Nyár Hidegpatakon 5 - Petra Mesél
Csajozási és pasizási tanácsok
Fontos Megjegyzés: Kitalált történet! MESE!
A kissé későn elkészült ebéd befejezése után a tábor lakói már nem mentek vissza
a tópartra fürödni, mert az egyre erősödő szél és az égen tornyosuló sötét
fellegek gyors nyári vihart ígértek. Késő délután volt már, mikor hatalmas
dörgés közepette az eső megérkezett. Hatalmas cseppekben zuhogott hosszú
perceken keresztül, aztán erejét kiadva elcsendesedett és lassan csepergett
tovább. Estére sem akart abba maradni, így amikor mindenki nyugovóra tért,
álmukat a tető cserepeire hulló esőcseppek monoton kopogása tette még mélyebbé.
"Szerény Zsuzsika" szerette ezt az időt: ilyenkor esett igazán jól elfészkelni
magát a puha takarók közzé az ágyába és durmolni reggelig. Feri ezen az estén
nem ment kártyázni, ám szerencsére Petra sem jelentkezett. Mire a tanárnő a
zuhanyzásból csurom vizes hajjal visszaérkezett, Feri már az ágyában feküdt és
valami ponyvaregényt olvasott. Amikor a tanárnő jelezte, hogy átöltözne,
diszkréten elfordult és úgy olvasott tovább. A tanárnő ledobta a vizes
fürdőköpenyt és lázasan kutatni kezdett tiszta fehérnemű után, ám ezt a gyors
igyekezetet most másodpercek alatt kiszorította az a másik érzés: az izgalom,
hogy, ismét a férfi közelében meztelenkedik.
Mintha csak a sorsot kívánná provokálni, abbahagyta a pakolászást és
felegyenesedett. Volt valami izgalmas abban, ahogy felrúgta az anyja által emelt
erkölcsi szabályokat. A törölközőért nyúlt és a haját kezdte törölgetni. A
mozdulattól mellizmai megfeszültek és a két gyönyörű melle határozottabban
elődomborodott, olyan hatást keltve, mintha a férfi felé kínálná őket. Félt,
hogy a férfi megfordul és felfedezi a meztelenségét, ugyanakkor éppen ez volt az
a dolog, amely leginkább felizgatta a szituációban. Ahogy lepillantott emlői
ringó gömbjeire, láthatta az addig nyugodt mellbimbóit kidomborodni. Letette a
törölközőt és ujjai közzé csippentette őket. Feltörő sóhaját alig tudta
visszafogni, majd megrettenve attól, amit művel, gyorsan - úgy ahogy volt,
pucéran- bebújt az ágyába.
Feri figyelmét teljesen lekötötte a könyv, így fel sem tűnt számára a tanárnő
halk pihegése. Még sokáig olvasott, miközben a tanárnő a másik ágyban igyekezett
nyugalmat erőltetni magára. Amikor a férfi lekapcsolta a villanyt, már "szerény
Zsuzsika" is mélyen aludt.
Kora reggel ébresztette fel a tanárnőt, azzal, hogy bár az ég még mindig borult,
a fiúkkal ismét lesétálnak a faluba bevásárló körútra. Beszélgetés közben a
tanárnő nyakig magára húzta a takarót, ám meztelen vállai így is láthatóvá
váltak néhány pillanatra, ő pedig látta (vagy csak azt képzelte, hogy látja?) a
férfi tekintetében, hogy amaz rájött, hogy fent nem
visel semmit sem. "Ó, ha tudná, hogy az alfele is meztelen! Olyan félelmetes és
olyan izgalmas!"
Ahogy félig fekve, félig ülve a férfi felé fordult, érezte, hogy a szoba reggeli
hűvös levegője cirógatja a meztelen hátát. "Olyan izgalmas!" Csak egy apró
csípőmozdulat és a lábainak kinyújtása kellett ahhoz, hogy a takaró egy kissé
félrecsúszva felfedje a fenekét.
Elölről továbbra is úgy tűnt, hogy nyakig betakarózott, de hátulról szemlélve
inkább kitárulkozni látszott. Mintha csak a takarót igazítaná meg, hátra ejtette
az egyik kezét és lassan végigsimította a fenekét, majd lejjebb nyúlt, oda ahol
a combok közül kidomborodott a kényeztetésre vágyó, lassan nedvesedő puncija.
Amikor a rés aljához ért áramütésként csapott át a testén a követelőző kéj apró
hulláma. Érezte, ahogy a forró bizsergés végigszáguld a testén, keményre
dagasztva érzékeny mellbimbóit. Minden önfegyelmére szüksége volt, hogy elrejtse
érzelmeit. Szerencsére Feri már indulni készült így nem sokáig kellett
kitartania. Amint a férfi kilépett az ajtón, hatalmas sóhajtással tört ki belőle
az izgalom. Visszahúzta a testére a takarót, majd magzati pózba gömbölyödve
feküdt tovább. Egyik kezét a mellére, másikat a combjai közzé csúsztatta, csak
néha-néha és finoman érintette meg a feszülő mellbimbót és az immár teljesen
nedves résben megbújó csiklót. Éppen csak annyira, hogy fenntartsa ezt a
gyönyörű kéjes érzést.
