A szilveszteri buli

Szerző: Storyteller

Üdvözöllek kedves Olvasóm! Claire-nek hívnak. Egy szilveszteri partiról fogok mesélni Neked, amely érdekes fordulatot vett számomra kevéssel éjfél után.

Legjobb barátnőm, Jessica – mindenki csak Jess-nek hívta – vidéki házába szerveztük a bulit. Nem lenne teljes a történet, ha nem mondanék pár szót rólunk, no meg a helyszínről. Jess-szel az első munkahelyemen lettünk jóbarátok. Egy jó nevű autóműhelyben dolgoztam amolyan „minden egyéb” munkakörben: recepciósként, asszisztensként, könyvelőként, bérszámfejtőként, hogy a legfontosabbat, a hivatásos kávéfőzői munkámat ne is említsem. Tudtam, hogy a főnök, Carlos, nem csupán kommunikációs és könyvelői készségeimért alkalmazott. Huszonegy évemmel, hosszú, természetes szőke, hátközépig érő hajammal, azúrkék szemeimmel – minden bizonnyal a német felmenők öröksége –, középmagas és nőiesen vékony testalkatommal bizonyára én is besegítettem a cégnek jó pár visszajáró hímnemű ügyfelet szerezni. Az egy évvel idősebb Jess-szel a tűz és víz párosa voltunk: én az érinthetetlen északi királynő, ő a szenvedély buja és tüzes déli istennője. Spanyol öröksége – sötét haj, tüzes barna szemek, kissé kreol bőr, telt mellek, érzéki hátsó – megbolondította az angol férfiembereket, Jess pedig imádott flörtölni. Már-már falta a férfiakat, míg én többé-kevésbé pasi nélkül éltem életem – valahogy túl „hideg szépség” voltam a legtöbb férfi számára; csodáltak, legeltették rajtam a szemüket, de aztán majdnem mindig ennyiben is maradt a dolog. Jess-nek persze akadt még egy erős ütőkártyája: Carlos egyetlen lányaként aktívan dolgozott a műhelyben mint – nem fogjátok kitalálni – autószerelő. Imádta az autókat: javítani, és még inkább tuningolni őket. A pasiknak ez a kombináció – tüzes latina autószerelő lány tökéletes idomokkal, aki ráadásul mindig nyitott egy kis flörtre – olyasminek bizonyult, mint Micimackónak a méz... Ennek ellenére nem irigykedtem rá, az én libidómat kielégítette az övéhez képest jóval szerényebb számú pasi. Viszont, természetesen, mindig kibeszéltük az aktuális hódításainkat – na jó, jobbára az övéit. A trécselésben az is nagy segítséget jelentett, hogy megismerkedésünkkor én elég jól beszéltem spanyolul (még az iskolában tanultam), ő pedig tűrhetően németül (Németországban gyakornokoskodott egy ideig egy autótuning-műhelyben). Az események idején már három éve dolgoztunk együtt és voltunk legjobb barátnőnk, úgyhogy már tökéletesen beszéltük egymás nyelveit. Így ha nem akartuk, hogy a többiek értsék, miről csevegünk, egyszerűen csak átváltottunk spanyolra (ha Carlos éppen nem volt ott) vagy németre... Persze néha lebuktunk, amikor kiderült, hogy a tisztelt ügyfél is beszéli valamelyik nyelvet, de két fiatal széplánynak mindent elnéztek.

Carlos még nem sokkal az Angliába áttelepülésük után vásárolt egy régi, lepusztult farmházat, amit aztán évről évre mind egyre jobban kipofozott. Birtok nem igazán járt hozzá, de a melléképületek tökéletesnek bizonyultak a „nem használom de nem tudok megválni tőle”-autóinak tárolásához. Maga a ház a nagy semmi közepén állt, vékonyka, egy sávos, töredezett aszfaltút vezetett hozzá, fél mérföldes körzetben nem élt más emberfia. Ideális buli helyszín... Carlos nem bánta, ha egy szem lánya és barátai időnként „kibérelték” a házat az éppen aktuális partihoz – feltéve hogy összetakarítottunk utána.

