Nyár Hidegpatakon 2. jelenet
Csajozási és pasizási tanácsok
Hangsúlyozom: MESE
Ha lehet, a kis házikó még melegebb volt, mint fél órával korábban. A vékony
falak teljesen áthevültek és ontották magukból a hőt. Elnyúlt az ágyon és
karjait a tarkója alatt összefonva semmibe révedő tekintettel bámulta a fölső
matracot. Nagyon szerencsétlennek érezte magát: most értette meg igazán, hogy
mennyi mindenről maradt le azáltal, hogy a saját városában végezte mind a
középiskolai, mind az egyetemi tanulmányait. Ez a féktelenség és életöröm része
kellett volna, hogy legyen az ő életének is. Az anyja azonban rendkívül szolid
leánynak nevelte, nem járt társaságba és bulikba sem. Persze biztosan jót akart
neki, elkerülni azt a sorsot, ahogy ő maga is járt: a szerelmet ajándékozni egy
arra méltatlan, hitvány férfinak, aki a gyerekről hallva gyorsan odébbállt. Ám
most itt van 23 évesen és naivabban szemléli az életet, mint a saját diákjai.
Természetesen sok dologban tájékozottabb és már koránál fogva is tapasztaltabb
mint ők, ám most mégis fenyegető rémképként ködlött fel előtte 20 évvel későbbi
önmaga: egy megkeseredett vénlány, megfonnyadt testtel, akire már a kutya sem
kíváncsi. Túlzás lenne azt állítani, hogy dühös volt, ám némi indulatot mégis
érzett. Most is mit tett? Elmenekült egy olyan apróság miatt, ami más számára
semmit sem jelentett. Pedig még csak nem is gyáva: végig küzdötte az egyetemet a
jeles diplomáig, mindenféle protekció és hátszél nélkül. Jobban kellene bíznia
önmagában. Megbámulták? Na és? Inkább fordultak volna el? Csodálatosan szép
feneke van Mónikának? Mi ezen a furcsa? Biztosan mások szerint is az. Ez az! Így
kell gondolkodni.
Lehet, hogy nehéz megváltozni, de holnap még nehezebb lesz. Szórakozottan
letörölt néhány csepp izzadságot a homlokáról és elhatározta, hogy holnap
másként tesz. Nem fog szégyenlősködni a fürdőruhájában és bárkit szívesen beken
napkrémmel. Sőt, ő sem fog visszahőkölni, ha valaki felajánlja számára ugyanezt
a lehetőséget.
De ez a meleg! Kibírhatatlan. Felkelt az ágyról és az ablak előtt álló asztalon
áthajolva elhúzva a könnyű függönyöket és kitárta az ablakot. Nem lett hűvösebb.
A ház ajtaja azonban épp a szemközti falon, Feri ágya mellett nyílt (az ő ágya
mellett a négyajtós szekrény kapott helyet), ezt kinyitva talán keletkezhet némi
kereszthuzat. De semmi. A forró levegő rezzenéstelenül ülte meg a szobát.
Beletörődve huppant vissza az ágyra. Gondolatai ismét a vízpart felé szálltak.
Pali éhes tekintete, Mónika feneke, Petra szeméremteste sorban jelentek meg
képzelete vetítővásznán. És a furcsa érzés visszatért. Mint amikor érzi, hogy
hiányzik valami, de nem tudja megmondani, hogy mi az. Mint egy pohár hidegvíz,
amely akkor a legcsodálatosabb amikor a szomjúságtól kaparó torkán hűsen
végighömpölyög. És a bizsergés, amelytől mintha a belsője is megremegne. Mégis
oly kellemes gondoltok, amelyektől nehéz elszakadnia.
Megemelkedett és könyökeire támaszkodva nézett végig önmagán. Nyaka alá
pillantva a fürdőruha szolid dekoltázsa alatt elmélázott mellei halmainak
látványán. Így félig fekve egy kissé szétlapultak, ám csodálkozva vette észre,
hogy a bimbók hegyén most élesen feszül meg a vékony anyag. Vajon van-e olyan
szép a melle, mint Katié vagy Mónikáé? A hasa természetesen lapos és a dereka
vékony. Milyen is lehetne az ő korában? Most mindkettőre szorosan rátapadt az
izzadságtól enyhén nedves anyag. Lejjebb a legtitkoltabb testrészének ívére úgy
simult a fehér szövet, mintha a bőrére festették volna. Középen ezúttal
határozottan bemélyülő nedves vonal jelezte a nyílást, amely nemrég a két kamasz
tekintetének kereszttüzében állt. Beleremegett a gondolatba. Aztán Petra
puncijára gondolt, az ívesen domborodó élettől duzzadó hamvas barackra. Vajon ez
is van olyan szép, mint amaz?
