Írta: LeaKenza
A munkám a hobbim is, ahogy mondani szokás ilyen esetekben.
Mélyinterjúkat publikálok, főként zenészekkel és színészekkel
rendszeresen egy nagy nevű lapban és önálló könyveim is vannak már
saját történetekkel. Élvezem az írást és élvezem az emberekkel való
ismerkedést. A mélyebb ismerkedést. Jó látni, ahogy szépen lassan
kibontakoznak különböző sorsok az interjúk alatt. Persze csak annyira,
amennyire az adott ember imázsa engedi. Ez gyakran szorít korlátok
közé, de mivel különleges tehetségem van ahhoz, hogy megnyissak
embereket, sokszor megtudom a valóságot is. Főleg ha nagyon közeli
kapcsolatba is kerülök a interjú alanyaimmal...
Nem mondom, régebben elég gyakran kihasználtam a helyzetek adta
lehetőségeket és mondanom sem kell, ezek a hírességek ugyanúgy élnek az
ismertség adta ilyesfajta előnyökkel. Persze nem mindenki veri
nagydobra, de a többségre igaz ez. Valaki a rajongó lánykákat sem
hagyja ki, de a nagy részük inkább a groupie-khoz folyamodik vagy olyan
belső emberhez, mint például a táncosok, szervezők, akik „helyben
vannak”. Szűk mozgásterük van ilyen téren, ezért kell körön belül
maradniuk. Akik egyéb vágyaikat is szeretik kiélni, azok gyakran mennek
fizetőshöz. Van, aki szimplán kíváncsiságból, vagy egyszerűen azért,
mert a többit már megunták. Ki lehet ám égni egy idő után. Plusz, ők
meg is tudják fizetni a luxuskurvákat. Akik pedig nem, azoknak maradnak
általában a rajongó lányok. De itt ajánlatos figyelni a lányok
életkorára.
Manapság már lenyugodtam, a munka a lényeg elsősorban. Többé-kevésbé
elenyésző a velük folytatott egyéjszakás kalandjaim száma. Amúgy sem
tett jót a hírnevemnek szakmai berkekben, nagyon rezgett a léc egy
időben. Így hát visszafogtam ilyesfajta vágyaimat és igyekeztem főképp
a feladataimra koncentrálni. Ráadásul egyik alkalommal elkaptam egy jó
kis fertőzést valamelyiküktől, amit elég nehezen sikerült kikúrálnom,
így ez is csak azt mutatta, hogy le kell állnom.
Este épp a vacsorámat készültem elfogyasztani, mikor megcsörrent a
telefonom. Ismeretlen szám, ami nem jelenti azt, hogy nem is veszem
fel, hiszen sokszor keresnek így munka miatt. Nekem sincs meg azért
mindenkinek a száma.
- Igen tessék, Monica Potter. - szóltam bele, miközben meglocsoltam
öntettel a salátámat.
- Szia, itt Vicky Fallon beszél. Zavarhatlak egy munka ajánlat miatt? -
szólt bele a telefonba egy egész kellemes női hang.
- Szia Vicky, persze. Miről lenne szó?
- Nem tudom, ismersz-e, vagy hallottál-e már rólam, Simon-tól kaptam
meg az elérhetőségedet. Richard Breen menedzsere vagyok. Szeretnénk, ha
megírnád az életrajzi könyvét. Találkozhatnánk esetleg valahol egy kis
beszélgetés erejéig, hogy ezt megbeszéljük picit részletesebben?
Hát nem mondom, hogy nem lepődtem meg, főleg így, hogy minden nélkül
csak úgy belevág a téma közepébe a hölgy, de érdekesnek tűnt.
Belementem egy találkozóba.
-Jó, holnap esetleg az Oxford Street-i Starbucksban olyan délelőtt tíz
óra körül?
