Szerző: nemadom21
- Hé, ébredj! - Súgta fülembe, érzékien Líd. - Hahó, már kezd sütni a nap! - A reggel hogy is kezdődhetne jobban, mint hogy egy előző napi kaland után, másnap a fülembe súgja álmaim nője, hogy ébredj...
- Vá-á-r-jál. - Mondtam ásítás közben.
- Nem várok, gyere, menjünk haza, már biztos aggódnak.
- Jó. - Felöltöztünk és elindultunk haza, mivel ő közelebb lakott a parkhoz mint én, ezért haza kísértem. A házuknál még nem jártam, tegnap is a parkban találkoztunk. Szép, nagy, kertes ház volt. Az udvarban egy márkás, új autó állt.
- Hát akkor szia! - Mondta kicsit szomorúan.
- Szia, szeretlek!
- Én is szeretlek. - Mondta, utána pedig átkarolt, és megcsókolt. A csókolózást egy aranyos kis palotapincsi éles ugatása szakította félbe. Líd megfordult, és a kapu felé sétált. Én pedig csak néztem őt, azokat a gyönyörű, gömbölyű, formás seggeket.
- Amúgy ma megyünk a rokonokhoz! - Kiabált vissza Líd. - Elméletileg három napig nem leszek, itthon. - Aztán mosolyogva intett egyet, és bement a házba. Én pedig elindultam hazafelé. Három napig nem lesz otthon? Na remek, de nembaj majd csak kibírom valahogy nélküle. A nap szokásosan telt, leszámítva a reggeli veszekedést, amit azért kaptam mert nem mentem haza este. De nem bántam, és hogy őszinte legyek, soha nem mennék haza ha minden este ilyen kalandom lehetne... Bezárkóztam a szobámba, és éppen zenét hallgattam, mikor jött egy SMS az egyik haveromtól, Sanyitól, hogy menjek le az egyik bevásárlóközpont mögé, mert nagyon nagy bunyó készül. Gondoltam ez majd eltereli a gondolataimat, mert állandóan csak Lídiára tudtam gondolni.
Körülbelül tíz perc múlva leértem. A bevásárlóközpontról azt kell tudni hogy mögötte egy hatalmas füves placc volt, amíg a szem ellát.
- Csá, hát ide értél? - Kérdezte Sanyi, és nyújtotta a kezét.
- Ja, szeva! - Mondtam és kezet fogtam vele, és a többiekkel. Amikor oda értem éppen akkor esett egymásnak Ben és Peti. Tátott szájjal néztük, és hatalmas élvezettel. Igen, hatalmas élvezettel, mert ez jobb volt mint akármelyik akció film... Nagy léptekkel sétáltak egymás felé, mikor Ben megemelte mind a két kezét a feje fölé, és lábaival elkezdett aprón ugrálni. Ben kisebb volt körülbelül két-három fejjel nála, és a súlya is kevesebb volt Petinél, aki egyszer csak megállt és várta Bent. Aki megindult felé, és meg sorozta Peti mellkasát, erre ő elkapta Ben nyakát és elkezdte szorítani, de Ben is megpróbálta de a kezei rövidebbek voltak Petiénél. Addig szorította, amíg Ben el nem kezdett könyörögni az életéért. Kicsit nagyobb bunyóra számítottam, de azért ez se volt rossz látvány, bár elég egyoldalú volt a küzdelem... A bunyó után mindenki benyalt - képletesen - Petinek, és szépen lassan elindultunk haza, kisebb csapatokba széledve. Én Sanyival mentem és Erikkel, bár én nem arrafelé laktam, de semmi kedvem nem volt otthon ülni, és Lídiára gondolni.
- Hé Erik, nem okozunk valamit? - Kérdeztem tőle.
- Á, most nem érek rá, moziba megyek Emesével.
- Sanyi?