Olyan jó volt mindenről elfeledkezni és átadni magát a finom gyönyörnek, hogy
szinte belekábult az érzésbe. Teljesen megfeledkezett mindenről, ahogy a takaró
alatt ellazulva kényeztette magát. Hol a gyönyör járta át a testét, hol pedig az
édes pilledés ragadta át az álom határán. Végül visszaszenderedett.
Hangos kopogásra ébredt és hirtelen azt sem tudta hol van. A kopogás makacsul
ismétlődött, miközben azt is észrevette, hogy odakint ismét teljes erővel tombol
a zápor.
- Szabad! - mondta álomittas hangon.
Az ajtó villámgyorsan kinyílt, majd ugyanilyenen viharos gyorsasággal be is
csapódott az érkező mögött. Petra volt az. Pamut szabadidő ruhája teljesen
elázott, úgy nézett ki, mint a ki tévedésből ruhástól mászott a fürdőkádba.
Odakint tényleg ítéletidő lehetett.
- Egy órája kopogok! Teljesen eláztam!- kelt ki magából.
- Petra! - szólt rá a tanárnő.
- Ó bocsánat! Nem akartam tiszteletlen lenni. De csurom víz vagyok. - vacogta
amaz.
- Dobd le azt a vizes ruhát gyorsan, mielőtt megfázol! - válaszolt és intett a
szemközti
ágyra terített törölköző felé.
Ki sem fűzte a sportcipőt, úgy húzta le magáról, hogy a zokni is benne maradt.
Majd a sötétkék felső következett. Meztelen felsőteste csupa víz volt és csupa
lúdbőr. A tanárnő egy pillanatra belefeledkezett a kicsi mellek kemény halmainak
látványába: a hidegtől a két mellbimbó ellilulva tűhegyesen álló apró csomókba
szaladt össze.
- Apa telefonált, hogy elkapta őket az eső, és most a falu kocsmájában várják a
végét. - mondta vacogva, miközben letolta a nadrágot és a bugyit, így a tanárnő
ismét megcsodálhatta a lány tökéletes alakját. Kecses ívű szemérmére a ritkás
fanszőrzetet a vizes bugyi teljesen rálapította és ettől a látvány úgy hatott,
mintha csak ráfestették volna. Petra alig néhány pillanatig volt hajlandó
meztelenül vacogni, aztán hamar feltalálta magát:
- Oda bújhatok? - kérdezte, de választ sem várva már hajtotta is fel a paplant.
Egy pillanatra megtorpant, amikor felfedezte, hogy a tanárnő is meztelen, majd
felnevetett és bebújt ő is a takaró alá.
Olyan gyorsan történt minden hogy a tanárnőnek ideje sem jutott arra, hogy
eltakarja bájait, ám ez a paplan jótékony takarása alatt már nem is sokat
számított. Az ágy ugyan nem volt keskeny, de nem is két személyre tervezték.
Így, bár mindketten elfértek rajta, és ha nem is kellet összeszorulniuk, azért
egészen közel feküdtek egymáshoz. Szerény Zsuzsika azt sem tudta, hogy mit
szóljon, olyan váratlanul érte a kialakult helyzet. Petra arca mindössze néhány
arasznyira volt az övétől és szélesedő vigyora elárulta, hogy őt viszont
rendkívül szórakoztatja a szituáció. A tanárnő teljesen elvörösödött, és ettől
Petra vigyora még szélesebb lett.
- A tanárnő is szeret pucéron aludni? - kérdezte.
A megszólított az sem tudta, hogy hirtelen miként válaszoljon, aztán, hogy
legalább tekintélye maradékát megőrizze, elővette legszigorúbb hangját és úgy
válaszolt:
- Nem hiszem, hogy ezt veled kellene megvitatnom.
Petrát nem hatotta meg a hang tónusa és zavartalanul csacsogott tovább:
- Én imádok ruha nélkül lenni. Ha egyedül vagyok otthon, akár egész nap így
mászkálok.
Ez érdekesen hangzott, főleg azok után, hogy saját magát is meglepve milyen
dolgokat művelt az utóbbi napokban, sőt azon a reggelen is. Felébredő
kíváncsisága néhány pillanatra háttérbe szorította szégyenérzetét és
megkérdezte:
- Miért?
- Miért? Talán, mert olyan felszabadultnak érzem magam. Meg olyan izgalmas is,
sőt néha
egészen izgató.
