Scarlett kihívása 1. fejezet – Az odadobott kesztyű
Lassan toltam be a kezem a felsője alá, míg végül elértem gömbölyű melleit.
Rámarkoltam a formás félgömbökre, mire ő halkan felnyögött a csók ölelésében, és
csípőjét az enyémnek lökte. Ő is a mellemre tette a kezét, amitől az egész
testem megremegett. Nem tudtam türtőztetni magam. Muszáj volt megpróbálnom még
egyszer. Végigfuttattam a kezem az oldalán, és ujjaim közé fogtam bugyija
peremét, hogy lassan lefelé kezdjem húzni. Ebben a pillanatban a keze, amely
eddig a mellemet markolta, a csuklómra fonódott, és egy teátrális sóhaj
kíséretében eltolt magától.
– Figyelj, Scarlett! – kezdte ismét a szokásos szöveget.
– Már megmondtam neked, hogy nem szexelek lányokkal. Csókolózhatunk, és
megfoghatod a mellemet is, de ez minden.
Nem hiszem el. Hogy képes ilyen szenvedélyesen csókolni, és úgy simogatni, hogy
szinte már tapintható a vágy a levegőben, de továbbra is elutasítani, ha tovább
akarok menni. Bizonyosabb voltam benne, mint valaha, hogy csak játszik velem. Én
pedig nem akartam folytatni ezt a játékot.
– Nem tehetnék valamit, hogy megváltozzon a véleményed? – haraptam be az alsó
ajkamat, és próbáltam olyan csábosan nézni rá, ahogy csak tudtam. Legnagyobb
meglepetésemre, a dolog bevált.
– Nos… – gondolkodott el – talán van valami, amit tehetnél.
De ne szaladjunk ennyire előre! Inkább kezdjük az elején! A nevem Scarlett
Byrne. 25 éves vagyok, és mások elmondása szerint, amit ennyi idő után már
hajlamos vagyok elhinni, gyönyörű. Nem vagyok túl magas, sőt a magam 157
centijével és 41 kilójával kifejezetten apró termetű. Hosszú, egyenes barna
hajam és nagy barna szemeim vannak, különösen büszke vagyok a hosszú
szempilláimra és a pisze orromra. Telt ajkaim sarkában apró gödröcskék jelennek
meg, ha mosolygok. Az arcom amolyan tipikus amerikai. A testem pedig, mint már
mondtam, igencsak aprócska, de kifejezetten nőies. Kicsi, 30-A-s melleim vannak,
és éppen eléggé széles csípőm. Igazi örökmozgó vagyok, úgyhogy a hasam feszes, a
fenekem pedig kemény és izmos. A lábaim igen hosszúak a testmagasságomhoz
képest, és igen formásak. Mindig viccet csinálok az apró lábfejemből, de
igazából mindig is szerettem. Azt hiszem, az emberek emiatt is csak nőiesebbnek
tartanak.
Egyedül élek, mióta leérettségiztem. Anyámmal sosem jöttünk ki jól, főleg mióta
elmondtam neki, hogy leszbikus vagyok, ő pedig kidobott otthonról. Azóta a magam
útját járom. Rengeteg különböző alkalmi munkát végeztem, hogy összeszedjek
valamennyi pénzt. Eleinte egy lerobbant lakókocsiban éltem, pár fura ember
társaságában. Akkoriban próbáltam kitalálni, mit kezdjek magammal.
Egy forró napon a munkahelyemhez közeli parkolóban sétáltam, amikor észrevettem
egy régi, de légkondicionált könyvesboltot. A hotelben, ahol akkoriban laktam,
mindig áporodott volt a levegő, úgyhogy elhatároztam, hogy bemegyek hűsölni egy
kicsit. Alig léptem be, azonnal beleszerettem a helybe. Az egész tele volt régi
könyvekkel. Félhomály és csönd uralkodott, és mindent betöltött a papír kellemes
illata. Körbenéztem, a légkör azonnal magával ragadott. Gyorsan elszaladt az
idő, úgyhogy végül lekaptam egy érdekesnek tűnő könyvet a polcról, és a
kasszához mentem.
