Kórházi gyakorlaton
Sportingbet Regisztracios Bonusz
Anna a vizit előtt látta, hogy a lányok nagyon vidámak. Nevetgélnek és valamitől
föl vannak villanyozódva. Ez volt az első napja ezen az osztályon és nem akart
kilógni a többiek közül, mert két hónapot kell itt eltöltenie. Odament hozzájuk
és figyelte, hogy miről van szó. Marta aki közvetlenül mellette állt mosolyogva
vonta be őt is a társalgásba.
- Buliba vagyunk hivatalosak. - Ez nagyszerű - mondta ő udvariasan és
egyszeriben nagyon öregnek érezte magát. A lány nevetve nézett rá.
- A nagyszerű az kevés, ez csodás, ez felülmúlhatatlan ez.... nem is tudom
milyen lesz, de nagyon jónak ígérkezik. - Anna meglepetten nézte.
- Ez valami különleges buli lesz? Jajj! Hát te semmit sem tudsz? Hát persze,
hogy különleges lesz!Tom a nagyfőnök fia megjött New Yorkból egyéves
tanulmányútról és nála lesz a buli. Meghívta ezeket a szépfiúkat is - intett a
fiatal orvosok felé akik pár lépéssel arrább álltak. - na és minket is. - a
hangja áhítatos volt. Anna udvariasan mosolygott és már alig várta, hogy
kezdődjön a vizit. Végre kinyílt a nagyfőnök szobájának az ajtaja és kivonult
rajta az idős tekintélyt parancsoló főorvos. Meg sem állt, rögtön az első
kórterem felé indult.
- Gyerünk Uraim - szólt vissza.
Anna sietve indult utána, de valaki a vállára tette a kezét és visszafogta.
- Csak a megfelelő sorrendben - mondta egy határozott férfihang és
félreállította. Elvörösödve állt meg és zavartan hajtotta le a fejét. Az orvosok
bevonultak élükön egy magas jó alakú sötét hajú férfival aki a nagyfőnök mellé
állt és utána a nővérek.
Márta odasúgta neki sajnálkozva.
- Azt hiszem most elástad magad nála. Ő volt Tom. Anna magában átkozódott amiért
ilyen rosszul mutatkozott be, de remélte, hogy a munkájával majd meg lesznek
elégedve. és elfelejtik, hogy udvariatlan volt. Vizit után a nagyfőnök bement a
műtőbe az orvosok nagy részével a lányok meg mentek a dolgukra. Annát beküldték
a pihenőbe, hogy főzzön kávét és szóljon ha készen van, mert Tom az orvosi
szobában arra vár, hogy valaki bevigye neki a kávét. A lányok szinte
összeverekedtek azon, hogy ki viszi be. A végén a nagy harc Éva győzelmével
zárult aki tíz perc múlva megüdvözült mosollyal jött vissza.
- Na mi van? - faggatták.
- Megfogta a kezem és.... azt hiszem ma este ti hiába jöttök.
- Ehhez még lesz egy két szavunk. Anna nem értette, hogy a férfi mivel tudja
ezeket a lányokat így elbűvölni, de úgy gondolta a személyes varázsa helyett
inkább az számít a lányoknak, hogy a nagyfőnök fia, hogy nagyon gazdag és főleg
orvos. Elhúzta a száját és indult, hogy ellenőrizze a betegeket mikor az ajtóban
összeütközött valakivel. Az arca előtt egy fehérköpenyes mellkas volt és mikor
fölemelte a szemét meglátta a csodálat tárgyát a nagyfőnök fiát.
- Elnézést - mondta zavartan és gyorsan ki akart osonni, de a férfi megfogta a
karját.
- Te új vagy itt és mindig rossz helyen bukkansz föl. - a lányok
lélegzetvisszafojtva nézték őket.
- Éva azt hiszem ezt a kis kétbalkezest is el kell hogy hozzátok, hogy ne
unatkozzunk. - veregette meg nagyképűen Anna arcát aki ettől a mozdulattól úgy
irtózott. Anna gyorsan otthagyta őket és aztán egész délelőtt kerülte a
nővérszobát és az olyan helyeket ahol a nagyképű Tom előfordulhatott. Marta
egész délelőtt a nyomában volt és arról próbálta meggyőzni, hogy ne maga miatt
hanem a lányok miatt, de el kell mennie az esti bulira, mert ha nem megy el
akkor a lányok az elkövetkező időben utálni fogják.
