Mozis Nő
Hétköznap este volt, nem volt semmi dolgom, így sétálni indultam a városba.
Mivel szakadt a hó úgy gondoltam ez egy jó ötlet lesz, hiszen ilyenkor a
legszebb a város. Elindultam egy cukrászda felé amit jól ismertem. Fél úton a
lakásom és cukrászda közt egy nemrég felújított mozi van. Este előadás volt, a
Diótörő című művet vetítették, nem a művet, hanem egy arról készült felvételt.
Csak a rend kedvé ért. Ahogy a mozi előtt mentem el, felfigyeltem egy
társaságra. 4-en voltak, 2 férfi olyan 60-as éveikben, és két nő, ők olyan 55
körüliek lehettek. Jól szituált társaság volt, de ami miatt észrevettem őket, az
az egyik nő volt. Fekete szőrme kabátot, fekete szoknyát,
fekete magas sarkút,
és hozzá fekete harisnyát viselt. Nagyon vonzó látvány volt számomra. Vörös
hajú, szép arcú, nem kimondottan karcsú, de nem is kövér nő volt. Nagyon vonzó
látvány volt.
Én a magam 24 évével kedvelem ezt a korosztályt de ez nem
kölcsönös. Úgy tűnt nem igazán van oda a programért, de próbált jó képet vágni a
többiek előtt. Ám azt hogy én végig néztem míg elhaladtam mellettük rögtön
kiszúrta, sőt még a pillantásunk is találkozott. Nem úgy nézett rám, mint a
többi hasonló korú nő, és ezen meglepődtem egy kicsit. Persze az egész csak egy
pillanatig tartott. Később a cukrászdába, sokat gondolkodtam a nőn. Tetszett
amit láttam de hát nem sok esélyem lehet, sőt lehet hogy akkor láttam utoljára.
Zárni készültek úgyhogy eljöttem onnan, és csak menet közben jöttem rá hogy a
nagy sietségemben elfelejtettem elmenni wc.-re. Az út hosszú volt és a hideg se
segített a gondomon. Úgyhogy mikor a mozi elé értem, úgy döntöttem bemegyek és
besurranok wc.-re. Ezt talán nem tilos.
Megkönnyebbülten, léptem ki a mozi előterébe. Mióta átalakították még nem voltam
bent úgyhogy szántam egy percet arra hogy körül nézzek. Szép volt nagyon
impozáns. Ám ebben a pillanatban nyílt a terem ajtaja és megjelent a nő.
Ridiküllel és cigarettával a kezében indult ki dohányozni. Észre vett de nem
szólt hozzám. Vártam még egy pillanatot aztán én is kimentem. Épp egy cigarettát
próbált meggyújtani, de az öngyújtója nem akart meggyulladni. Rám nézett
segélykérően, én pedig benyúltam a kabátzsebembe és elővettem az öngyújtóm és
adtam neki tüzet.
Mélyet szívott a cigiből majd kifújta.
– Nem jó az előadás? – kérdeztem
– Á nem, csak nem szeretem a balettet.
– Válaszolt egy kedvűen.
– Maga nem gyújt rá?
– kérdezte.
– Nem dohányzom.
– Feleltem. Mire furcsán nézett rám, - Mindig van
nálam öngyújtó, hiszen bármikor tüzet kérhet tőlem egy szép és csinos nő! –
válaszoltam mire egy kicsit elmosolyodott. Visszanézett a terem felé majd az
órájára pillantott. Láttam az arcán hogy még nagyon sok van a darabból.
– Hát
örültem.
– Mondtam neki kedvesen és indultam volna tovább.
– Hé várjon csak, -
szólt utánam hirtelen.
– Nem tud egy jó éttermet a közelben?
– De éppenséggel
tudok. - Feleltem mosolyogva.
Negyed órával később, már egy közeli de eldugott kis étteremben ültünk. Pizzázó
volt de tetszet neki. Mindketten rendeltünk Ő csirkemellet kért zöldségekkel Én
pizzát.
– Ehhez az ételhez adunk öntetet is.
– mondta a pincér mikor felvette a
rendelést.
– Nem köszönöm, nem kérek hozzá, - ekkor rám nézett egy érdekes
mosollyal, és csak annyit felelt – Más öntettel szeretem enni. - Majd elengedte
a pincért aki értett a szóból. Ezután, beszélgetni és borozgatni kezdtünk. Ő
kérdezett én válaszoltam. Aztán fordítva. A bort nagy léptekben itta, míg én egy
pohárral addig ő már a második végénél járt. A harmadik pohár közepénél kiment
wc.-re. Mikor visszaért furcsa kéjes tűz égett a szemében.
– Remélem nem
unatkozott.