A férfi, aki előtűnt a pult mögül, tökéletesen illett a helyhez. Ő is épp olyan
öreg és kopottas volt, mint az egész. Úgy nézett ki, mint aki bármelyik
pillanatban feldobhatja a pacskert, úgyhogy igyekeztem nem túl hangosan
beszélni, nehogy itt kapjon nekem szívrohamot ijedtében. Elmondtam neki,
mennyire tetszik a bolt, amitől elégedett mosoly jelent meg az arcán.
– Igen. Ez a hely már megért egyet s mást – nézett körbe. – Szégyen, hogy már
csak napjai vannak hátra.
– Ezt hogy érti? – lepődtem meg.
– Szombaton visszavonulok. Már túl régóta csinálom ezt az egészet. Épp ideje,
hogy abbahagyjam, és leköltözzem Floridába a lányomhoz – mesélte. Látszott
rajta, hogy elkeseríti a dolog, a következő kérdésemtől pedig még elkínzottabban
nézett rám.
– De miért kell bezárni ezt a helyet?
– Mert senkinek sem kell. A nagy üzletláncok minden vásárlót elvisznek. A
bevétel elhanyagolható – kesergett, mire rákérdeztem, mégis mennyi.
– Pár száz dollár hetente az adók után.
– Magáé az épület? – kérdeztem, mire csak bólintott. Nem tudta kiadni a helyet,
úgyhogy kénytelen eladni a banknak gyakorlatilag bagóért, ők pedig lebontják,
hogy parkolót csináljanak a helyén.
– Van egy ötletem – mondtam. Elhatároztam, lassanként felvásárolom a boltot.
Havi 100 dollárért kibérelem, és a profit egy részét is odaadom neki. Ő
belement, és megegyeztünk, hogy ha meghal, én öröklöm a boltot. Úgyhogy
szombattól az épület lényegében az enyém volt, én pedig izgatottan néztem az
engem körülvevő könyveket.
Rögtön belevetettem magam a munkába, és helyre pofoztam a boltot. Minden utolsó
kis újságban feladtam hirdetéseket, ahol ingyen helyet találtam. Készítettem
olcsó teát, és ingyen osztogattam a vásárlóknak. Azzal igyekeztem felfuttatni az
üzletet, hogy olcsón felvásároltam az öreg könyveket a könyvtáraktól és a
sérülteket a nagykereskedőktől. Végül számítógépre vezettem és katalogizáltam
mindent, ami csak a boltban volt, és rádöbbentem, hogy néhány öreg könyv
igencsak sokat ér. Mostanra már volt egy kis törzsvendégi köröm, akik gyakran
jártak hozzám, olvasgattak, és néha vettek is valamit. Hamarosan megjelent pár
kereskedő és gyűjtő is, akik jó pénzt fizettek néhány ritkább darabért. Végül
megegyeztem a helyi egyetemmel is, hogy visszavásárolhassam és újra eladhassam a
könyveiket, amiből szintén bejött némi profit. Mindent egybe véve, sikerült
kellemes légkört teremtenem, ami után még mindig több pénzem maradt, mint
amennyit az öregember keresett korábban.
Pár évvel később ki tudtam alakítani egy kis lakást is a bolt mögött, ahol
lakhattam. Egy kissé szűkös volt, de én nem bántam. Úgysem vittem haza senkit
már egy ideje.
A következő évben kaptam a hírt, hogy az öregember meghalt odalent Floridában,
hamarosan pedig a bolt az enyém volt. Elhatároztam hát, hogy szerzek magamnak
egy igazi otthont. A szemben lévő boltnak volt egy apartmanja, viszonylag
alacsony bérlettel, a rezsi pedig hihetetlenül alacsony volt, úgyhogy azonnal ki
is vettem. Kellemes kis hely volt amerikai konyhával, két hálóval és egy
fürdőszobával. Végeredményben nagyon jól jöttem ki a dologból.