Onnan, ahol feküdt, kilátott a szemközti ablakon: a tópartra vezető széles
ösvényen senki sem járt. Izgalmas lehetőségként ötlött fel benne a gondolat,
hogy a fürdőruhát ledobva hűsöljön tovább. Itt az alkalom, hogy kipróbálja,
mennyire erős volt az iménti elhatározása. Mielőtt meggondolta volna magát,
felült és a vállpántokat letolva derékig gyűrte a fehér szövetet. Mellei a ruha
szorításából kiszabadulva gömbölyded almákként néztek előre. A bimbók hegye egy
kissé fel és oldalra mutatott. Elnézte őket: a 20 forintosnyi egészen
halványbarna bimbóudvar annyira megduzzadt, hogy önálló domborulatként meredt
elő a hófehér mellekről biztos jeleként izgalmi állapotának. Aztán a lányok
melleire gondolt: milyenek lehetnek hasonló állapotban? Petra mandarinjain így
is hegyesen állnak a vöröslő bimbók, Mónika is szép lehet, ahogy a fehér
melleivel csaknem azonos színű csúcsaik duzzadt-érzékenyen állnak. Felidézte az
érzést, ahogy az ujjai ezekhez a csodálatosan szabályos cicikhez értek, s ettől
még izgatottabb lett. Apró villámok cikáztak emlőiben, melyek a bimbókat
fájdalmasan megkeményítették, ölében mintha melegvizű forrás nyílt volna, úgy
áradtak onnan egy ismeretlen, kéjesen kínzó érzés hullámai. Úgy érezte egész
bensője beleremeg.
Látni akarta önmagát, bár most azt sem bánta volna, ha a két fiú látja ebben az
állapotban. Csak történjen valami, ami tovább fokozza eme új érzés izgalmát.
Keze egy picit megreszketett, ahogy előrenyúlt, hogy kitárja a szekrény egyik
ajtaját, amelynek belső oldalát egy itt-ott már bevakult tükör foglalta el.
Meglepődött, hogy a tükörképen látható félpucér nőnek a szemérmetlenül ágaskodó
bimbói még duzzadtabbnak tűntek. Felállt és a tükörhöz egészen közel lépve az
ujjai közzé csípte őket. A bimbóudvar szélien apró pontocskák váltak el a bőr
sima kontúrjától és izzadtságtól nedvesen siklottak ujjai alatt. Az érintés
újabb hullámokat gerjesztett az ölében. Most visszalépett az ágyhoz és úgy
szemlélte meg ágyékának tükörképét is. A fehér anyag szinte már semmit sem
rejtett: átázva simult a szeméremdomb határozott ívére, nem rejtve el az azt
borító dús barna szőrzetet. Már nem is volt szüksége rá: letolta magáról és az
ágyra ülve kihúzta belőle lábait. A mozdulat közben ismét a tükörbe pillantott:
felhúzott lábai között a nedves szőrzet csapzottan tapadt össze, elrejtve a
vagina nyílását. Hátrébb dőlt és széttárta combjait: a szőrzet szétnyílt és
immár láthatóvá vált az égész nemi szerv a maga nedvező pompájában. A látvány
tovább fokozta izgalmát: a szeméremajkai szétnyíltak és előtüremkedtek a
kisajkak rózsaszín tarajai. Sohasem látta még így őket. Persze tisztálkodáskor
gondosan megmosta a punciját is, de még sohasem tapasztalta, ha az önként így
kitárja magát. Szuszogva hanyatlott hátra. Képzeletében a háta mögött a szobába
belépett a két tanítványa és mohó tekintettel falta a széttárt lábai közül
előtűnő punci látványát. És ő meg feljebb húzta lábait: a tükörben feltűntek a
hófehér far vágata tövében a rózsaszín lyuk ráncai.
