. Elég messze lakom. Mond csak, nem lehet itt valahol lezuhanyozni? Csurom víz vagyok.
- Öhmm – pillanatra szóhoz sem jutottam a csalódottságtól.
- De, a sportcsarnokban van zuhanyzó, és véletlenül van oda kulcsom. Gyere, megmutatom, merre van.
Orsi felkapta a botot, és egy hátizsákot, könnyedén a vállára kanyarította, majd elindult utánam.
Bent a sportcsarnokban nem volt senki. Kinyitottam az öltözők ajtaját, majd gyorsan be is zártam mögöttünk. Ő ledobta a táskáját, kivett belőle egy törülközőt, meg pár cuccot.
- Ha nem haragszol én is lezuhanyozom – mondtam. Ő csak rám mosolygott. Majd határozottan rám szólt:
- És most tessék elfordulni!
Próbáltam rábeszélni, hogy ez szükségtelen, de hajthatatlan volt. Ő is elfordult. Elkezdtem ledobálni a én is a ruhámat. Hirtelen észrevettem, hogy mázlimra pont szemben volt a mosdó tükre. Sajnos csak hátulról láttam, de a látvány elbűvölt. A szoros ruha alatt nem is tűnt föl, hogy a vékony alak mennyire kisportolt volt. A haja a nyakáig rakoncátlanul omlott alá. Finoman barna hátát nézve elképzeltem, ahogy az ujjaim simogatják. A feneke hihetetlenül feszes volt, ahogy ringott, éreztem, máris kőkemény vagyok. Ahogy előrehajolt, sejtelmesen sokat tárt fel öléből. Sikerült majdnem fel is borulnom vetkőzés közben.
Aztán gyorsan beslisszolt a zuhanyfülkébe, és magára húzta az ajtaját. Én is bevonultam a mellette levőbe, és magamra engedtem a vizet. Jól esett a kicsit hűvös víz, éreztem, hogy megnyugszom. Gyorsan lezuhanyoztam, közben beszélgettem Orsival. A szokásos honnan jöttél, mióta csinálod… szóval semmiségekről dumáltunk.
Igyekeztem hamarabb végezni, és sikerült. Még javában folyt a víz a másik fülkében, mikor kikászálódtam. Gyorsan megtörölköztem. Épp végeztem, mikor résnyire nyílt a fülke ajtaja, és lány egyik szeme kandikált ki.
- Gyere segíts! – kinyúlt, és valami fürdőszivacsszerűséget nyomott a kezembe – légyszi mosd meg a hátamat.
Megfordult, és épp annyira nyitotta ki az ajtót, hogy a háta látszódjon. Mivel rajtam csak egy törülköző volt, és mindkét kezemet akartam használni, némi habozás után ledobtam, és egy szál semmiben álltam mögé. Ilyen közelről éreztem az illatát. A hajából vízgömbök futottak le végig a hátán, feszes popsija ott volt tőlem néhány centire. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne érintsem meg, de nem akartam mindent elrontani. Kezdet rajtam a vágy teljesen elhatalmasodni.
A vállánál kezdtem, egyik kezemben a kendő, a másikkal a forró nedves bőrét érintettem meg, végig simogattam-masszíroztam a vállát. Határozott mozdulatokkal haladtam lefele, a teste érzékenyen reagált az érintésemre, mint egy cica mozgatta a hátát a kezem alatt. Hosszú mozdulatokkal végigsimogattam a gerincénél, fül a nyakáig, le az izgató fenékig. Ő egyik kezével a fülke oldalába kapaszkodott, a szappanos kezem finoman a karja alatt elkezdett a mellei felé csúszni. Halkan felsóhajtott, és picit hozzám bújt. A farkam nekifeszült a popsijának. Úgy éreztem, ezzel megkaptam a jelet, ujjaimmal előrenyomultam, hogy kezembe fogjam mellét, amely már ágaskodva várta az érintésemet, de ő a
kezemet
lefogva leállított:- Most már elég tiszta a hátam. Na mars, lovagom – nevetve visszacsukta az ajtót.
Picit álltam leforrázva. De ekkor már nem volt visszaút, tudtam. Az egyik padra leterítettem a törülközőt, és félredobáltam mindent az útból. Lelkes pakolászásomban nem vettem észre, hogy kinyílt zuhanyajtó, és kilépett belőle Orsi, talpig törülközőben. Megpördültem, és ott álltam anyaszült meztelenül előtte. Ő végigmustrált, megnézte edzőteremben érlelt mellkasomat, és a látványtól újra meredező szerszámomat.