Ezen elgondolkodott. A lány tulajdonképpen a saját érzéseit foglalta össze. Volt
ebben valami jó, hiszen akkor nem vele van baj, ha más is átélt hasonló
élményeket. Úgy döntött megkockáztat még egy kérdést, persze szigorúan ügyelve,
hogy hangjából ne érződjön ki, mennyire érdekli a téma:
- Hogy érted ezt?
- Jaj, hát tudod te azt! – már megint tegezésre váltott – Hogy tudnak a fiúk
bámulni, ha valami szexi cuccot veszel fel. Meg a véletlen benyitogatások a
lányok öltözőjébe tesi óra után. Mind-mind olyan izgalmas. Olyan felszabadult
érzés meztelenül lenni, - főleg kint a szabadban- amely semmihez sem hasonlít.
De annyira soha semmi sem izgatott fel, mint ami tegnapelőtt este történt… -
csendesedett el, a tanárnő pedig elpirult:
- Az nem volt helyes dolog.
- Nem tudom, olyan finoman simogattál, hogy úgy éreztem elveszem abban a puha
zsongásban. Aztán amikor megérintettél ott…
- SEMMI NEM volt szándékos! – vágta rá a kelleténél egy kissé gyorsabban és
ijedtebben a tanárnő. Petra zavarában ismét magázásra váltott:
- Elhiszem, de a tanárnőnek könnyebb. A barátja biztosan szokta…
A tanárnő tekintete olyan rémülté vált, hogy Petra egyből megértette miről van
szó.
- Óh! – térdelt fel és a takaró a derekáig omlott megmutatva, hogy meleg
fészkében a két mellbimbója ismét kisimult - Nincs senkid. – mondta megértően.
Nem tudta mit válaszoljon. Az elmúlt két nap így is túl sok volt a számára. Az
egyik percben rátörő érzékiség majd az azt követő zavarodott szégyen majd’
széttépte lelkét. Reménytelenül elveszettnek érezte magát, s az, hogy az egyik
tanítványa ilyen könnyedén kielemezte, csak tetézte ezt. Összeszorított szájjal,
meredten nézett Petra szemébe, aki végül elfordította róla tekintetét.
Percekig csak az eső ritmikus dobolása hallatszott, végül mégis a tanárnő
szólalt meg:
- Tudod, én… - hallgatott ismét el, mintha meggondolta volna magát.
- Igen? – nézett szinte könyörgően Petra.
- Semmi. – sóhajtott lemondóan – Ezt nem veled kell megbeszélnem.
- Miért? Túl buta vagyok? Vagy azt hiszed, hogy 16 évesen annyira naiv lennék,
hogy nem értelek meg? – tört ki belőle.
- Nem. De ezeket a dolgokat mégsem lehet akárkinek kibeszélni.
- Azt hiszed, nem tudok titkot tartani? Azok után, ami történt?
Ismét hallgatás volt a válasz, ám Petra nem hagyta magát:
- Látom, hogy valami nincs rendben. Te is tudod, hogy könnyebb, ha beszélsz
róla. Vagy hívd fel a barátnődet!
Ezen a tanárnő elmosolyodott:
- Azt hiszem rosszul lenne. Ő is olyan mint… - elhallgatott, s elmosolyodott.
- Mint te? Igaz? – kacsintott Petra. A feszültség érezhetően engedett egy
kicsit.
- Igen, azt hiszem. – mondta elmélázva, aztán a Petra felé fordította a fejét és
csodálkozva megkérdezte:
- Miért? Milyen vagyok?
- Hááááát… Kicsit félénk, régimódi és azt hiszem, hogy szégyenlős is. –
válaszolt a lány, miközben a térdelő helyzetből ülőbe váltott. Lábait felhúzta
és karjaival átölelte őket, úgy hogy álla a térdein pihent. A takaró teljesen
lecsúszott róla, csak lábfejei maradtak alatta, amelyek a szűkös hely miatt a
tanárnő karjához értek. Amaz az érintés hatására ösztönösen oldalra fordította a
fejét, hogy látómezejét a lány lábai töltsék ki. Petra a sarkait egészen a
combjai tövéhez szorította, így azok két oldalról keretezték szeméremtestének
duzzadó ajkait.
A fekete szőrzet megszáradt, és mintha csak fésülték volna úgy hajoltak szálai a
rés felé. Most, hogy jobban megfigyelte, rájött, hogy miért tűnt annyira
kevésnek a szőrzet: a szeméremdomb két oldalán jól látszottak a borotválás
nyomai. Elpirult, amikor végre felötlött benne, hogy nem kellene ilyen nyíltan
bámulnia. Petra azonnal észrevette ezt:
- Most is elpirultál! Zavar a meztelenségem? Úgy teszel, mint aki még nem látott
meztelen embert. A barátnőiddel nem szoktatok pucéron napozni?
- Őszinte leszek: soha. – válaszolt a tanárnő komolyan.
