Réka

Réka annyira feszült volt, hogy bárki észrevehette rajta. Csak ült a fekete bőrgarnitúrán a várószobában, lábait keresztbe téve imitálta, hogy olvas. Senki sem volt rajta kívül a váróban. Amint körbe nézett látta, hogy egy másik ajtó is van, azon kívül, amelyiken bejött.
Az ajtó mellett egy diszkréten elhelyezett hangszórót látott, nyílván ezen fogják szólítani.
Egy női hang szólította meg a hangszóróból és türelmét kérte.
Réka tudta, hogy miért ideges. Timi ragaszkodott hozzá, hogy eljöjjön ide.
Visszaemlékezett a beszélgetésükre, ami néhány héttel ezelőtt zajlott.
- El kell menned és meglátod a doki segíteni fog. Ő segíteni tud neked a férfiakkal kapcsolatos problémáidon. Olyan leszel, mint egy vénlány, ha nem beszélsz az érzéseidről és félelmeidről, amelyek a férfiakkal kapcsolatosak. Nem minden férfi olyan, mint János. - kezdte Timi.
- Tudom Timi igazad, van. Ki ez a doki, te ismered őt? - kérdeztem.
- Hát az igazat megvallva, senki sem ismeri őt. Csak annyit tudok róla, hogy rengeteg nőnek segített abban, hogy megszabaduljanak a szexuális gátlásaiktól és a férfiakkal kapcsolatos félelmeiktől. Senki nem látta őt. Azt hiszem ez is
a terápiájának része, hogy ismeretlen marad. - folytatta Timi.
- Úgy érted, hogy senki sem látta őt?
Nincs is bent a rendelőben, amikor kezel valakit? - kérdeztem meglepetten.
- Ó, el kell menned és meglátod. - mondta Timi.
Gondolatai visszatértek a jelenbe. Kissé zavarodott volt a beszélgetés emlékétől. Nem tudta, hogy mire számíthat, azért imádkozott, hogy a doki nehogy valami őrült legyen. Timiben megbízott, és ha ő azt mondja, hogy minden rendben lesz akkor valószínűleg úgyis lesz. Réka összerezzent, amikor a hangszóróból megszólalt a női hang.
- Kisasszony, kérem, fáradjon be. -
Rékának nem maradt ideje, hogy tovább gondolkozzon, hallotta az ajtónyitó berregését. Tudta, hogy ki kell nyitnia az ajtót, és be kell mennie.
Felkapta a táskáját és benyitott az ajtón, amint belépett, egy nagyon magas elegáns nőt pillantott meg. Réka odabiccentett felé. Nem tudta elképzelni, hogy a nő itt dolgozik. Különösen volt öltözve. Egy teljesen átlátszó fekete
ruhában volt, amely szinte fedetlenül hagyta a keblét. Harisnyát nem viselt. Réka rájött, hogy miért tűnik olyan magasnak, a nő 20 cm magas sarú fekete lakkcsizmában volt.
- Jó napot, a nevem Klára. Mielőtt a dokival találkozna mindent át kell adni nekem, ami magánál van. Semmit nem vihet be a rendelőbe. - mondta.
- Igen, értem - mondta Réka és átadta a táskáját Klárának. Körbenézett.
Sok folyosót látott, amelyek más-más irányba vezettek. Minden folyosó egy ajtóhoz vezetett. Hol lehet a többi ember? A folyosók falai dísztelenek voltak. Az ajtó mellett, amelyen belépett egy pici íróasztal állt.
Klára munkahelye lehetet. Klára odament az asztalához és onnan mutatta, hogy melyik ajtón kell bemennie.
- A doki már várja. Ne kopogjon, csak menjen be. - utasította Klára.
Réka idegesen ment az ajtóhoz miközben kipréselt az ajkai között egy halk köszönömöt. Klára már nem törődött vele, Réka vett egy mély lélegzetet és benyitott az ajtón, besétált és becsukta maga mögött az ajtót. Körbe nézett
és meglepődött, a szoba teljesen üres volt a falak csupaszon fehérlettek.
Körbe fordult és az egyik falon egy hatalmas tetőtől talpig érő tükröt látott.
Végigmérte magát majd hirtelen elfordult a tükörtől. Összerezzent, amikor egy hang határozottan arra utasította, hogy üljön le. Körbenézett de nem látott senkit. A szobában csak egy hatalmas fekete bőrrel borított égy volt, szemben a tükörrel.
- Ne aggódjon, - kis szünet után folytatta a hang.