Délután mielőtt hazaindult volna a nővérszállóra még egyszer kezelésbe vették és
megígértették vele, hogy elmegy. Ő igent mondott, de úgy gondolta, hogy amint
lehet meg fog majd lógni.
Délután hiába próbált hazatelefonálni nem sikerült neki ezért úgy tervezte, hogy
majd este ha hazaért a buliból majd újra megpróbálja. Nyolc óra körül Marta jött
érte. Gyalog indultak el és a lány szerint majd fölveszi őket valaki. Pár
utcával arrébb nagy társaság várakozott az utcán. A lányok a legjobb formájukat
próbálták hozni, de a fiúk is lezseren elegánsak voltak. Kocsikba szálltak és
elindultak. A kertvárosi villa ahová megérkeztek ki volt világítva. A ház
fényűzően, de ízléssel volt berendezve. A házigazda mosolyogva jött eléjük, hogy
üdvözölje őket. Anna érezte, hogy őt tüzetesen végigméri amitől zavarba jött, de
megpróbált közömbösen nézni a férfira. A szemébe nézett és hirtelen úgy érezte
őt is elvarázsolták. A férfinak gyönyörű világoskék gyöngyházfényű szeme volt.
Anna szorítást érzett a gyomrában és már megbánta, hogy ezt a testhezálló
egyszerű fekete ruhát vette föl. A férfi megfogta a karját és mintha véletlen
lenne, hogy pont őt fogja húzta be a nappaliba ahol gazdagon megrakott
svédasztal várt rájuk.
- Üljetek le, egyetek igyatok. Mostantól fogva önkiszolgálás van.
A társalgás megindult, de Anna kirekesztettnek érezte magát, mert alig ismerte
az ittlevőket és azt sem tudta követni, hogy miről beszélnek. Alig evett egy pár
falatot mikor Tom poharat nyomott a kezébe. Hát inni azt tényleg nem akart, de
visszautasítani sem merte. Letette a tányért és elindult, mintha
beszélgetőpartnereket keresne, de egy óvatlan pillanatban kiosont a másik
szobába. Ez egy könyvtárszoba volt. Az első dolga az volt, hogy az italt egy
virágcserépbe öntötte aztán a telefonhoz lépett. Itt rögtön volt vonal és
tárcsázott. A férje már otthon volt és a gyerekeket fürdette ezért hamar
befejezték a beszélgetést. Mikor indult volna vissza az ajtóban valaki állt.
- Nyugodtan telefonálhatsz kicsim - szólalt meg Tom gúnyosan.
- Elnézést, de most jutott eszembe, hogy.... valamit el kell intéznem.... -
megint zavarban volt. Ott akarta hagyni a férfit, de az átfogta a vállát és a
kanapéhoz vezette. A kezébe adott egy újabb pohár italt és szorosan melléült..
Anna nem mert körülnézni, mert sejtette, hogy a lányok miket gondolnak róla. Tom
a New Yorki élményeit mesélte, de közben a keze Anna hátát simogatta, a hajába
túrt és a nyakát cirógatta. A lánynak melege volt és a gyomra idegesen ugrált.
Már tizedszer fogalmazta meg magában a mondatot, hogy neki most mennie kell,
mikor a férfi a nyakába csókolt és a fülébe súgta.
- Őrülten kívánlak Anna is érezte a bizsergést, de nem mert a férfira nézni,
nehogy az meglássa rajta a vágyat.
A társaság párokra osztódott és kezdtek elszállingózni. Anna fölhajtotta a
második pohár pezsgőt és végre elmondta a régóta kigondolt mondatot.
- Mennem kell. - de fölállni nem tudott, mert a férfi erősen fogta és magához
húzta.
- Már mindenki elment. Kérlek maradj velem. - Anna körülnézett, de ahogy a fejét
fordította szédülés jött rá. Tom az ölébe húzta határozottan és vadul csókolta.
simogatta amitől benne is egyre nagyobb tűz lobbant. Nem védekezett.
Visszacsókolta a férfit és ekkor elvesztette minden ellenálló képességét. Nem
érdekelte már semmi csak ez a férfi aki így lángra tudta lobbantani. Mikor egy
kicsit elcsitultak a lány a táskája után nyúlt és miután a kezében érezte a kis
csomagot újra csókolta a férfit, aki fölvette és a hálószobába ment vele ott az
ágyra tette és melléfeküdt. Ujra vadul csókolózni kezdtek és a testük
összefonódott. A férfi két csók között halkan kérdezte.