- Nem értem. Most is pucér vagy a takaró alatt. – csodálkozott a lány – Akkor
valószínűleg te is izgalmasnak találod.
- Hát éppen ez az… - szaladt ki a száján, de a mondat végét már elharapta.
- Gyerünk! Mesélj! – unszolta a lány – Megígérem, hogy a kettőnk titka lesz.
- Hát jó. – nézett a szemébe a tanárnő – Bár lehet, hogy megbánom.
- Nem fogod. – Hanyatlott vissza az ágyra Petra. Visszahúzta magára a takarót, s
közben nem kerülte el a figyelmét, hogy a tanárnő a karjával gondosan a testéhez
szorítja, nehogy ismét felhajtódjon. Petra az oldalára feküd és úgy nézte a nő
arcát, amaz pedig fölfelé bámult, mintha a fölső ágy matracán bármi érdekes is
lett volna.
- Ez az egész az oka mindennek! – tört ki belőle – Ha nincs ez a kirándulás,
akkor nem lennék ennyire összezavarodva. –hallgatott el egy pillanatra, így a
lány láthatta az idegesség apró rándulásait a szája sarkában- Nektek könnyű! Úgy
flangáltok az alig valamit takaró fürdőruháitokban, mintha nagykabátban
lennétek! Vannak, akik direkt pózolnak a fiúk előtt, mintha azok nem bámulnának
amúgy is annyira mindenkit! – hallgatott el.
- Hát ez a baj? Hogy téged is megbámultak? – nyújtotta ki a karját Petra és
nyugtatóan végigsimított a tanárnő arcán. A mozdulattól a takarója lejjebb
csúszott, hogy ismét felfedje mellei finom íveit. – Persze, hogy kíváncsiak,
hiszen nem minden nap láthatják a tanárukat fürdőruhában.
- Nem ez. Illetve ez. A fenébe! – ezt a szót még sohasem hallotta a lány a
szájából. Ajka meg-megremegett, mintha sírás kerülgetné, majd Petra felé
fordult. Ezúttal nem szorította le a takarót, így az egy kicsit megmutatott a
mellei tövéből. A lány szemébe nézett és úgy folytatta:
- Először szégyelltem magam. Aztán ahogy körülvettetek, nem tudtam kivonni magam
a sok majdnem meztelen test hatása alól. Még sohasem éreztem ilyet. Aztán,
amikor bekrémeztem… – nyelt nagyot – Őrült gondolataim támadtak, és rádöbbentem,
hogy jobb, ha eljövök, mert teljesen… - fúlt suttogásba a hangja, s arca
tűzpirossá vált.
- Felizgultál. – mondta ki helyette a lány és ismét a tanárnő arcára helyezte
kezét. Amaz nem válaszolt, csak a szemén látszott, hogy ezt akarta mondani.
- Mindig zavarba jöttem, ha az egyetemen a lányok a szexről beszéltek és soha
nem értettem, hogy miért olyan fontos ez a téma a számukra. Én nem jártam velük
sehová és úgy éreztem, hogy megvagyok nagyon jól egymagam is. De aznap olyan
kínzó sóvárgást éreztem… - hallgatott el, s Petra érezte, hogy finom érintése
alatt a selymes arcbőr lázban ég.
- Tudhatod te is jól, hogy nincs ebben semmi olyan rendkívüli, ami miatt
kellemetlenül kellene érezned magad. Azon csodálkozom, hogy ilyen sokáig
kibírtad. Nekem már tavaly óta vannak ilyen „őrült” gondolataim – vigyorodott el
– sőt a barátnőmnek is. – tette még hozzá.
- Komolyan? – a hangban remény és kíváncsiság egyszerre volt jelen. – Mesélj!
- Tulajdonképpen, nem is olyan nagy dolgok. Csak apró érzések, hangulatok,
amelyektől az ember lánya néha hülyeségekre képes. – nevetett fel – Emlékszem,
amikor a melleim nőni kezdtek, hogyan ejtettem előre a vállaimat és hajtottam
előre egy picit a fejem, hogy ne legyen olyan feltűnő. Később persze megszoktam
és nem zavart, sőt Ágival, a barátnőmmel nagyokat nevettünk azon, hogy a fiúk
hogyan vizslatnak bennünket, ha egy kicsit lazábban vagy éppen feszesebben
vagyunk öltözve.
- Én is szégyelltem magam, amikor nőni kezdtek. A legrosszabb az volt, amikor
orvoshoz kellett menni. – vallotta be a tanárnő – derékig le kellett vetkőzni,
amíg a vizsgálat tartott. A doktornő előtt még el is viseltem volna valahogy, de
az asszisztense férfi volt. Akkoriban egészen hosszú hajam volt, amit a kezemmel
fogtam föl a tarkómhoz, miközben a doktornő a hátamat vizsgálta. A férfi alig
egy-két méterre ült tőlem, és nekem felé fordulva kellett állnom a vizsgálat
alatt. El sem tudtam takarni a melleimet, mert a kezem a fejem mögé volt emelve.