- Persze, akkor holnap megyünk is Rich-el. Átküldök róla egy
bemutatkozó anyagot, de gondolom amúgy is tudod, ki ő. - nevetett egy
kicsit fölényesen Vicky. Én csak kényszeredetten elmosolyodtam. Hogyne
tudnám. Egy több évvel ezelőtt létező, azóta felbomló, aztán
újraegyesülő, majd ismét feloszló fiúcsapatból ismert a srác. Aki
persze már nem srác, hiszen legalább 36 éves lehet, vagy valahogy
ekörül. Néha még hallat magáról valami hülye reality show-szerű műsor
kapcsán, de azt hallottam, eléggé háttérbe vonult már és egy farmon él
a jelenlegi barátnőjével, aki a menedzsere is egyben. Azaz Vicky-vel,
akivel az előbb beszéltem.
Manapság azért nem akkora nagy sztár, mint volt. Az ilyen énekesek és
sleppjeik egyik hátránya többek között a nagyképűség. A legtöbben
sajnos elég sokra tartják magukat. Főleg az olyanok, akik valami nyálas
fiúcsapatnak a tagjai. Vagy jelen esetben volt tagjai. Nem többek, mint
egy jól felépített pr-fogás alkotóelemei. Jó, fontos alkotóelemei, az
tény, de akkor is. Hangszeren nemigen játszik egyik sem, sőt szerintem
életükben nem is láttak olyat közelről. Énekhang sem a legjobb. De hát
ugye „olyan cukik”. És a kiscsajoknak bőven elég ennyi. Egy csapat fiú
közül mindenki megtalálja a neki valót, a legjobban tetszőt, akit aztán
felöltöztethet azokkal a tulajdonságokkal, amiknek az esetek
többségében abszolút semmi köze a valósághoz. Sőt, gyakran az sem a
valóság, amit ezek a fiúk a külvilág felé mutatnak. Bár az örökös
színészkedés is elég nehéz meló lehet, ezt aláírom. Mégiscsak
megdolgoznak egy kicsit azért a pénzért. Lehet, hogy a való életben a
többség meleg, de ezt senki nem tudhatja meg egészen addig, amíg fel
nem oszlik a banda vagy le nem jár a szerződés. Utána ki szokott
derülni, nem egyszer coming out-oltak már az én interjúimban is.
Külsőben viszont általában passzolnak a rájuk erőltetett karakterekhez
és ez a lényeg. Ők a pénzért cserébe vígan énekelnek és alkalomadtán
vetkőznek is a csajoknak vagy provokatív mozdulatokkal őrjítik meg
őket. Egy ilyen bandában mindenkinek megvan a szerepe, mindenki egy
szépen összerakott álarcot hord.
Megnyitottam a file-t, amit Vicky küldött Richard-ról. Igen, rémlett az
arca, bár kétségtelenül eléggé megváltozott. Tagadhatatlanul látszik
rajta a drogos múlt. Vagy lehet, hogy nem is annyira múlt. Mindenesetre
nem festett úgy, mint fénykorában.
.........................................................................
- Elég húzós éveim voltak. Szeretném ezeket kiadni könyv formájában.
Szeretném, ha az emberek látnák a valódi énemet. Fontos, hogy
megismerhessenek valójában. És lássák, mit miért teszek. - ecsetelte a
szokásos kliséket Rich nagyon komolyan a tegnap lebeszélt kávé mellett.
Tipikus művészléleknek hatott így, tele tetoválásokkal. Élőben nem
keltett olyan lelakott hatást, mint azokon a képeken, amiket Vicky-től
kaptam tegnap. Sőt, egész jól nézett ki. A beszélgetésünk alatt pedig
végig visszafogott volt, választékosan és illemtudóan beszélt, mindig
meghallgatva engem és a javaslataimat is.
Néha meg tudnak lepni a viselkedésükkel, mert sokszor nem tudom, mire
is számítsak, milyen lesz ezeknek az embereknek a valódi jellemük.
Mikor részt kellett vennem pár partin vagy gálán akkor sajnos elég
sokszor csalódtam a viselkedésüket látva. De Rich úgy tűnik eléggé
kiöregedett és kiégett a szakmából ahhoz, hogy viszonylag nyugodtabban
kezeljen szituációkat. Bár még mindig megpróbál töretlenül a bizniszben
maradni, már kevésbé balhézik azért, hogy a bulvárban vagy bármi más
módon közszájon forogjon a neve.
