Öcs 3.
Bugyitípusok
Sportingbet Regisztracios Bonusz
Norbi itt elveszítette a fonalat – Ki? Kinek? – de némi
irigységet fedezett fel a megjegyzésben. – „De nagy ügyet csinálnak már ebből
harapásból! Mire jó az? Ahelyett, hogy elmesélnék a dugást részletesen, ezzel
foglalkoznak. Megharapta a hasát… Na és?”
Elképzelte, hogy az ő hasát akarja megharapni egy csajszi – már ha nem éppen
fordítva történt –, ő biztos lentebb nyomná a fejét, „az lehet csak király!” A
szopás! Norbi szerszámát még soha senki sem akarta bekapni… Az autósmagazin
árnyékában, nadrágon keresztül kapirgálni kezdte acélos farkát. Élvezte, hogy
vannak érzékenyebb pontok, amelyek érintésekor az egész testén végigfut a
bizsergés, s akadnak olyanok is, amelyekről nem sejtette, hogy ott is
ingerelhető. – „Ez mindenestől egy játékszer – vonta le a következtést –,
játszhatnátok vele!” – Nővére szobája irányába ácsingózott…
Hirtelen beugrott egy mondat:
– Én majd elmondom, a lánykutya mit csinál. – A játék Andi ötlete volt, de nem
valósult meg…
Heninél nyílt az ajtó. – „Újabb pisilés?” – Nem jött ki senki, ám a
hangfoszlányok legalább szavakká és mondatokká álltak össze:
– …Nehogy már a bugyim miatt bírjon valaki!
– Nem azt mondtuk, de gáz ilyen fenekes bugyiban járni…
– Apu agyon is csapna, ha meglátna tangában.
– Ne neki mutogasd, de ez a huszonegyedik század, nagyanyáinknak való a te
bugyid.
– Képzeljetek el egy negyvenévest tangában!
– Azok még csak-csak felhúzzák, ami éppen olyan ciki, mint neked a fenekes…
A műsor befejeződött: becsukták az ajtót. Valaki közeledett a folyosón, aki
vélhetően már korábban kifelé igyekezett, csak közben megállt végighallgatni a
vitát. Elhaladt már a tükör előtt, amikor Norbi meglepetten tapasztalta, hogy a
lány visszalép, és méregeti magát a földig érő, fényes felületen.
A srác a tükörképet látta, de az elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elfelejtse
önmaga izgatását: Két kéz felemelte az élénkmintás ruhát, és egy hagyományos –
ahogy a csajok nevezték: fenekes – bugyi bukkant elő. Két szempár fürkészte a
rózsaszín ruhadarabot: viselőjén kívül Norbi, a tükrön keresztül.
Megállapította, hogy amit egy perccel korábban több lány állított, az csak
féligazság, és ő a „fenekes” lánnyal ért egyet: Nem a bugyi a fontos! Mert
ugyanez a „fenekes” stílus talán jobban illik egy korosodó asszonyhoz, de ennek
a lánynak mindegy lenne, mit húz magára, és ezt a tökéletes formát lehetetlen
volna tangával vagy bármivel tovább fokozni, „úgy király, ahogy van”…
A tükrön keresztül összetalálkozott a tekintetük. Egy ijedt, és egy még annál is
ijedtebb.
– Jó volt? – gúnyolódott a lány. Hangja, akár a metsző hófúvás.
– Jó… – pislogott Norbi zavartan, és a kánikula dacára hidegveríték telepedett a
homlokára.
– Látom – folytatta csípősen a lány, s mint aki elégtételt követel,
határozott-fenyegető mozdulattal a kidudorodó nadrágra mutatott, amelyet már nem
takargatott az autósmagazin.
Ha előfordulnak végtelen pillanatok, Norbi éppen egy ilyet élt át. A folyosó
faliórája másodpercenként kalapált egy hangosabbat és egy halkabbat…
– Ha elmondod… – szólalt meg végre a lány, hangjába kevesebb élt adagolva –,
akkor én is elmondalak.
– Nem is láttam semmit!
– Még jó!