Ő meg mosolyogva nézte, hogy mennyire pirulok a szégyentől. Aztán sóhajtoznom
kellett az orvos utasítására. A melleim fel-le süllyedtek, s láttam az arcán,
hogy mennyire tetszik neki. Reszketett a kezem, ahogy az ingemet gomboltam. Még
a receptet is majdnem ott felejtettem, úgy igyekeztem kifelé.
- Ez tök izgalmas!
- Izgalmas?
- Hát nem? Hogy meg lehet babonázni a férfiakat egy kivillanó cicivel?
- Hát… - az elmúlt estére gondolva egy kissé kezdte átértékelni a dolgokat. - …
én rettenetesen éreztem magam.
Egy ideig mindketten csendben maradtak, majd Petra szólalt meg:
- Az osztályban a legjobb barátnőm Ági. - kezdte minden bevezetés nélkül,
„szerény Zsuzsikának” pedig eszébe jutott az azelőtt nap látott vékony, de
formás kreolbőrű lány, ahogy a vízparton szaladgál és fedetlen mellein a sötét
mellbimbók a széltől keményednek.
- Sülve-főve együtt vagyunk és minden titkunkat megosztjuk egymással. Van nekik
egy kis felfújható medencéjük – bár én inkább kádnak nevezném, mivel mindössze
két méter széles és csak térdig ér benne a víz. Mindegy. Tavaly egyik
alkalommal, amikor náluk napoztunk, abban feküdtünk el egy kicsit hűsölni. Nem
tudom melyikünk kezdte, de húzni kezdtük egymást, hogy ki meri levenni a bikini
felsőjét. Tudnod kell, hogy az utcai kapujukon könnyű belátni, és mi attól
mindössze vagy 10 méternyire fürödtünk. Bár kisforgalmú mellékutcában laknak,
ahol a tikkasztó délutánon szinte senki sem járt, mégis izgalmasnak tűnt a
dolog, hogy valaki észrevesz bennünket. Végül én voltam a bátrabb. Levettem a
felsőt és a kis medence szélére terítettem. Furcsa izgalom fogott el, attól,
hogy majdnem meztelen vagyok és bárki megláthat. Most is bizseregnek a
mellbimbóim, ha visszagondolok. – mosolyodott el.
- Ági persze tovább provokált, hogy ez semmi, mert a felsőt bármikor
felkaphatom, tegyem messzebbre, ha olyan vagány csaj vagyok. Én meg
visszakérdeztem, hogy talán vigyem haza? „Nem. Elég, ha beteszed a postaládába”-
hangzott a válasza. Ettől egy pillanatra megrettentem. Elmenni a kapuig egy szál
bugyiban, már tényleg őrületségnek tűnt. De a mellbimbóimban pulzáló kellemes
érzés annyira megzavarta az agyamat, hogy azt gondoltam, bármit megtehetek.
Felálltam, és a felsőt felkapva elindultam a kapu felé. Minden lépés egyre
veszélyesebb és egyre izgalmasabb volt. Szinte a lépéseim ütemére duzzadtak meg
egyre inkább a melleim, már le sem tagadhattam volna, hogy mi érzek. Félúton
jártam, amikor egy biciklis elhajtott az utcán. Nem nézett felém, mégis
megijesztett. Zihálva szedtem a levegőt, de tovább masíroztam. Remegő kézzel
próbáltam kinyitni a postaládát, de zárva volt.
Szóltam Áginak, mire azt felelte, hogy akkor dobjam be, mint egy levelet. Ehhez
az ajtó másik oldalára kellett kerülnöm, csakhogy az kifelé nyílt. Nyeltem egy
nagyot és kinyitottam, majd kiléptem az utcára. A rám törő izgalomtól majd
összecsuklottam. Kezem-lábam remegett, ahogy széttekintettem. Láttam távolodni a
biciklis alakját, a másik irányból meg egy autó közeledett. Reszkető kézzel
tuszkoltam be az apró ruhadarabot a levélnyíláson, majd gyorsan beléptem az
ajtón. Futottam vissza a kis medencéhez és hangosan zihálva Ági mellé rogytam.
Ági kacagott az igyekezetemen és én is hangosan nevettem, de a felmeredő
mellbimbóim így is elárultak.
