Nyitott könyv
Sportingbet Regisztracios Bonusz
A munkám a hobbim is, ahogy mondani szokás ilyen esetekben.
Mélyinterjúkat publikálok, főként zenészekkel és színészekkel rendszeresen egy
nagy nevű lapban és önálló könyveim is vannak már saját történetekkel. Élvezem
az írást és élvezem az emberekkel való ismerkedést. A mélyebb ismerkedést. Jó
látni, ahogy szépen lassan kibontakoznak különböző sorsok az interjúk alatt.
Persze csak annyira, amennyire az adott ember imázsa engedi. Ez gyakran szorít
korlátok közé, de mivel különleges tehetségem van ahhoz, hogy megnyissak
embereket, sokszor megtudom a valóságot is. Főleg ha nagyon közeli kapcsolatba
is kerülök a interjú alanyaimmal...
Nem mondom, régebben elég gyakran kihasználtam a helyzetek adta lehetőségeket és
mondanom sem kell, ezek a hírességek ugyanúgy élnek az ismertség adta ilyesfajta
előnyökkel. Persze nem mindenki veri nagydobra, de a többségre igaz ez. Valaki a
rajongó lánykákat sem hagyja ki, de a nagy részük inkább a groupie-khoz
folyamodik vagy olyan belső emberhez, mint például a táncosok, szervezők, akik
„helyben vannak”. Szűk mozgásterük van ilyen téren, ezért kell körön belül
maradniuk. Akik egyéb vágyaikat is szeretik kiélni, azok gyakran mennek
fizetőshöz. Van, aki szimplán kíváncsiságból, vagy egyszerűen azért, mert a
többit már megunták. Ki lehet ám égni egy idő után. Plusz, ők meg is tudják
fizetni a luxuskurvákat. Akik pedig nem, azoknak maradnak általában a rajongó
lányok. De itt ajánlatos figyelni a lányok életkorára.
Manapság már lenyugodtam, a munka a lényeg elsősorban. Többé-kevésbé elenyésző a
velük folytatott egyéjszakás kalandjaim száma. Amúgy sem tett jót a hírnevemnek
szakmai berkekben, nagyon rezgett a léc egy időben. Így hát visszafogtam
ilyesfajta vágyaimat és igyekeztem főképp a feladataimra koncentrálni. Ráadásul
egyik alkalommal elkaptam egy jó kis fertőzést valamelyiküktől, amit elég
nehezen sikerült kikúrálnom, így ez is csak azt mutatta, hogy le kell állnom.
Este épp a vacsorámat készültem elfogyasztani, mikor megcsörrent a telefonom.
Ismeretlen szám, ami nem jelenti azt, hogy nem is veszem fel, hiszen sokszor
keresnek így munka miatt. Nekem sincs meg azért mindenkinek a száma.
- Igen tessék, Monica Potter. - szóltam bele, miközben meglocsoltam öntettel a
salátámat.
- Szia, itt Vicky Fallon beszél. Zavarhatlak egy munka ajánlat miatt? - szólt
bele a telefonba egy egész kellemes női hang.
- Szia Vicky, persze. Miről lenne szó?
- Nem tudom, ismersz-e, vagy hallottál-e már rólam, Simon-tól kaptam meg az
elérhetőségedet. Richard Breen menedzsere vagyok. Szeretnénk, ha megírnád az
életrajzi könyvét. Találkozhatnánk esetleg valahol egy kis beszélgetés erejéig,
hogy ezt megbeszéljük picit részletesebben?
Hát nem mondom, hogy nem lepődtem meg, főleg így, hogy minden nélkül csak úgy
belevág a téma közepébe a hölgy, de érdekesnek tűnt. Belementem egy találkozóba.
-Jó, holnap esetleg az Oxford Street-i Starbucksban olyan délelőtt tíz óra
körül?