Egy évre rá azonban visszaesett a kereslet, és a drágább könyveim is vesztettek
az értékükből. Rá kellett jönnöm, ha nem akarok lecsúszni, új bevételi forrás
után kell néznem. Még mindig eleget kerestem, hogy fenntartsam a boltot, és
fizessem a lakás bérletét, de utána már alig maradt pénzem másra. Úgyhogy
elhatároztam, kiadom az extra szobámat egy kollégistának, hogy ezzel is előrébb
lehessek. A helyi kollégium elég nagy volt, de ennek ellenére is helyhiánnyal
küszködött. A helyi albérletek árai azonban többnyire a csillagos eget verték.
Úgyhogy jó üzletet csinálhattam, és még jót is tehettem egy szükséget szenvedő
diákkal, ha olcsón kiadom a szobát.
Az első lány, aki eljött megnézni a szobát, Kegan Kelly volt. 19 éves gólya és
valószínűleg a leggyönyörűbb lány, akit életemben láttam. Azonnal kiadtam neki a
szobát. A szülei nem voltak rossz helyzetben, úgyhogy nem okozott gondolt neki,
hogy a bérletnek valamivel több, mint a felét is kifizesse. Persze hazudnék, ha
azt mondanám, csak ezért választottam őt. Egyszerűen gyönyörű volt. 170 centi
magas és ránézésre talán 50 kiló. Hosszú szőke haja volt és kék szemei. Olyan
volt az arca, mint egy filmsztáré, a teste pedig lenyűgözőbb volt bárminél, amit
valaha láttam. Úgy nézett ki, akár egy modell a hosszú lábaival, karcsú
alakjával, feszes hasfalával és elegáns öltözködésével, amin csak dobtak nem túl
nagy, de formás mellei. Amellett pedig hihetetlenül kedves lány volt. Hamar
megkedveltük egymást.
Pár nappal később be is költözött, úgyhogy a katasztrófát sikerült elkerülni.
Amellett pedig rá kellett döbbenem, nagyon is örülök neki, hogy van valaki más
is a házban. Egyszerűen imádta a főztömet, neki pedig isteni keze volt, ha
törött üvegekről, vagy koszos edényekről esett szó, egyszóval bármiről, amihez
én a legkevésbé sem konyítottam. Ha pedig ez még nem lenne elég, odacsábította a
barátait is a boltba, akik felvásárolták a tankönyveimet, néhányuk pedig még
mást is. Az életem ismét egyenesbe jött, amellett pedig szereztem egy barátot
is. Egy cseppet sem érdekelt, hogy hat évvel fiatalabb nálam. Késő estig fenn
voltunk, pizsamában beszélgettünk, és kávéztunk. Fülig beleestem, de soha nem
mertem volna elmondani neki, hogy leszbikus vagyok, és elhatároztam, nem is
hajtok rá. Nem is gondoltam, hogy lenne nála esélyem. Mindig volt pasija, bár
sosem hozta fel egyiküket sem éjszakára. Már kezdtem azt hinni, ő is olyan
asszexuális életet él, mint én. Egy nap azonban minden megváltozott.
Kegan aznap elment néhány barátjával bulizni, én pedig sokáig fenn maradtam.
Csütörtök volt, ami azt jelentette, hogy ha akarok valamit csinálni a hétvégén,
aznap kell rendbe raknom a könyveimet, és kitalálnom, melyik számlát fizessem be
a következő héten. Épp csak befejeztem, és pakoltam el, amikor Kegan hazaért.
Rögtön látszott rajta, hogy alaposan felöntött a garatra.
– Hello, Scarlett! – nevetett, talán egy kicsit túl hangosan.
– Hogy vagy?
Bizonytalanul tántorgott át a szobán, és lehuppant a kanapéra.
– Jól – kuncogtam. – És te?
– Részegen – válaszolta, teljes természetességgel, mire mindketten felnevettünk.
Amikor a jókedvünk elmúlt, mindketten elcsöndesedtünk, és pár pillanat múlva
arra eszméltem, hogy el is bóbiskolt. Halkan elrakodtam a holmimat, és bementem
a szobámba, hogy felkészüljek a lefekvéshez. Úgy gondoltam, jobb, ha hagyom
Kegant a kanapén aludni. Épp lehúztam a pólómat, és megfordultam, hogy eltegyem,
amikor megláttam, hogy ott áll az ajtóban, eltátott szájjal, és engem bámul.