Tudtam, hogy titokban jól megnézte őket, hiszen bár láttuk egymást korábban is
meztelenül, ezek a dolgok mindkettőnknek újdonságok voltak. Persze ő sem akart
gyávább lenni nálam. Amikor kioldotta a bikini felső pántjait, sötét mellbimbói
majdhogynem fölfelé meredtek, annyira kikerekedtek. Már értettem, miért bámult
meg engem is annyira. Mintha nem is azok a cicik lettek volna, amiket öltözés
közben oly sokszor láttam már. A lányosan gömbölyödő kicsi mellek szelíd vonala
megtört, ahogy a két kemény bimbó felágaskodott. Szájtátva bámultam, ő pedig
felnevetett és megjegyezte, hogy én is pont így nézek ki. Önkéntelenül nyúltam a
jobb mellemhez és simogattam körül a csúcsát. Tényleg kemény volt. És az a
lélegzet-elállító érzés, amelyet a simogatás okozott! Ági kijelentette, hogy ő
következik. Láttam rajta, hogy hozzám hasonlóan fel van pörögve, sőt amikor
kilépett a vízből, a bikini alsót hátul jól felhúzta, úgy hogy az majdnem
teljesen eltűnt a feneke csupasz gömbjei között. Túl akart tenni rajtam, s így
indult az utcai ajtó felé. Szerintem egyikünk sem kezdett volna ilyen őrült
játékba, ha egyedül van, de a közös rosszalkodás mindkettőnket könnyelművé tett.
Olyan valószínűtlen és olyan izgalmas volt az a délután, hogy még ma is
beleremegek, ha felidézem. –hallgatott el.
- Aztán mi történt? – suttogta félénken a tanárnő és Petra érezte, hogy a
tenyere alatt az arcbőre tűzben ég.
- Akarod, hogy folytassam? – könyökölt fel a lány, így a takarója ismét
visszacsúszott, felfedve az emlékezéstől megduzzadt melleit. De a tanárnő nem
válaszolt, csak nézte a lány emlőit. Amikor észrevette, hogy a lány figyeli,
gyorsan elkapta a tekintetét és ismét a felső matracot kezdte bámulni. Petra
azonban nem hagyta annyiban és egészen fölé hajolt, s így teljesen kibújt a
takaró alól, mivel annak nagy részét a tanárnő még mindig magához szorította.
Bal mellének hegye finoman hozzáért a tanárnő vállához, s ettől amaz
megremegett, majd az oldaláról a hátára fordult. A takaró egy picit ismét
lejjebb csúszott és keblei félig láthatóvá váltak. Ahogy a vékony anyagot két
oldalt a karjaival a testéhez szorította, jól láthatóvá vált a két mell vonala s
rajtuk duzzadó bimbók kontúrja - egészen a takaró szélénél. Petra lovagló
ülésben a térdeire ült, majd feljebb húzódott és két tenyerével a tanárnő feje
mellett megtámaszkodva felülről nézett annak arcába és ismét feltette a kérdést:
- Szeretnéd, ha tovább mesélnék?
- Igen. – suttogta amaz végül.
- Akkor itt az ideje, hogy egy kicsit bátrabb légy. Különben azt hiszem, hogy
nem is érdekel, amit mesélek. – incselkedett tovább a lány és lejjebb csúszott,
majd karjait behajtva végignyúlt a nőn. Arcuk így egészen közel került
egymáshoz, ám a mozdulat során a takaró ismét elmozdult néhány centit, így a
tanárnő ágaskodó mellbimbói kibukkantak alóla. Egyikőjük sem nézett oda, ám
mindketten érezték, ahogy az érzékeny mellcsúcsaik összeérnek. A tanárnő
tűzvörös lett, amikor megérezte, hogyan keményednek meg mellei és nyomódnak a
lány puhán duzzadó emlőibe. Petra feljebb emelkedett és a könyökeire támaszkodva
mosolygott az arcába. Mellbimbóik így éppen csak összeértek és Petra nagyon
finoman meg-meg mozdítva a felsőtestét, elérte, hogy a mind érzékenyebb
mellvégek körös-körül simogassák egymást. Azt, hogy ez a játék mennyire jól esik
neki, csak kipiruló arca árulta el – hangja továbbra is incselkedő maradt:
- Szóval? – ismét egy apró mozdulat és bimbók újra összedörzsölődtek.
- Hogy érted azt, hogy bátrabb? – rebegte a tanárnő.
- Háááát… Bújj ki a takaró alól.
- De mást nem kell tennem?
- Nem.
- És tovább mehhhséhhhhlsz. – egy újabb finom mozdulat és a mellbimbóik tovább
ingerelték egymást.
- És tovább mesélek. Mhhhhh…
- Akkor fordulj el egy pillanatra!
- Oké. – kelt fel a lány és a tanárnő azonnal magára húzta a takarót.
Petra hátat fordítva leült az ágy szélére, hallotta a takaró neszezését, majd
mivel néhány pillanatig nem történt semmi, hátrafordult. „Szerény Zsuzsika”
valóban ledobta magáról a takarót, azonban hasra fordult, elrejtve ölét és
kebleit.
- Becsaptál! – nevetett fel a lány, de a tanárnő nem válaszolt, hiába a lány
története, a szégyenlősségét nem tudta egykönnyen félretenni.