Megrémült önmagától: ahelyett, hogy gusztustalannak tartaná ezt a
szemérmetlenséget felizgatja a lucskos vagina és annak lucskától nedves fenék
látványa. Végképp visszahanyatlott és percekig feküdt így, hátha sikerül
visszanyernie lelki egyensúlyát. Aztán úgy döntött, hogy elmegy lezuhanyozik és
így talán megszabadul ettől az érzéstől, mielőtt a vízpartról visszatérő
tanítványai észrevesznek valamit a viselkedésén. Felállt és remegő kezekkel
kutatott a táskájában egy bugyi után, ám végül hagyta az egészet. Ha felveszi,
úgyis azonnal olyan nedves lesz, mintha bepisilt volna. Inkább elővett egy elől
végig gombos nyári ruhát, amelyet a karjai alatti túlzott kivágás miatt
eredetileg a fürdőruha fölé strandruhának szánt. Összegombolva tette be a
hátizsákjába, így most csak bele kellett bújnia. A papuccsal nem vacakolt:
mezítláb indult az udvar túlsó szélén lévő zuhanyzók irányába.
Kint továbbra is csönd ülte meg az udvart csak néha hallatszott távolról a
vízparton fürdőzők vidám hangjainak egy-egy szél sodorta foszlánya. Enyhe szellő
támadt: melege levegője bebújt a ruha nyílásain és megsimogatta még mindig
bizsergő testét. Nem akarta, de újra felhorgadt ez a gyönyörű, de gyötrő érzés.
Érzékenyen hegyesedő mellbimbóit keményre duzzasztotta a lépései ütemére
meg-megmozduló ruha szövetének dörzsölése. Szinte látta maga előtt a megnyíló
szemérmét, amikor megérezte a combja belső felén végiggördülő nedvességet.
Nem bírta tovább: remegő kezekkel sorban gombolta ki a ruha gombjait. Először a
mellei váltak szabaddá, majd a hasa és a köldöke is. Az utolsó két gomb közül a
felső alig 5 centivel az ágyéka alatt volt. Ujjai ügyetlenné váltak és sehogy
sem tudta kinyitni. Egy ziháló rántás és a két gomb leszakadt: ott állt a tábor
közepén teljesen szétgombolt ruhával. Úgy érezte elhagyja minden erő, de a
tusolók még 20 méterre voltak. A világ lassan már nem állt másból csak a
puncijából érkező kéjes érzés kísérte ismeretlen vágyakozásból, amely úgy érezte
elemészti egész énjét. Határozatlan léptekkel botorkált előre, miközben a lába
közötti szelíd patak tovább folydogált. Nem tudta, hogy mikor csúszott le róla a
könnyű ruha, mindenesetre zuhanyzókat határoló síkpalából készült paravánhoz már
pucéron érkezet.
Síkpala lapokból állt az egész épület: egyedül a vécéktől elválasztó és a
vízcsöveket rejtő falakat rakták téglából, egyébként az egész épület
vascsövekből és a hozzájuk szerelt palákból állt. Mivel ezek a palák mindössze
160 centisek, így aljukat térdmagasságban helyezték el. A tetejük és az áttetsző
halványzöld poliészter hullámtető között így is több arasznyi rés maradt.
Alul-felül bárki mind a vécékbe, mind a zuhanyzóba könnyen bekukkanthatott.