- Én vagyok a doki. Azért vagyok itt, hogy segítsek. Bármikor elmehet, amikor csak akar. Bezárhatja az ajtót, és akkor biztos lehet benne, hogy senki nem nyit be. Meg kell, hogy
Értse Ön a saját szabad akaratából, van itt. Én nem leszek jelen Önnel együtt
a szobában. Önnek mégis együtt kell működnie velem, és azt kell csinálnia, amit mondok, vagy elmehet. Öné a választás lehetősége. De ne feledje Ön jött el hozzám. Kérem, üljön már le, ha folytatni akarja. - mondta a hang.
Réka kicsit elmerengett, de aztán bezárta az ajtót visszament az ágyhoz, leült és annyit mondott, hogy rendben. Amint leült elkezdte kezeit tördelni szorongását csillapítandó. Szinte biztosra vette, hogy a tükör másik oldaláról figyelik őt. Egyre idegesebb lett, de nem történt semmi. Több mint 5 perc telt el, amikor a férfihang ismét megszólalt.
- Az öltözete nem hangsúlyozza ki a nőiességét. A farmerja túl bő. Nem hagyja érvényesülni a gömbölyű fenekét. A pulóver minden vizuális információt elrejt a melleiről. Úgy saccolom, hogy 85 C méretűek. Igaz? -
Réka végigmérte magát, lélegzete szaporább lett arra gondolt, hogy ez a doki teljesen átlát rajta, olyan mintha nem is lenne ruhában. Nem tudta, hogy mit válaszoljon, de érezte, hogy a férfinek igaza van.
- Álljon fel! - harsant fel a férfi hangja. Réka teljesen elbizonytalanodott.
- Azt mondtam, álljon fel! - hangzott ismét a felszólítás.
Réka felállt és várt eltelt megint vagy 5 perc mikor a hang ismét utasítást adott.
- Vetkőzzön le! -
Réka teljesen elképedt, nem akart hinni a fülének. Karjait összefonta, mintha védelmezni akarná magát valamitől.
- Emlékeztetnem kell, hogy én segíteni akarok Önnek, szükségem van a teljes együttműködésére. - halotta a férfihangot.
Réka nem tudta, hogy mit gondoljon, érezte, hogy a szíve egyre hevesebben ver. Nagyon félt levetkőzni, János előtt sem merte megtenni, és akkor most ez az idegen ember itt ezt kéri tőle. Mit kéri, parancsolja. Mindig félt, hogy
nem fog tetszeni a férfiaknak nem bírta volna, elviselni, hogy azt mondják, na köszönöm nem ebből akartam kérni.
- Kérem, szükséges ez? - próbálkozott Réka
- Egy nő kívánatos kell, hogy legyen a saját szemében, mielőtt egy férfivel akar lenni. Látni akarom Önt. Látni akarom kivel is, van dolgom. Kérem, még egyszer a teljes együttműködését. - mondta lassan a férfihang.
Réka tudta, hogy bármikor elmehet. Emlékezett, hogy Timi azt mondta nem tart tovább egy óránál a terápia. Teljesen zavarban volt a kéréstől. Az események gyorsan peregtek, és érezte, hogy semmilyen irányítással sem rendelkezik.
Nagyon akarta tudni, hogy mi lehet a hiba, önmagában. Ámította magát, hogy a férfi nem látja a valóságban. Beleegyezett a kérésbe. Semmi különöset nem viselt, pulóver és farmer volt rajta. Levette a pulóverét, érezte amint a
szíve egyre hevesebben dobog. Félelme fokozódott. Szinte már retteget. Attól félt, hogy mi következik aztán, hogy levette a ruháit. Eszébe jutott, amikor János kigúnyolta, megalázta őt.
- Teljes figyelmet kérek. Ne gondoljon másra. Minden, ami nem idetartozik csak lehetetlené teszi, hogy eredményesek legyünk. - hallotta Réka a hangot.
- Rendben. - válaszolta. Réka lassan levette a farmerját. Érezte testén a hűvös levegő simogatását. Érzékelte, hogy az idegen láthatatlan férfi bámulja őt, meglepetésére ez most erotikus hatással volt rá. Kezdte élvezni, hogy a sosem látott férfi utasításait végrehajtja.
- Most nézze meg a testét - utasította a hang.
Réka lélegzete egyre szaporább lett. Belepillantott a tükörbe. Mellbimbói mereven álltak, keményen nekifeszülve a melltartójának. Végignézett a testén szemei átfutottak a köldökén lejjebb látta amint ágyékának szőrzete átsejlik a
csipke bugyiján. Folytatta a felfedezést megnézte hajlatait, úgy találta elég érzéki a teste.

fel