Mozis Nő

Pasizási tanácsok

Hétköznap este volt, nem volt semmi dolgom, így sétálni indultam a városba. Mivel szakadt a hó úgy gondoltam ez egy jó ötlet lesz, hiszen ilyenkor a legszebb a város. Elindultam egy cukrászda felé amit jól ismertem. Fél úton a lakásom és cukrászda közt egy nemrég felújított mozi van. Este előadás volt, a Diótörő című művet vetítették, nem a művet, hanem egy arról készült felvételt. Csak a rend kedvé ért. Ahogy a mozi előtt mentem el, felfigyeltem egy társaságra. 4-en voltak, 2 férfi olyan 60-as éveikben, és két nő, ők olyan 55 körüliek lehettek. Jól szituált társaság volt, de ami miatt észrevettem őket, az az egyik nő volt. Fekete szőrme kabátot, fekete szoknyát, képfekete magas sarkút, és hozzá fekete harisnyát viselt. Nagyon vonzó látvány volt számomra. Vörös hajú, szép arcú, nem kimondottan karcsú, de nem is kövér nő volt. Nagyon vonzó látvány volt.
Én a magam 24 évével kedvelem ezt a korosztályt de ez nem kölcsönös. Úgy tűnt nem igazán van oda a programért, de próbált jó képet vágni a többiek előtt. Ám azt hogy én végig néztem míg elhaladtam mellettük rögtön kiszúrta, sőt még a pillantásunk is találkozott. Nem úgy nézett rám, mint a többi hasonló korú nő, és ezen meglepődtem egy kicsit. Persze az egész csak egy pillanatig tartott. Később a cukrászdába, sokat gondolkodtam a nőn. Tetszett amit láttam de hát nem sok esélyem lehet, sőt lehet hogy akkor láttam utoljára. Zárni készültek úgyhogy eljöttem onnan, és csak menet közben jöttem rá hogy a nagy sietségemben elfelejtettem elmenni wc.-re. Az út hosszú volt és a hideg se segített a gondomon. Úgyhogy mikor a mozi elé értem, úgy döntöttem bemegyek és besurranok wc.-re. Ezt talán nem tilos. Megkönnyebbülten, léptem ki a mozi előterébe. Mióta átalakították még nem voltam bent úgyhogy szántam egy percet arra hogy körül nézzek. Szép volt nagyon impozáns. Ám ebben a pillanatban nyílt a terem ajtaja és megjelent a nő. Ridiküllel és cigarettával a kezében indult ki dohányozni. Észre vett de nem szólt hozzám. Vártam még egy pillanatot aztán én is kimentem. Épp egy cigarettát próbált meggyújtani, de az öngyújtója nem akart meggyulladni. Rám nézett segélykérően, én pedig benyúltam a kabátzsebembe és elővettem az öngyújtóm és adtam neki tüzet.
Mélyet szívott a cigiből majd kifújta.
– Nem jó az előadás? – kérdeztem
– Á nem, csak nem szeretem a balettet.
– Válaszolt egy kedvűen.
– Maga nem gyújt rá? – kérdezte.
– Nem dohányzom.
– Feleltem. Mire furcsán nézett rám, - Mindig van nálam öngyújtó, hiszen bármikor tüzet kérhet tőlem egy szép és csinos nő! – válaszoltam mire egy kicsit elmosolyodott. Visszanézett a terem felé majd az órájára pillantott. Láttam az arcán hogy még nagyon sok van a darabból.
– Hát örültem.
– Mondtam neki kedvesen és indultam volna tovább.
– Hé várjon csak, - szólt utánam hirtelen.
– Nem tud egy jó éttermet a közelben?
– De éppenséggel tudok. - Feleltem mosolyogva.
Negyed órával később, már egy közeli de eldugott kis étteremben ültünk. Pizzázó volt de tetszet neki. Mindketten rendeltünk Ő csirkemellet kért zöldségekkel Én pizzát.
– Ehhez az ételhez adunk öntetet is.
– mondta a pincér mikor felvette a rendelést.
– Nem köszönöm, nem kérek hozzá, - ekkor rám nézett egy érdekes mosollyal, és csak annyit felelt – Más öntettel szeretem enni. - Majd elengedte a pincért aki értett a szóból. Ezután, beszélgetni és borozgatni kezdtünk. Ő kérdezett én válaszoltam. Aztán fordítva. A bort nagy léptekben itta, míg én egy pohárral addig ő már a második végénél járt. A harmadik pohár közepénél kiment wc.-re. Mikor visszaért furcsa kéjes tűz égett a szemében.
– Remélem nem unatkozott.
– mondta mosolyogva.