- Persze, akkor holnap megyünk is Rich-el. Átküldök róla egy bemutatkozó
anyagot, de gondolom amúgy is tudod, ki ő. - nevetett egy kicsit fölényesen
Vicky. Én csak kényszeredetten elmosolyodtam. Hogyne tudnám. Egy több évvel
ezelőtt létező, azóta felbomló, aztán újraegyesülő, majd ismét feloszló
fiúcsapatból ismert a srác. Aki persze már nem srác, hiszen legalább 36 éves
lehet, vagy valahogy ekörül. Néha még hallat magáról valami hülye reality
show-szerű műsor kapcsán, de azt hallottam, eléggé háttérbe vonult már és egy
farmon él a jelenlegi barátnőjével, aki a menedzsere is egyben. Azaz Vicky-vel,
akivel az előbb beszéltem.
Manapság azért nem akkora nagy sztár, mint volt. Az ilyen énekesek és sleppjeik
egyik hátránya többek között a nagyképűség. A legtöbben sajnos elég sokra
tartják magukat. Főleg az olyanok, akik valami nyálas fiúcsapatnak a tagjai.
Vagy jelen esetben volt tagjai. Nem többek, mint egy jól felépített pr-fogás
alkotóelemei. Jó, fontos alkotóelemei, az tény, de akkor is. Hangszeren nemigen
játszik egyik sem, sőt szerintem életükben nem is láttak olyat közelről.
Énekhang sem a legjobb. De hát ugye „olyan cukik”. És a kiscsajoknak bőven elég
ennyi. Egy csapat fiú közül mindenki megtalálja a neki valót, a legjobban
tetszőt, akit aztán felöltöztethet azokkal a tulajdonságokkal, amiknek az esetek
többségében abszolút semmi köze a valósághoz. Sőt, gyakran az sem a valóság,
amit ezek a fiúk a külvilág felé mutatnak. Bár az örökös színészkedés is elég
nehéz meló lehet, ezt aláírom. Mégiscsak megdolgoznak egy kicsit azért a
pénzért. Lehet, hogy a való életben a többség meleg, de ezt senki nem tudhatja
meg egészen addig, amíg fel nem oszlik a banda vagy le nem jár a szerződés.
Utána ki szokott derülni, nem egyszer coming out-oltak már az én interjúimban
is. Külsőben viszont általában passzolnak a rájuk erőltetett karakterekhez és ez
a lényeg. Ők a pénzért cserébe vígan énekelnek és alkalomadtán vetkőznek is a
csajoknak vagy provokatív mozdulatokkal őrjítik meg őket. Egy ilyen bandában
mindenkinek megvan a szerepe, mindenki egy szépen összerakott álarcot hord.
Megnyitottam a file-t, amit Vicky küldött Richard-ról. Igen, rémlett az arca,
bár kétségtelenül eléggé megváltozott. Tagadhatatlanul látszik rajta a drogos
múlt. Vagy lehet, hogy nem is annyira múlt. Mindenesetre nem festett úgy, mint
fénykorában.
- Elég húzós éveim voltak. Szeretném ezeket kiadni könyv formájában. Szeretném,
ha az emberek látnák a valódi énemet. Fontos, hogy megismerhessenek valójában.
És lássák, mit miért teszek. - ecsetelte a szokásos kliséket Rich nagyon
komolyan a tegnap lebeszélt kávé mellett. Tipikus művészléleknek hatott így,
tele tetoválásokkal. Élőben nem keltett olyan lelakott hatást, mint azokon a
képeken, amiket Vicky-től kaptam tegnap. Sőt, egész jól nézett ki. A
beszélgetésünk alatt pedig végig visszafogott volt, választékosan és illemtudóan
beszélt, mindig meghallgatva engem és a javaslataimat is.
Néha meg tudnak lepni a viselkedésükkel, mert sokszor nem tudom, mire is
számítsak, milyen lesz ezeknek az embereknek a valódi jellemük. Mikor részt
kellett vennem pár partin vagy gálán akkor sajnos elég sokszor csalódtam a
viselkedésüket látva. De Rich úgy tűnik eléggé kiöregedett és kiégett a
szakmából ahhoz, hogy viszonylag nyugodtabban kezeljen szituációkat. Bár még
mindig megpróbál töretlenül a bizniszben maradni, már kevésbé balhézik azért,
hogy a bulvárban vagy bármi más módon közszájon forogjon a neve.