Egészen idáig. Mert ugye ennek a "hirtelen jött" önéletrajzi könyvnek
azért mégiscsak célja van.
Megbeszéltük, hogy a farmjára költözöm én is addig, míg készül a könyv,
hogy minél hatékonyabban tudjunk együtt dolgozni. Így hát elfoglaltam
az egyik kis különálló lakrészt. Szerencsére úgy tűnt, jól kijövünk,
bár a barátnője, és egyben ugye menedzsere, részéről éreztem némi
féltékenységet, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni. Persze arra is
figyeltem, hogy ne kerülhessünk félreérthető szituációkba Rich-el sem.
Egyre jobban kezdtem megkedvelni és úgy tűnt, ő is engem. Jól haladt a
közös projekt.
...................................................................
Vickynek munkaügyben el kellett utaznia egy hétre Londonba, így
kettesben maradtunk a farmon, ami vitathatatlanul megkönnyítette és
meggyorsította kicsit az együttműködésünket Rich-el.
Egyik este néhány üveg bor társaságában láttunk neki egy kis munkának.
Jobban megnyílik, ha iszik egy kicsit, nekem pedig most jólesett pár
pohár. Sajnos azonban egy idő után nem figyeltem az arányokra.
- Örülök, hogy elfogadtad a felkérést. Tudod, mindenképpen veled
akartam megíratni ezt a könyvet. - közölte kedvesen.
- Ó, igen? És miért? - kérdeztem meglepődve.
- Mert tetszik a stílusod. Jókat írsz. -
- Én bevallom azért félek picit a feladattól, mert ilyen jellegű
könyvet még nem írtam. -
- Tudom, de biztos vagyok benne, hogy ezt is jól fogod megírni. Nekem
tetszik, ahogy átéled a helyzeteket. Látszik, hogy tényleg érdekelnek
téged az emberi gondolatok, az emberi sokszínűség, ezért is hat jobban
az írásod. Látszik, hogy az interjúkon, illetve egy-egy karakter
létrehozásakor is megfigyeled az embereket. Persze a mai világban
fontos a pénz is, nem mindegy mennyi bevételt hoz egy-egy projekt. De
téged nem ez mozgat első sorban és ez látszik is. Ezért szerettem volna
mindenképpen veled dolgozni.
Jólestek a szavai, nem tagadom. Főleg, hogy egy viszonylag laikustól
kapok ilyesfajta dicséretet. De most róla kellene beszélgetnünk.
- Köszönöm, kedves vagy. De most folytassuk inkább veled. Mesélj a
csapat feloszlása utáni időszakodról egy kicsit. - kértem.
-Az összes akkor megkeresett pénzemet elszórtam mind egy szálig. Nem
maradt gyakorlatilag egy fillérem sem, mindet elbuliztam, drogokra és
nőkre költöttem. Az utolsó millióimmal pedig a könyvelőm lépett le,
akit azzal bíztam meg, figyeljen a pénzemre, mert teljesen megbíztam
benne.- kortyolt nagyokat az italába, mialatt visszaemlékezett.
- Mindig is olyan ember voltam, aki kereste az igaz emberséget még
ebben a világban is. Tudom, nem kellett volna, még anyámnak is
hihetetlen, hogy ezek mind megtörténtek velem. De vissza a könyvelőhöz:
egy bedrogozott állapotomban persze utána mentem. Még aznap este
letartóztattak, mert majdnem megöltem. Még a szart is ki akartam verni
belőle. Miután kijöttem, gyakorlatilag nem volt hol laknom. Találkoztam
egy idősebb nővel, aki felajánlotta, hogy lakhatom a lakásában szexért
cserébe. Le kellett vele feküdnöm bizonyos időközönként. Simán
vállaltam, mivel nem volt fedél a fejem felett és így viszonylag önálló
lakásban is élhettem. Mindent fizetett nekem a nő, még főzött is. Nekem
csak készenlétben kellett állnom, ha megkívánt. Nem volt azért olyan
egyszerű, bevallom... - itt töltött egy újabb pohárral magának.