– És csak a tükörből…
A „fenekes” lány elmosolyodott:
– Az ugyanolyan, csak fordítottja. Lehet, hogy tényleg nem láttál semmit, de
mondd csak: A semmi húzott fel ennyire?
A fiú nem nézett le, úgyis tudta, hogy még mindig használható lenne
kabátakasztónak… Nem akart rontani a helyzetén, ezért nem jegyezte meg, hogy ez
nem pillanatnyi állapot, hiszen tart már egy ideje.
– Na, mi van? – A lány fölényben érezte magát.
– Akarod látni még egyszer?
Norbi bólintott, későn kapott észbe, hogy a kérdés viccnek készült.
– Te is megmutatnád? Ahogy elképzeled! Még mit nem? – Bosszúsan otthagyta a
srácot az autósmagazinjával.
*
Közelgett a nyaralás időpontja. Anya és Apa minden vacsoránál az útvonalat
tervezgette, Heni és Norbi akármelyik változatra csak helyeselt.
– Mit szólnátok, ha az egyik kollégám és családja csatlakozna hozzánk? Azt
mondták, hogy nem zavarnának, mindenki élné a saját vakációját, de szimpatikus
nekik a mindennap-más- szállás és a sok utazás.
– Jöhetnek – vonta meg a vállát Anya.
– Csak jönnének mögöttünk, nekik is, nekünk is biztonságot jelent ekkora úton.
– Túltárgyaltuk – morgott Norbi, mert nem szerette, ha Apa váratlan kérdéseivel
megzavarja a gondolatait.
– Tőlem is elférnek – egyezett bele Heni is.
– Egyhangúan… – Apa elégedetten dőlt hátra.
– Hívd meg őket valamelyik estére, hogy ne induláskor lássuk egymást először!
– Mint a zsákbamacska. Jó ötlet.
A másik család is négy főből állt.
– Legalább pofás srácok legyenek! – fohászkodott Heni.
– Mit érdekel az téged? Ha úgyis külön programjaink lesznek, csak követnek
minket a másik kocsival… olyan mindegy, hogy pofásak-e! – morgott Norbi.
– És amikor együtt alszunk a bungalóban? Neked mindegy, hogy kiket kerülgetsz?
– Lenne eszed! Három pasival aludni?
– Ki a harmadik? – meresztette tágra a szemét Heni, és elkapta a fejét a feléje
suhanó autósmagazin elől.
Este érte őket a meglepetés, amikor csöngetés után Apa kollégája három nőt
tessékelt be a bejárati ajtón:
– A feleségem, a lányaim…
Heni az egyik szemével hunyorogva, diszkréten öccsére kacsintott.
Fergeteges vita nem alakult ki az utazás körül, mert a másik családnak minden
megfelelt:
– Attól tartok – mondta a családfő –, hogy ez lesz az utolsó közös nyaralásunk,
hiszen a kislányok hovatovább felnőttek, kész hölgyekké váltak, és nem hinném,
hogy mindig anyu-apu társaságára vágynának. Eljutnak ők majd nálunk és nélkülünk
sokkal messzebbre is!
– Ne panaszkodj, elég szép teljesítmény lesz – válaszolt Apa –, még össze se
mertem adni a kilométereket!
A két lány nem sokat beszélt és nem látszottak viháncolósnak sem, kényeskedősnek
sem. Norbi „középutasnak” értékelte őket, és áldotta a saját szerencséjét.
Elköszönés előtt a másik család anyja felvetette, hogy alig 1 héttel az indulás
előtt még náluk is legyen egy közös vacsora.
– Hadd szokták egymást a gyerekek!
– Úgy látom, kialakult a szimpátia – jelentette ki a másik családfő.
Ami Norbit illeti, ez eléggé enyhe kifejezésnek bizonyult.
*
Elvörösödött a feje, ha arra gondolt, hogy együtt fog nyaralni két bombázó
csajjal – „plusz a nővéremmel, de az most nem számít” –, és kótyagosan
latolgatta a lehetséges, izgalmas helyzetek valószínűségét.