- Akarod te is kedves? A lány a férfi fölé kerekedett és lassan gombolni kezdte
az ingét. Amint kiszabadított egy darabot a férfi testéből rögtön csókokkal
halmozta el. Tom feküdt csukott szemmel és megadóan tűrte azt az édes kínt amit
a vágy fokozódása okozott. A lány a nadrágot is lehúzta róla és mikor a merev
hímvessző is a napvilágra került boldogan vetette rá magát és gyengéden
csókolta. A férfi hatalmasat nyögött és húzta föl magához a lányt, hogy ő is
megszabadítsa a ruhájától. A fekete ruha alatt csak egy pici bugyi volt ami
szintén lekerült a lányról. Ekkor ujra a férfi fölé került és a pici csomagból
amit a kezében szorongatott elővett egy óvszert és finoman a merev hímtagra
húzta aztán nagy sóhajjal beleült. A férfi szorosan átölelte és ritmikus
mozgásokkal próbált helyet cserélni a lánnyal ami sikerült is. Aztán teljesen
elvesztették a fejüket. Összeolvadtak és egy ritmusra mozogtak, vadul
harapdálták egymást, a lány karmolta tépte a férfi hátát, aki semmivel sem
törődött csak azzal, hogy minél előbb a csúcsra jussanak. A gyönyör szinte
egyszerre tört rájuk. Előbb a lány nyögdécselt kéjesen és a hangja a végén
nyüszítéssé vékonyodott. , majd ezt hallva Tomot is elérte a kéj tetőfoka és úgy
ordított mint egy felbőszült oroszlán. A lány érezte a megfeszülő izmokat a keze
alatt és a testében a hatalmas lüktető csodát ami olyan gyönyörhöz jutatta amit
eddig még soha nem érzett. Aztán nagy csend vette őket körül. Összefonódva
feküdtek. Anna ahogy kezdett magához térni először a férfi arcszeszének illatát
érezte aztán a formás fenekét tapintotta a keze alatt és csak most jutott el az
agyáig a felismerés, hogy mit is tett.
A férfi kicsusszant belőle és a használt gumit a földre dobta, majd újra
megölelte Annát.
A nyakát csókolgatta és a fülébe suttogott.
- Csodálatos voltál - Anna ismét érezte a bizsergést. A lábával átfogta a férfit
és az ágyékát odanyomta hozzá. Tom nevetve szorította magához a lányt,
megcsókolta és bűnbánóan mondta.
- Nekem pihennem kell picim, már nem vagyok tinédzser. - a lány el akart
húzódni, de Tom erősen fogta.
- Csak vicceltem, neked nem tudok ellenállni. - újra csókolózni kezdtek és a
lány érezte, hogy a férfi újra felizgult. Kibontakozott az öleléséből és a
táskájából újabb óvszert vett elő amit gyorsan föl is helyezett és már kezdték
is az új örömöket hozó őrjöngő szeretkezést. Most lassabban jutottak fel a
csúcsra, de mikor mind a ketten vonaglani kezdtek úgy kapaszkodtak egymásba
mintha örökre össze lennének nőve. Kimerülten feküdtek egymás mellett. Tom
halkan mondott még egy - Jó éjszakát Kedvesem - et aztán elaludt.
Anna mikor már az egyenletes szuszogást hallotta lefejtette magáról óvatosan a
férfi kezeit, megkereste a bugyiját és a ruháját és pillanatok alatt
felöltözött. Futva hagyta el a házat. Taxival ment a nővérszállóig, ahol rögtön
zuhanyozni ment. A folyosón összetalálkozott Edittel aki szintén ott volt a
bulin. A lány csodálkozva nézett rá.
- Hát te nem maradtál ott Tommal? - Nem - mondta és elfojtott egy ásítást, aztán
sietett a szobájába.
Másnap reggel a lányok már tudták Edittől, hogy őt éjszaka a szállón látták és
ebből azt a következtetést vonták le, hogy Tom kosarat kapott. Ő nem cáfolta, de
nem is erősítette meg csak mosolygott mikor kérdezték. A nagyvizit idejére
eltűnt az osztályról és mikor visszaért a lányok a kávézóban ültek és lázasan
tárgyaltak valamit. Amint belépett elhallgattak.
- Rólam volt szó? Akkor nem akarok zavarni. - mondta és már ment is ki, de Márta
utána lépett.
