Öcs 1.
Heni öccse
Sportingbet Regisztracios Bonusz
Andi felkapta az ágyról a plüsskutyát, rámosolygott, és a cicijei közé szorította.
A fiú már nem is bánta annyira, hogy kivételesen nem rejtette el időben ezt a
dedósnak tartott állatkát, mert rövid dajkálás után a lány gondosan
visszahelyezte az eredeti helyére, miközben kivirította rövid standruhájának
gömbölyű tartalmát.
„Azannyát! Nincs rajta bugyi?”
Pedig volt, s ez a következő pillanatban ki is derült: fiúmódra, széttett lábbal ült
le, s nem igyekezett összezárni. Egy halványkék apróságot viselt, és
dudoraival, gyűrődésével sokkal borzongatóbb hatást ért el, mintha egyszerűen
belátást engedne a puncijára.
*
Mindig komoly megrázkódtatást jelentett Norbi számára, amikor Heni barátnői ellepték
a házat. Nem elég, hogy egyetlen helyiség sem marad tőlük szűzen, de
egyfolytában sugdolóznak, nevetgélnek, ruhát próbálnak…
Egy tizenéves fiú nehezen fogja fel, mi értelme lehet egymás ruháit felvenni, és
úgy dicsérgetni a másikon, mintha akkor látnák először. Csoda, hogy a végén
képesek emlékezetből kiválogatni, eredetileg melyik kié, amikorra mindegyik
megfordult már mindegyik lányon. Eleinte zavarba jött, mint amikor Heni
egyetlen árva bugyiban lófrál a lakásban, s az ember nem tud hová nézni. Aztán
a nővére látványát valahogy mégis megszokta, de a sok idegen csaj vetkőzése
komoly kihívás.
Gyerekkorukban közös szobájuk volt, természetesnek tűnt egymás meztelensége,
de egy napon minden megváltozott. Anya és Heni bizalmas beszélgetésbe kezdett,
közben Anya többször megsimogatta kislánya haját. Ettől kezdve Heni elfordult
öltözködés közben, magára csukta a fürdőszobaajtót, és öccsének teljesen
véletlenül tűnt fel, hogy szőrös lett a puncija.
„Ez az a nagydolog?” – gondolta. Ő is felfedezte az első pihéket blökije körül, de
nem csapott emiatt ekkora hűhót. Inkább látványosan-lassabban bújt bele a
nadrágjába, és forró estéken meztelenül feküdt a takaró tetején. „Hadd lássa
csak Heni, hogy ő nem dugdos semmit!”
Válaszként a lány sem takargatta magát mindenáron, sőt órákig elvolt felső
nélkül, de a bugyijától csak rövid pillanatokra szabadult meg, nem sok időt
hagyott leskelődésre.
Aztán jöttek a barátnők! Norbi főleg azokat szerette, akik a nővérénél fejlettebbek
voltak, némelyikük akkora cicit birtokolt, hogy elég lehet egésznap cipelni.
Nem tudta még, hogy valami törvényszerűség folytán az ilyen csajoknak a
puncija is nagyobb-e, azaz tulajdonképpen sejtése sem volt semmiről, hiszen
elvesztette a hasonlítási alapot: „Talán már Henié sem olyan, mint régen?”
Abban sem volt biztos, hogy a puncinak van-e „nagysága”, vagy mind egyforma,
és ezzel értelmét is veszti a méricskélés.
Belevetette magát az osztálytársaktól beszerzett magazinok tanulmányozásába, s
– mivel ekkor történt a testvérek külön-külön szobába költözése – a neten
bővítette, viszonylag zavartalanul tovább ezirányú ismereteit.
Nővére barátnői közül Andi lett a kedvence, mióta meghallott tőle egy kósza
mondattöredéket:
– …hogy az öcsédé mekkora…
Amint teltek a napok, egyre kevésbé volt biztos benne, hogy jól értette, s végül már
egyetlen fix szó sem maradt a négyből, de Andi részéről határozott érdeklődést
érzett, ami könnyen jelenthette, hogy a lány vonzódik hozzá. Ahogy ő is a
lányhoz. Mindegyik lányhoz – de ez egy elhanyagolható szépséghibája a
vonzalomnak –, és ettől kezdve elsősorban a vékony szőkéhez.
Ahogy mozgott, ahogy lépett, ahogy mosolygott… Norbi számára mind felért egy-egy
provokációval. A fiú képzelete meghosszabbította a lábak vonalát, elidőzött a
találkozásuknál, és lelkesen tippelgette, hogy az általa megismert
punci-típusok melyike található ott, azon a ponton.
Éppen úgy, ahogy az álmok szoktak megvalósulni – többnyire egy másik álomban –, halk
kopogást követően Andi lépett be Norbi szobájába.
A fiú éppen róla álmodozott – ahogy szokott –, nézett kifelé az ablakon, de még nem
masztizott (ahogy szokott).
– Mit csinálsz? – csicseregte a lány.
– Azt hittem, tanulsz, és nem akartalak
megzavarni.
Norbi gyorsan körülnézett, van-e valami kompromittáló dolog az asztalon vagy az
ágyon, közben Andi megölelgette a plüsskutyát, kivillantotta a popsiját, majd
ráült, csak halványkék bugyijának látványa nyomta el az összes további ingert
a szobában.