Elpirultam a tekintetétől.
– Mit keresel itt, Kegan? – kérdeztem. Zavarban voltam a helyzettől.
– Nagyon jól nézel ki – motyogta. – Sokkal szebb vagy, mint én.
– Ugyan már! Hiszen gyönyörű vagy. – Úgy éreztem, mintha a szívem ki akarna
ugrani a mellkasomból.
– Tudod, Scarlett, én nem vagyok meleg, vagy ilyesmi… de tényleg… De néha… az
ilyen pillanatokban… arra vágyom, hogy együtt lehessek egy lánnyal. – Elpirult
és tett egy lépést felém.
– Én leszbikus vagyok – jelentettem ki, mire megállt egy pillanatra, és a
szemembe nézett. Aztán elmosolyodott, és oda lépett hozzám. Meg sem bírtam
mozdulni, ő pedig már ott is volt előttem, előre hajolt, és megcsókolt. Éreztem
a vodkát a leheletén, de ennek ellenére is hihetetlenül mámorító csók volt.
Átölelt, és még hevesebben csókolt. Most már nekem is megjött a bátorságom, és
visszacsókoltam. Elzuhantunk az ágyon, nyelveink pedig felfedezőútra indultak a
másik szájába. Amikor a csók véget ért, csak bámultunk egymás szemébe. Tudtam,
hogy nem helyes, amit csinálok, hiszen nincs teljesen magánál, de akkor is,
nagyon kívántam őt. Ismét megcsókoltam. Egy hosszú pillanatig csak feküdtünk ott
az ágyon, karjaink és lábaink egymásba fonódtak, ajkaink pedig szinte
összeforrtak. A puncim lüktetett a vágytól, de túl ideges voltam, hogy tovább
lépjek.
Végül, egy órányinak tűnő ideig tartó gyengéd csókolózás után, lassan a mellére
tettem remegő kezemet és gyengéden megmarkoltam. Ő felnyögött, és látszott az
arcán, hogy élvezi. Aztán váratlanul felemelte a kezét, és megfogta a csuklómat.
– Ne, Scarlett! Csak élvezzük a pillanatot! – Zavarodott voltam és dühös, de
annyira meg akartam csókolni, hogy az sem érdekelt, ha nem mehetek tovább. Végül
egymás karjaiban aludtunk el. A szánk alig volt néhány centire egymástól.
Másnap reggel szinte egyszerre ébredtünk, és mindketten egy kicsit zavarban
éreztük magunkat. Ő felkelt, hogy bevegyen egy aszpirint és lezuhanyozzon. Addig
én készítettem egy kiadós reggelit. Amikor kijött a konyhába, némán reggeliztünk
meg. Végül ő volt az, aki először megszólalt.
– Ne haragudj az éjszakáért! – mondta, de egy pillanatra sem vette le a szemét
az ételéről. Borzalmasan éreztem magam.
– Nem. Én sajnálom, hogy megpróbáltam kihasználni a helyzetet.
– Még rosszabbul
éreztem magam, miután kimondtam. Ő viszont csak nevetett.
– Nem hiszem, hogy csak rajtad múlott volna a dolog – mosolygott rám, mire én is
felnevettem. Hirtelen mindent fényesebben láttam, és újra fesztelenül tudtunk
beszélgetni az együtt töltött éjszakáról. Nagyon meglepte, hogy leszbikus
vagyok, de nem beszéltünk róla túl sokat. Végül, miután befejezte az evést,
összeszedte a holmiját, hogy bemenjen az iskolába, nekem meg mennem kellett
nyitni a boltot.
– Később beszélünk – mondtam, és elindultam az ajtó felé, de ő megállított.
– Tudod, én nem hazudtam, és nem is csak az alkohol beszélt belőlem, amikor…
Ugye érted? – mondta, bepakolva a könyveit a táskájába.
– Mire gondolsz?
– Tényleg kívánlak. Azóta, hogy megismerkedtünk. Valahányszor csak rád nézek…
szeretnélek megcsókolni. – Elpirult.