Aznap Jess, egy másik barátnője, Adina, és én már délután kiautóztunk a házhoz, előkészíteni azt a bulihoz. Úgy tizenöten terveztük összejönni, akadt tennivaló bőven: díszítés, kaja, pia, zene, tűzijátékok, kártya, miegymás. Eleinte meg lehetett fagyni, úgyhogy Jess egyik első teendőjeként beüzemelte a fűtést, ami egy régimódi vegyes tüzelésű kazánt és radiátorokat jelentett. Bár itt Dél-Angliában eddig még nem köszöntöttek be a reggeli fagyok, Carlos biztonságképpen leengedte a vizet a rendszerből. Jess most feltöltötte, légtelenítette (mondom, műszaki zseni a lány), ellenőrizte a szénmonoxid-detektort, majd begyújtott újságpapírral és fával, később rakott rá szenet. Estére már tűzforróvá váltak a radiátorok, kellemesen átmelegedett a ház. Kilenc előtt letusoltunk (szerencsére a bojler az elektromos hálózatról működött), átöltöztünk, kisminkeltük magunkat – Jess erősebben, én csak szolidan, épp hogy jelzésértékűen. Fél tíz körül elkezdtek szállingózni a meghívottak, tízre teljes lett a létszám.

A parti elég jól ment, de nem kirobbanóan jól. Jómagam szerettem hallgatni mások sztorijait, vicceit, kártyázásra is mindig kapható voltam, de Jess-en láttam, hogy kicsit unja magát. Ebbe biztos belejátszott az is, hogy épp „két pasi közötti” szakaszban járt – nehéz időszak számára, a pasi neki olyan elemi létszükségletet jelentett, mint másnak az étel.

Az én figyelmemet Daniel kötötte le, egy magas, sötétbarna hajú, jó modorú és humorú férfi. Néhányszor már összefutottunk itt-ott, néha partikon, de a kezdeti „Hi, how are you?”-nál tovább sosem jutottunk – igazi úriembernek tűnt, és sajnos túl tartózkodónak. Az egyik szervizünkben dolgozó srác bátyja volt. Jess „természetesen” flörtölt vele is, de aztán mégsem lett folytatása a dolognak. Azért így pár dolgot megtudtam róla: két évvel idősebb nálam, mérnök, Írországból költöztek át úgy tíz éve. Óh igen, választékosan és csodálatos ír akcentussal beszélt, amit egyszerűen imádtam.

Korábban sosem tűnt fel, hogy Daniel észrevenne. Ezúttal viszont állandóan magamon éreztem a figyelmét, és amikor ránéztem, többször is elkapta a tekintetét. Talán a ruhám tehette: mélyen dekoltált, combközépig érő, testem kontúrjait meglehetősen jól követő, világoskék dresszt viseltem, nyaklánc nélkül, hosszú szőke hajamat hátravetve – mindez jól kihangsúlyozta hosszú nyakamat (Jess szerint érzéki nyakkal áldott meg a Jóisten). Az igazat megvallva kicsit – na jó, eléggé – kívánós hangulatban voltam, minthogy akkoriban már, egy egyéjszakás kalandot leszámítva, vagy öt hónapja pasi nélkül éltem életem. Máskülönben valószínűleg nem vettem volna fel ilyen merész ruhát.

Hamar elékezett az éjfél, ünnepeltünk, petárdáztunk, gyertyákat gyújtottunk, az ablakból tűzijátékot lövöldöztünk az égre, és persze ittunk. Én csak mértékkel, mert nem igazán szerettem az alkoholt, ráadásul mindig nagyon felmelegített, márpedig így is nagyon melegem volt. A kazán ugyanis, ha egyszer beindult, akkor a Terminátorra hasonlított, ami mint tudjuk: megállíthatatlan. A radiátorok még mindig forróságot árasztottak, a ház átmelegedett, és a gyakori szellőztetések ellenére is 25-27 fok között ingadozott a hőmérő higanyszála. A lenge ruha, a harisnya és a cipő hiánya nem sokat segített. (A nappaliban a padlót a „szent perzsaszőnyeg” borította, amire cipővel rálépésért minimum Carlos általi karóba húzás járt. Mellesleg én imádtam ahogy a csupasz talpamat simogatja a vastag, süppedős szőttes.) A deci bor, amit ittam, pedig még jobban felfűtött. Kezdtem komolyan aggódni, hogy leizzadok. Jess-szel ellentétben én élveztem a partit, de ennek ellenére egyre jobban érett bennem az elhatározás, hogy úgy ahogy vagyok kimegyek tíz percre a verandára, hogy kicsit lehűljek. Ekkor jött Jess szinte megváltó kérése:
– Claire, nem bánnád ha megkérnélek, hogy hozz fel még egy pár üveg bort a pincéből? A bal oldali rekeszből. – Logikus, hogy engem kért meg, hiszen jól ismertem már a házat.

