Szerző: Ryansubmission
- Betty! Gyere ide!
- Parancsoljon velem a kisasszony.
- Bontsd ki a hajam, és vetkőztess le.
- Igenis Miranda úrnő.
Új szolgáló vagyok, szerencsésnek mondhatom magam, hogy Miranda szobalánya lettem. Nemesi származású vagyok, az apám gróf, de sajnos elszegényedtünk. Apám kétségbeesésében mindenünket elkártyázta a végén, amikor veszni látszott a birtok is. Miranda családja távoli rokonunk, annyira távoli, hogy sosem tartották velünk a kapcsolatot, de nagy kegyesen lehetek a kisasszony szolgálója, ahelyett, hogy a konyhában hordanám a moslékot.
Miranda leül a fésülködő asztalkája elé, kibontom vörösesszőke haját. Halkan sóhajtok, nekem is lehetne ilyen életem...
- Ne húzd annyira, te kis koszos! - kiált rám, amint fésülöm, a szemembe könny szökik, a koszos jelzőt egyáltalán nem érdemlem ki. Hazajárok fürdeni, fél óra járásra van szerény otthonom. Az egykori birtokból nagyobb udvarház maradt ránk. A szolgálók szétszéledtek, apámnak minden második éjjel főzök, és lefürdöm, aztán irány vissza a Horn családhoz.
Miranda feláll, kecsesen kihúzza magát. Vörös bársonybrokát ruháját oldom ki hátul. Felemeli karjait, áthúzom fején a felsőruhát, majd az alsószoknyákat. Végül csak a fűző és a legalsó szoknyácska marad rajta.
Nagy mellei szinte kipattannak a fűző alól. Hatalmas bimbóudvara van, kerek halmai, keskeny dereka és gyönyörű feneke. Göndör tincsei majdnem a fenekéig érnek.
Mindig eszembe jut, hogy én is szép vagyok, de úrnőm nyomába senki sem ér fel. Még nem láttam nála szebbet. Sokszor téved a pillantásom a szív alakú arcára, nagy kék szemekkel bámul a világra, a gőgjét utálom csupán. Azt a felsőbbrendűségi hangnemet, és azt, hogy annyira büszke.
- Azt rebesgetik, hogy apád reumáját masszírozással szoktad enyhíteni. Én viszont azt hallottam egyik barátnőmtől, az jót tesz a vérnek, a bőrnek, felfrissül tőle a szervezet.
- Meglehet úrnőm.
- Akkor mire vársz? Teríts az ágyamra egy lenvásznat, és fogj hozzá hamar! Holnap randevúm lesz a márkival, hegyi sétára fog vinni. Jó erőben akarok lenni.
- Parancsára kisasszony!
A maradék ruháit is kéri, én segítsem le róla, mintha béna, kezetlen lenne, csak azért, hogy megdolgozzam a nyomorúságos béremért. Ahogy meztelenül fekszik és én kuporgok fekhelyén mellette, illatos, keletről származó olajjal kenegetem, testem reszketni kezd, lábaim köze nedvessé válik. Melleim sajogni kezdenek, bimbóim apró gömbök lesznek.
- Nahát, hogy neked milyen ügyes kezeid vannak! – mormolja. Az illatos kencét szétterítettem a hátán, finoman dörzsöltem bőrébe. Ezt követve gerince tövébe öntök belőle, és a feneke gömbjeire simítom. Felnyög Miranda, és nekem is szétnyílik a szám, annyira jó hozzáérni a finom bőréhez, simogatni, kényeztetni, végighaladni a kecses, nőies vonalakon. És tudni minden érintésem kéjes borzongás okoz neki. Nyögni kezd vádlija nyomogatásakor.
- Isteni! - veti közbe.
Arra nem gondoltam, hogy megfordul, de megteszi.
Hattyú nyaka vonalán látom a kék eret, ahogy ruganyos mellén is. Nyelek egy nagyot, ahogy a melle fölé locsolok az olajból. Karjait arcára teszi, szemei nem látszanak, de nagy levegőt fúj ki, ő is nyel egyet. Testi reakcióim ijesztőek, jobban kívánom Mirandát, mint azt a sötét hajú férfit, aki néhányszor nálunk járt, és mindig szemmel tartottam, mert annyira férfias jelenség volt. Sokat ábrándozok róla, de Miranda még nála is jobban fel tudja szítani a vágyamat.