– Ugye nem zavar?
A következő estéket akár apróbb randiknak is lehetett tekinteni. Ettünk valamit,
beszélgettünk, és megnéztünk valami filmet. Csináltunk popcornt, és együtt
majszoltuk el a film közben. Aztán csókolóztunk.
Végül eljutottunk odáig, hogy
engedte, hogy a mellét markolásszam a ruháján keresztül, és ő is ezt tette az
enyémekkel. De amikor tovább akartam menni, mindig megállított.
Úgy éreztem, nem mozdulunk semmit előre. Most viszont, úgy tűnt, Kegan
felvillant egy lehetőséget, hogy valahogy bejussak a bugyijába. A szívem
kalapált, mintha ez lenne az első randink. Bármit megtettem volna érte.
– Szóval, mit akarsz? Mit tegyek? – Próbáltam nyugodt maradni.
– Mit szólnál egy kihíváshoz? – Úgy csillant fel a szeme, mintha csak most
találná ki, de eléggé ismertem már. Hetek óta tervezhette az egészet. Mindig is
egy cselszövő kis dög volt. De én ezért is szerettem. Ha kitalált egy célt, mint
például azt, hogy megcsókol, tervet készített, hogy elérje. Már csak az ital
kellett, hogy elég bátorságot merítsen belőle. Máskor meg hetekig akkurátus
pontossággal minden nap egy centivel arrébb pakolta a holmiját a hűtőben az én
oldalam felé, míg végül teljes természetességgel állította, hogy az a polc
mindig is teljes egészében az övé volt. Aztán meg adta az ártatlant, amikor a
szemére vetettem. Azonban ettől is csak jobban szerettem őt. Mindent
tulajdonságát imádtam.
– Mit értesz kihívás alatt? – kérdeztem csábosan.
– Nos, te leszbikus vagy, én meg hetero, viszont szeretnél elcsábítani. Igazam
van? – nézett rám, én pedig vonakodva bólintottam.
– Nos, bizonyítsd be,
mennyire jó vagy hetero nők elcsábításában! Adj okot rá, hogy elhiggyem, megéri
odaadnom magam neked!
– Azt hiszem, nem egészen értem, mire gondolsz.
– Oké! Akkor közelítsük meg másfelől! – tettetett türelmetlenséget, de látszott
rajta, élvezi, mennyire próbálkozom megszerezni őt.
– Csinálunk egy listát öt
lányról, vagy lánytípusról. Hetero nőkről, akik, valamilyen okból, egyáltalán
nem könnyű esetek, hogy elcsábítsd őket. Ha mégis megcsinálod, engem is
megkaphatsz.
– Ez tetszik – válaszoltam. Az agyam hevesen dolgozott, de csak az utolsó
félmondatra tudtam gondolni.
– Ha rá tudod venni őket néhány igazán perverz dologra, hagyom, hogy azt csinálj
velem, amit csak akarsz. – Elpirult, ahogy rám nézett. Éreztem, hogy titokban
azért szurkol, hogy sikerrel járjak.
– De… Ha nem hajtod végre a feladatot, többé nem próbálkozhatsz azzal, hogy
ágyba vigyél.
– Benne vagyok – válaszoltam, miután végiggondoltam részletesen, mit is ajánl.
–
Szóval, milyen fajta lányokra gondolsz? – Be kell vallanom, nem tartottam túl
jónak az esélyeimet. Huszonöt éves vagyok, és egész életemben csak négy emberrel
feküdtem le. Kicsit zárkózott voltam, és nincs sok leszbikus a mi kis
városunkban. De meg kellett próbálnom. Kegan az a fajta lány volt, akiért
megérte.
– Nos, az első lány, akit már ki is találtam neked, az Egyetemi Baptista
Szövetség tagja. Mindig tiltakozik az abortusz és a melegházasság meg hasonlók
ellen. Ő lenne az első. – A szívem összeszorult. Kihívásról volt szó, nem
lehetetlenségről.