Egészen idáig. Mert ugye ennek a "hirtelen jött" önéletrajzi könyvnek azért
mégiscsak célja van.
Megbeszéltük, hogy a farmjára költözöm én is addig, míg készül a könyv, hogy
minél hatékonyabban tudjunk együtt dolgozni. Így hát elfoglaltam az egyik kis
különálló lakrészt. Szerencsére úgy tűnt, jól kijövünk, bár a barátnője, és
egyben ugye menedzsere, részéről éreztem némi féltékenységet, de igyekeztem
figyelmen kívül hagyni. Persze arra is figyeltem, hogy ne kerülhessünk
félreérthető szituációkba Rich-el sem. Egyre jobban kezdtem megkedvelni és úgy
tűnt, ő is engem. Jól haladt a közös projekt.
Vickynek munkaügyben el kellett utaznia egy hétre Londonba, így kettesben
maradtunk a farmon, ami vitathatatlanul megkönnyítette és meggyorsította kicsit
az együttműködésünket Rich-el.
Egyik este néhány üveg bor társaságában láttunk neki egy kis munkának. Jobban
megnyílik, ha iszik egy kicsit, nekem pedig most jólesett pár pohár. Sajnos
azonban egy idő után nem figyeltem az arányokra.
- Örülök, hogy elfogadtad a felkérést. Tudod, mindenképpen veled akartam
megíratni ezt a könyvet. - közölte kedvesen.
- Ó, igen? És miért? - kérdeztem meglepődve.
- Mert tetszik a stílusod. Jókat írsz. -
- Én bevallom azért félek picit a feladattól, mert ilyen jellegű könyvet még nem
írtam. -
- Tudom, de biztos vagyok benne, hogy ezt is jól fogod megírni. Nekem tetszik,
ahogy átéled a helyzeteket. Látszik, hogy tényleg érdekelnek téged az emberi
gondolatok, az emberi sokszínűség, ezért is hat jobban az írásod. Látszik, hogy
az interjúkon, illetve egy-egy karakter létrehozásakor is megfigyeled az
embereket. Persze a mai világban fontos a pénz is, nem mindegy mennyi bevételt
hoz egy-egy projekt. De téged nem ez mozgat első sorban és ez látszik is. Ezért
szerettem volna mindenképpen veled dolgozni.
Jólestek a szavai, nem tagadom. Főleg, hogy egy viszonylag laikustól kapok
ilyesfajta dicséretet. De most róla kellene beszélgetnünk.
- Köszönöm, kedves vagy. De most folytassuk inkább veled. Mesélj a csapat
feloszlása utáni időszakodról egy kicsit. - kértem.
- Az összes akkor megkeresett pénzemet elszórtam mind egy szálig. Nem maradt
gyakorlatilag egy fillérem sem, mindet elbuliztam, drogokra és nőkre költöttem.
Az utolsó millióimmal pedig a könyvelőm lépett le, akit azzal bíztam meg,
figyeljen a pénzemre, mert teljesen megbíztam benne. - kortyolt nagyokat az
italába, mialatt visszaemlékezett.
- Mindig is olyan ember voltam, aki kereste az igaz emberséget még ebben a
világban is. Tudom, nem kellett volna, még anyámnak is hihetetlen, hogy ezek
mind megtörténtek velem. De vissza a könyvelőhöz: egy bedrogozott állapotomban
persze utána mentem. Még aznap este letartóztattak, mert majdnem megöltem. Még a
szart is ki akartam verni belőle. Miután kijöttem, gyakorlatilag nem volt hol
laknom. Találkoztam egy idősebb nővel, aki felajánlotta, hogy lakhatom a
lakásában szexért cserébe. Le kellett vele feküdnöm bizonyos időközönként. Simán
vállaltam, mivel nem volt fedél a fejem felett és így viszonylag önálló lakásban
is élhettem. Mindent fizetett nekem a nő, még főzött is. Nekem csak készenlétben
kellett állnom, ha megkívánt. Nem volt azért olyan egyszerű, bevallom... - itt
töltött egy újabb pohárral magának.