Ő csak mesélt és mesélt, én pedig kicsit megrökönyödve hallgattam.
Azért ezeknek legalább a felét nem gondoltam volna róla. Ritkán
találkozom ilyen emberrel, aki ennyire nem való a "sóbizniszbe" és nem
is tudja felvenni a ritmust. Persze, hogy totál padlót fogott.
- Amikor már nagyon a szélén voltam, mikor már öngyilkosságot
kíséreltem meg, akkor találkoztam Vicky-vel, aki most ugye azon kívül,
hogy a barátnőm, a menedzserem is egyben. Hálás vagyok neki,
megmentette az életemet. Ideköltöztünk a farmjára, ahol most végre
nyugodtabb életet élhetek. Gondoskodik rólam minden tekintetben."
Ahogy a kapcsolatairól mesélt, szépen kirajzolódott, hogy ő bizony
egész életében eltartatta és gondoztatta magát nőkkel. Felé fordultam.
- Te érzelmes embernek tartod magad? - kérdeztem a szeméve nézve,
miközben beletúrtam a hajamba, hogy a karfán megtámasszam a fejem.
- Igen...igen, talán kicsit túl érzelmesnek is... - kortyolt megint a
poharába, majd odaült mellém. Most néztem csak meg igazán, mennyire
szép barna szemei vannak. Percekig csak néztünk egymás szemébe, nem
tudtam másfelé nézni.
- Akkor mégis hogy tudtál így kapcsolatokat fenntartani? Mármint a
nőkkel, szexuális kapcsolatot... Hogy valamiért cserébe lefekszel
velük... - kérdeztem és talán kissé kihívóan néztem a szemébe. Pedig
nem akartam, de tényleg nagyon tetszett.
- Az más volt...munkaként fogtam fel, olyan szükséges rossznak, amit
éppen akkor meg kellett tennem azért, hogy viszonylag normális
körülmények között élhessek..
- Tehát nem érzelemből tetted?
- Nem. Egyáltalán nem.
- És milyen az, mikor érzelemből szeretkezel valakivel? - tettem fel a
kérdést, amit nyilvánvalóan nem kellett volna, ám én akkorra már nem
nagyon tudtam szabályozni, hogy a gondolataim közül mit mondhatok ki és
mit nem.
Ő válasz helyett közelebb ült hozzám és habozás nélkül megcsókolt.
Ahogy megéreztem a nyelvét gyengéden átcsúszni a számba azonnal
viszonoztam, szenvedélyesen öleltem át a nyakánál és kissé mohón húztam
magamhoz. Nem telt bele sok idő és már rajtam feküdt.
- Akarod tudni, milyen vagyok az ágyban? - búgta érzékien az arcomba.
- A csókjaidból ítélve elég jó lehetsz. - néztem a szemébe vággyal
telve. Hihetetlenül jól csókolt, már ettől el tudtam volna élvezni.
Látszott, hogy ez őt is bevadította, szinte egy mozdulattal
levetkőztettük egymást.
- Nagyon jó vagy. - sóhajtoztam, miközben végigsimítottam a hátán.
- Te is...gyönyörű vagy. - csókolt végig a nyakamon.
- Kívánsz engem? - kérdeztem a csókok között. Akartam hallani.
- Nagyon…nagyon kívánlak…- suttogta a számba.
Beleborzongtam minden érintésébe, teljes kéjmámorban becézgette a
melleimet, a hasamat... majd a legérzékenyebb pontomhoz jutott.
Lenéztem és láttam, hogy csukott szemmel, szinte önkívületben
kényeztet.
– Nagyon finom vagy. – mormolta a nyelvcsapásai közben. Érzéki
csóktechnikája itt is nagyon jól érvényesült, rövid időn belül a
szájába élveztem. Annyira elbódított, hogy úgy éreztem, rögtön
viszonoznom kell. Végigcsókoltam a testét, nyelvemmel és ajkaimmal
lekövettem néhány tetoválásának a mintáját. Nem gondoltam, hogy sok
újat tudnék neki már mutatni, de láthatóan élvezte, amit csinálok vele.