– Ellenkezőleg már kezdtem hiányolni.
– válaszoltam. Visszaült, én közben elmerengtem azon hogy mi lehet a ruha alatt. Nagyon szépek voltak a vonalai asszonyosak de nagyon csábítóak.
– Min gondolkodik? – kérdezte kedvesen tőlem.
– Semmi különösen.
– feleltem gyorsan elkapva a fejem.
– Mondja csak bártan, nem harapok.
– Nem tudtam mit mondani, zavarban voltam azt mégse kérdezhettem meg tőle amin épp járt az agyam vele kapcsolatban, ám ekkor hirtelen bevillant egy mentő kérdés és gyorsan kivágtam.
– Hogy miért nem kért öntetett az ételéhez? – nyögtem ki kicsit megkönnyebbülten.
– Á, az öntet, - mondta kicsit elkalandozva.
– Tudja én általában egy különleges öntettel szoktam enni ezt az ételt.
– És az nem volt az étlapon? – kérdeztem.
– Nem olyan amit étteremben felszolgálnak.
– mondta sokat sejtető mosollyal.
– Megkérdezhetem hogy mi az az öntet? – kérdeztem és kicsit közelebb hajoltam hozzá. Ebben a pillanatban megéreztem egy lábat a lábaim közt, hirtelen megijedtem és hátra dőltem. Övé volt , és a harisnyás lábával masszírozta a farkam ami ettől rögtön fel is állt. Kérdőn és nem kicsit félve néztem rá, de ő csak elmosolygott és folytatta. Az asztalon nagy kockás lelógó terítő volt így senki nem láthatta hogy az asztal alatt mi történik. Ügyesen csinálta, hátradőlve dolgozott, kigombolta a lábával a nadrágom és a cipzárrom is lehúzta. majd nagylábujjával lehúzta az alsóm kiszabadítva a farkam majd belenyúlt és a másik lábával is közrefogva finoman gyúrni és verni kezdte. Hihetetlenül jó érzés volt, de nem mutathattam az arcomon nehogy lebukjunk, de láttam rajta is hogy élvezi a dolgot. Az izgalom és a félelem vegyes gondolatai keveregtek bennem, amitől a farkam még csak nagyobbra nőt, képés bár kicsit kényelmetlen volt az alsó gatyám miatt nagyon élvezetes élményt nyújtott. Nagyon jól csinálta alig bírtam tartani magam, át - át pillantva rá, láttam rajta hogy ádáz csatát vívunk már egymással, ő azon van hogy minél hamarabb elmenjek én meg azon, hogy minél később. Láttam minden egyes rásegítésnél, rám pillant hogy lássa hogy, hogy bírom, ám mikor látta hogy még kitartok és állom a sarat, kicsit bosszús képet vág majd elmosolyog mint akinek tetszik a kihívás és folytatja. Rezzenéstelen arccal tűröm a megpróbáltatásokat, de az arcomról már folyik a víz, kezeimmel az asztal szélét, markolom hogy kibírjam valahogy. A harmadik körnél már szinte szétrobbanok, de ekkor még fokozza egy kicsit, szemeivel figyeli az arcom, amin sűrű nagy cseppekben folyik a víz, csaknem letöröm az asztal szélét, de kitartok. Szemei vadul kutatják az én szemeimet, látom rajta az akaratot hogy ki akar végezni de még tartom magam. Ekkor újra lassul a tempója ő neki is piheni kell egy kicsit, erőt gyűjteni a folytatáshoz. Majd rám néz arcán elszánt tekintet, mint aki a végső rohamra indul, és újra neki kezd. Eszeveszett jó amit csinál az őrület határán táncolok már, szinte alig látok a kéjtől és a fájdalomtól de kitartok. Ez csak olaj a tűzre számára és mindent belead újra még keményebben csinálja. Legszívesebben már ordítanák annyira jó, de nem merek. A végét járom már, érzem hogy itt a vég. Közben azt kérdezem magamtól miért is küzdök ennyire, miért is jó ha kitartok és én nyerek? De már mindegy, a kérdések belevesznek a homályba már nem tudok gondolkodni se olyan jó és egyben olyan fájdalmas. Behunyt szemmel szinte összegörnyedve az asztal sarkába kapaszkodok, érzem hogy itt a vég. Átpillantok rá, az arcán elképesztő akarat összpontosul, szemei a tarkómat égetik látom hogy elakarja érni a célt, de már ő is a végét járja.