Dehogyis bántam! Felpattantam és csak úgy mezítlábasan már mentem is. A ház alatt jókora pince húzódott, itt kapott helyet a kazán, a behordott fa és szén, pár borospolc-rendszer, mindenféle öreg bútor és rengeteg lim-lom. A kazán melege ellenére elég hideg uralkodott lent, talán tíz fok, amit hatalmas megkönnyebbüléssel vett túlhevült testem. Talpaim élvezték a hideg deszkapadló érintését. Az egy szem gyengécske villanykörte bágyadt fényében lassan, óvatosan haladtam, vigyázva, nehogy belelépjek valamibe, vagy összekenjem a ruhámat valamivel. A boros-rekeszek épp a lejáróval átellenes sarokban álltak, eltartott egy darabig mire odamanővereztem a lom-hegyek között. Kivettem két üveg bort, és …

… és ebben a pillanatban kialudt a fény. Koromsötét lett. Hallottam, ahogy a fűtés vízkeringető pumpája leáll és elhallgat a fentről átszűrődő zene. Francba! Áramszünet... Pont a „legjobbkor”! Jó párszor előfordult már korábban is, de ezúttal épp a lehető leglehetetlenebb időpontban történt. Először is kitapogattam a boros-rekeszeket, és két üres helyre visszatoltam az üvegeket. Egy darabig álldogáltam, remélve, hogy Jess nem feledkezik el rólam, és hamarosan segítségemre jön egy elemlámpával. Nem éreztem sok kedvet a vaksötétben végigbotorkálni a tizenkét méteres „útvesztőn”. Hamarosan ismét zenét hallottam, bár ezúttal halkabban – biztosan átkapcsoltak az akkus iPod-dokkolós hangszóróra. És ekkor egy halovány fény gyúlt a távolabbi sarokban. Valaki jött lefelé a lépcsőkön, bizonyára Jess. Hálistennek gondolt szorult helyzetemre!

Nem Jess volt az. Hanem Daniel! Egy tömzsi, dupla kanócos gyertyát tartott kezében (logikus, vagy egy tucat gyertya égett a buliszobának kinevezett nappaliban), ahogy óvatosan lépdelt lefelé a lépcsőn. Szívem akaratlanul is felgyorsult. Lassan átmanőverezett a gyertyával a pincén, megállt előttem, majd mellkasát lovagiasan kidomborítva, széles mozdulattal színpadiasan meghajolva, némi színlelt régies akcentussal, ártatlan arccal így szólt:
– Milady, hű szolgád elibéd járul, hogy megmentse nagyságodat a démoni pince rút fogságából. – Felnevettem. Daniel alakítása bejött nekem, belementem a játékba.
– Már épp legfőbb ideje volt, alattvalóm. – Daniel is elnevette magát. A gyertyafény kihangsúlyozta férfias arcvonásait. Talán egy fél pillanattal tovább néztem rá, mint ahogy a helyzet indokolta volna. Ő még hosszasabban nézett rám, igéző szemekkel. Egészen közel, nem egész egy méterre állt tőlem. Két rövidke mondat után a szituáció máris kezdett enyhén erotikusan töltötté válni.
– Mi az? – kérdeztem tőle sejtelmesen mosolyogva, fejemet felszegve, a vagy fél fejjel magasabban csillogó szemeibe nézve.
– Gyönyörű vagy. – Éreztem, ahogy az arcomba szökik a vér, elpirulhattam. Mellbimbóim megkeményedtek, altájékon pedig forróság öntött el.
– Tudom – nevettem kacéran. Daniel mosolygott, továbbra is nézett, tekintetében vágyat láttam. Kezdtem beindulni. Megkérdeztem:
– És most mi jár a fejedben?
– Arra, hogy mindennél jobban szeretnék szeretkezni veled. – Ez a közvetlen kijelentés meglehetősen hirtelen jött, de nem teljesen váratlanul. Már korábban elhatároztam, hogy ha lehet, összejövök Daniellel. Rávágtam hát:
– Jó.
Daniel arca komolyabbá vált:
– Tudod, hogy csak vicceltem? – mondta félig kérdő, félig kijelentő hangsúllyal.
Mélyen a szemébe néztem és jelentőségteljesen ezt válaszoltam:
– Én nem. – Szavaimnak súlya volt. Ahogy kimondtam éreztem, hogy tovább gyorsul a szívverésem.
Daniel pár másodpercig nem jutott szóhoz, ahogy teljes egészében rádöbbent, mit is mondtam az imént. Egy pillanatra beharapta alsó ajkát, majd így szólt:
– Hát... én sem.