Mikor elértem kedvenc testrészemet, kéjesen nyögdécselt. Jó volt őt
ilyen örömökben részesíteni, meglepően jó íze volt. De nem hagyott
sokáig kibontakozni, mert nemsokára két kezébe fogta az arcomat,
felhúzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Féktelenül nyomult a
számba, szinte erőszakosan és teljesen kitöltött belülről, alig kaptam
levegőt. Mohón ültem az ölébe a fullasztó csókok közepette, majd egy
határozott mozdulattal hátradöntöttem.
A vállára támaszkodva lassan lovagoltam rajta. Végig simított a
testemen, pár erősebb lökés után felült és maga alá vont. Sóvárogva
markoltam a vállába, hátába, miközben ő vadul szívta, harapta a nyakam
és az ajkaim ahogy egyre mélyebben és mélyebben éreztem őt. Kis idő
múlva feltérdelt és a lábaimat a vállára tette. Itt már éreztem, hogy
végem lesz, mivel ez az egyik kedvenc pózom.
- Mélyebben...csináld - Kérleltem és ő ennek rögtön eleget is tett egy
határozott lökéssel. Érzékien mozgott, végigsimított a combjaimon és
csókokat lehelt a lábamra. Teljes extázisban kapaszkodtam az ágy
karfájába a fejem fölött.
- Elmegyek - távolról hallottam, ahogy megpróbálja kipréselni ezt a
szót az ajkai közt, mialatt gyorsított a tempón és közben engem nézett,
ahogy hullámzik a testem alatta.
- Én is...csináld még...még - ám a mondatom végét az élvezéseink okozta
hangos nyögések nyomták el..
A nyakamon éreztem egyenletes szuszogását, miközben hátulról szorosan
ölelt magához. Teste minden négyzetcentiméterét éreztem. Ő elégedetten
aludt, rám viszont igencsak kijózanítóan hatott az orgazmus.
Undorodtam magamtól. Hogy tudtam lefeküdni egy ilyen emberrel, akinek
ennyire durva múltja van? Hogy tehettem ezt, hogy írhatta felül a józan
eszemet ennyire a vágy? Már megint...Azt hittem, ezt már sikerült
"kinőnöm". Nem is volt semmi gondom ezzel, nem hajtott már a vérem, azt
hittem vége annak az időszaknak...de nem...ezek szerint nem...
Mindenesetre biztos, ami biztos, elmegyek kivizsgáltatni magam.
.........................................................................
- Elmondom Vicky-nek, hogy mi történt. - rémülten néztem rá, de ő ezt
figyelmen kívül hagyva tovább folytatta. - hogy együtt lehessünk,
szabadon. Össze is költözhetnénk és akkor...
- Na neee, ne ne nem! - vágtam a szavába hevesen.
Na ne, engem biztos nem fog ezzel csőbe húzni! Még hogy én vegyem át a
következő anyuci szerepét és tartsam ki, meg gondoskodjam rólam. Még
mit nem.
- Én pedig azt gondolom, hogy előző éjjel kissé túl sokat ittunk,
elragadtattuk magunkat és nem kéne ebbe többet belegondolni, mint
amennyi valójában. - próbáltam visszanyerni az önuralmamat, hátha
észérvekkel sikerül meggyőznöm.
- Én nem gondolom ugyanígy. Szerintem ez több volt sima egyéjszakásnál.
Neked is.
- És mit gondolsz, Vicky mit fog szólni, hogy csak így lerohanod azzal,
hogy megcsaltad? Úgy gondolod megérdemli, hogy így bánj vele? -
próbáltam hatni rá. Hiszen mindig azzal jött, mennyit köszönhet neki,
és megmentette az életét. Úgy láttam, ezen el is gondolkodott.
- Igen, ebben igazad van. Nem érdemli meg, hogy megbántsam, nem mondom
el neki a megcsalást. - bár ezt mondta, én nem éreztem meggyőzőnek.
Kiismertem már annyira, hogy lássam, mennyire nem szavahihető és
bizonytalan ember.