Ő csak mesélt és mesélt, én pedig kicsit megrökönyödve hallgattam. Azért ezeknek
legalább a felét nem gondoltam volna róla. Ritkán találkozom ilyen emberrel, aki
ennyire nem való a "sóbizniszbe" és nem is tudja felvenni a ritmust. Persze,
hogy totál padlót fogott.
- Amikor már nagyon a szélén voltam, mikor már öngyilkosságot kíséreltem meg,
akkor találkoztam Vicky-vel, aki most ugye azon kívül, hogy a barátnőm, a
menedzserem is egyben. Hálás vagyok neki, megmentette az életemet. Ideköltöztünk
a farmjára, ahol most végre nyugodtabb életet élhetek. Gondoskodik rólam minden
tekintetben."
Ahogy a kapcsolatairól mesélt, szépen kirajzolódott, hogy ő bizony egész
életében eltartatta és gondoztatta magát nőkkel. Felé fordultam.
- Te érzelmes embernek tartod magad? - kérdeztem a szeméve nézve, miközben
beletúrtam a hajamba, hogy a karfán megtámasszam a fejem.
- Igen... igen, talán kicsit túl érzelmesnek is... - kortyolt megint a poharába,
majd odaült mellém. Most néztem csak meg igazán, mennyire szép barna szemei
vannak. Percekig csak néztünk egymás szemébe, nem tudtam másfelé nézni.
- Akkor mégis hogy tudtál így kapcsolatokat fenntartani? Mármint a nőkkel,
szexuális kapcsolatot... Hogy valamiért cserébe lefekszel velük... - kérdeztem
és talán kissé kihívóan néztem a szemébe. Pedig nem akartam, de tényleg nagyon
tetszett.
- Az más volt... munkaként fogtam fel, olyan szükséges rossznak, amit éppen
akkor meg kellett tennem azért, hogy viszonylag normális körülmények között
élhessek..
- Tehát nem érzelemből tetted?
- Nem. Egyáltalán nem.
- És milyen az, mikor érzelemből szeretkezel valakivel? - tettem fel a kérdést,
amit nyilvánvalóan nem kellett volna, ám én akkorra már nem nagyon tudtam
szabályozni, hogy a gondolataim közül mit mondhatok ki és mit nem.
Ő válasz helyett közelebb ült hozzám és habozás nélkül megcsókolt. Ahogy
megéreztem a nyelvét gyengéden átcsúszni a számba azonnal viszonoztam,
szenvedélyesen öleltem át a nyakánál és kissé mohón húztam magamhoz. Nem telt
bele sok idő és már rajtam feküdt.
- Akarod tudni, milyen vagyok az ágyban? - búgta érzékien az arcomba.
- A csókjaidból ítélve elég jó lehetsz. - néztem a szemébe vággyal telve.
Hihetetlenül jól csókolt, már ettől el tudtam volna élvezni. Látszott, hogy ez
őt is bevadította, szinte egy mozdulattal levetkőztettük egymást.
- Nagyon jó vagy. - sóhajtoztam, miközben végigsimítottam a hátán.
- Te is... gyönyörű vagy. - csókolt végig a nyakamon.
- Kívánsz engem? - kérdeztem a csókok között. Akartam hallani.
- Nagyon…nagyon kívánlak…- suttogta a számba.
Beleborzongtam minden érintésébe, teljes kéjmámorban becézgette a melleimet, a
hasamat... majd a legérzékenyebb pontomhoz jutott.
Lenéztem és láttam, hogy csukott szemmel, szinte önkívületben kényeztet.