Reszkető kézzel nyitotta ki a zuhanyzók ajtaját és lépett be a poliészter tető
alatti halványzöld fénybe. Odabent minden puritán beton, egyedül az öt
zuhanyrózsa mögötti fal kapott csempeborítást. A tető alatt megrekedt a hőség és
a száraz beton sütötte a talpát. A középső csapokhoz lépve összeszedte magát, és
úgy-ahogy beállította a vízhőmérsékletet, majd homlokát a fehér csempéhez
szorítva állt a testét csipkedő a kelleténél egy kicsit melegebb vízsugarak
alatt. Érzékei felfokozódtak és egész teste érzékennyé vált. Az ezer és ezer
vízcsepp koppanását külön-külön érezte hátán és fenekén, s az érzéstől már
hangosan zihált. Remegő lábai nem tartották tovább és lehajtott fejjel lassan
térde, majd ülő helyzetbe ereszkedett. Nem törődött vele, hogy a feneke lyukához
és szűzi vaginájához préselődő betont hány ember lába koptatta már, csak a
gyönyör maradt. Hátra, a könyökeire hanyatlott és a vízsugarak végre elérték
fájdalomig duzzadt melleit és puncija rejtekét. A két bimbóra záporozó
vízcseppek apró pörölyként edzették azokat az acélnál is keményebbre, és a
szétnyíló vaginából előtűnő tarajos kisajkait mintha kígyók éles nyelveinek
kéjes nyaldosása igyekezett volna mind szélesebbre tárni. Elveszett az érzésben:
elnyúlt a betonon és széttárta lábait. Így fekve feje kikerült a vízsugarak
szabályos köréből, s tágra nyílt szemeit nem bántották azok. Oldalra nézve
kilátott a pala alatt. Látta az udvar füvét, körben a házikókat és már nem
számított, hogy az udvarról megláthatják a földön fekvő meztelen testét. Kezei
ösztönösen mozdultak: csípte, húzta érzékeny mellbimbóit, míg az élvezett már a
fajdalom határát súrolta. Egyik kezével beletúrt a puncija bozontjába és
mutatóujja megtalálta a hüvely bemenetét. Oda, ahová a legkisebb tampon is csak
fájdalom árán szokott beférni, most nyálkás útján könnyedén besiklott az ujja
hegye. Hüvelykujja pedig megtalálta a punci redői között az a merev kis pontot,
amelynek érintésétől halk sikoly hagyta el a száját. Két kézzel húzta szét a
kisajkakat és a forró vízcseppek haragos záporral kezdték verni a csiklóját.
Üres tekintettel, halkan sikongva nézett az udvar felé, majd elengedte a
széthúzott szeméremajkait és ismét az ujjaival masszírozta a csiklót és a hüvely
belső falát. Először csak véletlenül ért az egyik kisujja a fenéklyukához, de a
felcsapó kéj miatt azt is simogatni kezdte. Az idő elveszítette jelentőségét:
talán percekig, talán órákig fürdőzött a mindent elöntő élvezet tengerében,
amikor végül átesett a tovább már nem fokozható csúcson. Hüvelye ritmikus
lüktetéssel fonódott kényeztető ujjára és néhány utolsó sikkantás közepette
elélvezett.
A világ csak lassan kezdett visszatérni. Néhány percig végtelenül nyugodtnak és
fáradtnak érezte magát. Felnyúlt és elzárta a csapokat, majd visszahanyatlott
ismét. Újra végigpillantott önmagán: mellbimbói már nem voltak duzzadtak ám a
meztelen teste még mindig erőtlenül remegett. A zuhanyzó udvar felőli fala
eléggé messze volt ahhoz, hogy oldalra gördülve kibújjon a tusoló alól. Hason
feküdt a száraz betonon mely durva szemcséinek melleit és ágyékát dörzsölő
érintése halk visszhangként emlékeztette testét a nemrég átélt élményekre.
Pisilni is kellett már és ahogy a palánk alatt kitekintett, ismét felötlött
benne, hogy mennie kellene, mielőtt a gyerekek ebben a furcsa helyzetben
megpillantják. De olyan jól esett a pihenés, ha néhány percre is, de had engedje
el magát. És úgy tett. Mosolyogva hajtotta fejét karjaira és nézte az udvar
enyhe szellőjében hajladozó fűszálakat. Nem tudta meddig marad így, de egy időre
a forró fürdő lemosta a gátlásait. Összezárt lábai között a betonhoz lapuló
kissé még mindig nyitott punciból csordogálni kezdett egy aranyló patak. Érezte,
hogy a meleg sugár eláztatja combjait és hasát, de semmivel sem törődve, arcán
ártatlan mosollyal, ellazulva pisilte ki magát.
Aztán csak feltápászkodott és a zuhany alatt alaposan megtisztította magát.
Végül realitásérzéke is visszatért és a zuhanyzó ajtaján kipillantva
ellenőrizte, hogy nem jár senki az udvaron. Gyorsan magára öltötte az elvesztett
ruhát, majd visszatért a forró levegőjű kis házba és az ágyon hanyatt dőlve mély
nyugtató álomra hajtotta fejét.