Ezzel letette a gyertyát a mellettünk álló poros, öreg pianínó tetejére, és egészen közel lépett. Átölelt, magához húzott, száját ajkaimhoz érintette és csókolni kezdett. Nyaka köré fontam karjaimat és viszonoztam a csókját; nyelveink felfedezték egymást. Ahogy csókolózásunk egyre szenvedélyesebbé vált, éreztem, ahogy melleim megfeszülnek, mellbimbóim még inkább megkeményednek; ahogy puncim megbizsereg, tovább forrósodik és nedvesedik. Túlzás nélkül állíthatom, hogy fantasztikusan csókolt.

Egy perc után lassan szétváltak ajkaink, kibontakoztunk egymás öleléséből. Daniel a combjaimra helyezte kezeit, és megfogta dresszem alját, és lassan húzni kezdte felfelé. Minden pillanatát kiélvezte ahogy testem centiről centire fokozatosan feltárult előtte. A ruha alatt csak egy fehér tangát, és egy apró fehér melltartót viseltem. Daniel elégedetten nézett. Felemeltem karjaimat, ő pedig lehúzta rólam a ruhámat.
– Életemben nem láttam még ilyen szépet. – mondta. Megbizseregtem a boldogságtól.
Nem válaszoltam, csak határozott mozdulatokkal elkezdtem kigombolni az ingét. Élvezettel legeltettem szemeimet szikáran izmos felsőtestén, kezeimmel nem hatalmas, de kőkemény mellizmokat és kockahasat tapintottam. Pontosan az esetem. Daniel végigsimította az arcomat, a hajamat, a vállaimat, majd kikapcsolta a melltartóm kapcsát és levette rólam. Egy pillanatig aggódtam, nem találja-e majd kicsinek melleimet – B-s méretem helyett mindig egy számmal nagyobbat szerettem volna – de csak tökéletes elégedettséget láttam arcán. Lágyan megsimogatta és érzékien kézbe fogta őket, én pedig úsztam a boldogság tengerében. Határozott mozdulattal kioldottam az övét, kigomboltam a nadrágját, és félig lehúztam róla. Elégedetten láttam jócskán dudorodó boxeralsóját. Daniel befejezte helyettem, lerúgta cipőjét, lehúzta nadrágját, és szerencsére a zoknijait is. Valahogy sosem tudtam elképzelni, hogy egy férfin szex közben zokni legyen. Láthatólag őt sem zavarta a padló hűvössége.

Újabb szenvedélyes csókolózás következett. Élveztem ahogy melleim izmos mellkasának nyomódnak, ahogy közben szorosan magához ölelt. Hasamon éreztem keményedő péniszét. Amikor kibontakoztunk az ölelésből, Daniel lehúzta rólam a tangámat, feltárva csupasz puncimat. Végigsimította szeméremdombomat, és elismerően bólintott:
– Hihetetlen bársonyos. Hogyan csinálod?
– A lézer csodája – válaszoltam mosolyogva.
Most én húztam le róla az alsóját, elégedetten megállapítva, hogy szerszáma igencsak impozáns, méretes. Ahogy kiszabadult boxeralsója börtönéből, máris félmerev állapotban díszelgett, és gyorsan növekedett, emelkedett. Nagy elégedettségemre szolgált, hogy ő is majdnem teljesen csupasz volt odalent.
– Impozáns. Hogyan csinálod?
– A gyanta és a trimmer csodája – válaszolta nevetve. Vele nevettem.
A sors szeszélye folytán valaki egy jókora tükrös szekrényajtót támasztott egy rozzant komódnak, épp egy méterre Daniel mögött. Viszonylag friss darabnak tűnt, legalábbis még nem lepte be a por. Pont láttam benne magamat, no meg Daniel izmos hátát és fenekét. A látvány még jobban felizgatott.