– Nagyon finom vagy. – mormolta a nyelvcsapásai közben. Érzéki csóktechnikája
itt is nagyon jól érvényesült, rövid időn belül a szájába élveztem. Annyira
elbódított, hogy úgy éreztem, rögtön viszonoznom kell. Végigcsókoltam a testét,
nyelvemmel és ajkaimmal lekövettem néhány tetoválásának a mintáját. Nem
gondoltam, hogy sok újat tudnék neki már mutatni, de láthatóan élvezte, amit
csinálok vele. Mikor elértem kedvenc testrészemet, kéjesen nyögdécselt. Jó volt
őt ilyen örömökben részesíteni, meglepően jó íze volt. De nem hagyott sokáig
kibontakozni, mert nemsokára két kezébe fogta az arcomat, felhúzott magához és
szenvedélyesen megcsókolt. Féktelenül nyomult a számba, szinte erőszakosan és
teljesen kitöltött belülről, alig kaptam levegőt. Mohón ültem az ölébe a
fullasztó csókok közepette, majd egy határozott mozdulattal hátradöntöttem.
A vállára támaszkodva lassan lovagoltam rajta. Végig simított a testemen, pár
erősebb lökés után felült és maga alá vont. Sóvárogva markoltam a vállába,
hátába, miközben ő vadul szívta, harapta a nyakam és az ajkaim ahogy egyre
mélyebben és mélyebben éreztem őt. Kis idő múlva feltérdelt és a lábaimat a
vállára tette. Itt már éreztem, hogy végem lesz, mivel ez az egyik kedvenc
pózom.
- Mélyebben... csináld - Kérleltem és ő ennek rögtön eleget is tett egy
határozott lökéssel. Érzékien mozgott, végigsimított a combjaimon és csókokat
lehelt a lábamra. Teljes extázisban kapaszkodtam az ágy karfájába a fejem
fölött.
- Elmegyek - távolról hallottam, ahogy megpróbálja kipréselni ezt a szót az
ajkai közt, mialatt gyorsított a tempón és közben engem nézett, ahogy hullámzik
a testem alatta.
- Én is... csináld még... még - ám a mondatom végét az élvezéseink okozta hangos
nyögések nyomták el..
A nyakamon éreztem egyenletes szuszogását, miközben hátulról szorosan ölelt
magához. Teste minden négyzetcentiméterét éreztem. Ő elégedetten aludt, rám
viszont igencsak kijózanítóan hatott az orgazmus.
Undorodtam magamtól. Hogy tudtam lefeküdni egy ilyen emberrel, akinek ennyire
durva múltja van? Hogy tehettem ezt, hogy írhatta felül a józan eszemet ennyire
a vágy? Már megint... Azt hittem, ezt már sikerült "kinőnöm". Nem is volt semmi
gondom ezzel, nem hajtott már a vérem, azt hittem vége annak az időszaknak... de
nem... ezek szerint nem... Mindenesetre biztos, ami biztos, elmegyek
kivizsgáltatni magam.
- Elmondom Vicky-nek, hogy mi történt. - rémülten néztem rá, de ő ezt figyelmen
kívül hagyva tovább folytatta. - hogy együtt lehessünk, szabadon. Össze is
költözhetnénk és akkor...
- Na neee, ne ne nem! - vágtam a szavába hevesen.
Na ne, engem biztos nem fog ezzel csőbe húzni! Még hogy én vegyem át a következő
anyuci szerepét és tartsam ki, meg gondoskodjam rólam. Még mit nem.
- Én pedig azt gondolom, hogy előző éjjel kissé túl sokat ittunk, elragadtattuk
magunkat és nem kéne ebbe többet belegondolni, mint amennyi valójában. -
próbáltam visszanyerni az önuralmamat, hátha észérvekkel sikerül meggyőznöm.
- Én nem gondolom ugyanígy. Szerintem ez több volt sima egyéjszakásnál. Neked
is.
- És mit gondolsz, Vicky mit fog szólni, hogy csak így lerohanod azzal, hogy
megcsaltad? Úgy gondolod megérdemli, hogy így bánj vele? - próbáltam hatni rá.
Hiszen mindig azzal jött, mennyit köszönhet neki, és megmentette az életét. Úgy
láttam, ezen el is gondolkodott.
- Igen, ebben igazad van. Nem érdemli meg, hogy megbántsam, nem mondom el neki a
megcsalást. - bár ezt mondta, én nem éreztem meggyőzőnek. Kiismertem már
annyira, hogy lássam, mennyire nem szavahihető és bizonytalan ember.