- Mond csak, hős lovag, mit forgatsz a fejedben?
- Pontosan tudod, kis boszorkány. Ezek után nem mehetsz el csak úgy innen!
Odaléptem hozzá, és kezembe fogtam az arcát. Rám nézett, majd elengedte a törülközőt, ami a lábához hullott, majd kacagott.
- Rendben, lovagom. Legyőztél, hát vedd a jutalmadat!
Nem kellett több, rögtön magamhoz vontam, és megcsókoltam. Nem volt rest ő sem, átkarolt, beletúrt a hajamba. Nyelve vadul keresni kezdte az enyémet, majd miután megtalálta, édes nászban egyesült az enyémmel. Nyalogattuk, haraptuk egymás ajkát, Miközben egymáshoz simultunk, feszes melle keményen nyomódott nekem. Kezdtem teljesen elveszíteni a fejem. Kezem összekulcsoltam feneke alatt, és megemeltem. Könnyebb volt, mint gondoltam. Lábait derekam köré kulcsolta, közben ajka egy pillanatra sem vált el tőlem. Fogtam, és leültettem a padra. Hátradőlt, és a padra támaszkodott, kicsi de formás melle ott ágaskodott a szemem előtt. Nem haboztam: egyik kezemmel megfogtam az egyiket, a másikat óvatosan a számba vettem. Nyelvem finoman siklott fel és alá a bimbón, éreztem, ahogy meg-meg remeg alattam a teste. Másik kezemmel finoman morzsoltam a bimbót, és éreztem, ahogy az egyre keményebb és keményebb lesz. Ő átkarolta a fejemet, és szorosan magára vont, közben mozgott, ficánkolt alattam, tele volt kirobbanó energiával.
Miközben kezemmel továbbra is a cicijét izgattam, elkezdtem lejjebb haladni. Lapos hasa alatt meg-megfeszültek az izmok, ahogy hol csiklandósabb, hol izgatóbb testrészére tévedtem. A köldökét kalaposan végignyaltam, miközben éreztem, ahogy forró ölét a mellkasomhoz szorítja. Éreztem, egyre kevésbé bírja visszafogni magát, úgyhogy kicsit lassítottam, hogy kínozzam még egy kicsit.
Aztán lábait a vállamra tette, és megláttam csupasz, kívánatos, nedves punciját. Nagyon be volt már indulva, a szirmokon kövér kéjnedv-cseppecskék sorakoztak. Beszívtam az illatát, arcom a combjához szorítottam, és nem értem még rejtekéhez.
- Gyerünk… nem bírom – lihegte. Lábai megfeszültek a nyakamon, egy pillanatra azt hittem meg folyt vele, de ellenálltam: Kezemmel kicsit megemeltem a fenekét, hogy tökéletes szögben legyenek.
Először óvatos csókot adtam a nedves kisajkakra, majd a nyelvem elkezdett fel s alá szánkázni rajta. Hangosan felnyögött, ahogy a kéj kezdte elborítani, és bár frissen zuhanyoztunk, mindketten izzadságban fürödtünk. Ajkaimmal a csiklóját kezdtem simogatni, ő keményen megmarkolta a hajam, és irányított. Egyre hangosabban nyögdécselt, bíztatott, éreztem, ahogy szinte belefúlok az illatos kehelybe. Nyelvemmel kitapogattam legtitkosabb zugait is, közben egyik kezemmel felnyúlva kezembe fogtam melleit. Az egyszerre több irányból jövő érzések teljesen megvadították, alig bírtam tartani, ahogy dobálta magát, törékenynek látszó teste megfeszült, majd elernyedt újra és újra. Másik kezemmel erősen belemarkoltam a fenekébe, ujjaim kőkemény izmot értek, vörös nyomot hagytak maguk után. Már én sem bírtam magammal, Fölegyenesedtem, és miközben a lábai a vállamon voltak, egyetlen lökéssel tövig löktem magam bele.
Mintha katlanba került volna a farkam, tüzes öle befogadott, ő meg egy hangos kéjes kiáltással megfeszült, valahol tudat alatt megijedtem, hogy valaki meghalja, de nem érdekelt: Hatalmas lökésekkel nyomultam bele tövig, majd teljesen kihúztam magam, és újra, és ő minden mozdulatot torokhangú nyögéssel jutalmazott. Szemei tágra nyíltak, keze ismét a hajamat markolta meg, és szinte fájdalmasan tépte. Szegény pad alig bírta a magpróbáltatásokat. A mellei minden lökésnél megremegtek, éreztem belül is, ahogy izmai meg-megfeszülnek, megszorítják a makkomat. Bennem lassan egy atombomba készült felrobbanni.