- Ne butáskodj Anna. Hát persze, hogy rólad volt szó, meg Tomról. Keresett és
azt mondta, hogy ha előkerülsz vigyél be neki egy kávét a szobájába. - Anna
elvörösödött.
- Én? Miért pont én? - Marta irigykedve nézett rá.
- Azt én sem értem, hogy miért pont te tetszel neki, de ő téged akar és mi most
ezért irigyelünk, mert bármelyikünk szívesen menne ha Tom hívná. - Anna elindult
Tom szobája felé. Marta még utána szólt.
- Kávét nem viszel? - Nem, hiszen szerintetek úgysem azért hívott. - szólt még
morcosan vissza és már nyitott is be az ajtón. Tom kényelmesen elhelyezkedve a
fejét hátrahajtva csukott szemmel feküdt egy fotelban.
- Anna? - kérdezte mikor meghallotta az ajtót nyílni.
- Igen én vagyok Dr Crawford. - Tom kinyitotta a szemét és a lány elé lépett
átölelte és meg akarta csókolni, de a lány kitért előle és a kezét is le akarta
fejteni magáról.
- Mi van kicsim? - Kár, hogy nem maradtál velem reggelig. Szerettem volna
melletted ébredni. - A lány hátrált és komolyan nézett Tomra.
- Mondani szeretnék valamit. - Tom elmosolyodott.
- Igen? Tudom mit akarsz. Megjött a menstruációd?
- Nem.
- Akkor fáj a fejed?
- Nem - Tom nevetve nézett rá.
- A harmadik az szokott lenni, hogy még szűz vagy, de az nem lehetsz. Vagy te a
kifogásokban is tudsz valami különlegeset mondani?
- Tom én csak két hónapig leszek itt - lehajtotta a fejét és úgy folytatta -
nekem férjem van akit szeretek és két gyerekem. - A férfi dermedten állt.
- Micsoda? Neked? - Végignézett a nő kislányos termetén.
- De hát te is akartad! - a lány újra hátrált és a falnak ütközött.
- Igen akartam és ezt nem fogom a pezsgőre. Csodálatos volt veled. Azt hiszem
ilyet csak egyszer él át az ember az életben. De én nem akarom becsapni és
megcsalni a férjemet. Jó volt veled, de annyi volt és kész vége. Megérted? - Tom
mozdulatlanul állt előtte.
- Nem értem, de majd megpróbálom megérteni. - mondta megadóan és arrébb lépett,
hogy a lány el tudjon jönni a faltól. Anna nem nézett a férfi szemébe, lehajtott
fejjel ki akart menni, de Tom megállította.
- Most úgy kell tennem mintha semmi sem történt volna? - Anna mégis fölnézett és
azt kellett látnia, hogy Tom még csábítóbb és legszívesebben hozzábújt volna.
- Igen, ha lehet viselkedjünk úgy mintha semmi sem történt volna. - aztán még
kedvesen hozzátette. - Kérlek. - Tom átölelte és fölemelte magához úgy mondta
neki - Nehéz lesz, nagyon nehéz, mert most is annyira kívánlak. - megcsókolta a
lány száját. Anna nem ellenkezett, átölelte a férfi nyakát és boldogan csókolta
vissza. Mikor szétváltak a lány halkan mondta.
- Ez volt a búcsú. Tom kérlek ne hozz engem kellemetlen helyzetbe. Az ajtód
előtt sorban állnak a lányok akik mind arra várnak, hogy te üzenj, ints, szólj
nekik. Hát hívd be valamelyiket és tedd boldoggá. - kibontakozott a férfi
karjaiból és sietve visszament az osztályra. Anna aznap már nem látta a férfit
és remélte, hogy ezt a két hónapot úgy el tudja tölteni, hogy a kötelező
vizitidőn túl nem látja. Hétvégén hazautazott és mikor vissza kellett jönnie
fájt a szíve, hogy ott kellett hagynia a családját.
A következő héten történt, hogy mikor megjött a laboratóriumból a reggeli
anyagok eredményével Anna az asztal fölé hajolva válogatta őket és közben
Mártával és Évával beszélgetett. Mikor a lányok hirtelen elhallgattak ő tovább
válogatta a papírokat, de valami feszültséget érzett a levegőben. Ekkor
megérezte a meleg puha férfikezeket a vállán és érezte a fülén a leheletet.
- Megnézhetném ezeket? - nyúlt oda Tom néhány leletért, de nem engedte el Anna
vállát.