Kicsit gondolkozok merészeljem-e megfogni melleit, de már a markomban is az egyik, körkörösen simogatom, kenem az olajat a mellbimbó környékére is. Miranda bimbója pedig összeugrik, és egy nyögés hagyja el telt ajkait. Csípője kissé megemelkedik, azt hiszem, olyasmit érezhetett, mint én.
- Finom ez az olaj, de vajon milyen íze lehet? – kérdezi hirtelen. Éppen két melle körül egyszerre simogatom.
- Nem tudom úrnőm, talán keserű.
- Kóstold meg! Szeretném tudni! – A szeme még mindig takarásban, én pedig tétován mozdulok meg, de merész dolgot teszek. Melléhez hajolok, majd nyelvem egy kicsit a bőrre nyal.
- Hát, nem is tudom - majd bekapom a mellbimbót!
Kesernyés íz kerül a nyelvemre, de édes érzet kíséri. Nem akarom abbahagyni, és Miranda sem akarja másképpen.
- Ó, szívd, ez az, kicsi szolgálóm!
A másik halmot addig gyűröm, majd csere következik.
- Itt is – mutat ekkor köldökére, és én végighaladok a melle alól a köldökéig - húzom lassan a nyelvemet, közben figyelem, ahogy hullámok rázzák testét. A kis lukba nyalok, Miranda felkiált, majd hirtelen felül.
- Te nagyon szép vagy Betty. Az ügyes kezű Betty. - Magához von és ajkamra tapasztja száját. Mintha álmodnék, ahogy az illatos, olajos, csodás teste nekem feszül, ahogy a finom száj az enyémmel incselkedik, hogy csókol, és a nyelv térképezi fel szám zugát.
Annyira elkap a reszketés, hogy soha életemben még ilyent nem éreztem, a gyomromból indul ki, és hiába akarom, hogy ne történjék meg, fejeződjön be, minden ízemben remegek.
Kibontja az egyszerű ruhámat, azt veszem észre bomlik vele együtt a józanságom is, a kontyom, a melleim fedetlenek lesznek és a boldogság ömlik szét bennem.
- Úrnőm, én…- Nem tudom, mit mondjak, Miranda az ágyára dönt, mohó ajkai szívják a mellem, nyalják a bőröm, kezei boszorkányos gyorsasággal járják be porcikáimat. Valahogy minden álomszerű lesz, egy vágyálom kéjes kivetülésének tűnik minden ez utáni történés.
A csókok égetnek, remélem amit én hintek a hasára, combtövére, azok is hasonló hatással bírnak. Elém tárul a széles vénuszdomb, illatát mindig szimatolnám, mint valami nekem nyíló szirmot. Az aranyszőrű göndörségbe simítok ujjaimmal, nyelvem csúszkál a szőrpárnácskán.
- Nyalj, Istenem Betty, kérlek, ízlelj meg!
Csak bámulom a nedves húst, nem is tudom mit kellene tennem, aztán puha csókokat hintek oda, talán az jól esik neki.
Nyög, hajamba kapaszkodik, emelgeti csípőjét, majd számat a szirmai tetejére igazítja, gyöngye dudorrá válik nyelvem alatt. Majd bedugja bejáratába mutatóujját, én pedig csak a nyelvemmel kényeztetem. Nemsokára részese leszek a csodának, amint arcomnak feszíti ölét, és a kéjes hullámok felviszik a legmagasabb csúcsra.
Csak piheg, szemei csukva vannak. Örökké tudnám nézni.
Összefogom magamon a felsőmet, alsószoknyámat nedves és felhevült ölemnek nyomom, hogy feligya a nedvességet. Menni készülök, de ekkor Miranda lehúz magához.
Csókunk még jobban felkorbácsolja az érzékeimet, melleim fájdalmasan duzzadttá válnak Miranda finom kezei között. Szívogatása miatt a fejemet dobálom az ágyon, a lepedőre szorít kezem, mert az úrnő hasamat csókolja, és megérint a legtitkosabb és legforróbb testrészemen.
Csókok borítják el vénuszdombomat, a combom érzékeny bőrét, és mohó nyelvcsapások simogatnak, majd merülnek el bennem. Kezemet odahúzza, egy pontra helyezi.
- Simogasd magad közben – kéri, és én mozgatom az ujjam az érzékeny helyen, miközben Miranda nyelve körbejárja azt, vagy belém siklik.
Felsikoltok a révületben, és megráz valami elmondhatatlanul csodás dolog. Sírnom kell utána, nem tudom miért.
Miranda átölel, betakar kettőnket, együtt piheg ölelkezve szolgáló és úrnő.