Hirtelen felkaptam. Lába a derekam köré fonódott, továbbra is tövig benne voltam. A falhoz nyomtam, csípőm előre hátra mozgott. Ő átkarolta a nyakamat, és vadul megcsókolt, beleharapott az ajkamba. A fájdalom kéjjel keverve zubogott végig a gerincemen, a farkamig, amely majd szétdurrant, ahogy a falhoz nyomva mozogtam benne. Heréim ütemesen csapkodták a fenekét. Egyik kezét szorosan a falhoz szorítottam, próbáltam megzabolázni azt az őrjöngő energiát, ami mindkettőnkben tombolt.
Aztán eltolt magától, leszállt a földre. Hanyatt lökött a padra. Megfogta a dákómat, és megszorította. Azt hittem, abban a pillanatban elélvezek, de nagyon jól csinálta, pont annyira kínzott meg, hogy tehetetlen bábja legyek. Majd átvetette egyik lábát rajtam, a farkamat a még mindig nedves puncijához igazította. Lassan, lassan ráereszkedett, és ismét a tüzes kemencében éreztem magam.
Most ő diktálta a tempót, és egyáltalán nem lett lassabb. Sőt, vadul vágtázott rajtam. Mikor elkezdte tekerni a csípőjét, már tudtam végem. Kezemmel a derekát fogva minden mozdulatra ráerősítettem, meg gyorsabban, még erőssebben mozogtam benne. Ő belekarmolt a mellkasomba, láttam, már nem tud semmiről csak a kéj maradt neki, hangos kiáltásai megremegtették az ablakot. Hirtelen hátravetette a fejét, Szinte megmerevedett, csak aprókat mozdult, a farkammal belül kényeztette magát. Én éreztem, végem van. Minden izmom megfeszült, a derekam vele együtt megemelkedett, de erősen tartotta magát: izmos combjaival szorította az oldalamat, Hirtelen megéreztem, ahogy hihetetlen erejű remegések, lüktetések futnak végig rajta, De ekkor már késő volt. Egy pillanatra megijedtem, nem akartam beleélvezni, de olyan erősen tartotta magát, hogy tudtam, nincs esélyem menekülni.
Aztán megkezdődtek a robbanások. Hatalmas erővel tört ki belőlem a kéj, azt hiszem, ordítottam. Pár pillanatra megszűnt a világ, és én csak pumpáltam bele a spermám, mintha sosem fogyna ki, minden lüktetés villámcsapásszerű gyönyört okozva. Közben hallottam, hogy ő is sikít, íjként feszül meg a gyönyör hullámaitól.
Lassan lecsendesült a vihar. Teljesen kiürültnek és tehetetlennek éreztem magam. Rám hajolt, arcát a vállamba fúrta, én szorosan öleltem, Közben próbáltam erőt venni remegésemen.
Talán tíz percig feküdtünk egymáson, tehetetlenül. Aztán lassan elkezdett felkászálódni rólam. Bár farkam már ernyed volt, még mindig benne voltam, de ahogy óvatosan leszállt, az érintéstől, a mozgástól éreztem, hamarosan új erőre kapok.
- Figyelj, nem tudom, mennyire érsz rá, de itt lakom nem messze… Megismételhetnék, Aztán kocsival hazaviszlek.
Ő közben elkezdett öltözni.
- Köszi, lovagom, de nem. A pasim mindjárt itt lesz.
- A pasid? De hát… Akkor mivolt ez?
Elmosolyodott, és rám kacsintott.
- Szeretem őt, de kefélni is szeretek. Fárasztó volt a mai nap, és jól esett ez a végére. Mikor megláttalak parádézni abban a páncélban, rögtön elhatároztam, te leszel ma a jutalmam. Megérdemeltelek. De ha ez megnyugtat, várakozáson felül teljesítettél, csődőr!
Teljesen összezavarodtam. Közben felöltözött, kivette a nadrágzsebemből a kulcsot, felkapta a cókmókját, és indulni kezdett kifelé. Én mozdulni sem tudtam. Még az ajtóban visszafordult, végiggusztált, Majd csókot lehelt.
- Csaó, lovagom – és kilibegett az ajtón.
Nagyon furcsán éreztem magam.
A történet kitalált, bármiféle egyezés a véletlen műve... bla-bla-bla