Szerző: nemadom21
Már fél év eltelt azóta, hogy agyon vertek. Ahogy anno beindult a sors, a verés után úgy hagyott alább. Lassan már hat hónapja nem értem nőhöz, és semmi érdekes kalandot nem éltem át. Kezdett az életem megtervezhető lenni, és kicsit élveztem ezeket a nyugodt hétköznapokat, amik tanulással teltek. A hétvégéket - akármennyire is furcsa - hétvégi munkával töltöttem. Szép kis összeget tudtam felhalmozni, szinte semmit nem költöttem el a befolyó pénzből. Lídia két héttel később új pasit talált magának, - aki sokkal izmosabb, és magasabb nálam - Rékával pedig azóta nem beszéltem.
Fél esztendő, szinte felfogni is képtelen voltam, ahogy ott gondolkoztam az ágyamon, a plafont bámulva. Most hogy véget ért az iskola, nem sok kedvem volt nyári munkát nézni, ezért csak lazítottam a pihe-puha ágyamon. Unatkozni elég unalmas dolog. A telefonomért nyúltam, ami ott hevert az éjjeliszekrényemen. Felkaptam a fülessel együtt, amit azonnal bedugtam a fülembe, és elindítottam a zenelejátszót. Véletlen sorrend alapján, Green Day-től a "Warning" szám kísérte gondolataimat. Utána a System of a Down-tól az "Sugar" sikított a füleimbe.
A zene ritmusa, cselekvésre késztetett. Felültem az ágyra, és írtam egy SMS-t Sanyinak.
'Tső bro, okozunk valamit?' Fél perc elteltével érkezett a válasz.
'Nope' Hát ez kedves, gondoltam magamban. Még írtam pár havernak, fele nem válaszolt, a többiek pedig nem értek rá. Úgy tűnik, az utóbbi időkben eléggé elhanyagoltam a kapcsolataimat.
Valamit okoznom kell! Felkaptam a cuccaimat, és sétálni indultam.
A kilátóról csúnya emlékeim vannak, de azért a bunyó lelki nyomai nem fognak visszariasztani a kedvenc helyemtől. Felmásztam, és az embereket bámultam. Mindenki tartott valahová. Nagyon úgy néz ki hogy csak én nem tudom merre visz az út. A fülhallgatón át, szép lassan, Green Day "Wake me up when september ends" bontakozott ki. Csak suhantam, élvezkedve a gyönyörű dal hullámain, mikor eszembe jutott Líd. Olyan jó lenne újra hallani azt a kis édeskésen sikamlós hangját.
Körülbelül fél órát töltöttem még a kilátón, aztán lemásztam, és elindultam hazafelé, de megpillantottam egy lányt, akit éppen pár rossznak tűnő fickó állt körbe. Elindultam feléjük, és éppen akkor kevert le az egyik csávó egy pofont a csajnak. Gondolkodás nélkül rohanni kezdtem - mert egyszer élek, miért is ne? - és behúztam egyet a srácnak. Ekkor jöttem csak rá, hogy Rékának segítek, - igen, annak a Rékának - és éppen az ex pasijának húztam be egyet. Egyedül akartam kiállni négy, kigyúrt, félelmetesnek tűnő alak ellen. Az emlékek abban a pillanatban felelevenedtek. Ekkor rámugrott Bicska, - akinek arcvonásai, de leginkább a nyakában lógó Bicska nyaklánc félesége, segített beazonosítani - és földre tiport. Teljesen ugyanaz a szitu, mint a múltkor. Hogy lehetek ekkora barom? - Ne válaszolj, költői kérdés volt - Egyszer mozdulok ki, és akkor is megszívom, na szép. Vártam a következő ütéseket, de leginkább a múltkor elmaradt bicska érintését, de meglepetésemre megtorpantak.
- Ezt most megúsztad, de legközelebb kinyírlak! - Hallottam vérszomjas kiáltását Bicskának. Mi történik itt? Hogy-hogy megúszom? Miután pár méterre elszaladtak, feltápászkodtam, és Réka felé fordultam, tekintetünk összeütközött.
- Jani, én... - Kezdett bele a mondandójába, mikor rájöttem, hogy nem az én nevemet mondja. - nagyon sajnálom!
- András - Javítottam ki, és a képébe mosolyogtam. Ez most komoly? Csak így elfelejtett egy pippantást?
- Úristen - Mondta, és a szájához kapta a kezét - Hát Te élsz? - Ekkor a nyakamba ugrott, és szorosan átölelt. Mégis mi a faszt gondolt, hogy meghaltam? Bár azóta nem beszéltem vele, mivel féltem, hogy ha visszaírok az üzeneteire, az Exe megkeres, és kinyír. Most már nem kell üzenetekre válaszolnom, hogy ez megtörténjen!
- I-i-igen - Súgtam a fülébe bizonytalanul. Már egy kis időre el is felejtkeztem arról, hogy valami miatt elszaladtak azok a gyökerek.
Hátra akartam nézni, de Réka nedves, vérző ajkai tapadtak az enyéimre. Ösztönszerűen lehunytam a szemem, és élveztem a pillanatot.
Később, óvatosan - kíváncsiságomat szidva - elhúztam a számat, és hátra lestem. A látványtól szó szerint lefagytam. Lídia, és pár barátnője közeledett felénk, távol mögöttük pedig két rendőr, akik épp most kanyarodtak el egy másik utcába. Valószínűleg ezért futottak el, és talán még az a szerencsém, hogy nem vették észre az itt folyó dolgokat a zsaruk, nem lett volna most kedvem ilyen dolgokba belefolyni. Bár kitudja, lehet jobb lenne hozzájuk fordulni, még mielőtt Bicska lesújt. Lídiával egyszerre pillantottunk egymás szemébe. A régi rajongás, mintha fellángolt volna, hatalmas tüzet táplálva belül.