– Te jó isten, Kegan! Hogy szerezhetném meg azt a lányt? Ezt lehetetlen –
zsörtölődtem. Kegan viszont úgy tett, mintha nem is hallana. Elnyúlt a kanapén,
és hagyta, hogy a haja az arcába hulljon, amitől szívfájdítóan vonzó képet
festett. Végigsimított a testén, mintha kényeztetné magát, de végig csak engem
nézett. Jól kitervelte az egészet, és működött.
– Nos, ha meg sem akarod próbálni, most is feladhatod – ült ki az ördögi mosoly
a szája szegletébe.
– És ki még? – kérdeztem, mire felnevetett.
– Nos, te is segíthetsz. Ne csak én mondjak mindent!
Egy ideig csak ültünk, és gondolkodtunk. Végiggondoltam minden lehetőséget, de
semmi nem jutott eszembe.
– Van itt valami – mondta végül, és felém fordult.
– Na szóval, a csajok a koliban meglehetősen nyitottak, úgyhogy ez nem elég nagy kihívás. Viszont, a
gimis lányok… Az már egy egész más ügy. Azt akarom, hogy fektess le egy gimis
csajt. De ne csak egy akármilyen lányt! Azt akarom, hogy vidd ágyba az iskola
méhkirálynőjét. A focicsapat kapitányának a csaját. A fő pompomlányt – mondta.
Meglepett a csillogás a szemében. Csak bólintottam, és elgondolkodtam, hogy
viszem ezt véghez. Találnom kell egy 18 éves gimnazista pompomlányt, és még
három másikat, akit…
– Meg van – mondtam hirtelen.
– Van egy barátom, aki mostanában házasodik. Talán
jövő hónapban. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz lenne megszerezni őt. Úgy
értem, fülig szerelmes a vőlegényébe, meg minden. – Kegan elgondolkodott egy
pillanatra.
– Mióta ismered őt?
– Hát, egész kicsi korunk óta. Együtt jártunk általános iskolába.
Kegan szeme felcsillant.
– Ez igazán mocskos… Rajta van a listán – mondta. Nagyon felizgatta a dolog, és
engem is. Aztán azonnal előhozakodott egy újabb ötlettel:
– Hé! A szüleidnek nincs véletlenül megfelelő barátja, vagy szomszéd, ilyesmi?
Elgondolkodtam egy kicsit. Az anyámnak nem volt igazán sok barátja.
– Nos, ott van Mrs. Selber. Az utcánkban lakik. Van egy hatalmas szőrös
anyajegye.
– Igen, igen! Ő tökéletes – nevetett Kegan.
– Vagy inkább… Az anyám szomszédjában lakik egy nő. Mrs. Akárki… Á, igen. Mrs.
Hoke. Jóban vannak anyámmal. Együtt járnak templomba, és együtt nézik az
American Idolt. Egy kicsit fiatalabb anyámnál. Úgy 43 éves. Régen láttam, de
akkor nagyon dögös volt – idéztem fel magam előtt Mrs. Hoke képét.
– Tökéletes – válaszolta Kegan. Az utolsó eltartott egy ideig. Mindketten
jártattuk az agyunkat, de semmi nem jutott eszünkbe. Végigvettem az eddigieket.
A barátomra gondoltam, és az iskolás éveinkre, aztán az eszembe villant valami.
– Megvan – kiáltottam fel. Kegan megrázkódott ijedtében, és rám nézett.
– Mi az?
– Meséltem a barátomról, aki most házasodik, és kérdezted, mióta ismerem. Nos,
most jutott eszembe a harmadikos tanárunk. Nagyon fiatal volt. Mi voltunk az
első osztálya. Úgy 23 éves lehetett. Ez 16 éve volt, szóval még most is fiatal.
Elég perverz dolog lenne elcsábítani őt, nem gondolod? – Kegan szeme felvillant.
– Tökéletes – hajolt előre és megcsókolt. Átöleltem és hevesen visszacsókoltam.
Órákig csak csókolóztunk, aztán mindketten elmentünk lefeküdni. Még az ajtóból
visszafordult, és rám nézett.
– Sok szerencsét, Scarlett! Szükséged lesz rá.
Folytatása következik!