- De legalább már te is meztelen vagy. – feküdt fel ő is az ágyra, úgy hogy
lábait a tanárnő feje mellett nyújtotta ki és feje annak térde mellett
nyugodott. Mivel a hátán feküdt, tökéletesen láthatta a meztelen far minden
négyzetcentiméterét.
- Csinos feneked van. – jelentette ki, majd nem bírta megállni, hogy ne élvezze
ki a tanárnő zavarát és még hozzátette:
- Csak szorítsd jól össze, nehogy kilátszódjon a puncid.
A hatás nem maradt el: a fenék megrándult és a tanárnőből halk sóhaj tört fel.
Petra nem tudta eldönteni, hogy ez a zavar, vagy az izgalom jele volt-e. Az ő
mellei mindenesetre az előbbi játék hatására még mindig érzékenyen várták a
kényeztetést, így egyik kezével óvatosan simogatni kezdte őket.
- Szóval ott tartottam, hogy Ági is levette a bikini felsőt és az alsót, pedig
úgy begyűrte a feneke közzé, hogy az majdnem teljesen csupasz maradt. A saját
tetteim is felizgattak, de ez a merészség teljesen bepörgetett. – tette egyik
tenyerét lágyan a tanárnő fenekére. A másik kezének mutató ujjával továbbra is a
mellein körözött.
- Amikor visszaért, majdhogynem bezuhant mellém a vízbe. Mintha kába lett volna,
úgy pihegett. Arra kért, hogy hozzak valami innivalót a hűtőből, én pedig
felálltam, majd cinkos módjára rákacsintva én is be akartam gyűrni a bikinimet.
Ahogy hátranyúltam, kezét rátette az enyémre és finoman eltolta azt, majd a
mutatóujját bedugta a szövet alá. Egészen zavarba és bevallom, még inkább
izgalomba jöttem, ahogy megéreztem az érintését a fenekemen. Majd’ elakadt a
lélegzetem, amikor lejjebb csúsztatta, egy pillanatra megérintve ott, ahol a
legérzékenyebb vagyok. Ám a mozdulat nem állt meg: ujját tovább húzta, míg a
bikinim alja teljesen kifeszült, majd csúszni kezdett le a csípőmön.
Rádöbbentem, hogy az a célja, hogy teljesen levetkőztessen. Néhány pillanat és a
meztelen, forrón lüktető puncimat csodálhatta volna az, aki arra járva a kapun
bepillant. Lepillantva láttam, ahogy a kisajkaim leheletnyire kibújnak a
nagyajkak fészkéből és éreztem, ahogy a napsugarak melengetik őket.– tartott
szünetet, majd az amúgy is azon pihenő kezével simogatni kezdte a tanárnő
fenekét, néha finoman meg-megmarkolva azt. Másik kezét a saját hasára csúsztatta
és most azon körözött. „Szerény Zsuzsikán” néha apró borzongás futott át és
egy-egy felszakadó apró nyögés árulta csak el, hogy milyen hatással van rá a
lány kezének játéka.
- Ági rácsapott a fenekemre, jelezve, hogy induljak az italokért. A ház bejárata
félúton volt a medence és a kapu között, így néhány lépést megtéve még közelebb
jutottam az utcához. Akkor végre megtörtént az, amit féltem és mégis feszülten
vártam: a kerítés előtt elhaladt két srác. Egyikük olyan 25-26 éves lehetett, a
másik viszont velünk járt egy évfolyamra a középiskolában, az hiszem Tominak
hívták. Amikor véletlenül odapillantottak, ösztönösen magam elé kaptam a
kezeimet, de ők csak bámultak dermedten. Alig néhány méter választott el
egymástól bennünket, de a köztünk lévő kerítés olyan bátorságot adott, hogy
leengedtem a kezeimet. Élveztem, ahogy sóvárgó tekintetük az izgalomtól keményen
ágaskodó melleimre tapad, majd éhesen a kitárulkozó puncimra vándorol. Had
nézzenek, had izguljak fel teljesen! Ha ezt elmesélik, úgysem hisz majd senki
sem nekik. – keze közben tovább dolgozott a tanárnő fenekén, aki időközben már
folyamatosan nyögdécselt és a combjait is annyira ellazította, hogy Petra a
fenék félgömbjeit masszírozó keze mind többször tévedt közéjük, egyszer-egyszer
megérintve a nő ánuszát, és a néha a nagyajkak peremét is. Felült és immár
mindkét kezével a tanárnőt simogatta, ám a történetéről sem feledkezett meg:
- Helló fiúk! – lépett mellém Ági és oldalra pillantva láttam, hogy rajta sincs
semmi. A két srác továbbra sem bírt megszólalni, bár egy bamba vigyor Tomi arcán
már megjelent. Gondolom, pucér nőt akkor láthatott elsőnek. Alig bírtam
visszafogni magam, hogy ne simogassam ismét a melleimet, de Ági is mind jobban
ki akarta élvezni a helyzetet. Elém lépett, eltakarva ezzel a fiúk elől, majd
széles terpeszben állva megpuszilta az arcomat. Döbbentem néztem magam elé, majd
észrevettem, hogy a fiúk Ági hátsóját bámulják. Ha farmerben volt, akkor is
megnézte mindenki, de így… Láttam a vágyakozást a szemükben, ahogy a pucér farát
falja a tekintetük. A terpesz biztosan többet is megmutatott a csupasz hátsónál
és el tudtam képzelni, hogy a fekete szőrzet közül kivilágító vágata hogyan
csillog a saját nedveitől. Nem bírtam tovább és a lábam közzé nyúltam. – s
mintha csak a történetét kívánná szemléltetni, szelíd erőszakkal széjjelebb
húzta a tanárnő combjait. Amaz már leplezetlenül sóhajtozott, és hagyta, hogy a
lány az altestén kedvére kalandozzon. Petra széthúzta a fenekét és mutatóujját
nagyon-nagyon lassan végighúzta a vágaton. A mozdulat végén ujja a sikamlóssá
vált vagina aljához ért és a tanárnő nyöszörögni kezdett.