Mivel attól féltem, elég labilis személyiség ahhoz, hogy tartsa a
száját és ne provokáljon ki egy nagyon nagy konfliktust, úgy döntöttem,
minél hamarabb elhagyom a helyszínt és pakolni kezdtem. Nem akartam
tovább itt maradni. A barátnőjét meg végképp nem akartam megvárni, az
már túl sok lett volna. Így is túl sok már ez egész.
- Kérlek ne menj el…szükségem van rád… - próbált megállítani pakolás
közben, hogy jobb belátásra bírjon. De én elszánt voltam.
- Neked nincs szükséged rám! Én nem foglak eltartani, felkarolni, vagy
bánom is én, mire vágysz! Neked a mostani barátnődre van szükséged, aki
tudja irányítani az életedet, aki megcsinál helyetted mindent és a
segged alá tesz egy farmot is! Én nem fogom és nem is akarom ezeket a
szerepeket betölteni! - mondtam emeltebb hangon, miközben pakoltam
össze a cuccaimat. Annyira felidegesített ez az egész, hogy nem tudtam
vele szebben beszélni.
- Nem kell szerepeket betöltened, nem kérnék ilyet tőled! Miért
gondolod, hogy nekem ez kell? -
Nem válaszoltam, hanem épp az utolsó darabjaimat pakoltam be.
- Kérlek válaszolj! Nem ismertél meg eléggé már? Miért gondolod, hogy
nekem ilyen szerepek kellenek? - kissé elcsuklott a hangja, szemei
kétségbeesetten fürkésztek.
- Nézz már végig magadon! Olvasd vissza, miket nyilatkoztál nekem, mi
fog bekerülni a könyvedbe! Tessék, olvasd végig, mennyire szánalmas
vagy! - kiabáltam, majd hozzávágtam a kinyomtatott kéziratokat.
- Ne…ne mond ezt… - itt már megremegett a hangja.
- A továbbiakban e-mailben fogjuk tartani a kapcsolatot. Átküldök
mindent, amit írok és te jóvá hagyod. Illetve te és a menedzsered. Ha
valamit szeretnél, hogy bekerüljön a könyvbe, akkor majd küld meg légy
szíves. - mondtam teljesen szenvtelenül, tárgyilagos hangon. Ekkor
kocsi hangjára lettem figyelmes, kinéztem. Megjött a taxim. Megfogtam a
csomagjaimat, hogy kisétáljak, de akadályba ütköztem az ajtónál.
- Kérlek...kérlek maradj itt! Megígérem, bármit megteszek, amit kérsz,
csak kérlek maradj! - állta el az ajtót. Ügyet sem vetve rá próbáltam
arrébb taszítani, persze sikertelenül.
- Ha azt akarod, hogy ne zavarjalak, megígérem, hogy nem foglak. Ha azt
akarod, hogy egyelőre ne mondjak Vicky-nek semmit, nem fogok, esküszöm,
csak kérlek maradj itt. - folytatta. Ekkor kiszállt a sofőr a taxiból.
- Segíthetek önnek valamiben? - kérdezte kedvesen, de határozottan.
- Igen, kérem a csomagjaimat tegye be a csomagtartóba. - közöltem
kicsit idegesen, amit rögtön meg is bántam, hiszen nem ő tehet arról,
hogy egy mentális problémákkal is küszködő egyénnel konfrontálódom épp.
De ő készségesen jött, én pedig kiadtam a táskáimat az ajtón Rich
karjai alatt.
Rich ennél a pontnál letérdelt és átölelte az egyik nagy bőröndöt, amit
épp ki akartam adni.
- Kérlek, maradj itt velem! Kérlek szépen, nagyon szépen kérlek...nem
hagyhatsz itt. - könyörgött. Itt elvesztettem a türelmemet. Elég volt.
- Richie, megint beszedtél valamit? Vagy mi ez a nevetséges viselkedés?
Ha most azonnal nem hagyod ezt abba és nem hagysz nyugodtan beülni abba
az autóba, kihívatom rád a rendőrséget. - hangom most már fenyegetően
csengett. Minél előbb szabadulni akartam innen.