Kezével puncimon kezdett játszani, én pedig végigsimítottam heréit, majd marokra fogtam farkát, mire az villámgyorsan kőkeményre merevedett. Daniel érzékien masszírozta nagy- és kisajkaimat, majd idővel a hüvelynyílásomra tért át. Éreztem, hogy jócskán nedves vagyok már. Kisvártatva Daniel finoman belém engedte előbb egy, majd két ujját. Aprót nyögtem az élvezettől, és simogattam a szerszámát. Mikor nedves ujjaival kijött belőlem, a csiklómat kezdte izgatni. Ismét felnyögtem, ezúttal hangosabban, ahogy a gyönyör intenzitása nőtt. Felrémlett, hogy esetleg lejöhet valaki, és rajtakaphat minket, de ez nem törte le vágyamat, sőt, az enyhe veszély még inkább csak tovább fűtötte a szenvedélyemet.

Így játszottunk egymáson pár percig, majd gyengéden átölelt és egy lépéssel hátrébb tessékelt. Gondolataink teljesen egy hullámhosszon jártak, nem kellettek szavak. Hátamat nekivetettem a masszív borosüveg-polcrendszernek, ő pedig megfogta jobb lábamat és felhúzta a derekáig. Előretoltam csípőmet és lábujjhegyre álltam. Puncimhoz illesztette vastag farkának hegyét. Szemembe nézett és lassan, nagyon lassan elkezdett belém hatolni. Bőségesen nedves hüvelyem engedelmesen tágult és nyitott utat neki. Isteni érzés volt, ahogy lassan egyre jobban és jobban magamba fogadtam, ahogy mindinkább kitöltött. Végül teljesen végigért. Kicsit kijjebb húzta farkát, majd újra belém tolta. Lassú tempóban szeretkezni kezdtünk. Makkja minden ütemben alaposan rányomott a méhszájamra – imádtam ezt az érzést, fel-felnyögtem. Daniel fokozatosan gyorsított. Válla felett időnként láttam a tükörben ahogyan játszanak bőre alatt hátának és fenekének erős izmai.

Sajnos a masszívnak tűnő polcrendszer mégsem bizonyult annyira strapabírónak, elkezdett enyhén mozogni, inogni.
– Folytassuk azon az ágyon – javasolta, és fejével egy két méterrel arrébb porosodó – sőt, jobban megnézve nem is igazán annyira poros –, kissé öregnek kinéző, de használhatónak tűnő ágy felé biccentett.
– Jó ötlet – mondtam, mire ő felhúzta a másik lábamat is, én pedig mindkét karommal átöleltem nyakát. Könnyűszerrel emelt fel, farkát bennem tartotta. A gyertyától távolodva gyengült a fény; óvatosan, féltve vitt az ágyig, majd finoman ráhelyezett. Mesterien kivitelezte a műveletet, pénisze nem csúszott ki belőlem.

Hanyatt fektemben fölém hajolt, majd gyengéden rám ereszkedett, épp annyira, hogy testünk összeérjen – imádtam ahogy mellkasa a melleimnek feszült – de ugyanakkor ne nehezedjen túlságosan rám. Lábaimat dereka köré fontam, és megemeltem kissé csípőmet, hogy minél mélyebben belém hatolhasson. Belém is tolta a farkát tövig. Felnyögtem a gyönyörtől. Ismét lassan indított, majd apránként gyorsított. Elmerültünk egymás tekintetében, egymás szemeiben, ahogy lökései egyre erőteljesebbekké váltak; idővel már ütésként éreztem őket méhszájamon. Nyögdécselésem jelezte Daniel-nek, hogy tökéletesen csinálja, amit csinál. Még erősebben kezdte belém lökni a péniszét, lökései döfésekké váltak. És gyorsított. És gyorsított. Éreztem, ahogy kezdek közeledni egy jókora orgazmus felé, és hogy ő sincs már túl messze tőle. Megint gyorsított. Hihetetlenül élveztem a szeretkezést, Daniel isteni volt az ágyban. Az ágy pedig hűségesen tűrte a megpróbáltatásokat, még csak nem is recsegett, nem is nyikorgott.