Mivel attól féltem, elég labilis személyiség ahhoz, hogy tartsa a száját és ne
provokáljon ki egy nagyon nagy konfliktust, úgy döntöttem, minél hamarabb
elhagyom a helyszínt és pakolni kezdtem. Nem akartam tovább itt maradni. A
barátnőjét meg végképp nem akartam megvárni, az már túl sok lett volna. Így is
túl sok már ez egész.
- Kérlek ne menj el…szükségem van rád… - próbált megállítani pakolás közben,
hogy jobb belátásra bírjon. De én elszánt voltam.
- Neked nincs szükséged rám! Én nem foglak eltartani, felkarolni, vagy bánom is
én, mire vágysz! Neked a mostani barátnődre van szükséged, aki tudja irányítani
az életedet, aki megcsinál helyetted mindent és a segged alá tesz egy farmot is!
Én nem fogom és nem is akarom ezeket a szerepeket betölteni! - mondtam emeltebb
hangon, miközben pakoltam össze a cuccaimat. Annyira felidegesített ez az egész,
hogy nem tudtam vele szebben beszélni.
- Nem kell szerepeket betöltened, nem kérnék ilyet tőled! Miért gondolod, hogy
nekem ez kell? -
Nem válaszoltam, hanem épp az utolsó darabjaimat pakoltam be.
- Kérlek válaszolj! Nem ismertél meg eléggé már? Miért gondolod, hogy nekem
ilyen szerepek kellenek? - kissé elcsuklott a hangja, szemei kétségbeesetten
fürkésztek.
- Nézz már végig magadon! Olvasd vissza, miket nyilatkoztál nekem, mi fog
bekerülni a könyvedbe! Tessék, olvasd végig, mennyire szánalmas vagy! -
kiabáltam, majd hozzávágtam a kinyomtatott kéziratokat.
- Ne…ne mond ezt… - itt már megremegett a hangja.
- A továbbiakban e-mailben fogjuk tartani a kapcsolatot. Átküldök mindent, amit
írok és te jóvá hagyod. Illetve te és a menedzsered. Ha valamit szeretnél, hogy
bekerüljön a könyvbe, akkor majd küld meg légy szíves. - mondtam teljesen
szenvtelenül, tárgyilagos hangon. Ekkor kocsi hangjára lettem figyelmes,
kinéztem. Megjött a taxim. Megfogtam a csomagjaimat, hogy kisétáljak, de
akadályba ütköztem az ajtónál.
- Kérlek... kérlek maradj itt! Megígérem, bármit megteszek, amit kérsz, csak
kérlek maradj! - állta el az ajtót. Ügyet sem vetve rá próbáltam arrébb
taszítani, persze sikertelenül.
- Ha azt akarod, hogy ne zavarjalak, megígérem, hogy nem foglak. Ha azt akarod,
hogy egyelőre ne mondjak Vicky-nek semmit, nem fogok, esküszöm, csak kérlek
maradj itt. - folytatta. Ekkor kiszállt a sofőr a taxiból.
- Segíthetek önnek valamiben? - kérdezte kedvesen, de határozottan.
- Igen, kérem a csomagjaimat tegye be a csomagtartóba. - közöltem kicsit
idegesen, amit rögtön meg is bántam, hiszen nem ő tehet arról, hogy egy mentális
problémákkal is küszködő egyénnel konfrontálódom épp. De ő készségesen jött, én
pedig kiadtam a táskáimat az ajtón Rich karjai alatt.
Rich ennél a pontnál letérdelt és átölelte az egyik nagy bőröndöt, amit épp ki
akartam adni.
- Kérlek, maradj itt velem! Kérlek szépen, nagyon szépen kérlek... nem hagyhatsz
itt. - könyörgött. Itt elvesztettem a türelmemet. Elég volt.
- Richie, megint beszedtél valamit? Vagy mi ez a nevetséges viselkedés? Ha most
azonnal nem hagyod ezt abba és nem hagysz nyugodtan beülni abba az autóba,
kihívatom rád a rendőrséget. - hangom most már fenyegetően csengett. Minél előbb
szabadulni akartam innen.