Nem szólt semmit és nem mozdult, de hagyta, hogy a sofőr kivegye a
kezéből a bőröndöt. Tehetetlenül nézte, ahogy berakjuk az utolsó
bőröndöt is, majd beülök és elhajtunk.
Kis idő múlva bement a házba, leült a földre és elkezdte
összeszedegetni a mindenfelé szétszóródott kéziratokat. Bele-bele
olvasott néhányba. Nem kellett volna. Tényleg szánalmasnak hatott.
Amiket elkövetett, ahogyan elszórta az össze pénzét, ahogy a nőkből
élt... Minden. Egyszerre egy halom csődtömegnek érezte magát. Megint.
Csak pár percbe tellett felszívni azt a kokaincsíkot, amit a konyhában
talált. Tekert még mellé egy cigit és egy üveg whisky-t is kinyitott.
Egy idő múlva a nappaliban lévő hatalmas tükör előtt állt a már szinte
üres üveggel a kezében. Bódultan nézte magát, hosszú percekig csak
állt, és bámulta a saját tükörképét. Hirtelen megpillantotta a hegeket
a karján. Lenézett rájuk. Homályosan derengeni kezdett neki, hogyan is
szerezte ezeket a sebeket. Mennyivel jobb lett volna, ha akkor sikerül
meghalnia, mikor felvágta az ereit. Szinte tisztán törtek elő az
érzések, amik akkor kerítették hatalmukba. Egy rosszul sikerült
visszatérő koncert csúnya bukása után döntött úgy, hogy kiszáll a
játékból. Nem volt már miért tovább élni, úgy érezte, itt a vége. Pénz
és siker nélkül az élete mit sem ér. Nem tudta feldolgozni, hogy a
mindenből egyszerre csak semmi lett. Hogy egyik nap még VIP vendégként
vesz részt a legnagyobb partikon, előre köszönnek és szinte fizetnek
neki azért, hogy ott legyen valahol, másnap pedig kifütyülik a
színpadról. Se hírnév, se csillogás. Hová tűnt a szeretet a rajongók
részéről? Hová tűntek a barátok, akik addig bevitték bárhová és mindig
vele voltak? A hamis emberek...mind eltűntek körülötte. Egy sem maradt.
Hirtelen tört az üveg és vér kezdett végig folyni a karján, ahogy
felemelte a kezét. Kábultan nézte, ahogy buggyan ki újra és újra friss
vére. Nem akart elállni. Következő pillanatban már maga húzta végig az
éles szilánkot a karján. Nem érzett fájdalmat, csak valami nagyon
tompa, megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Egyszerre volt
felszabadult és letört. Azt gondolta, meg kell szabadulnia ettől a
testtől, ki kell lépnie belőle. Nincs itt maradása többé. Majd egy
másik testtel folytathatja, de ezzel már nem. Így hát kivágja magát
belőle. Egyik vágás követte a másikat, a ruhája is csupa vér volt már,
de ő ezt nem realizálta. Egyszeriben fáradság lett úrrá rajta, szédülni
kezdett és hányingere lett, bár ezeket az érzéseket csak nehezen
azonosította be. Ennek ellenére rendületlenül folytatta a kaszabolást.
Aztán hirtelen minden elsötétült.
Már ötödször csörög a telefonom, nem hiszem el, hogy nem lehet
felfogni, nem tudom felvenni. Illetve inkább nem akarom. A lényegen nem
változtat, nem akarok Scottal, sem pedig mással beszélni. Ha százszor
hív újra, akkor sem. De hatodszorra hívás helyett az üzenetet jelző
dallam csendült fel. Megnyitottam.
"Légy szíves vedd fel, vagy hívj vissza minél hamarabb, nagyon fontos!
xScottx"
Hát persze, nyílván. Csakis rohadt fontos lehet, amikor Rich egyik
barátja hívogat folyamatosan. Idegesen megforgattam a szemeimet, de
ekkor újabb üzenet érkezett.
"Rich kórházban van…és nem túl bíztató...”- olvastam, mintegy
kiegészítésként az előzőhöz.