– mondta mosolyogva.
– Ellenkezőleg már kezdtem hiányolni.
–
válaszoltam. Visszaült, én közben elmerengtem azon hogy mi lehet a ruha alatt.
Nagyon szépek voltak a vonalai asszonyosak de nagyon csábítóak.
– Min
gondolkodik? – kérdezte kedvesen tőlem.
– Semmi különösen.
– feleltem gyorsan
elkapva a fejem.
– Mondja csak bártan, nem harapok.
– Nem tudtam mit mondani,
zavarban voltam azt mégse kérdezhettem meg tőle amin épp járt az agyam vele
kapcsolatban, ám ekkor hirtelen bevillant egy mentő kérdés és gyorsan kivágtam.
– Hogy miért nem kért öntetett az ételéhez? – nyögtem ki kicsit
megkönnyebbülten.
– Á, az öntet, - mondta kicsit elkalandozva.
– Tudja én
általában egy különleges öntettel szoktam enni ezt az ételt.
– És az nem volt az
étlapon? – kérdeztem.
– Nem olyan amit étteremben felszolgálnak.
– mondta sokat
sejtető mosollyal.
– Megkérdezhetem hogy mi az az öntet? – kérdeztem és kicsit
közelebb hajoltam hozzá. Ebben a pillanatban megéreztem egy lábat a lábaim közt,
hirtelen megijedtem és hátra dőltem. Övé volt , és a harisnyás lábával
masszírozta a farkam ami ettől rögtön fel is állt. Kérdőn és nem kicsit félve
néztem rá, de ő csak elmosolygott és folytatta. Az asztalon nagy kockás lelógó
terítő volt így senki nem láthatta hogy az asztal alatt mi történik. Ügyesen
csinálta, hátradőlve dolgozott, kigombolta a lábával a nadrágom és a cipzárrom
is lehúzta. majd nagylábujjával lehúzta az alsóm kiszabadítva a farkam majd
belenyúlt és a másik lábával is közrefogva finoman gyúrni és verni kezdte.
Hihetetlenül jó érzés volt, de nem mutathattam az arcomon nehogy lebukjunk, de
láttam rajta is hogy élvezi a dolgot. Az izgalom és a félelem vegyes gondolatai
keveregtek bennem, amitől a farkam még csak nagyobbra nőt,
és bár kicsit
kényelmetlen volt az alsó gatyám miatt nagyon élvezetes élményt nyújtott. Nagyon
jól csinálta alig bírtam tartani magam, át - át pillantva rá, láttam rajta hogy
ádáz csatát vívunk már egymással, ő azon van hogy minél hamarabb elmenjek én meg
azon, hogy minél később. Láttam minden egyes rásegítésnél, rám pillant hogy lássa
hogy, hogy bírom, ám mikor látta hogy még kitartok és állom a sarat, kicsit
bosszús képet vág majd elmosolyog mint akinek tetszik a kihívás és folytatja.
Rezzenéstelen arccal tűröm a megpróbáltatásokat, de az arcomról már folyik a
víz, kezeimmel az asztal szélét, markolom hogy kibírjam valahogy. A harmadik
körnél már szinte szétrobbanok, de ekkor még fokozza egy kicsit, szemeivel
figyeli az arcom, amin sűrű nagy cseppekben folyik a víz, csaknem letöröm az
asztal szélét, de kitartok. Szemei vadul kutatják az én szemeimet, látom rajta
az akaratot hogy ki akar végezni de még tartom magam. Ekkor újra lassul a
tempója ő neki is piheni kell egy kicsit, erőt gyűjteni a folytatáshoz. Majd rám
néz arcán elszánt tekintet, mint aki a végső rohamra indul, és újra neki kezd.
Eszeveszett jó amit csinál az őrület határán táncolok már, szinte alig látok a
kéjtől és a fájdalomtól de kitartok. Ez csak olaj a tűzre számára és mindent
belead újra még keményebben csinálja. Legszívesebben már ordítanák annyira jó,
de nem merek. A végét járom már, érzem hogy itt a vég. Közben azt kérdezem
magamtól miért is küzdök ennyire, miért is jó ha kitartok és én nyerek? De már
mindegy, a kérdések belevesznek a homályba már nem tudok gondolkodni se olyan jó
és egyben olyan fájdalmas. Behunyt szemmel szinte összegörnyedve az asztal
sarkába kapaszkodok, érzem hogy itt a vég. Átpillantok rá, az arcán elképesztő
akarat összpontosul, szemei a tarkómat égetik látom hogy elakarja érni a célt,
de már ő is a végét járja.