– Heni chatel… gondoltam, addig meglátogatlak, ha nem baj – folytatta a lány, mintha
meg kellene magyaráznia akármit is, hiszen a tartósan kiállított kék apróság
magáért beszélt.
„Sajnos csak úgy felejtette…” – Norbi biztos volt benne, hogy Andi nem neki
kínálja lehúzásra, s tulajdonképpen nem is nagyon volt járatos benne, hogy
hogyan kezdhetne hozzá. Pontosabban: egyáltalán nem tudta, most mihez is
fogjon.
„Jó volna megszólalni!”
– Öhm… Egyedül vagy?
– „Micsoda kérdés ez? Ha másképp
lenne, az látszana…”
Andi, mintha észre sem venné a megjelenésével és a halványkék bugyijával okozott
zavart, kinyújtózott az ágyon, és megint megfogta a plüsskutyát:
– Nekem macikáim voltak, pontosan húsz, de csak egyet tartottam meg közülük.
Vele szoktam aludni. – Arcához emelte a kutyát:
– Te is szeretnél velem
aludni?
Norbi nagyot nyelt. Ő nem habozna a válasszal. De ő éppen annyira nem tudott
megszólalni, mint a plüss.
– Olyan nagyon jó hozzábújni, érezni a puhaságát – csevegett tovább Andi, közben
összecsukta a lábát, ugyanolyan akaratlan mozdulattal, ahogy korábban
széttárta. – Van úgy, hogy éjszaka is megkeresem, mert elcsatangol, leesik az
ágyról, ráfekszem, vagy a lábamnál találom meg, vagy a pizsim alatt. Olyan
csak egyszer volt… De hogy kerülhetett oda? – A plüsskutyával szemléltette az
elkódorgó maci lelőhelyét: cicijei között.
– Fiúmaci? – Norbi alig ismert arra a reszelős hangra, ami elhagyta a száját.
– Noná! De még nagyon fiatal, olyan pici a kukija, hogy nem is látszik.
A helyiségben könnyű lett volna olyat találni, ami látszik, s ami még áll is!
Az elmúlt két-három évben Norbi férfiasodó testrésze gyakran önálló életre kelt.
Teljesen ötletszerűen jelzett aktivitást, akár a fizikaóra közepén is. Az még
érthető, amikor a haverokkal a csajokról beszélgetnek, vagy nővére ruhákat
próbáló barátnőit lesi, de a villamoson, utazás közben… az valami szeszély
lehet.
– És képzeld el – mesélt tovább Andi zavartalanul –, hogy olyan is volt, amikor a…
lábam közt találtam meg. Igazad lehet, hogy fiúmaci, én is gondoltam már erre.
Neked meg akkor ez lánykutya?
– Igen – válaszolta egy ismeretlen, rekedt hang. Soha sem gondolkodott még el
ezen, egyszerűen csak a plüsskutya átmentette a csecsemőkor puhaságát és
illatát, ám most praktikusnak tűnt, ha elvállalja a kutyus lányságát.
A következő pillanatban máris beigazolódott a sejtése, Andi csak beszélt és
beszélt:
– Akkor biztos szeret bújni, ha igazi lány, és biztos kíváncsi… A tiéd is
elcsatangol? Biztos megnézi… Talán amikor alszol, és csakis olyankor, mert
szégyenlős, bebújik a takaród alá. A macim is akkor ügyködik, sötétben. –
Felhúzta a lábát, és térd alatt átkarolta.
– Elmondod, a tiéd mit csinál?
Andi hosszú, izmos combjai között ismét feltárult a halványkék bugyi: az öt centis
anyag lefelé határozottan keskenyedett, és mintha nem folytatódna tovább a
legizgalmasabb pont után. Norbi sosem látott még lányt ilyen helyzetben ülni.
– Nem is tudom – tétovázott, és zavarodottan leste a két keskeny párnát, és a résbe
bevágó kékséget.
Norbi elég sok mindent tudott már a nővére barátnőiről, úgy is, hogy Heni elmesél
ezt-azt, és amikor nagy viháncolást tartanak ruhapróbálás címén, akkor még
meghall mellé egy csomó nem neki szánt információt is, melyekhez hozzáteszi
képzelőtehetségét, és gyakorlatilag mindegyiküket ismeri. Andiról például
tudja, hogy nem volt még pasija, de mondatfoszlányokból azt is
kikövetkeztette, hogy azért elég sok mindent megtesz a lány „azon kívül” a
fiúknak, és ez a „nem volt még pasija” elég tágan értelmezhető a csajok
körében. Szó volt valami buliról korábban, amikor Andi nem várta ki a
lányvécénél toporgó sort, hanem bement a fiúvécébe… és annyi még kiderült,
hogy voltak benn srácok is, de a további eseményeket nem sikerült kifülelni,
mert kivételesen nagy volt a sugdolózás. Norbi a saját fantáziájával
egészítette ki az összekapart képsort, és napokon keresztül ezeket látta maga
előtt masztizás közben.
– Honnan is tudhatnád, amikor alszol olyankor! – Andi tovább játszott.
– Tudod mit? Mondd el, hogy te mit csinálnál a macim helyében, én meg elmondom, hogy a lánykutya mit csinál!