- Maga mit szól ehhez az eredményhez Mrs. Stevenson? - Anna dermedten állt.
-
Nem is tudom Dr. crawford, mert nem láttam az előző leleteket, ha
összehasonlítanám akkor tudnék véleményt mondani. - A két lány áhítattal nézte
Tomot, aki most odahajolt Anna füléhez és belesúgta.
- Rólam is tudsz már véleményt mondani? - Anna elvörösödött és zavartan mondta.
- Nem értem Doktor Úr. Kérem mondja hangosabban. - Tom elismerően mosolygott és
odaszólt a két bámuló lánynak.
- Láttátok ezt? megleckéztet. - aztán kiment és a lányok órákig faggatták Annát,
hogy mit is súgott ez a gyönyörű férfi, de ő kitartott amellett, hogy nem
értette olyan halk volt.
Másnap Anna délelőtt szabad volt, mert éjszakára kellett menni dolgozni. Reggel
ágyban maradt és sokáig ábrándozott, de Tomra nem mert gondolni, mert tudta,
hogy mennyire nagy meggondolatlanság volt amit tett. Mire este dolgozni ment
eldöntötte, hogy mindent elmond a férjének.
Az osztályon nem volt ideje a személyes gondjaival foglalkozni, mert sok volt a
dolga. Volt egy négy éves kislány akinek combcsonttörése volt és a lábát
súlyokkal próbálták húzatni, ami még egy felnőttet is megviselt volna. A pici
lányka sírdogált és a délutános nővér szerint nem is fogja abbahagyni, mert
hisztis. Anna miután ellenőrizte, hogy a többi beteg nyugodtan alszik, odaült a
pici lány mellé, a haját simogatta, becézgette, dajkálta, mesélt neki az ő két
kislányáról és egy óra alatt a kis beteg megnyugodott és elálmosodott és
elaludt. Anna megigazította a takaróját és indult az ajtó felé mikor meglátta,
hogy ott áll Tom és őt nézi. Szó nélkül elment mellette és csak a folyosóra érve
szólalt meg.
- Tessék Doktor Úr, kíván valamit? - Tom mosolyogva fogta át a vállát amitől
furcsa bizsergés szaladt végig a gerincén.
- Igen Anna van néhány kívánságom. - belecsókolt a nyakába és magához akarta
húzni, de a lány maga elé tartotta a kezét és elhúzódott.
- Azt hittem, hogy világosan megmondtam a múltkor, hogy nem kívánok viszonyt
folytatni veled. - a hangja ellenséges volt, de az agyában olyan gondolatok
jártak, hogy alig tudta magát visszafogni attól, hogy a férfihez ne bújjon.
- Ne haragudj Anna de mikor meglátlak nem tudom mi van velem. Teljesen
megőrjítesz. - Anna gúnyosan nézett rá és magabiztosan mondta.
- Én tudom mi vonz téged. Az, hogy nem te untál rám, mint ahogy megszoktad, hogy
te adod ki az útját a partnereidnek. Én kihívást jelentek neked. De hidd el Tom
én egy unalmas nő vagyok, akit nem kell sajnálnod és különben is a skalpom már a
gyűjteményedben van. Mit akarsz még? - Semmit - legyintett lemondóan Tom és
besietett a szobájába, de aludni nem tudott, mert egész éjjel Annát látta maga
előtt ahogyan a kislányt simogatja. Most érezte először, hogy Annát nem tudja
megszerezni, mert van valami ami a lányt erősebben vonzza, mint amit ő nyújtani
tud. A gyerekei, a családja, többet tudnak neki nyújtani mint ő, aki eddig csak
az ágyban bizonyított.
Anna kábultan szállt le a vonatról. Egész úton az a beszélgetés járt a fejében
amit éjszaka a férjével folytatott. Elmondta neki, hogy lefeküdt Tommal amitől a
férje előbb dühös, majd nagyon szomorú lett. Megígértette vele, hogy többet nem
fog előfordulni és azzal fenyegette meg, hogy ha még egyszer megteszi akkor
elválik tőle és a gyerekeket is magánál tartja. Anna megmondta, hogy ez csak egy
egyszeri kapcsolat volt és nincs jelentősége számára.
Mikor kilépett a pályaudvarról és a metróhoz indult érezte, hogy valaki megfogja
a karját.
- megengeded, hogy hazavigyelek? - Anna hirtelen hátrafordult és meglepődve
látta meg Tomot.