- Talán teljesen el is feledkeztem volna magamról, de Ági szerencsére nem, így
búcsút intett a fiúknak és betaszigált a házba. Nem tudom, meddig szobrozhattak
még a kapuban, mindenestre mi a folyosóra belépve teljesen megfeledkeztünk
róluk. Röhögve rogytunk egymás mellé a padlóra, mintha csak egy jó vicc lett
volna az egész, de a csúcsosodó melleink és a szőrzetünket csapzottan
összetapasztó nedvek nem ezt mutatták. Ági játékosan megcsippentette az egyik
mellem hegyét, mire én felsikkantottam és éreztem, hogy nedvek újabb áradata
indul meg a lábam között. Betámolyogtunk Ági szobájába és az ágyon egymás
mellett elnyúlva pihegtünk. Hosszú percek teltek el, mire a szoba hűvösét
érzékelni tudtuk és felöltöztünk. A nedves bikinit csak hazamenet vettem ki a
postaládából. Még jó, hogy rövidnadrágot viseltem, miközben hazafelé
bicikliztem, mert a szoknyát fellebbentő szél sokat megmutathatott volna. Bár
lehet, hogy nem is lett volna olyan rossz. – sóhajtott fel. Kezei nem hagyták
abba a munkát: mind gyakrabban nyúlt előre a combok között, hogy keze a tanárnő
vaginájára simuljon. Tenyere tele volt a nő nedveivel, amelyet annak fenekén
kent szét.
A nevektől csillogó szabályos fenék minden erős gyúró mozdulatra finom
rándulással válaszolt. „Szerény Zsuzsika„ ide-oda tekerte az altestét, ahogy
mindenről megfeledkezve átadta magát a lány kezeinek. Petra felismerte, hogy
közel jutott a csúcsponthoz és ujja már csak a csiklón körözött. A tanárnő
kicsit előre húzta a térdeit és feljebb tolta a fenekét, elszakítva ölét az ágy
felületétől. A lány jól emlékezett milyen érzés volt, amikor a nő a fenekét
simogatta, ezért egyik kezének mutatóujját továbbra is a nyálkás csiklón
táncoltatva a másikkal a feltárulkozó fenéklyukon kezdett körözni. A tanárnő
összeszorította a száját, így a hangos sikolyai csöndes nyüszítéssé halkultak.
Végül egy kiengedett sikollyal hátradobta a fenekét és abban a pillanatban,
ahogy Petra ujja néhány centire beszaladt a fenekébe, elélvezett.
Petra nem izgatta tovább. Oldalra dőlt és lábait az ágyról lelógatva fejét a
tanárnő hátán pihentette. Amikor percek múltán a nő szuszogása nyugodttá vált,
megszólalt:
- Adsz kölcsön valami ruhát, míg visszamegyek? A nap már úgyis kisütött.
- Igen. Fent van a felső ágyon.
Petra fellépett az ágy szélére és kotorászni kezdett a tanárnő egyik táskájában.
Kivette egy barna kordbársony nadrágot és egy pólót. Amikor lelépett az ágy
széléről, a tanárnő már felvette a bugyiját, de melleit nem rejtette el. A
bimbói kisimultak és harmonikusan olvadtak bele az emlők gömbölyded vonalába.
Petra ránézett és elmosolyodott. „Szerény Zsuzsika” is ezt tette:
- Azt hiszem, hogy most tényleg nevetséges lenne, ha rejtegetném.
Petra magára kapta a nadrágot és a pólót. Levetett ruháit és cipőjét
összeszedte, majd egy puszit nyomva a tanárnő arcára, elhagyta a házat.