– Ám ekkor megérzem, farkam pumpálni kezdi a fehér
anyagot, lábai ebben a pillanatban alulról és felülről fogják közre a farkam,
szorítják nem hagyják szabadulni. Lenyúlok és megragadom őket így összezárva
tartom őket, miközben hatalmas adagokat spriccelek a talpára és a lábszárára.
Lassan le eresztek, elengedem a lábait és rendbe szedem magam. Megigazítom a
ruhám. Ránézek ő is fáradt liheg kicsit és nagyokat kortyol a borából, de az
arcán az elégedettség jelei vannak. Ekkor hozták az ételt.
– Parancsoljanak.
–
mondja a pincér és leszi a két tányért elénk, és magunkra hagy.
Ekkor megfog egy kanalat, lenyúl az asztal alá, majd pár pillanat múlva
előhúzza. Tele van az én fehér gyönyörlémmel. Majd finoman elkezdi rácsorgatni a
csirkére. Ezt a mozdulatot megismétli amíg csak van anyag a lábán, miközben
elképedve nézem az előadását. Mindent megöntöz vele a tányérján, majd villát és
kést ragad, levág egy darabot, megmártogatja és beveszi a szájába. Mindezt olyan
kéjes lassúsággal mintha csak szeretkezne vele. Ízlelgeti a falatot, lenyeli,
majd elégedetten rám néz.
– Finom.
– Alig értettem amit mondott de látom nem
fogja újra elmondani, beleveti magát az ételébe és elkezdi enni. Most már normál
tempóban. Az élmény annyira a hatása alá kerített hogy alig bírok 2 szelet
pizzát megenni úgy nézem ahogy eszik, míg ő végez az egész tányérján lévő
adaggal. Megtörli a száját, majd elégedetten dől hátra. Rögtön megjelenik a
pincér és elviszi a tányért.
– Finom volt? – kérdezi a nőtől.
– Rendkívül. Ilyen
jót rég nem ettem.
– feleli a nő kedvesen de igazából nem is a pincérnek hanem
nekem mondja. Rápillant az órájára.
– Lassan mennünk kell mindjárt vége az
előadásnak. Fizetek és készülök felállni, de az asztal alatt újra átnyúl a
lábával és visszanyom.
– Van ott egy kis ajándék magának! – mondja sokat
sejtetően, én pedig lenyúlok és megérzem azt a valamit a bokájára csavarva.
Ránézek mire ő rám kacsint.
– Csak rajta húzza le bátran.
– Finoman húzni kezdem
azt a valamit, ami rögtön elkezd jönni. Pár pillanat múlva már a kezemben van.
Lenézek megnézem mi is az. Egy fekete csipke tanga, az ő bugyija. Ránézek, és
látom hogy az asztal fölött finoman mutatja a kezével hogy gyűrjem össze és
szagoljam meg. Összegyűröm, és óvatosan az oromhoz emelem, és beleszippantok.
Árad belőle a szaga. Érzem hogy nedves a bugyi, szinte tocsog a nedvességében.
Újra ránézek, kérdőn.
– A magáé, kiérdemelte.
– Azzal felkel, és elkezd
öltözködni. Segítek feladni a kabátját, majd elindulunk. Odakint elállt a
havazás, és mindent belepett a hó. A kereszteződésnél elválunk. Add egy puszit
az arcomra, és odasúgja.
– Aztán vigyázzon rá, mert visszakérem! – Azzal elindul
a mozi felé.
– Hogy? – kérdezek utána már hangosan. Visszanéz elmosolyodik.
– Ez egy kis város, megfogom találni, ebben biztos lehet!
– Azzal sarkon fordul és elmegy a mozi felé. Csak állok ott a sarkon, miközben megint elkezd esni a hó,
nézem ahogy bemegy a moziba. Elindulok haza felé. Visszafordulva látom hogy már
ők is kint állnak a mozi előtt és négyesben beszélgetnek. Egy darabig nézem
őket, majd mielőtt visszafordulnék látom ahogy hátra tekint, és lát engem. Egy
pillanatig nézzük egymást majd visszafordul a társaság felé, és elindulnak haza
felé.
Én is így teszek. Haza felé elgondolkozok, mi lett volna ha én nyerek?
Egyáltalán jó lett volna ha nyerek, és hol volt a cél? Talán ott amikor a pincér
kihozza a kaját? De annak mi lett volna az értelme, ott hagy felhúzva? Aztán
eszembe jut amit mondott. Túl sok a kérdés, reggelig se fogom őket tudni
megválaszolni, az lesz a legjobb ha nem is próbálok rá válaszolni. És hogy
értette hogy megtalál? Megőrülök, ha ez így megy tovább.
Később, persze minden kérdésemre választ kaptam, de az már egy másik történet.
Folyt. köv.