- Felőlem... - Mondta Sanyi, csalódottan, gondolom még a bunyó hatása alatt volt. - Úgy is menni akarok Ferihez, anyagért. - Jelentette ki, és elővette az olcsó szivarkáját, szájába rakta, aztán a gyújtóját, amin pucér csajok néztek vissza rám. Meggyújtotta a szivarkát, jó mélyen beszippantotta, és kifújta, mint akinek hatalmas bajai vannak, pedig nekem több bajom volt, és a pucér csajos öngyújtó megint eszembe hozta a történteket, és a távolságot Lídtől, aki mostanra talán már úton is van a rokonság felé. Miközben arra gondoltam hogy napokig nem látom Lídet, eszembe jutott a tegnap este, és nem bírtam vissza fogni magam.
- Amúgy megvolt. - Dicsekedtem.
- Ki? - Kérdezte Erik.
- Hát Líd, mostanában állandóan vele van. - Válaszolt helyettem Sanyi. - És jó volt?
- Jah... - Válaszoltam nagyképűen.
- Gratula - Mondta irigykedve Erik - Na de én lépek szevasztok! - Elköszöntünk tőle, aztán pedig sétáltunk tovább Sanyival, az anyagok királyához, Ferihez.
Mikor oda értünk egyből észrevettünk az ajtó előtt három igazi bombázót, hatalmas csöcsökkel, szopós szájjal, isteni látvány volt, ami megint arra késztetett hogy az én Lídiámra gondoljak. Feri egy lakótelepen lakott, a belváros közepén. Az ajtó melletti kaputelefonba beütöttük a harminc-hetes számot, és vártunk.
- Ki a faszom az? - Szólt a kaputelefon.
- Csá én vagyok, Sanyi! - Válaszolt. Az ajtó sípolt egyet, és már mehettünk is felfelé. Amíg a lépcsőkön kettesével lépdeltünk felfelé, Lídiára gondoltam, és a tegnap estére. Azt hinné az ember hogyha egyszer megtapasztalja milyen is valakivel együtt lenni, akkor utána már nem érdekli annyira a dolog, de nem, pont az ellenkezője történik, még többet, és jobbat akar! Felértünk a lépcsőn, és már várt minket az ajtóban Feri, egy szál alsóban.
- Gyertek be tesókáim! - Invitált minket. Mikor bementünk elmeséltük a nagy bunyót, a tegnap éjszakámat, aztán elhülyéskedtünk pár órát. Búcsúajándékként Feri adott nekünk egy számomra ismeretlen kis fehér tablettát, lefelé a lépcsőn már le is nyeltük. Mikor leértünk a lépcsőn, már forgott velem a világ, és alig álltam a lábamon, nagyon ütős cucc volt! Az ajtón is alig bírtunk kimenni, utána pedig szétszéledtünk, Feri balra, én jobbra mentem.
Sokat sétáltam már, de ilyen sétám még soha nem volt. Csak raktam egyik lábam után a másikat, azaz csak próbáltam rakni, mert összevissza lépkedtem, néha-néha még az útra is kiléptem. Következett egy zebra, amin csak úgy átmentem, körbenézés nélkül, egy két kocsi rám dudált, de túléltem. Azután egy másik szakaszba lépett a cucc amit bevettem, mert hirtelen teljesen elvarázsolva éreztem magam. Egy kis füves útszakaszhoz értem ahol éreztem a szél hirtelen erőteljes érintését. A nap fénye hirtelen eltűnt, egy nagyon sötét felhő eltakarta a város feletti napot. A felhő megjelenésével egy időben elkezdett esni az eső is, elég nagy szemekben. Az útvonal elég nyílt volt annyira, hogy ne tudjak fedezék mögé bújni, ezért csak sétáltam tovább az esőben. Pár percig lépkedtem tovább, mikor beleléptem egy kis tócsába. Elgondolkoztam, bár még mindig elvoltam varázsolva. Éreztem ahogy a ruhám átázott, és fázik mindenem. Felnéztem az égre, az eső nem kímélve arcomat, csak úgy zuhogott rám. Élveztem az érzést. Valahogy éreztette velem, hogy még élek, bár szerintem ez még mindig a tabletta hatása. Pár percig csak az esőt bámultam, mikor hirtelen egy fiatal, női hangra lettem figyelmes.
- Jól vagy? - kérdezte. Megfordultam, és láttam hogy egy esernyős, korombeli csaj, a hang forrása.