- Nem - húzódott el a férfitól és tovább akart menni.
- Ne viccelj Anna, nem akarok tőled semmi olyat ami miatt ne ülhetnél be a
kocsimba. Kérlek Anna.... - a lány dühösen toppantott, aztán mégis beleegyezett.
- Jó elmegyek veled, úgyis mondanom kell valamit. - a férfi elvette a táskáját
és a kocsijához kísérte. Mikor elindultak a lány rögtön a lényegre tért.
- Tom én nagyon szeretem a családomat, imádom a gyerekeimet és.... - Tudom Anna
és én nem is akartam, hogy ne szeresd őket. - Tom gyorsan hajtott és Anna
szerette volna, ha már odaérnek.
- Tom én mindent elmondtam a férjemnek. - a férfi meglepetésében még az
autóvezetésről is elfeledkezett. Csodálkozva nézett a lányra, aztán hirtelen
nagy csattanás hallatszott és Anna előtt elsötétült a világ.
Mikor kinyitotta a szemét Tom aggódó arca hajolt fölé.
- Jó reggelt! Hogy érzed magad? - körülnézett és látta, hogy kórházban van.
- Mi történt? - Nekirohantam egy fának. Hogy érzed magad? - Fáj a fejem. - Tom
megsimogatta a lány arcát. - Aludj most még egy kicsit. Anna látta, hogy a
karjába infúzió folyik és megkérdezte.
- Milyen nap van ma? - Tom aggódása fokozódott.
- Ne izgasd magad kicsim, aludj még egy kicsit. - Tom... - a lány hangja
erősödött.
- Jó, jó megmondom. Szerda van. Három napig feküdtél eszméletlenül. De most már
minden rendben lesz. Arra nem is kérlek, hogy bocsáss meg. Azt tudnod kell, hogy
nagyon féltettelek. - megfogta a lány kezét, de az elhúzta.
- A férjem tudja már? - Tom elhalkult.
- Igen. nemsokára itt lesz. Örülni fog, hogy jobban vagy. Márta jött be és
mosolyogva simogatta meg Anna fejét.
- Anna itt a férjed, beengedhetem? - Igen - suttogta a lány és Tomra nézett aki
szó nélkül megfordult és kiment. Ő már sajnos tudta, hogy Anna férje mit fog
mondani. Mikor pár perc múlva látta elrohanni a férfit visszament a lányhoz..
Anna zokogva feküdt az ágyban. A kézfejével törölgette a könnyeit az arcáról.
- Próbáltam beszélni vele, de meg sem hallgatott. Anna zokogva mondta.
- Miattad van minden. Azt mondta, hogy többet nem kapom vissza a gyerekeimet.
Elválik tőlem és ez mind azért, mert szerinte viszonyom van veled.
- Kedvesem ne sírj, nem lesz semmi baj. Beszéltem egy ügyvéd barátommal aki
szerint a gyerekek miatt nem kell aggódnod, mert nem veheti el tőled. - a lány
elfordította a fejét és mindig sírva mondta.
- Menj el Tom!Kérlek menj el és hagyj engem békén! - A férfi kiment, de a szoba
előtt megállt és a falnak dőlt. Márta bátortalanul állt meg mellette.
- Segíthetek? - Tom megrázta a fejét, elfordult és a szobájába ment. Úgy érezte
itt már nem tud senki segíteni. Érezte, hogy beleszeretett Annába, de tudta,
hogy a balesettel minden szálat elszakított. Amikor a lány megmondta neki, hogy
mindent elmondott a férjének ő annyira meglepődött, hogy elrántotta a kormányt
és egy fának ütközött. A balesetben sajnos csak Anna sérült meg és három napig
feküdt eszméletlenül. Tom aggódva végig mellette volt és szinte nem is aludt nem
is evett az alatt az idő alatt. Anna férje mikor megtudta, hogy együtt voltak
gúnyosan jegyezte meg.
- Majd meglátjuk, hogy ki kapja meg. Nekem könyörögni fog, hogy fogadjam vissza.
Anna pár hét alatt rendbejött, de Tommal nem akart többet találkozni. Ha a férfi
mégis bement a szobába ő mindig kiküldte azzal, hogy nincs beszélnivalójuk. Anna
búskomor volt.