Daniel egyszer csak lelassított.
– Közeledek a csúcshoz – mondta.
– Én is.
– Hogyan szeretnéd …? – természetesen arra célzott, hogy védekezés nélkül szeretkeztünk.
Szerencsére folyamatosan szedtem a tablettát, nem csupán alkalmi pasijaim kedvéért, hanem mert segítségével szinte alig viseltek meg a havibajaim.
– Maradj bennem.
– Végig?
– Teljesen végig. Érezni szeretném ahogy mélyen belém élvezel.
– Tabletta?
Bólintottam.

Visszakapcsoltunk az előbbi sebességfokozatba. Daniel szenvedélyesen mozgott bennem, egyre nagyobb erővel és egyre gyorsabb ütemben ostromolva puncimat és hüvelyem legmélyén a méhszájamat. Erősebben. Gyorsabban. Még erősebben. Még gyorsabban. Éreztem, ahogy nő bennem a feszültség, ahogy orgazmusom gyorsan közeledik. Aztán megéreztem Daniel péniszének első árulkodó rándulásait. Tudtam, hogy már nagyon közel van. Farka minden addiginál keményebbé vált, ahogy a végső futamba kezdett. A rándulások szaporodtak. Őrülten szorítottam magamba a lábaimmal, csípőmet ütemesen dobálva fokoztam döfései erejét. Folyamatosan nyögtem, kapkodtam a levegőt. Ekkor Daniel is nyögni kezdett. Másodpercekre voltunk a csúcstól. Még egy döfés, még egy... Daniel felnyögött; farka megfeszült ahogy egy utolsó hatalmas döféssel a lehető legmélyebbre hatolt belém, és ezúttal így is maradt, én pedig ösztönösen magamba szorítottam, ahogy csak bírtam. Éreztem, ahogy belém lövi ondója első hatalmas adagját. És ebben a pillanatban felrobbant velem a világ... Hüvelyem megfeszült és felsikkantottam ahogy az orgazmus kéje lesújtott rám. Lényem szétesett; csak a gyönyör létezett. Hüvelyem és méhem Daniel pulzálásával egy ütemben lüktetett. Egy pillanat múlva minden izmom kéjes görcsben kezdett vonaglani. Orgazmusom egész testemet elemésztette, kontrollálhatatlanul vonaglottam Daniel alatt. Éreztem, ahogy farka minden pulzálással újabb és újabb adag ondót lő belém. Puncimat elöntötte a minden eddiginél nagyobb forróság ahogy spermája elárasztott. Csak élveztem és élveztem a kéj csitulni nem akaró hullámát...

Orgazmusom talán egy perc múlva hagyott alább.
– Csodálatos, ahogy ragyog az arcod! – mondta Daniel. Elmosolyodtam, megcsókoltam. – Még senkivel nem élveztem ennyire a szeretkezést mint veled. – mondta.
– Fantasztikus volt – válaszoltam. Ismét csókolóztunk.
– Vissza kellene mennünk – sóhajtotta Daniel.
– Igen.

Daniel épp elért egy leplet, amivel egy antiknak kinéző széket takartak le. Kirázta – nem is jött belőle annyi por, mint vártam –, majd egyik felét felajánlotta a puncim számára, a másikkal pedig törölgetni kezdte rólam és magáról a verítéket. A viszonylagos hideg ellenére mindketten alaposan leizzadtunk. Hálás voltam a lepelért, mert várakozásomnak megfelelően, pillanatokkal az után, hogy farkát kihúzta belőlem, megindult puncimból kifelé az összekeveredett testnedveink özöne. „Majd valahogyan be kell csempésznem a lepelt a mosásba” – véstem agyamba. Felöltöztünk, és amennyire tudtuk rendbe hoztuk magunkat-egymást. Legalább annyira, hogy ne legyen egyből nyilvánvaló a kinézetünkből, hogy mi történt. Talán az se tűnik majd fel a többieknek, hogy milyen sokáig időztünk idelent – elvégre tizenöten partizunk, így lehet, hogy nem annyira feltűnő a dolog, mintha kevesebben lennénk. Nem feledkeztem meg a két üveg borról sem.