- Teljesen átáztál, gyere az esernyő alá! - Mondta gondoskodóan. Szótlanul az esernyő alá álltam, és a lábam elé néztem, miközben lépkedtünk a szakadó esőben. Kicsit már kezdett múlni a tabletta hatása.
- Látom nem vagy valami beszédes. - Mondta mosolyogva - Na sebaj! - Szép lassan sétáltunk tovább, mikor megállt egy lakóépület ajtajánál, és beütötte a kódot a kaputelefonba, az ajtó nyílt, kíváncsian vártam a folytatást. Már elterveztem hogy sarkon fordulok, és hazafelé veszem az irányt, de meglepetésemre be hívott. Az első ajtónál megálltunk, kicsit meglepődtem, mivel minden ismerősöm az emeleten lakik, már megszoktam hogy lépcsőzni kell. Érdekes kis otthonos lakás volt.
- A lakótársam dolgozik úgyhogy - kicsit elmosolyodott - most enyém a lakás! - Gondoltam most ideje megszólalni, így hogy a tabletta hatása elmúlt.
- Az jó. - Helyeseltem.
- Jé, van hangod! Mindjárt főzők le egy teát, és viszek gyógyszert, addig csak ülj le a kanapén.
- Minek?
- Nem szeretnél leülni? - Kérdezte.
- Mármint a gyógyszer, és a tea...
- Kint álltál az esőben, egy szál pólóban, ha nem akarsz holnap beteg lenni, vedd be egy forró teával.
- Hát, oké, köszi! - Feleltem.
- Na milyen a tea? - Kérdezte.
- Elmegy... - Mondtam, erre kicsit furcsán nézett rám úgy hogy egyből kijavítottam magam - Mármint, finom, köszi! - Ez után elmosolyodott. Leültünk a kanapéra, amivel szemben egy TV volt, aminek képernyőjén volt egy hatalmas repedés, kicsit elidőztem a tévén, amit ő szóvá is tett.
- Igen meg van repedve a tévénk... Tudod egyik nap itt járt a volt pasim - Szóval nincs pasija, bár úgy is mindegy hiszen nekem ott van Líd. - és mielőtt jött volna hozzám, a haverjaival jól berúgott, aminek következménye az lett hogy jól összetörte a lakást, többek közt a tévét is.
- Értem... - Feleltem, és lehúztam a maradék teát a bögréből, és letettem az asztalra. Sajnos a pasis sztorija miatt, megint eszembe jutott Líd.
- Ki viszem a bögrét a konyhába, mindjárt jövök! - Mondta és elindult a konyha felé, én pedig szememmel követve elidőztem azon a seggen. Hoppá, elkezdtem merevedni. Na akkor jöjjön a dörzsölős módszer amit még pár éve mesélt nekem az egyik barátom.
* Sose felejtem el mikor maszturbálás közben, szóltak az ősök hogy menjek le a boltba, én pedig félbehagyva a masztit, elindultam a boltba, álló farokkal... Pont egy olyan nadrág volt rajtam hogy eléggé észrevehető volt az ágaskodás. Mikor oda értem a boltba, zavartan köszöntem az eladónak, és pakoltam bele a kosaramba, amit kellett. Mikor fizettem, láttam az eladó arcán hogy látja, amit nem kéne, és ebben az is megerősíti hogy elpirulva nyújtom a papír pénzt. Fizetés után az ajtóban találkoztam a nálam idősebb Szilárdal. Ő is észre vette, amit nem kellett volna, és mondta hogy várjam meg a bolt előtt, akar mondani valamit. Kimentem, és a bolt előtt vártam, mit akar mondani. Kicsit féltem hogy valami baj van, de valahol mélyen belül, sejtettem hogy miről akar majd beszélni.
- Na itt vagy? - Kérdezte Szilárd. - Remek, na látom hogy merevedésed van, nyugi, ez megszokott dolog, de tehetsz ellene!
- Hogyan?
- A csuklódat dörzsöld meg, ha éppen olyan szituban vagy, és akkor a vérkeringés miatt, szépen lassan lelankadsz!
- Hű - Csodálkoztam.
- Bezony, na de én rohanok, vigyázz magadra, kölyök!
- Helló! *
Elkezdtem a csuklóm dörzsölni, míg kiment a konyhába a lány. Mikor visszajött gondoltam bemutatkozok neki.