Mikor elmehetett a kórházból bérelt egy pici lakást és egész nap csak feküdt,
nem evett csak sírdogált. Sírt a két gyereke miatt, de sírt amiatt is hogy
érezte még mindig nem közömbös neki Tom és nem tud haragudni sem rá. Nem tudta,
hogy mit tegyen ebben a reménytelen helyzetben és inkább nem csinált semmit.
Tom látta, hogy Anna nem bír vele szóba állni és úgy érezte jogosan haragszik rá
ezért nem is zaklatta. Márta egy hét múlva ment el Annához látogatóba és mikor
meglátta a lányt elképedve nézett rá.
- Anna mi van veled? - a lány könnyes szemmel nézett rá.
- Márta egyedül akarok lenni. Kérlek menj el. - Márta még megpróbálta faggatni,
de látta, hogy minden hiába. Elment hát, de egyenesen Tom házához hajtott. A
férfi is elég nyúzottnak látszott, mikor végre a sokadik csengetésre ajtót
nyitott.
- Gyere be Márta - invitálta a lányt.
- Történt valami benn?
- Nem Doktor úr benn minden rendben, de Annával valami nincs rendben. - a férfi
megpróbált közömbösnek mutatkozni.
- Mi közöm van nekem Annához? - Márta elkeseredetten állt a nappali közepén.
- Én azt hittem, hogy maga segít, de nem akarok tolakodni, majd megpróbálok
valaki máshoz fordulni. - elindult az ajtó felé, de Tom elkapta a karját.
- Várj, ne haragudj. Mondd el mi van. Márta elmondta, hogy Anna teljesen
elhagyta magát és teljesen magába fordult, csak sír és nem eszik. Tom alig várta
meg, hogy végigmondja már indult is öltözött és vette a kocsi kulcsát.
- Odamegyek. A pici lakásba lépve rögtön meglátta a lányt amint fölhúzott
lábakkal begubózva ült az ágyon és sírt. Tom odaült mellé és átölelte. Anna
csendesen tűrte, de aztán mintha mintha valami fölszakadt volna benne ő is
átölelte a férfit és zokogni kezdett. Tom fölvette a lányt és elindult vele a
kocsijához.
- Hová viszel? - kérdezte Anna szipogva.
- Haza kedvesem - Anna kievickélt Tom karjaiból és el akart menni tőle messzire.
- Nem én nem akarok hozzád menni - mondta hevesen, de megszédült és ha a férfi
nem kapja el elesik.
- Anna én nem kérdeztem, hanem mondtam, hogy velem jössz. - újra fölkapta a
lányt és már rakta is be a kocsijába.
- Ne félj most vigyázni fogok. - hazaérve a hálószobába vitte a lányt ahol azt a
csodálatos estét töltötték és az ágyba rakta.
- Anna Kedvesem, tudom, hogy haragszol rám, mert mindennek én vagyok az oka, de
éppen ezért szeretnék segíteni neked. Először enned kell valamit aztán majd
beszélgetünk. - A lány nem szólt egy szót sem csak összegubózva bebújt a takaró
alá és becsukta a szemét. A párnán érezte a férfi illatát és ez olyan
nyugalommal töltötte el, hogy pillanatokon belül elaludt. Tom már lassan egy
órája figyelte a lányt mikor végre rászánta magát, hogy ő is lefeküdjön. Azzal a
gondolattal bújt be a lány mellé, hogy aludni fog, de mikor véletlenül hozzáért
Annához olyan izgalomba jött, hogy nem törődött semmivel. Hátulról átölelte a
lányt és a nyakát csókolgatta, közben a kezével a mellét simogatta majd mikor
elégedett nyögést hallott a keze lecsúszott a lány lába közé és a csiklóját
simogatta. Anna meg akart fordulni, de ő nem engedte. Mikor érezte hogy a nedves
izgalommal várja lassan hátulról beléhatolt és mozogni kezdett. Anna hátranyúlt
és úgy ölelte szerelmesét. A csúcsponton rekedten kiáltott.
- Tom - azután mindketten elcsendesedtek, de szorosan ölelték egymást.
Tom szabadságot vett ki és csak Annával foglalkozott, dédelgette, kényeztette.
Sokat szeretkeztek, nem tudtak betelni egymással. Tom naponta százszor is
elmondta, hogy mennyire szereti a lányt, de látta hogy Annát nyugtalanítja
valami és tudta, hogy ez a gyerekei utáni vágy lehet. Ezért beszélt újra az
ügyvéd barátjával, aki azt a tanácsot adta, hogy hozzák el a gyerekeket és a
többit bízzák rá ő el fogja intézni a válással együtt.