Nem szólt semmit és nem mozdult, de hagyta, hogy a sofőr kivegye a kezéből a
bőröndöt. Tehetetlenül nézte, ahogy berakjuk az utolsó bőröndöt is, majd beülök
és elhajtunk.
Kis idő múlva bement a házba, leült a földre és elkezdte összeszedegetni a
mindenfelé szétszóródott kéziratokat. Bele-bele olvasott néhányba. Nem kellett
volna. Tényleg szánalmasnak hatott. Amiket elkövetett, ahogyan elszórta az össze
pénzét, ahogy a nőkből élt... Minden. Egyszerre egy halom csődtömegnek érezte
magát. Megint.
Csak pár percbe tellett felszívni azt a kokaincsíkot, amit a konyhában talált.
Tekert még mellé egy cigit és egy üveg whisky-t is kinyitott.
Egy idő múlva a nappaliban lévő hatalmas tükör előtt állt a már szinte üres
üveggel a kezében. Bódultan nézte magát, hosszú percekig csak állt, és bámulta a
saját tükörképét. Hirtelen megpillantotta a hegeket a karján. Lenézett rájuk.
Homályosan derengeni kezdett neki, hogyan is szerezte ezeket a sebeket.
Mennyivel jobb lett volna, ha akkor sikerül meghalnia, mikor felvágta az ereit.
Szinte tisztán törtek elő az érzések, amik akkor kerítették hatalmukba. Egy
rosszul sikerült visszatérő koncert csúnya bukása után döntött úgy, hogy kiszáll
a játékból. Nem volt már miért tovább élni, úgy érezte, itt a vége. Pénz és
siker nélkül az élete mit sem ér. Nem tudta feldolgozni, hogy a mindenből
egyszerre csak semmi lett. Hogy egyik nap még VIP vendégként vesz részt a
legnagyobb partikon, előre köszönnek és szinte fizetnek neki azért, hogy ott
legyen valahol, másnap pedig kifütyülik a színpadról. Se hírnév, se csillogás.
Hová tűnt a szeretet a rajongók részéről? Hová tűntek a barátok, akik addig
bevitték bárhová és mindig vele voltak? A hamis emberek... mind eltűntek
körülötte. Egy sem maradt.
Hirtelen tört az üveg és vér kezdett végig folyni a karján, ahogy felemelte a
kezét. Kábultan nézte, ahogy buggyan ki újra és újra friss vére. Nem akart
elállni. Következő pillanatban már maga húzta végig az éles szilánkot a karján.
Nem érzett fájdalmat, csak valami nagyon tompa, megmagyarázhatatlan érzés
kerítette hatalmába. Egyszerre volt felszabadult és letört. Azt gondolta, meg
kell szabadulnia ettől a testtől, ki kell lépnie belőle. Nincs itt maradása
többé. Majd egy másik testtel folytathatja, de ezzel már nem. Így hát kivágja
magát belőle. Egyik vágás követte a másikat, a ruhája is csupa vér volt már, de
ő ezt nem realizálta. Egyszeriben fáradság lett úrrá rajta, szédülni kezdett és
hányingere lett, bár ezeket az érzéseket csak nehezen azonosította be. Ennek
ellenére rendületlenül folytatta a kaszabolást. Aztán hirtelen minden
elsötétült.
Már ötödször csörög a telefonom, nem hiszem el, hogy nem lehet felfogni, nem
tudom felvenni. Illetve inkább nem akarom. A lényegen nem változtat, nem akarok
Scottal, sem pedig mással beszélni. Ha százszor hív újra, akkor sem. De
hatodszorra hívás helyett az üzenetet jelző dallam csendült fel. Megnyitottam.
"Légy szíves vedd fel, vagy hívj vissza minél hamarabb, nagyon fontos! xScottx"
Hát persze, nyílván. Csakis rohadt fontos lehet, amikor Rich egyik barátja
hívogat folyamatosan. Idegesen megforgattam a szemeimet, de ekkor újabb üzenet
érkezett.
"Rich kórházban van…és nem túl bíztató...”- olvastam, mintegy kiegészítésként az
előzőhöz.