– Ám ekkor megérzem, farkam pumpálni kezdi a fehér anyagot, lábai ebben a pillanatban alulról és felülről fogják közre a farkam, szorítják nem hagyják szabadulni. Lenyúlok és megragadom őket így összezárva tartom őket, miközben hatalmas adagokat spriccelek a talpára és a lábszárára. Lassan le eresztek, elengedem a lábait és rendbe szedem magam. Megigazítom a ruhám. Ránézek ő is fáradt liheg kicsit és nagyokat kortyol a borából, de az arcán az elégedettség jelei vannak. Ekkor hozták az ételt.
– Parancsoljanak.
– mondja a pincér és leszi a két tányért elénk, és magunkra hagy.
Ekkor megfog egy kanalat, lenyúl az asztal alá, majd pár pillanat múlva előhúzza. Tele van az én fehér gyönyörlémmel. Majd finoman elkezdi rácsorgatni a csirkére. Ezt a mozdulatot megismétli amíg csak van anyag a lábán, miközben elképedve nézem az előadását. Mindent megöntöz vele a tányérján, majd villát és kést ragad, levág egy darabot, megmártogatja és beveszi a szájába. Mindezt olyan kéjes lassúsággal mintha csak szeretkezne vele. Ízlelgeti a falatot, lenyeli, majd elégedetten rám néz.
– Finom.
– Alig értettem amit mondott de látom nem fogja újra elmondani, beleveti magát az ételébe és elkezdi enni. Most már normál tempóban. Az élmény annyira a hatása alá kerített hogy alig bírok 2 szelet pizzát megenni úgy nézem ahogy eszik, míg ő végez az egész tányérján lévő adaggal. Megtörli a száját, majd elégedetten dől hátra. Rögtön megjelenik a pincér és elviszi a tányért.
– Finom volt? – kérdezi a nőtől.
– Rendkívül. Ilyen jót rég nem ettem.
– feleli a nő kedvesen de igazából nem is a pincérnek hanem nekem mondja. Rápillant az órájára.
– Lassan mennünk kell mindjárt vége az előadásnak. Fizetek és készülök felállni, de az asztal alatt újra átnyúl a lábával és visszanyom.
– Van ott egy kis ajándék magának! – mondja sokat sejtetően, én pedig lenyúlok és megérzem azt a valamit a bokájára csavarva. Ránézek mire ő rám kacsint.
– Csak rajta húzza le bátran.
– Finoman húzni kezdem azt a valamit, ami rögtön elkezd jönni. Pár pillanat múlva már a kezemben van. Lenézek megnézem mi is az. Egy fekete csipke tanga, az ő bugyija. Ránézek, és látom hogy az asztal fölött finoman mutatja a kezével hogy gyűrjem össze és szagoljam meg. Összegyűröm, és óvatosan az oromhoz emelem, és beleszippantok. Árad belőle a szaga. Érzem hogy nedves a bugyi, szinte tocsog a nedvességében. Újra ránézek, kérdőn.
– A magáé, kiérdemelte.
– Azzal felkel, és elkezd öltözködni. Segítek feladni a kabátját, majd elindulunk. Odakint elállt a havazás, és mindent belepett a hó. A kereszteződésnél elválunk. Add egy puszit az arcomra, és odasúgja.
– Aztán vigyázzon rá, mert visszakérem! – Azzal elindul a mozi felé.
– Hogy? – kérdezek utána már hangosan. Visszanéz elmosolyodik.
– Ez egy kis város, megfogom találni, ebben biztos lehet!
– Azzal sarkon fordul és elmegy a mozi felé. Csak állok ott a sarkon, miközben megint elkezd esni a hó, nézem ahogy bemegy a moziba. Elindulok haza felé. Visszafordulva látom hogy már ők is kint állnak a mozi előtt és négyesben beszélgetnek. Egy darabig nézem őket, majd mielőtt visszafordulnék látom ahogy hátra tekint, és lát engem. Egy pillanatig nézzük egymást majd visszafordul a társaság felé, és elindulnak haza felé.
Én is így teszek. Haza felé elgondolkozok, mi lett volna ha én nyerek? Egyáltalán jó lett volna ha nyerek, és hol volt a cél? Talán ott amikor a pincér kihozza a kaját? De annak mi lett volna az értelme, ott hagy felhúzva? Aztán eszembe jut amit mondott. Túl sok a kérdés, reggelig se fogom őket tudni megválaszolni, az lesz a legjobb ha nem is próbálok rá válaszolni. És hogy értette hogy megtalál? Megőrülök, ha ez így megy tovább.
Később, persze minden kérdésemre választ kaptam, de az már egy másik történet.

Folyt. köv.

Csajozási tanácsok

fel