A tengerparti házban Anna már két napja egyedül volt. Nagyon hiányzott neki Tom,
mert mióta nem volt vele azóta egyre erősebb lelkiismeret furdalása volt a
gyerekek miatt. Ült a homokban és a hullámokat nézte. Közben Tomra próbált
gondolni akinek sürgősen a városba kellett mennie. Szerette a férfit, de úgy
érezte nincs joga boldognak lenni a gyerekek nélkül. Tanácstalan volt.
Megborzongott. A nap már lemenőben volt. Elindult a ház felé. Mikor meglátta,
hogy egy kocsi áll a feljárón sietni kezdett. A nappaliba lépve egy öltönyös
nyakkendős férfi állt föl a fotelból.
- Anna?
- Maga Anna Stevenson?
- Igen. Kicsoda maga?
- Robert Sevill vagyok a maga és Tom ügyvédje. A válásáról szeretnék beszélni
magával.
- Anna zavartan ült le.
- Mr. Sevill, lehet, hogy most meg fog lepődni, de én nem akarok elválni. - a
szeme könnyes volt úgy folytatta. Szeretem Tomot, de nem hagyhatom el a
gyerekeimet. Nem tudom megtenni. Elnézést. - mondta még aztán sírva fordult az
ablak felé. Hallotta, hogy a férfi fölállt és odalépett mögé.
- Ne sírjon Anna. Én megértem magát és segíteni akarok. - megfordította és
átölelte a síró asszonyt.
- Nyugodjon meg - csitította. Anna befejezte a sírást és komolyan mondta.
- Megpróbálok visszamenni a férjemhez, bár ez nem lesz könnyű, de ezt kell
tennem. - Robert fölemelte a lány arcát és a szemébe nézett.
- Na és Tom? Vele mi lesz? - Anna halkan mondta.
- Szeretem Tomot. Nagyon szeretem, de ilyen áron nem tudok vele maradni. A férfi
leültette a lányt.
- Várjon mielőtt ilyen elhamarkodott döntéseket hozna. Látom, hogy Tom nem
mondott magának semmit és ezt nem tartom helyesnek. Együtt kell hát megvárnunk
amíg megjön, aztán majd közösen mindent megbeszélünk. Megkínálna egy itallal
addig? - az asszony értetlenül nézte, aztán fölállt és hozott egy italt a
férfinak.
- Maga szerint Tom ma megfog jönni? Igen. Tom ma megjön. - mosolygott Robert.
Alig fél óra múlva kocsizúgást hallottak. Anna fölugrott és rohant ki Tom elé.
Mikor az ajtóhoz ért elsápadt. Robert odalépett mögé és újra átölelte.
- Ez a Tom tud meglepetést szerezni ugye? - nevetett és szorosan fogta Annát aki
alig tudta tartani magát. Tom kinyitotta az ajtót a két kislány előtt akik
nevetve csimpaszkodtak belé. Anna lassan összeszedte magát és sírva szaladt a
gyerekeihez. Egyszerre ölelte és csókolta mind a három szeretett kedvesét a két
kislányt és Tomot. A kicsik rögtön mesélni kezdték, hogy Tom milyen klassz
dolgokat ígért nekik. A férfi megnyugodva ölelte át Annát.
- Örülök, hogy végre boldognak látlak. Később aztán Robert elmondta nekik, hogy
Anna férje kapott egy kedvező külföldi állásajánlatot amit rögtön el is fogadott
és ezért lemondott a gyerekekről Anna javára és a válásba is beleegyezett. Anna
tényleg boldog volt és Tomot is boldoggá tette mikor hajnalban a sokadik
szeretkezésük után odasúgta Tomnak.
- Kedvesem. Mit szólnál egy harmadik gyerekhez? - a férfi fölkapcsolta a lámpát
és komolyan nézte Annát.
- Szeretnél tőlem gyereket? - Anna nevetett.
- Igen, Tom nekünk kisbabánk lesz, ha te is akarod.
- Ez biztos?
- Igen. Haragszol?
- Kedvesem. Szerelmem. Én olyan boldog vagyok. Igaz, hogy még feleségem az
nincs, de már két és félszeres apa vagyok. Annám, gyere hozzám feleségül.
Boldogan összefonódva várták a reggelt abban a tudatban, hogy őket már soha
semmi rossz nem érheti.