- Egyébként az én nevem András. - Mondtam, kezemet nyújtva.
- Réka - Mondta mosolyogva, és kezet fogtunk. - Ő, a fürdőbe találsz tiszta ruhát, egy kis polcon, amíg megszáradnak a tieid!
- Köszi. - El indultam a fürdőszoba felé, de véletlenül egy kis szobába nyitottam be, mikor utánam kiabált hogy a másik ajtó az. Bementem a fürdőszobába és elkezdtem levetni mindent. Csak az alsó maradt rajtam. Már elkezdtem volna öltözni, mikor észre vettem hogy a farkam majd szét robban, úgy látszik nem hat a dörzsölős módszer, lehet a tegnapi események után! Gondoltam gyorsan könnyítek magamon, elővettem egy papírzsepit a farmerból, kicsit elvolt ázva, de még használható volt. Elkezdtem gyorsan húzogatni a farkamon a bőrt, amikor kinyitotta az ajtót Réka.
- A régi ruh... - Mikor megpillantotta hogy mit csinálok, hirtelen becsapta az ajtót. Ekkor kapcsoltam csak hogy mit csinálok én itt? Egy lánynál aki az esőből gondosan behívott, és segített nekem, kiverem a farkam? Normális vagyok én?
Felöltöztem, és kimentem a fürdőszobából. Leültem a kanapéra, Réka mellé, aki a telefonját nyomkodta, rám nézett, én pedig egyből elkaptam a tekintetem.
- Nyugi, nem most látok ilyet elsőnek... - Kezdte magyarázni, de én a szavába vágtam.
- Sajnálom, én csak, kicsit feszült voltam, és... gondoltam levezetem valahogy... érted?
- És végül is sikerült, vagy...
- Vagy! - Ismét a szavába vágtam.
- Értem. - Mondta kissé pajzánul, miközben a megint ágaskodó farmeromra nézett.
- Na jó, kisegítelek. - Jelentette ki.
- Hogy mi? - Kérdeztem, de már túl késő volt. A feszülő nadrágom gombjának elég volt Réka érintése, amitől egyből lekapcsolódott az agyam, és az ösztönök vették át az irányítást. Kibújtatta az alsóm alól a farkamat és a kezébe vette, ami megadta a kegyelem döfést, az ellenállásomnak. Szépen finoman ráfolyatta a nyálát, amit a kezével szétkent, és elkezdte húzogatni a bőrt. Két három húzás után a szájába vette. Az érzés leírhatatlanul csodás volt. Sokkal másabb mint amikor punciban van. És ahogy izgatta a nyelvével, egyszerűen csodás. Nem kellett sok és hamar a szájába élveztem.
- Te jössz. - Súgta a fülembe, és lehúzta magáról a nadrágot, és a bugyit, aztán helyet cseréltünk, és tudtam hogy nem ellenállhatok, másrészt pedig nem is tudtam volna, a punci látványa megint csak baszott jó volt. Odahajoltam hozzá, és nyelvemmel körbe nyaltam, aztán bele, megint körbe, és megint bele, aztán ösztönösen - és pornó filmből tanulva - bedugtam az egyik ujjam, amit hatalmas nyögések nyugtáztak. Amikor bedugtam a másik ujjam is, hirtelen rám kiabált hogy ne hagyd abba. Nem is akartam, de ez még jobban ösztönzött arra hogy még jobban csináljam. Imádtam ujjazni őt. Hirtelen egy hatalmas sikoltás után, tudtam, elment.
Leültem mellé a kanapéra, és hallgattam apró lihegését, és azon gondolkoztam hogy most ez hiba volt, és azonnal el kellett volna jönnöm, vagy pedig jól tettem, hogy megvártam mi lesz a furulyázás vége. Nyilván való volt hogy nem, és ezért most úgy éreztem hogy meg csaltam Lídiát. De vajon hány hozzám hasonló, kamasz srác - aki most veszítette el a szüzességét - lépett volna le? Szerintem senki. Kezdett sötétedni, én pedig még mindig a kanapén ültem, szótlanul, magam elé bámulva, gondolkodva, Réka mellett.