Mikor egy álom beteljesül
Aznap érkeztem haza Londonból, bőröndjeimet szorongatva álltam a reptéren,
legjobb barátnőmet, Petrát várva. Mikor tekintetünk összetalálkozott, szemében
boldogság csillant és futva szelte át a közöttünk levő pár métert, nyakamba
ugrott és hosszan öleltük egymást. Jóleső borzongás futott át a testemen, mikor
karjaimban tarthattam. Az ölelésből félig kibontakozva fejét eltartva mélyen a
szemembe nézett. Szemeiben mást is felfedeztem a boldogság szikráin kívül.
Lassan arcával az arcom felé kezdett közelíteni. Hirtelen nem tudtam mire vélni
a dolgot, de mikor ajka az enyémhez ért már mindent értettem. Bársonyos csókban
forrtunk össze, testemet átjárta a bizsergés... - ekkor felébredtem.
Már megint! A hónapban legalább harmadjára álmodtam Petrával, de kezdjük az
elejéről.
Egy ideje tudatában vagyok annak, hogy biszex vagyok. Már az általános iskolában
is fűződtek erős érzelmeim egy másik lányhoz, akivel semmi esélye nem lett volna
bármiféle kapcsolatra a barátságon kívül.
Petra viszont más volt, mint csupán reménytelen szerelem, illetve ezt reméltem.
A gimnáziumban ismerkedtünk meg és kezdetektől fogva legjobb barátnők voltunk,
hihetetlen módon megértettük egymást, az agyunk mindig egyre járt, de úgy
éreztem, hogy kapcsolatunk nem csupán baráti. Egy picit több volt annál. Sokszor
váltottunk rejtett érintéseket, vagy annyira nem rejtetteket és többen
megjegyezték, hogy leszbikusok vagyunk, de ezen többnyire csak összenevettünk
bár egyikünk se mondott teljesen egyértelmű kitérő választ, inkább talán kicsit
zavarba ejtett minket.
Sem Petra, sem én nem voltunk alapvetően azok az érzelgős típusok, de valahogy
kihoztuk a másikból. Szerettünk egymás karjaiban lenni, egymás kezét és más
részeit cirógatni. Mindennek ellenére Petra igen nyilvánvalóan heteroszexuálisnak
tűnt. Több fiúval volt már dolga és sokszor ácsingózott egy végzős srác, Kristóf
után és számolt be nekem a fiúval kapcsolatos fejleményekről. Annyira nem
izgatott a dolog, mert úgy gondoltam úgysem lesz semmi, de ahogy telt-múlt az
idő a kapcsolatuk igenis mélyülni kezdett, találkozgatni kezdtek és lévén, hogy
egy suliba jártunk vele, sokszor a szüneteket is együtt töltötték. Ilyenkor
heves féltékenységroham tört rám, amit Petra az érzéseimről mit sem sejtve nem
tudott mire vélni. Ilyenkor azzal a kifogással álltam elő, hogy csak féltékeny
vagyok rájuk, hisz olyan boldogak és nekem még egy fiúval sem volt dolgom, és
aki tetszett volna annak én nem tetszettem vagy fordítva. Azzal nyugtatott, hogy
majdcsak eljön az én időm is és erre nem is kellett túl sokat várni…
Otthon sokat gondoltam Petrára, elképzeltem milyen lehet megcsókolni, puha haját
simogatni, szemeiben elmerülni. Nem véletlen, hogy álmomban is sokszor megjelent
vágyaim visszatükröződéseként. Ébredés után zilálva és csalódottan vettem
tudomásul, hogy csak ismét csak egy újabb álom volt.
Petra egyik nap megkérdezte, hogy pénteken csapunk-e egy csajos, ott alvós,
iszogatós, filmezős estét. Persze örömmel belementem, már csak azért is, mert
akkortájt elég kevés időt töltöttünk együtt Kristóf miatt. Nagyon vártam tehát a
pénteket, aznap különösen kicsíptem magam, a legjobbra számítva. A délután úgy
alakult, hogy a szüleinek sokáig kellett dolgoznia, így kedvünkre iszogathattunk
és beszélhettük meg a legfrissebb pletykákat. A pálinkától és a bortól kicsit
becsiccsentve, nevetgélve vágódtunk el az ágyán. Egymás felé fordulva
beszélgettünk, nevetgéltünk, könnyáztatta szemünket törölgettük.
Többször feküdtünk már egymáshoz ilyen közel, de addig a pillanatig még sosem
mertem lépni, félve attól, hogy barátságunkat tönkre tenném vele. Mikor
elhalkultunk kicsit és csak szótlanul néztük egymást – talán az alkohol hatására
felbátorodva, semmivel sem törődve, megtettem azt a bizonyos lépést. Ajkamat az
övéihez érintettem, puhán megcsókoltam. Meglepődött ugyan, de nem hátrált el, ez
felbátorított. Ismételten megcsókoltam, de most már csókunk nem halványult
egyhamar. Szívem egyre gyorsabb ritmusban kezdett verni, légzésem szaporább
lett, gyomromat majd szétrepesztették a pillangók, de éreztem, hogy Petra is
hasonlóan érez, lélegzete felgyorsult, halk sóhajokat hallatott. Csókunk egyre
hevesebb lett, nyelvünk táncot járt a másik szájában, kényeztettük, ízlelgettük
egymást. Finoman megharaptam alsó ajkát, mire a kéjtől felszisszent. Óvatosan a
hátára fektettem, de ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Hamvas
csókokat leheltem selymes bőrére, majd a nyakára, aztán ismételten visszatértem
ajkaira. Érzékien felsóhajtott, nem tudtunk egymással betelni. Valami teljesen
újat próbáltunk aznap este, de a csókon tovább nem merészkedtünk, egyelőre ez
kielégített mindkettőnket.
Elmondhatatlan öröm járta át minden porcikám. Most már tudom milyen az, mikor
egy álom beteljesül.