Visszaérve a nappaliba úgy tűnt, senki nem vett észre semmit.
– Áh, a bor! Hozok tiszta poharakat a konyhából – mondta Jess. Alig hagyta el a szobát, felgyúltak a fények: visszatért az áram. Jess kisvártatva visszatért a poharakkal. – Na végre, azt hittem sosem jön már vissza az áram. Volt már, hogy órákra kimaradt.

A parti még órákig folytatódott. Amikor összefutott a tekintetem Daniel-lel – és ez gyakran megesett –, egymásra mosolyogtunk; a többiek nem vettek észre semmit. Sikerült észrevétlenül telefonszámot is cserélnünk. Végül hajnali négy-öt körül fokozatosan elbúcsúztak és hazaindultak a többiek, utolsó előttiként Daniel. Átöleltük egymást, és puszit nyomtunk egymás arcára. Szemünk beszélt szavaink helyett. Cinkosan egymásra mosolyogtunk, tudtuk mire gondol a másik.

Jess és én maradtunk utolsónak. Készülődtünk haza – majd másnap visszatérünk többedmagunkkal, rendbe tenni a házat. Az ajtóban azonban Jess megállított:
– Most már ne húzd tovább az idegeimet, mondd, mi volt?
– Mire gondolsz? – kérdeztem vissza. Sejtettem, hogy Jess észrevehetett valamit a dologból, de tapintatosan nem tette szóvá korábban.
– Hát természetesen rád meg Daniel-re! – talált, süllyedt! Persze amúgy is el akartam mondani Jess-nek az esetet.
– Észrevetted?
– Nem tudtam nem észrevenni, ahogyan egész este téged bámult, te meg őt.
– Nem is igaz! – mondtam nevetve.
– Bejött a tervem?
– A terved?
– Óh, hát azt hitted, hogy véletlenül ütött be pont akkor az áramszünet, amikor leértél a pincébe?
– Csak nem te intézted? – kérdeztem nevetve. Tipikus Jess stílus.
– Hát ki más? Amikor lementél, mértem magamban az időt, próbáltam eltalálni nagyjából mikorra érhetsz a pince túlsó sarkába. Aztán kimentem valami mondvacsinált okkal a konyhába, és kinyomtam az áram-főkapcsolót.
– Azt kell mondjam, tökéletesen időzítettél – vetettem közbe nevetve.
– Utána gyorsan visszajöttem a nappaliban és megkértem Danielt, hogy segítsen feljönnöd, mert töksötét van odalenn. Nem kellett kétszer kérnem – mondta vigyorogva. – Aztán már csak várnom kellett, hogy visszaérjetek... Ami azt illeti elég sokáig elvoltatok. Kezdtem türelmetlenkedni. Még tíz perc és felrobbant volna a kazán.
Kérdő tekintetemre nézve elmondta:
– Tudod, áram nélkül nem megy a keringető szivattyú, nincs ami elszállítsa a forró vizet a radiátorokba. – Persze, logikus, bár én erre akkor nem is gondoltam.
– Szóval, mi volt? Megcsókolt legalább?
– Megcsókolt? Nemcsak hogy csókolóztunk... de hatalmasat szeretkeztünk is!
Jess arca felragyogott, és így folytatta:
– Sejtettem! – nevetett – Akkor gondolom jól jött, hogy tizenegy körül, amikor lementem ránézni a kazánra, kiporoltam kicsit az ágyat. – kérdő tekintetemre válaszul hozzátette – Már akkor megérett bennem a terv. Dögunalom volt a parti, le kellett foglalnom magamat valamivel – nevetett. – Észrevetted egyébként a tükröt? Azt is leporoltam kicsit – Bólintottam.
– Jól elterveztél előre mindent. Mint egy tökéletes kerítő! – kacagtam fel – Rossz vagy, Jess! – ugrattam.
– Bánod, hogy rossz vagyok?
– Persze, hogy nem! – aztán csak hosszan nevettünk.

Csajozási és pasizási tanácsok

fel